Délmagyarország, 1929. július (5. évfolyam, 146-171. szám)

1929-07-25 / 166. szám

msm SZEGED: Szerke>zlOs£g: Somogyi uccn 22. L em. Telefon: 13—33. - Kiadóhivatal, külctOnkSnyvfAr é» Jegyiroda : Aradi ucca 8. Telelőm: 30G. ^ Nyomda : Löw Ltpói ucca t Telefon - 16-34. «»«»«» juuwitjmui Csütörtök, 1929 fulius 25 V. évfolyam Í58. szám tlOflzelésl ara havonta 3-ZU vldéKea és a Iftvftrosban 3-t>», oMHHanMMHaaaaPHHBHHHBnan '.lUUJldil.i MAKÓ: Szerkeiztfis«g ét kiadóhivatal: Url ucca «». Telefon: 131. izAm.« » « » « » HÓDMEZŐVÁSÁRHELY: Szerkesztőség és kiadóhivatal: Andrássy ucca 2.í. Telelői»: 49. szám. '< » « » « » « » « >» :>-40 pen-j»- Egyes sn&m le, vatór- és Ünnepnap llllér mmaBmrnmmmmmmm^mmmmtmBammm^mmmmmtKBgm fl költségvetés nyilvánossága Csütörtökön kezdi tárgyalni a régi pénzügyi bizottság a jövő évi költségvetést s ez a tár­gyalás az eddigi dispoziciók szerint zárt aj­tók mögött történik. Olyan dolog, amit nem tudunk és nem akarunk elhinni. A közigaz­gatási élet nagy változásokon megy át, de r-sak ezután megy, eddig kicsiny részletben ment. Megszűnt a tanács kollektív vélemé­nyező akarata, egyúttal a felelőssége is, az »egy kéz« végez mindent a mi kis életünk­ben is, mint ahogy Európa számos helyén, világpolitikában, belső közigazgatásban is c.ak külső formák takarják el a lényeget, amely egyetlen akaratot fedez és immár cse­lekvővé is vált az irányításon kivül. Mégse hisszük, hogy a polgármes­ter kedvére való volna az uj rend, amely szerves kiegészítője annyi más intézkedésnek. Mi vár reánk? — azt volna jő lurlni Az esküdtbíróság visszaállításától job­ban fél a hatalom, mint a tűztől, a válasz­lások módszere dolgában a könyökönkön nő ki a frázis, hogy a magyar ember jellemének a nyilt szavazás felel meg. Elképzeljük azt is, hogy szemtől-szembe senkinek se tesznpk szemrehányást, ha a meggyőződése szerint foglal állást valamely kérdésben, azonban ép­penséggel nem irigyeljük ezeket a bátrakat, mihelyt függő helyzetben vannak a hatalom­mal. Függő helyzetbe kerül lassankint úgyis mindenki s az a felülről jövő panasz, hogy egyre többen kötik megélhetésük szekerét a hatalomhoz, tulajdonképen nem is panasz, hanem örvendetes megállapítása annak, aki mondja. Haladunk ismeretlen célok felé, visz­szük hátunkon a téglákat, hogy olyasvalamit építsünk, aminek a terveit se előzetesen nem láttuk, se utólag nem ismerjük meg. A par­lamentben tartanak olyan felszólalásoktól, amelyek a legszaloniasabb formában is árt­hatnak valaminek, vagy valakinek, már az immunitás védelme alatt elmondott szó is a tilos közlés paragrafusába ütközik, végül aztán itt van az alkotmány úgynevezett bás­tyájának, a törvényhatóságnak, a megreformá­lása. Nincs ugyan már régóta sulva. a felirati jog szelid babajáték lett, gyerekágyu mag nélkül, azonban teljes biztosítékok kellenek minden téren, mert nem csupán a kapanyél sülhet el, hanem a gyermekjáték is. Romokat takarítanak még mindig? Szó sincs róla, láttunk már primitív házlebon­tásokat, ahol nagyobb és hosszadalmasabb j>orfelhőket teremtettek annál is, amit a kül­városokban az ucca tud adni. Valahogy a debreceni régi diáklüzoltókra kell önkénte­lenül is gondolnunk, akik toronyiránt vo­nultak a tüz helyére, útközben elpusztítottak mindent, ami az utjukba akadt, aztán magát a tűzet se locsolták, hanem lebontották a szomszédos házakat, hogy beléjük ne kap­jon a láng. Ki gyarapítja a romokat, amelyek állandó fészket kaptak a kispipáju politiku­sok szavalmányaiban? Ki hiszi el, hogy min­den a kommunisták ellen való védekezésért történik és ki lehet annyira rövidlátóan esze­veszett, hogy itt még egyszer elképzelhetőnek találja a régi rémes időket? Hiszen lerom­lottságában is sokkal erősebb és öntudatosabb ma a polgárság, semhogy ne okult volna a múlton. Mikor azonban titkok lebegnek fölöttünk, körülöttünk és megütötten pillantunk hol jobb­ra, hol balra, — mire jő a titokzatosság fo­kozása kicsinyben? Tiltakozunk az ellen, hogy a költségelőirányzatot zárt ajtók mögött tár­gyalja a pénzügyi bizottság. Ezzel az elzárkó­zoltsággal az egész város adókfól nyögő tö­megét éri sérelem Igenis, tudni akarja min­denki, hogy mire költik a pénzét és hogyan fogja fel kötelességét a házfarlásunk beren­dezkedésével szemben az, akit a közakarat a bizottságba delegált? A tanácsülések megszűntével a referálás bi­zalmas jellegét nagy erővel ki lehet magya­rázni, habár a nyilvánosságnak itt is jussa van az informáláshoz. A pénzügyi bizottság azonban még régi szerve a törvényhatóság­nak, azt nem szüntette meg az uj törvény, következőleg a reá vonatkozó szabályok, meg­szokások is érvényben -vannak, ha egyszer összehívták s ilyen, mindennél fontosabb, munka ellátását bízzák reá. A főispán csak feltételesen búcsúztatta el a közgyűlést, böl­csen tudván, hogy fölmerülhetnek körülmé­nyek, amiknek a kedvéért újból össze kell azt még hivnia. Talán nem is egyszer. Tovább megyünk: a választások határideje bizonyta­lan, viszont támadhat halaszthatatlan intéz­kedések szükségessége, — hátha még a régi közgyűlés tárgyalja le a költségvetést is! A belügyminiszter senkinek az orrára nem kö­tötte^. hogy a kormány mikor akarja felépíteni a nagy átmenet utolsö hídját, ez nyilván me­gint olyan dolog, hogy nem tartozik a terhe­ket cipelő közösségre, — a költségvetés azon­ban levegőt jelent, azt el kell idejére intézni. Ha pedig a közgyűlésről nem lehet kizárni a nyilvánosságot, hogy lehessen akkor az alap­velő munkát végző pénzügyi bizottság iilései­ről? Szorosan összefüggött mindig a kettő, azért bízunk benne, hogy félreértés történt a bi­zottság zárt voltának elképzelése körül. Ez nem taktikai kérdés, ez valamennyiünknek a vérébe megy. Amikor millió pengők ki­adásáról, bevételéről van szó, tudni akarjuk, hogy miből kerülnek azok a pengők és mire futnak szét? Maga a hatóság volna köteles követelni a gazdálkodásához a nyilvánossá­got, hogy az árnyéka se érje az egyébként is föltétlenül hiányzó meggyanusilásnak. Minden anyagi kérdést csak a nyilvánosság óv meg a mittudoménektől, — mennyire fokozott ez a belülről jövő követelés, ha kicsi városi éle­tünk legjelentöségteljesebb dolgáról, a költ­ségvetésről kell tűnődnünk, érzelegnünk! Igaz ugyan, hogy a közgyűlés tavaly is elvégezte a munkáját, aztán további megkérdezése nélkül felforgattak, átcsoportosítottak, újra rendez­tek mindent. Ám ez lehet a mai kor szel­leme. az önkormányzat diadala, — mi mégis ugv érezzük, hogy legalább lássuk, tudjuk meglepetések, elhülések nélkül, hogy mit for­gatnak fel, mit csoportosítanak át, mit rendez­nek újból. Ezt pedig csak ugy érheti el a város közönsége, mint amelynek a bőrére megy a játék, ha már a pénzügyi bizottság tárgya'rísa is nyilvános. A szovjetsereg betört Kínába, a nankingi csapatok meghátráltak! Angol Jelentés szerint mindenki menekül Mandzsúriából (Budapesti tudóiitónk lelefonjelentése.') Londonból jelentik: A mandzsúriai helyzetről zavaros jelentések érkeznek. Annak ellenére, hogy a nankingi és a szovjetkormánv is ismé­telten kifejezte békés szándékait, most egy angol hírszolgálati iroda mégis ujabb rém­híreket jelent. Ezek szerint a szovjetsereg betört kínai te­rületre- A jelentést nem lehetett eddig ellen­őrizni, de részieleket is közöl. Eszerint a kí­nai csapatok kardcsapás nélkül meghátrál­tak. Mandzsuri városában páni rémület fogta el a lakosságot, amelv fejvesztetten menekül. Szekerek és autók százai szállítják a mene­külőket. A helyzetei súlyossá teszi az élelmi­szerhiány. Az angol ügynökség szerint a szovjetsereg aligha áll meg Mandzsudnál, mert a kinai sereg képtelen ellentállásra. Itt a zivatar ? Tirolban és Berlinben felhőszakadás vállolta lel a kánikulát Hősülyedésl jósolnak Budapest, július 24. A Meteorológiai Intézet jós­latai az elmúlt napokban pontosan beváltak. A ká­nikulai hőség napok óta állandó és tegnap érte el talán legmagasabb pontját. Tegnap ugyanis Ma­gyarország több városában nem kevesebb, mint harmincnyolc tokos hőségei mértek. Tegnap Turkevén és Mátészalkán volt harminc­nyolc fok Celsius a maximum, de nemsokkal ma­radt alatta a hőmérséklet Kaposvárott sem, ahol harminchét fok Celsiust mutatott a hőmérő. Bu­dapesten harminchat fok volt a maximumé« ugyan annyit mértek Magyaróvárolt ts. Kgcrben és Szegetlen »cstk« harmincöt fok vo'f a legmagasabb hőmérséklet. Harminchárom fok alatti maximum le£uup se­hol sem fordult elő Ez példátlan meleg az elmúlt esztendők nyári időjárásához viszonyítva — ter­mészetesen kivéve a tavalyi nyarat, amikor ugyan­csak hasonló nagy kánikula volt —. mert a leg­több nyáron az előfordult legmagasabb hőmér­séklet nem haladta tul a harminc fokot. Az éjszakai lehűlés sem volt olyan ma. hogy enyhülést, üdülést hozott volna a tikkasztó hő­ségtől elbágyasztott emberek számára. Budapes­ten éjszgka csak husz fokig sülyedt a hőmérsék­let, de az ország legtöbb részében még husz fokig sem szállt alá a hőmérő higanya. Szegeden hu­szonegy fok volt a minimum. A legalacsonyabb éjszakai minimumok a DunáDtul voltak, ahol a nappali hőséget legalább enyhébb éjszaka követ­te. Debrecenben és Szombathelyen tizenhét fok

Next

/
Thumbnails
Contents