Délmagyarország, 1929. július (5. évfolyam, 146-171. szám)

1929-07-24 / 165. szám

4: DELMAGYARÖKaZAG VJ^J JUllUS személyautó az autók királya! A margitszigeti szépségverseny 3 első díjnyertese. Álomszerüen ideális rugózás, 100 km.-es sebesség, íőuríasan elegáns kiviíeí, csekély üzemanyag fogyasztás. Nem tömegmunka, a legutolsó csavar is precíziós. Élmény megtekinteni az autóknak ezt a pompás telivénét. Délmagyarországi képviselete: Markovics mérnök Szeged. Bemutató terem: 493 Royal-szálló épületében Kölcsey ucca. A pékele átiratot a polgármesterfies; és áremelést ftelyesznete Kilátásba (A Délmagyarország munkatársátólBeszá- 1 tnolt a Délmagyarország azokról az eseményekről. amelyek legutóbb lezajlottak a szegedi kenyérárak körül. Kedden a kenyér ¡ügyészségi, illetve rendőrségi frontján ujabb esemény nem tőrtént, a pékipari szakosztály bzonban terjedelmes átiratot inlézeit Somoffiji Szilveszter polgármesterhez. Az átiratot a szakosztály nevében Zimonyi István elnök, Wolf Endre ügyvezető elnök & Gracza János titkár irta alá és a kővetkezőképen hangzik: /Méltóságos Polgármester Ur! A kenyérárak mérséklése tárgyában hozzánk küldött 21.683/1929. Kzámu átiratára, » szegedi sütőipari szakosztály «levében, tisztelettel a kővetkezőket válaszoljuk: Először is köszönetet mondunk azért, hogy Méltóságod alkalmat adott nekünk arra, hogy ebben B nagyfontosságú ügyben Írásban tájékoztathassuk, mert megvagyunk győződve arról, hogy a sütőiparhoz egyáltalában nem értő, magukat szakértőknek feltüntető, kívülálló egyének, a valóságnak meg nem felelő adatok beállításával és felsorakoztatásával Méltóságodat és a közvéleményt — minden iparág közül kiragadva a sütőipart — ellenünk hangolni igyekeztek. Amikor az ilyen tendenciózus egyének beavatkozása ellen a magunk és iparunk erkölcsi érdekében a legnyomatékosabban tiltakozunk, apellálunk Méltóságod tárgyilagos belátására és jóindulatára, mellyel az alább következő adatainkat és állításainkat bizonyára ugy fogja mérlegelni, hogy az nemcsak minket, de a mesterségesen felizgatott közvéleményt is megnyugtatja. Mielőtt el nem fogadott kalkulációnk Részletes tárgyalásába bocsátkoznánk, kijelentjük azt, hogy Szegeden buzaalapon, vámőrléssel a meglévő sütőiparosnak csak alig 5 százaléka szerzi be a szükségletét, míg a fenmaradt 95 százalék kész lisztet vásárol. Minekünk tehát minden más állftás ellenére, a kész liszt árát kell alapul vennünk, amikor kalkulálunk és a tenyér árát megállapítjuk. (Különben is a mult évben azok a Sütőiparosok, akik buzaalapon, vámőrléssel dolgoztak, alaposan ráfizettek az üzletükre, mert a folytonosan olcsóbbodó búzát előre kellett megvásárolniok.) Hauser R. Sándor tanár urat szakértőnek nem fogadjuk el, mert ő nem pék, hanem pedagógus, de nem fogadjuk el Kardos Jakab íjszt- és tarhonyakereskedő urat sem, aki például a 28 — szerinte pláne 24 — filléres 6-os lisztből vízzel készült (tehát nem tojással) barna tarhonyát, a szegény nép eledelét — kg.-ként 65 fillérért árusítja, ami — 28 filléres lisztárat és kg.-ként 20 fillér munkadijat számítva — Kardos ur részére közel 30 százalék hasznot biztosit. Azt mi is igen jól tudjuk, hogy volt a 28 filléres 6-os lisztnél olcsóbb 6-os liszt is, de — mint az ankéton Fenyő Mátyás ur mondotta — kétféle 6-os liszt van. Az egyiknek csak a neve az, (ez persze az olcsóbb), a másik pedig jó, de az néhány fillérrel mindig drágább. De nevetséges a t. szakértők azon kívánsága is, hogy dolgozzunk olcsóbb lisztből s ne a jobb minőségből, — mikor mi, gyakorlati emberek, tapasztalásból tudjuk azt, hogy a fogyasztóközönség részére melyik lisztből lehet, nemcsak kívánatos, de Ízletes kenyeret előállítani. így tehát továbbra is magunk fogjuk kiválasztani a feldolgozandó liszteket s nem kérünk erre vonatkozólag tanácsot senkitől. Azt is tisztelettel hozzuk Méltóságod tudomására, hogy kalkulációnk sokkal szerényebb, mint annak idején az országos központi árvizsgáló bizottság által engedélyezett kalkuláció volt. Mi ugyanis kétszeri fűtéshez, ami 300 kg. liszt feldolgozásához szükséges, 120 kg. fát számítottunk, holott az orsz. árvizsgáló bizottság 100 kg. liszt után 50 kg. fát engedélyezett. Hogy az egy munkás után (mert nálunk önállóan dolgozó szakmunkásra van szükség), számított napi 6 pengő sem túlzott, utalunk arra, hogy az átlagos munkabér 6—8 pengő, amiről Méltóságod igen kőnynyen meggyőződhet, ha adatokat kér a szegedi Társadalombiztosító Intézettől. Egy sütőinas ellátása is belekerül napi 3 pengőbe, mert a pékség igen fárasztó mesterség, tehát egy pékinasnak táplálkoznia is kell s az uj ipartörvény különben sem enged meg 15 éven aluli fiút szerződtetni, már pedig az ennél idősebb serdülő ifjú megkívánja mindenkor a maga porcióját. Hogy Szegeden van napi 6 pengős lakbér, annak igazolására csak- azt emiitjük meg, hogy egyik szaktársunk városi épületben lakik s havonta 168 pengő lakbért fizet, ami igen közel áll a napi 6 pengőhöz. Ámde azt is bizonyíthatjuk, hogy Sebők János ur a Mikszáth Kálmán-uccai fióküzlete után, ahol pedig se lakása, se műhelye nincs, negyedévenként 540 pengő lakbért fizet! A karbantartás és pótlás címén felvett 5.50 fillér sem túlzott, mert igen sok olyan dolgot nem vettünk számításba, (pld. Ipartestületi tagdíj, szaklap előfizetése, kéményseprői dij), hetenként kell a füstcsatornákat tisztítani, (telefondíj, papírzacskók, csomagolópapír, stb.), umit pedig nem lett volna szabad figyelmen kívül hagynuuk. Ma már ugyanis sok minden kell egy sütőmühelybe, ami a boldog békeévekben nem kellett, mert a ker. iparfelügyelő, \ kerületi tiszti orvos és maga a közigazgatási hatóság is folytonos vizsgálatokat tart s mindig elrendel valamit, amit pótolni kell, Arról is, hogy egy kocsi-ló és kocsis eltartása mennyibe kerül, legjobban meggyőződhetne akkor Méltóságod, ha megkérdezné a város gazdasági hivatalát, hogy mindezek a városnak mennyibe kerülnek? De mi annál is lényegesen kevesebbet számoltunk, mert csupán a legminimálisabb költségeket akartuk figyelembe venni. Akinek pedig nincs kocsija-lova, az kii utót tart és biciklit, aminek a beszerzése és folytonos javítása majdnem többe kerül, mint egy kocsi-lónak a tartása. A gépjármű pedig még nagyobb terhet jelent, mert az igen rossz szegedi utak es országutak valósággal esziic az autókat, amit Méltóságod legjobban tudhat a városi fuvarozási üzemről- Az igaz, hogy a nagyobb üzemeknél másként kell számítani, de az is igaz, hogy ezeknél sokkal több a teher, mint a kisebbeknél, hiszen van Szegeden olyan kartársunk, akiuek évenként társadalombiztosítási dij és közadók címén 7000 pengőt kell kifizetnie. Tehát ezt is erősen figyelembe kell venni, ha tárgyilagosan akar valaki ítélkezni. Sokféle tapasztalást, de »a -sütőiparban ősidők óta szerzett tapsztalatokat« is a háború és a háborút kővető uj idők teljesen megsemmisítették. Mert, ha a háború előtt a földolgozással elérhető 35—40 százalékos szaporodás teljesen fedezett minden rezsiköltséget, — most egészen más világ van! Ma a lisztek sem olyanok, mint békében voltak, tehát a szaporulati százalék is kevesebb. Az orsz. árvizsgáló bizottság például csak 30 százalékos szaporodást vett figyelembe, mi pedig 33 százalékkal számolunk, mert így számol a budapesti Sütők Ipartestülete is, de így számol minden olyan magyar sütőiparos, akinek nemcsak a neve sütőiparos, de érti is a szakmáját. Ma a sütőipart az 1923. évi XV. t.-cikk szabályozza, amely előírja, hogy a munkát hajnali 3 órakor, a készáru kiszállítását pedig reggel háromnegyed 6 órakor szabad megkezdeni. Ma a munkaidő 8, legfeljebb 10 óra, mig a békében — amikor éjjel-nappal dolgozhatott a sütőiparos, — elkezdték a munkát délután 5 órakor s másnap délben 1 órakor fejezték be. Akkor a munkaidőt sokkal jobban ki tudták használni s szebb, tökéletesebb árut állíthattak elő, mig most, hogy az éjszakai munkát munkásvédelmi szempontból korlátozzák, rövidebb a munkaidő s mivel a sütőiparos a természet törvényeit nem játszhatja ki, ma ugy tudja elvégezni kellő időre a munkát, ha egy ember helyett háromat alkalmaz s ha egy kemence helyett 2—3 kemencét tart használatban, a békebeli viszonyokhoz képest, fcm a munkaidő korlátozása még azt is maga után vonla, hogy csakis nagyfizetésü, jólképzett munkásokat alkalmazhatunk. Abszurd állítás az is, hogy egy kg. kenyeret egy kg. liszt árában kel' lene adui, mert az így volt a békében is. Ismételjük és hangsúlyozottan kijelentjük, hogy a békebeli viszonyokat ma nem lehet a pékíparra vonatkoztatni, egyrészt a fent elmondottaknál fogva, másrészt pedig azért, mert: a békében a 6-ós liszt volt 28—29 fillér, 1 kg. kenyér nagyban 26 fillér, 1 kg. kenyér kicsinyben 28 fillér. Csakhogy a békében belekerült 1 kg. só 12 fillérbe, ma 0.40 fillér, 1 kg. élesztő 36 fillérbe, ma 2,— pengő, 1 m. fa 2.10 fillérbe, ma 4,— pengő, 1 munkás heti bére volt 16—24 kor, ma 35—70 pengő. (A kosztadás 1906-ban megszűnt.) Akkor egy jobb sütőiparos fizetett évi 30—40 kor. III. oszt. ker. adót, ma fizet csak kereseti adóban (tehát a jövedelem- és vagyonadón kívül) évi 800—1200 pedgőt. Ha még hozzászámítjuk a jövedelem-, vagyon- és más adókat, negyedG.F.B.