Délmagyarország, 1929. július (5. évfolyam, 146-171. szám)

1929-07-28 / 169. szám

2 DÊLMAGTARORSZÂG 1929 julius 25. Vasárnap uj próbaútra indul a Graf Zeppelin Fridrichshufen, julius 27. A Gráf Zeppelin mi reggel öt óra 42 perckor felszállott dr. Eckener kapitány vezetésével, hogy Fridrichshafenbe Franciaországból történt visszaérkezése óta első útját megtegye. A léghajó személyzetén kivül husz utast vitt magával. Az idő borult. Fridrichshafenból jelentik: A Gráf Zeppelin mai első próbautja után 8 óra 50 perckor itt leszállott. A leszállás meglehetősen nehezen íöríént, j miután nagyon erős volt a légáramlás És emiatt | minden vizi ballasztot! le kellett dobni. Útközben az idő nagyon esős volt és alaposan megterhelte a léghajót. A motorokat az egész ut alatt a legnagyobb teljesitményfokozatra dolgoztatták és azok a legtökéletesebb rendben és kifogástalanul rnü- ! kődtek„ Eckener kapitány ugy nyilatkozott, hogy valószínűleg holnap reggel ujabb próbaútra indul, amely 12 óra hosszít fog tartani. Elkészült a szegedi szellemi foglalkozásúak első otthona: a »Szegedi Fészek Klub« tiszai csónakháza (".4 Délmagyurország munka ársától.) Emlékezetes, hogy rövid előkészítő munka utáh május végén megalakult a Szegedi Fészek Klub, amely céljává tűzte ki Szeged kulturális életének előbbrevítelét, a szegedi kultura ösz. szes munkásának összefogását és azt, hogy gondoskodni kiván állandó helyiségről. A választmány megbízást kapott, hogy párhuzamosan gondoskodjon a klub számára téli és nyári helyiségről. Az első lépés volt a megbízás értelmében la F észak Klub tí'-fj csónakházának tető rlá zet, hogy a Féssek tiszai házát rövidesen átadják rendeltetésének. A legközelebbi napok munkája most már a készen lévő épület külső és belső csinosítása, berendezése és használhatóvá tétele. A szegedi irók, művészek, muzsikusok, festők és a többi szellemi foglalkozásúak rövidesen átvehetik a házat és ezzel mrg lesz az első otthona az eddig szerteszórtan élő szellemi közkatonáknak. Egyedül álló ez az eredmény a művészek és irók számára mostoha légkörben, — Szeged az egyetlen magyar város, ahol sikerült csónakházal épiteni ezeknek a 'kategóriáknak. örömmel üdvözli ezt az eseményt mindfenki, aki értékelni tudja a kultura munkásainak elhivatását, ez a tömörülés dolgozni fog Szeged kulturális életének előbbrevitelén. A tiszai .háza' ünnepélyes külsőségek között fogják felavatni. A Fészek Klub vezetősége most már a téli álllandó helyiség megszerzésére teszi meg a szükséges lépéseket. Alhir Kun Béla bécsi tartózkodásáról Béc*, julius 27. A Wellblatl jelentése szerint néhány nappal ezelőtt az a hír terjedt el, hogy Kun Béla Bécsben tartózkodik. A rendőrségnél való érdeklődés alkalmával kiderült, hogy a rendőrséghez is eljutott az a hir, hogy Kun Béla Bécs,be érkezett. A rendőrség megállapította, hogy egy kereskedőről van szó, aki hasonlít a volt magyar népbizlosiioz. A Szegedi Fészek Klub tiszai csónakháza. landó ótthont biztosítson az eddig elszigeteli ten és szétszórtan élő szegedi művészeknek, íróknak, muzsikusoknak és a szel'emi élet többi tényezőinek. Több alkalommal folytatlak már kísérletet egy ilyen klub megszervezésére, de a Fészek Klub megalakulásáig minden kisérlet meghiusult. Az alakuló gyűlés annak idején kimondotta, hogy szükségesnek j tartja a szellemi tényezők tömörítéséi és ezért hozása. Ez a munka örvendetes sikerrel járt, ma már tető alatt van ez a ház — a szellemi élet munkásainak összeadott filléreiből. Kél hónapig tartó építkezés ulán a Tisza tioszorkányszígeli szakaszán eV, szült a vizén ál 6 csónakház, amely méreteiben, kivitelében és felépítésében egyike a legszebbeknek a szegedi i hasonló házak között. Gyönyörű eredménye } ez a lelkes munkának és ma már az a hely- ' Hűvösebb időt jósolnak A Meteorológiai Intézet jelenti este 10 órakor: A poláris levegőnek Közép-Európába való beözönlése tovább larU A hőség csak Olaszországban és a Balkánon tart tovább. Hazánkban is hűvösebb légáramlat uralkodott, a nappali felmelegedés a Dunántúlon alig érte el a 25 fok Celsiust. A nap folyamán megszűntek a lecsapódások, azonban a Dunántulon az este felhőzet van felvonulóban. Prognózis: Egyelőre hűvösebb, nvuglalan, később csendesebb és lassan felmelegedő idő. A szegedi ,jó biró" Irta: Móra Ferenc. Somlyódy Istvánnak hivták, hat éve, hogy meghalt, valamikor mostanában van az elköltözése évfordulója. Onnan tudom, hogy i halála előtt kicsivel kaptam tőle levelezőlapot, az ultimátumos. vagy hadüzenetcs évforduló körül. — Hej, Ferikém, — írta már akkor egy kicsit reszkető betűkkel, — mégis csak neked volt igazad. Emlékezz csak az elguritott kövedre... Julius 26... Biz én nem nagyon emlékeztem, mert nem szoktam én kövek elguritásával foglalkozni. Hanem aztán a julius 26 fölokositott. Mi is van akkor? Az édesanyám nevenapja. A kislányom nevenapja. No ez egyik se az lehet. Hát akkor mi nevezetessége van még a julius 26-nak? Hát persze, persze. »Éljen a háború!« »Vesszen Szerbiát« Tudok már az elgurított kőről is. Az volt az én utolsó békevezércikkem. Azt irtam benne, hogy kevés öreg embrr lesz abból a sok fiatal emberből, aki most az ablakom alatt a háborút élteti, meg hogy a hadüzenettel olyan követ gurítottunk el, amely Isten őrizzen, hogy visszafelé találjon gurulni. Mert az agyon is nyom bennünket, szét is nyom bennünket, ugy, hogy az Isten se rak többet össze. Hát ilyen elvetemedett defelisla vollam én már akkor is. (Okosságnak nem mondhatom, mert nagyon kevés okosság kellett hozzá.) De hát hogy juthatott eszébe az én barátomnak, mikor már én is régen elfelejtettem? Talán ő is elfelejtette volna, ha biró nem lett volna. De éppen mint törvényszéki ember tudhatott róla, hogy ez volt az utolsó szabad és az első hivatalosan is méltányolt vezércikkem. Másnap tudtomra adták szóban és írásban, hogy ha még egyszer ilyen bolondot mondok, ugy észretérítenek az újságommal együtt, hogy holtig arról koldulok. Somlyódy Istvánnal aztán soha se folytathattam főbbet eszmecserét. HamaAsan letette az étet hivatalát, én valahol ásatni jártam, a temetésén se lehettem itthon. F»;y darabig még éréztem, hogy adósa maradtam az utolsó kézfogással, néha még hallottam, mintha motoszkálna a kilincsemen, csak nem tudtam eltalálni, hogy ő nyit-e be, vagy Kőhegyi Lajos, vagy Újlaki Tóni, — egyszer aztán elcsöndesedett ő is, mint a többi kedves kísértet s végkép elment vele az idők hajója. De pár napja visszajött, furcsa, hogy éppen a halála évfordulója körül. Előhúzok' valami könyvel a kultúrpalotában,— kiesik belőle az arcképe. Jőn a könyvtárba valami leventeoktató, fölvilágosítást keres a turulmadárról, odaadják neki a Brehmet, meg a Hermán Ottó madaras-könyvét, persze egyik se t-ud róla; Utasítják a fiatalt hozzám, tudok-e éu valami tanulmányt az ősök titokzatos madaráról? Ilát hogyne ludnék. Turulmadár — darumadár, irta Somlyódy István. Tessék csak kikerestetni a számát a katalógusban, azt hiszem., meg van több példányban is. — Lám, — mosolyogtam rá az elfelejtett barát feltámadt alakjára, — Somlyódy Pista visszajött behajtani az utolsó kézszorítást. Mindig ilyen szívós, nyakas ember volt, — nem is lepett meg, hogy másnap véletlenül levelet kaptam a fiától, kedves, figyelmes levelét. Persze, hogy nem véletlen völtaz, bizonyosan az apja diktálta neki ha ő nem is tudott róla. Most meg, liogy ülők a vendéglőben, a szalmaözvegyes ebédnél, az átellenes szögletből átköszön ifjú barátom, unokámnak öreg barátja. Hál világos, hogy ennyi véletlen nincs ezen az innenső világon. Itt a másvilág üzen. Somlyódy István integet át az Isten törvénytevő asztalától és egy kicsit a fejét is csóválja. — Ejnye, ejnye, hát eddig tart a barátság? Tudod, minálunk. Szabolcsban, mert ott laknak az igazi macyarok. azt szokták mondani... * Nem várom ki, hogy mit szoktakk inoDdani Szabolcsban az igazi magyarok, mert azok bizonyosan olyant mondanak, hogy az nem esik jól a szegedi magyaroknak. Inkább a jóbarátok nevében, akik még megvagyunk — nem olyan sokan vagyunk már — nyújtom a kezemet a szegedi »jó biró«-nak. — Nem ugy van az, öregem, akármit mondanak a szabolcsi magyarok. Azért szeretjük mi a halottakat, sőt olykor csakis a halottakat szeretjük, akjk már mind kézhez szokott, fegyelmezett, mindent helybenhagyó emberek... Somlyódy Pista maga se számította magát mindig a gutgesinnt polgárok közé. Szabolcsi magyar volt, különös vegyülete a konzervatívizmusnak cs radikalizmusnak, rajongója Tisza Istvánnak és, .— Dózsa Györgynek. Szeretett volna szobrot emeltetni Szegeden az elevenen niegsütött parasztkiráíynak és volt bátorsága husz évvel ezelőtt erről cikkezni is a szegedi lapokban. Ugyan akkor nem is kellett hozzá valami különös bátorság. Egyrészt olyanok voltak az idők, hogy nem ütközött meg rajta senki, még Lázár Györgynek is nagyon tetszett az idea, másrészt a szegediek szokva voltak Somlyódy sajátságos eszejárásához. Egyfelől rendkívül fontosnak tartotta, hogy a magyar biróuak is legyen olyan hivatalos uniformisa, mint a franciának s igen büszke volt rá, mikor régi gombkötő és magyar-szabó műhelyekben való studiumok után megtervezte a magyar birói talárt. Másfelől szóban és Írásban a legradikálisabb birói reformokat követelte. Ez ugyan szélmalomharc volt, amelyben az idők változásával 6 törte össze magát, de azért legalább a maga hatáskörében sokszor hozott igazi »jó birós« Ítéleteket. Persze, inkább Mátyás királyban látta a »jó bíró« ideálját, mint Magnaud-ban, akinek tán a nevét se hallotta soha. Egyszer egy szegedi »amerikai orvos« került járásbirói széke elé, akit valamelyik pórul járt páciense jelentett feL A vádlott mentő tanuként egy tucat orvosságát vitte fel a tárgyalásra, kirakta a mindenféle liktáriunios üvegecskéket a biró asztalára és veg> észi bizonyságokat olvasott fel arról, hogy azok mind ártatlan üditő italok. — Ne beszéljünk annyit, — szakította meg Somlyódy az analitikai előadást — Tudok én annál jobbat is. Ha olyan ártatlanok az urnák az örvos• ságai, igya meg őket itt a szemem láttára. I Az amerikai doktor nem vetette magát alá az