Délmagyarország, 1929. augusztus (5. évfolyam, 172-196. szám)

1929-08-17 / 185. szám

DÉLMAGYARORSZÁG 1329 augusztus 17. Festékek, imrr-rrt*rrmmti • • •• m ww^m^»«», mlíum 1JIJLlJUM,i _ olajok, lakkok, zománcok, parkett beeresztő és fényesítő, seprő és kefeáruk, kékkő, raffía, gyanfa slb., mindenféle vegyi és háziarlási cikkek C7i|Änifi nC QiahÁ fe*iékkereskedésükben, Dugonicslér 11. Telefon 107, legolcsóbban beszerezhetők OLlia*§lI GO OiLdUU Kftlvin tér 2, Ref. palola. Telefon 9-88. 035 A lap margójára A kővetkező sorokat kaptuk egyik olvasónktól: A tüdövész elleni harcra szólítja fel kormányunk fcz ország lakosságát. Városunkban is alakult erre S célra valami bizottság, mely már gyűlésezett, deputációzott, ankéttezett stb., de mialatt a nemes szándékról szónokolnak, addig Szegeden, a tüdő­vész főfészkében, a nappali órákban seprík az uccákat, még hozzá öntözés nélkül. Felhívom a tüdővész elleni bizottság tagjait, fáradjanak el reggelenként a Tiszapart két hid közötti részére, ahol ugy 6 és 8 óra között megjelennek a köztisz­tasági vállalat emberei és a száraz úttesten ten­gernyi porfelhőt csapnak seprűikkel. Ez az úttest elég frekventált már ilyenkor is, azonkívül ilt van •a leányliceutn, klinikák, köztük a szein- és gyer­mekklinika, melyekre bizonyára jó hatással^ van ez a szegedi specialitás. Talán nem is kerülne oly nagy áldozatba a pár lépésnyire folyó Tisza vizéből fellocsolni ezt a poros útrészt, mielőtt seprik, ha már nálunk Szegedeu az a divat, hogy nappal takarítják az uccákat, mert a világ uiiuden jobb városában éjjel végzik ezeket a munkákat, amikor nincs lorgalom. Amig az illetékes körök figyelme ilyen csekély­ségekre ki nem terjed, addig meddő fáradság gyű­lésezni, ankéttezni. deputációzni és szónokolni. Apropos »illetékes hely a. A minap dolgom akadt a torony alatt valami kérvényezés ügyében, mely­ben hál Istennek, elég járatlan vagyok. Persze, hogy azt se tudtam, hogy milyen bélyeget keli kérvényemre ragasztani, miért is »illetékes helyen« kellő kioktatásban részesültem. És amikor tudlomra adták, hogy a kérvényre 1 pengő 60 filléres bé­lyeg ragasztandó, a világ legtermészetesebb mód­ján nyúltam tárcám után, hogy ezt az összeget lefizessem. Az »illetékes hely« a szelídebbek közé tartozott, csendes megvetéssel kérdezte tőlem, hogy talán azt hiszem, a kistrafikban vagyok, ahol csibukba való dohányt is árulnak és csak bamba bámészkOdásomat látva, értette meg velem, hogy bélyegért le kel! szaladnom a trafikba. Boldogan röpültem le« a lépcsőkön »közigazgatási tudomá­nyommal« kibővülve és a közeli trafikban kér­tem a szükséges bélyeget, melyet azonban három darabban adtak ki, mit reklamálva, a trafikos megértette velem, hogy 1 pengő 60 -filléres <jk­mánybélyeg nem készül. Áll andóan olvasok arról, hogy a bürokratizmus leegyszerűsítésén töri fejét illetékes körünk, nos hát azt kérdezem tiszle­telettel, hogy mivel volna rosszabb a sorsunk, ha ugyanarra a darabka papírosra, melyre most 80 fillért nyomnak, 1 pengő cs U0 fillért nyom­nának akkor, ha már a bélycgilleték legtöbb esetben 1 pengő és 150 fillérben van előírva. Könnyebb a trafikosnak több darabból összeállí­tani ezt az összeget és könnyebb a félnek egy bélyeg helyett két-három darabot felragasztani? Aztán talán az se volna leheletlen, hogy azokon a helyeken, ahol az aktákat átveszik, árusítanának bélyegeket, hogy ne kelljen ezért külön helyre fáradni. Ha már takarékosságról és leegyszerű­sítésről van szó, gondoljunk ilyesmikre is. Beszéljünk egg kis destrukcióról is, mert olyan is van ám. A napokban egy interurbán beszél­getést kellett lefolytatnom valami távoli hely­ségben lakó üzletfelemmel. Az állomás olyan volt, hogy csuk többszöri átkapcsolással lehet vele érint­kezni, Persze, hogy egy kukkol sem értettünk a beszédből, mely nagyfontosságú lett volna mind­kettőnk számára. Sok kínlódás után már-már le­pergett a homokóra három perce és kárbaveszett volna nemcsak a drága telefondíj, de fuccs a s/óban levő üzletnek is, amikor egyik közbeeső állomás interurbán-kisasszonya megszánván ben­Dunkel, felajánlotta, hogy majd közvetíti a be­szélgetést és igy sikerült aztán elintézni ügy­felemmel a sürgős és fontos dolgomat. Nagy örömömben szerettem volna ennek az udvarias postaalkalmazottnak hálás lenni és kértem, mondja meg cimét, mnjd küldök neki egy kiskosár friss gyümölcsöt, mire az illető majdnem könyörgésre fogva a dolgot, az Istenre kert, hogy hagyjam békében és ne tudakoljam kilétet, mert szigorúan tiltva van beszélgetéseket közvetíteni. Tényleg ijngy kárt is csinált ez a destruktív személy ugv nekem, mint a postának ezzel a szabály­talansággal. Meg is érdemelné, hogy kikutassam kilétét és »illetékes helyen« eljárnék ellene, de sajnos magam is ludas vagyok a dologban és még »bünoártolás« címén rámhuznák a vizeslepe­dőt. Hódmezővásárhely, a parasztváros »froelírozni« akarja Szegedet, az egyetemi kulturvárost, ami­kor strandfürdőjének megnyitására meghívta az itteni notabilitásokat. Remélem, városunk ma­gisztrátusa nem élt a megtiszteltetéssel és csak a destruktív sajtó képviselői rándultak át a meg­nyitási ünnepélyre, telckürlölvcn a sajtót azzal, hogy milyen gyönyörű az uj strandfürdő. A fő­városi közönség azonban bizonyára nem hagyja magát félrevezetni a destruktiv sajtótól és ezután is inkább Szegedre rándul le »wcekcndezni«, nem pedig Hódmezővásárhelyre, ahol nincs még egye-» tem sc. Csak azt nem tudom, hogy például or­szágos nevű szegedi úszóink, akik mindenfelé sols sikerrel szerepelnek, hol fogadják majd viszontlá­logatásra vidéki kollégáikat! Talán a Szeged város állal épitett nagyszabása strandon, melynek terve évek óta fekszik a mérnöki hivatal egyik fiók* jában. Ez tényleg fedett uszoda* a szegedi rendőrség mind a két legutóbbi párbaj ügyében megindította a bűnvádi eljárást (A Délmagyarország munkatársától.) A Délmagyarország legutóbb két párbajhistóriá­ról számolt be, amelyek közül az egyiket si­került a rendörségnek megakadályozni, a kedd délutáni párbaj azonban sulvos sebesülésekkel végződött. A rendőrség mindkél párba j ügyé­ben megindította a nyomozást. A párbajról felveit jegyzőkönyveket a rendőrség pénteken délelőtl átküldte az ügyészségnek és igy a pár­bajozó felek ellen párbajvétség cimén indul meg az eljárás. A rendőrségi közbelépéssel megakadályozott párbaj ügyében a rendőrség kihallgatta a párbajra felkészült feleket, akik azonban nem vallói Iák be azokat az okokat, amelyek a pisz­lolypárbaj megvívására készlelték volna őket. A felek még a rendőrségi kihallgatás alkal­mával is azon töprengtek, hogy ki lehetett az, aki a párbaj időpontját jó előre bejelentette a rendőrségnek. Megnyugtató bizonyitékot egyik fél sem tudott szerezni arról, hogy, ki volt a titokzatos bejelentő. A büntető törvénykönyv, szerint a párviadalra való kihívás is bünte­tendő cselekmény és a felek azzal, hogy pisz­tolyokkal ellátva kivonultak a • párbáj hely­színére, elkövették a párviadal vétségét. A véres kardpárbaj ügyét könnyebben tisz­tázta a rendőrség. A párbajozok minden tar gadás nélkül beismerték, hogy párbajoztak. A detektívek a csütörtöki napon felkeresték a párbajozó biztosilási vezértitkári és súlyosab­ban megsebesült klinikai tanársegédet, a"kik azonban a párbaj okáról és annak lefolyásáról fel világosit ást nem akartak adni. A szegedi törvényszék a két párbaj ügvébon meg az őszi. hónapokban megtartja a főtár­gyai ást. Egy vásárhelyi fiatalember elindult világot látni és egy évig a spielbergi börtön falait nézhette Hódmezővásárhely, augusztus 16. A napokban érkezett meg Vásárhelyre Katona Demeter 22 éves fiatalember, aki alig 18 eves korában ment el Vásárhelyről világol látni. Kalona Demetert a sorsa a csehckhez vezette, ahol borzasztó szen­vedéseken kellett kercszlülmendie, amig végre visz­szaérkczhclett Vásárhelyre. Katona Demeter uégy évvel ezelőtt egy társá­val elhatározta, hogy külföldre utazik és olt pró­bál elhelyezkedni. Útja Bécsbe .vezetett, de állást nem kapott és a pénze is elfogyott. A bécsi rendőrség ekkor haza akarta zsuppoltatni, de ő inkább azt kívánta, hogy Csehországba tegyék át, meri, nem akar még hazamenni. Igy is történt. A határátlépés után aztán megkezdődött a két fiatalember kálváriája. Cseh határőrök foglak el őket és a fiatalemberek leventeigazolvánnyal iga- • zoltak magukat. Azonnal letartóztatták őket és | mint kénig gumisokat a brünni katonai fogházba szállították ' őket. A katonáknál meg csak emberségesen bántak velük, de a brünni rendőrség emberei nap-nap után vcrlék őket, hogy vallomásra bírják. Hosszú sanyargatás után ügyük a brünni törvényszék elé került, ahol, bár semmiféle bizonyíték elle­nük nem volt, kémkedésért és a cseh állam elleni lázadásért Katona • Demetert kétévi súlyos bör­tönre ítélték, társa enyhébb büntetést kapott. Felebbezés folytán ügye a legfelsőbb büntető­bírósághoz került, mely a büntetést egyévi böjttel szigorított börtönre' változtatta. Kalona Demeter a Spielberg-várba került, ahol huszonnégy magyar társával sínylődte végig a fogság minden borzal­mát. Most \és»re azután hazakerült kólváriás ván­dorlásából. Másfélévi börtönbüntetésének kitöltése elöl szökött Szegedre a nagykanizsai forgalmiadóhivatal sikkasztó fönöke (A Délmagyarorstág munkatársától.) Jelen­tette a Délmagyarország, hogy a nagykani­zsai rendőrség megkeresésére a szegedi rend­őrség letartóztatta Bánát fi Andrást, a nagy­kanizsai forgíilmiadóhivalal sikkasztó főnökét, aki legutóbb Szegeden az egyik autógarázsban volt alkalmazva. Bánátfi letartóztatása alkal­mával olyan zavaros válaszokat adolt, hogy a rendőrségen kétségbevonlák, hogy a Sze­geden elfogott Bánátfi azonos lenne a keresett sikkasztóval. Szegedről ezért ujabb megkere­sést intézlek Nagvkanizsára, ahonnan a na­pokban küldték meg Bánátfi részletes bün­lajstromát. Az elébe tárt bizonyítékok súlya alatt Bánátfi megtört kélségenkivül bebi­zonyilást nyert, hogy Szegeden a nagykani­zsai forgalmiadóhivatal főnőkét fogták el. A nagykanizsai rendő.v.ég részletes jelenlése szerint Bá'.iálfit hivatali sikkasztás cimén a bíróságok másfélévi börtönre Ítélték és ez az itélct jogerőssé is vált. Báiiillfinak az itélel | értelmében, miután nem nyerte méa meg a magyar honosságot, büntetőiének' kitöltése után el kellett volna hagynia az ország te­rületét. Bánátfi azonban a belügyminiszté­riumtól hathónapi idői kapóit arra, hogy ál­lampolgárságát rendezze. Közben a nagyka­nizsai ügyészség felszóir.olta, hogy büntetésé­nek kitöltése végeit jelentkezzen, de az elitélt erre már nem válaszolt, hanem megszökött Nagykanizsáról és Szegedre költözött. Az el­lene kiadott köröző!e'él alapján azonban el­fogták és igy most a nyomozás annak megálla­pítására szorítkozik, hogy Bánátfi szökése óta nem kövelett-e el más bűncselekményeket is. Szegedi tartózkodása félig-meddig már tisz­tázva van. Bánátfi S-'ygeden bűncselekmé­nyeket nem követelt el. A nyomozás során kitűnt, hogy a szökevény Nagykanizsán egy ottani borkereskedő cégnél is alkalmazva volt, ahonnan különbö/ö szabálytalanságok miatt bocsájlollúk el. A sikkasztó forgalmiadóhi­vatali főnök ügyéhen jelenleg a nagykanizsai rendőrség dolgozik.

Next

/
Thumbnails
Contents