Délmagyarország, 1929. július (5. évfolyam, 146-171. szám)

1929-07-10 / 153. szám

D£lMAGY.4Kó;? Zífí méayt megsértették, ezért sajnálkozását fogja kifejezni, Pecha Vencelt pedig szabadlábra helyezi és biztosítékot nyújt arra. hogy ilyen esetek a jövőben nem fordulnak elő. (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.') Prágából jelentik: Cseh kormánykörökben a hidasnémeti konfliktus ugyében táplált optimista hangulat mára szertefoszlott. A Praffer Tageblatt szerint azt állapították meg, hogy Magyarország megsértette a diplomáciai szflkásokat, mivel a válaszjegyzék előtt a kormány már leszögezte álláspontját. 1929 juliuK 10. Pallier követ utasítást kapott kormányától, hogy a magyar külügyminiszter szokásos fogadása alkalmával mutasson rá arra, hogy a kormány magatartása kedvezőtlen benyomást keltett Prágában. A Pnag er Tageblatt megállapítja, hogy arra íehet következtetni, hpgy a magyar kormány válaszában elutasítja a cseh kormány összes követeléseit. Ebben az esetben a cseh kormánynak pedig nem lesz más utja, mint az ügyet a hágai, vagy más döntőbíróság elé terjeszteni.Az átmeneti Időre éleire Keltett tanács — meghajolt a polgármester akarata előtt és megszavazta a „rálátást" „Ez az idő nem alkalmas arra, hogy szépészeti célokéri százezer pengői költsön el a város" (A Délmagyarország munkatársától.) A rendkívüli közgyűlést előkészítő keddi tanácsülés napirendjén szerepelt a Leszámolópalota előtti lakóépületek kisajátitása is, amely az ülésen legvégül került sorra. Mint ismeretes, a tanács ebben az ügyben már hozott egyszer határozatot, kimondva, hogy a város pénzügyi helyzetére való tekintettel a város nem vállalkozhat a kultuszminiszleri kívánság teljesitésére, mert a legégetőbb városrendezési problémák is megoldatlanok éppen a fedezet hiánya miatt. Kimondotta a tanács azt is, hogy erről a polgármester távollétében hozott határozatáról feliratilag értesíti a kultuszminisztert és megkéri arra, hogy tervének megvalósítását halassza el jobb időkre. A polgármester azonban saját hatáskörében hétfőn keresztülhúzta ezt a tanácsi határozatot és saját, kibővített hatáskörében, amint erről a Délmagyarország már részletesen beszámolt, ugy döntött, hogy a rálátás ügyét pártoló javaslattal terjeszti a rendkívüli közgyűlés elé. A polgármesteri akarat előtt a keddi előkészítő ülésen ismét meghajolt az álmeneii Időre éleire kelieii tanács, amelynek hatásköre már csak a közgyűlések előkészítésére zsugorodott össze, igy js csak addig, amig az uj közgyűlés meg nem alkotja majd a »kisülést«. Pedig a tanácsnak alkalma lett volna most még arra, hogy akaratát a polgármesteri akarattal szemben is kifejezésre juttassa és leszavazza azt a javaslatot, amelyet a polgármester elgondolása alapján dr. űrdögh Lajos tb. tanácsnok terjesztett az előkészítő ülés elé. Egyetlen ellenzéki felszólalás hangzott elr Rack Lipót pénzügyi tanácsnoké, aki pénzügyi szempontból kifogásolta a javasla- } tot, de az ülés vegén elleninditványát ő is visszavonta, igy a javaslat a tanács egyhangú határozata alapján kerül a szerdai rendkívüli közgyűlés elé, ahol azonban a sorsa egyelőre még teljesen bizonytalan. Ordögh tb tanácsnok először a kultuszminiszter eredeti leiratát ismertette. A miniszter ebben a leiratában arra bivja fel a város közönségét, hogy sajátítsa ki és bontassa le azokat a Petőfi Sándor-sugáruti épületeket, amelyek jelenleg' teljesen eltakarják a Leszámolópalotát, szóval biztosítson a város rálátást erre az egyetemi célokat szolgáló palotára. Kárpótlásképen a miniszter lemond a Tiszaparton kisajátított Onozó-féle telekről, amelyre az ecetemnek nincs szüksége. — Ezt ki kell hagyni az indokolásból — szólt közbe a polgármester —, a tanácsi javaslatot azzal kell megindokolni, hogy a miniszter a Leszámolópalotához egy hatalmas auditóriumot akar épileni, ezer-ezerötszáz diák befogadására alkalmasat. — Az auditóriumról nincsen szó a kultuszminiszter leiratában — állapította meg ördögh Lajos, de később korrigálta megállapítását azzal, hogy a leirat végén tényleg olvasható a kívánság indokolásaképen, hogy azért is szükség van az épületek lebontására, hogy a Leszámolópalota esetleg »hozzáépítéssel bővíthető legyen«. Az előadó ezután a mérnöki hivatal becslése alapján elmondotta, hogy a 28. ós a 29. számú Petőfi Sándor-sugáruti épületek kisajátitása körülbelül 91.010 pengőbe kerülne, az Onozóféle telektömb értéke pedig 84.500 pengő, a városnak tehát tulajdonképen a kultuszminiszteri kívánság teljesítése hatezernéhányszáz pengő többletkiadást jelent. — Több lesz az kérem —, mondta rá halkan dr. Turóczy Mihály főügyész. Ördögh Lajos ezután ismertette a javaslatot, amely szerint ez a halezerpengős többletkiadás nem érinti túlságosan a város teherbíróképességét, amelyet az egyetemi építkezések eddig már igen nagy arányban vettek igénybe. Mondja ki tehát a közgyűlés, hogy mivel az egyetemi hitelekből már nem áll megfelelő összeg a város rendelkezésére, a két Petőfi Sándor-sugáruti ház kisajátítására 91,000 pengő keretében felhatalmazza a tanácsot — Nagyobb kerelet kell biztosítani —. sióit közbe ismét a főügyész. — A keret nem lényeges +- mondotta a polgármester —, a kisajátítási költségeknek úgyis más fedezetet jelölünk ki, még pedig azt a százhatvanezer pengőt, amelyért a megyéspüspök megvásárolta a várostól a régi rókusi iskola épületét és amelyből eddig csak harmincezer pengőnek van meghatározott rendeltetése. Ezt az épületet jelenleg az egyetem használja még, bár az eladást a kormányhatósdg jóváhagyta és igy csak később kerülhet sor a határozat végrehajtására. Ha időközben szükség lenne a pénzre, akkor a város ennek a százhatvanezer pengőnek a terhére függőkölcsönt vehet majd fel. A tiszti főügyésznek ezután a kisafáiitási jog alkalmazása körül támadtak kételyei, az előadó ugyanis az 1881. évi XLI. törvény 1., 2. és 3. paragrafusaira hivatkozott, mint a város kisajátítási jogforrására. A főügyész szerint a városnak ponlosan és véglegesen meg kell jelölnie azt a célt, amelyre a kisajátítandó területeket használni kívánja. Ha az egyetemnek kell ez a terület, akkor ezen a címen kérhet csak kisajátítási jogot a kereskedelmi minisztertől, ha pedig uccát akar nyitni, akkor ezen a cimen. De másra nem használhatja, mint amire kérte, mert akkor éppen olyan komplikációk keletkeznek, mint amilyenek már egyik-másik kisajátítási eljárással kapcsolatban keletkeztek. A főügyész ezután az elintézési eljárás meggyorsítása érdekében szolgált néhány tanácscsal. Azt tanácsolta, hogy a felirati kérelmet ne közvetlenül a kereskedelmi miniszterhez terjessze föl a város, hanem a belügyhez, { mert a kereskedelmi miniszter úgyis oda teszi i át véleményezés végett. í Napvédő Liebmann Idísirréwnél .<-26 Ha-Ha melleit. — Akkor rajtam keresztül terjessze majd föl a tanács a határozatot a belügyminiszterhez — szólt közbe az elnöklő főispán —, mert megtörténhetik, hogy a belügyminiszter hozzám küldi le a határozatot véleményezés, végett. Most ismét az előadó folytatta, javasolván, hogy a tanács sürgősség cimén kérje a határozat azonnali végrehajtásának kimondását is a közgyűléstől. — Nem olyan sürgős ez a dolog — vélekedett a polgármester —, ha pedig a miniszternek sürgős, majd kisürgeti a kereskedelmi miniszternél a jóváhagyást. — A sürgősségre azért van szükség — indokolt Ördögh Lajos —, mert hátha kisajátítás nélkül, békés megállapodással is kiegyezhet a város az érdekelt háztulajdonosokkal. — Az már más — nyugodott bele a sürgős-, ségbe a polgármester. Ezzel az előadó befejezte munkáját. Most Rack Lipót pénzügyi tanácsnok kért szót: — Pénzügyi szempontból kívánok hozzászólni a kérdéshez — mondotta —, tudjuk, hogy a város pénzügyi helyzete nagyon szűkös. Annyi áldozatot hoztunk már az egyetemért, hogy ujabbakat nem vállalhatunk magunkra, különösen ezt nem, ami a miniszter leirata szerint csupán szépészeti célokat szolgál. Ez iaz idő nem alkalmas arra, hogy szépészeti célokért százezer pengőt költsön el a város. Ha pedig a kisajátítás kifejezetten egyetemi célokat szolgál, akkor fedezze ennek a költségeit a miniszter. A rókusi iskola ára sokkal szükségesebb és fonlosabb célokra kell. — A kultuszminiszter megadja a kért áldozat ellenértékét azzal — mentette a javaslatot a polgármester —, hogy lemond az egyetem céljaira kisajátított Onozó-féle telektömbről. Ezeket a telkeket visszaadja a városnak. Ezután dr. Pálfy József tanácsnok arra hivatkozott, hogy a miniszter leiratában nem telektömbről, csupán egyetlen telekről, az Onozó-féléről van szó. Ennek a kérdésnek a tisztázását döntően fontosnak tartja, mert abban az esetben, ha a miniszter csak egy telekre gondolt, a várost nem hatezer, hanem legalább nyolcvanezer pengő terheli és ebben az esetben Rack Lipót álláspontja teljesen indoklt. A polgármester sietve Lejelentette erre, hogy ha a leiratban csak egy telekről is van szó, a miniszter szóbelileg az egész telektömbről beszélt, Pálfy tanácsnok aggodalma tehát indokolatlan. — Ilyen értelmezéssel én is elfogadom a javaslatot — mondotta általános meglepetést keltve Rack tanácsnok — és elleninditványomat visszavonom, — Akkor kihirdetem a tanács határozatát, amely szerint a tanács egyhangúlag a telkek kisajátítását javasolja a közgyűlésnek — fejezte be a vitát a főispán. Még csak a polgármester instruálta ördögh Lajost, hogy a közgyűlés elé terjesztendő javaslatot Turóczy főügyésszel együtt nagy gonddal szövegezze meg. így az előkészítő tanácsülés a polgármesteri akarat fényes diadalmaskodásával ért véget. Belvárosi Mozi ffltv&s ©sti 9 ér»ai előadását a Szécüenij! floziban fartfo.