Délmagyarország, 1929. július (5. évfolyam, 146-171. szám)

1929-07-16 / 158. szám

1920 julius 1« Uf.L'Vj Wv A Csillagbörtönben kihirdették Sztanykovszky Tibor előtt, hogy kegyelmi kérvényét elutasították A hir hallatára teljesen összeomlott (A Délmagyarország munkutárrától.) Sztany­kovszky Tibor, akit a Tisza-gyilkosság miatt 18 évi fegyházra Ítéltek, talán a legnyugtala­nabb lakója a Csillagbörtönnek. Sztanykovszky már kilenc évet töltött el a Csillagban és még ma is ártatlanságát hangoztatja. A börtönbe­kerülése után nagy mohósággal feküdt neki az önképzésnek. Nyelveket tanult és sokat olvasott. Megvolt győződbe arról, hogy né­hány keserves esztendő után amnesztiát kap. Amerika járt az eszében. Tervezgetései során odáig ment el, hogy érintkezésbe lépeti ame­rikai rokonaival, akik állást és egzisztenciát biztosítottak volna számára. A lassan ban­dukoló esztendők során aztán Sztanykovszkyn mindinkább erőt vett a nyugtalanság. Érezte, hogy álmai nem valósulnak meg. • Két évvel ezelőtt ügyvéd/ének megküldte naplóját és megbízta azzal, hogy ufrafelvéíell kérelmei készitsen, Sztanykovszky vallomásában ártat­lanságát hangoztatta. Fatális véletlennek mi­nősítette, hogy személye gyanúba került. Meg­nevezte »az igazi Tisza-gyilkosokat« és ennek alapján kérte az újrafelvételi Sztanykovszky naplójának egyes részei nyilvánosságra is ke­rültek. Próbálkozása azonban eredmény nél­kül végződött. Mindegyik fórum elutasította n kérelmet. A két újrafelvételi kérelem teljes kudarca űtán Sztanykovszky elkedvetlenedett. A bör­tön levegője tüdejét is megtámadta. Most rfiár csak az amnesztiában reménykedett Augusztus végén Inti volna kilenc éve, hogy raboskodik. Kilenc évet töltött el már börtönben Sztanykovszky és fele büntetésé­nek kitöltése után. minden reményét egy lapra tette fel. Amnesztiát kért. Még áprilisban az igazság igyminisztérium ut­ján a kormányzóhoz címezve lenyújtotta am­nesztia iránti kérvényét. A kérvény elindult útjára. A 'börtönigazgatóság igazolta, hogy Sztanykovszky a kilenc év alatt példás maga­viseletet tanúsított. Fegyelmi büntetése csak egysz££^volt. Gyorsan futottak a napok, különösen azóta, hogy néhány hé; tel ezelőtt Budapestről azt a magánértesülést kapta, hogv amnesztiaügye kedvezően áll. Hitt és remélt, még el nem következett a szombati nap. Sztanykovszky szombaton délelőtt mosolygós arccal állított be a börtön irodájába. Kedvvel szortírozta szét aktáit, amikor hivatták az igazgató elé. Sztanykovszky remegő lábakkal ment be az irodába, amikor tudtára adták neki, hogy az amnesztia iránti kérelmét el­utasították. Azóta súlyos beteg. Táplálékot nem vesz ma­gához t!s amint kijelentette, reményéinek tel­jes összeomlását nem sokáig tudja túlélni. A hir annyira lesújtotta, hogy teljesen ener­giátlanul és kétségbeesve nfe maga elé. 1 mii • i hiti I MI« n« csak nehezen jóvátehető mellőzés érte. A régebbi kormányok mindent a nemzetiségi vidékeknek ad­tak azzal a megokolással, hogy az Alföld népe magyar marad akkor is, ha nem kap iskolát, kór­házat, klinikát. Ezt a történelmi igazságtalanságot szeretné most jóvátenni Ezért épiti sorra a tanyai iskolákat, a gazdasági iskolákat, az egyetemeket, a klinikákat az Alföldön. De ezzel az építkezéssel azt is eléri, hogv a városi lakosság vásárlóképes­ségét fokozza. Szegeden eddig körülbelül húsz­millió pengő értékű építkezést rendezett a kormány. — Sokan azt mondják — folytatta a kultusz­miniszter hogy mit használ a jó termés, ha a búzának nincsen ára. Ez tényleg nagy baj, de a kormány el fog követni mindent, hogy ezt a szeren­csétlenséget, amelynek oka az, hogy tavaly nem­csak Magyarországon, hanem a világ minden búza­termelő és gabonaekszportáló országábun nagyon jó és bő termés volt, megszüntesse. A tanyai nép akkor jár jól, ha termését megfelelő áron érté­kesíteni tudja, ha van vevő erre a termésre. — A napokban a piacon jártam ós láttam egy tanyai asszonyt, aki néhány kosár nagyon szép, nagyszemü málnát árult. Találkoztam egy másik asszonnyal is, aki amikor megpillantotta a szép málnát, könnyezni kezdett. Azért sirt, mert nem tudta megve nii a málnát, mert az ura nem kere­sett annyit hogy abból a liszten, a burgonyán, a babon kivül még málnára is jusson. Ez az eset mutatja, hogy milyen nagy szükség van a tanya és a város szolidaritására. Ha a városban jól keresnek az emberek, ha nemcsak arra jut, amire múlhatatlanul szükség van, akkor megvehetik a málnát is, amire nincsen ugyan szükség, de amit szeret mindenki. A tanya érdekejt oem lehet el­választani tehát a város érdekeitől, ki kell építeni a tanya és a város között a szolidaritást, mert csak ez vezethet el Nagy-Szeged tervének meg« valósításához. A miniszter a szegedi különítmény lelkes tapsai közben fejezte be politikai tájékoztatóját, amely» ért Magyar Péter mondott köszönetet a kultusz­miniszternek. A rögtönzött templomkert! népgyűlés ezzel véget is ért. A gazdasági egyesület székháza előtt meg­kezdték az aratómunkások között a jutalmak kiosztását ' Tizenkét aratómunkás kapott egy-egy vadonatúj kaszát, tizenkét marokverőlány pedig egy-egy kn­lászgyüjtő gereblyét és egy-egy pirospettyes fej­kendőt. Az ajándékokkal megrakott kocsin volt néhány mosolygós cipó is, — Ért meg osszák szét a szegénység között —, adta ki a parancsot az egyesület egyik vezetőségi tagja. Az ajándékok kiosztása előtt dr. Nekich Richári mondott beszédet majd dr. Temesvárg Géza ny, főispán beszélt a szociálistákat támadva. A polgármester adta át ezután rövid beszéd kíséretében a földművelésügyi miniszter diesérfl oklevelét három kitüntetett öreg gazdasági cse­lédnek. A jutalmazások után a miniszter kíséretével együtt bevonult az egyesület székházába, ahol leleplezték arcképét. Dr. Nekich Richárd mondott beszédet és azt mon­dotta, bogy »Szeged népét Klebelsberg Kunó kul-1 tuszminiszter kárpótolja a másik két képviselőért*. A képért a kultuszminiszter rövid köszönő beszé­det mondott, hangsúlyozva a közte és a város kő­zött lévő elszakíthatatlan barátságot. Az arcképleleplezés után kezdődött meg a szépen fölteritett nagyteremben az ütinepi közebédet, amelyen kétszázan vettek részt Dr. Aigner Károly főispán a kormányzóra mon­dott pohárköszöntőt, majd dr. Temesváry Géza a kultuszminisztert köszöntötte. Dr. Gerle Imre Glattfelder Gyula megyéspüsppkre mondott po­hárköszöntőt, majd a kultuszminiszter tartott be­szédet. Kijelentette, hogy a régi kormányok Buda­pestet favorizálták a vidéki városok rovására, pe­dig Szegeden, amely egvidőben volt már az ország fővárosa, sokkal több és tisztább nemzeti erőt lehet találni, mint Budapesten. Szegedet az Alföld fővárosává kell tenni. Glattfelder Gyula megyéspüspök híveit köszön­tötte a közebéd közönségében. Azt kívánta; hogy a kultuszminiszter terveinek megvalósításához jám­borlelkü és akaraterős férfiakat találjon mindig a szegedi tanyákon. Megemlékezett a város vezető­ségéről, a főispánról, és a polgármesterről és örömmel állapította meg, hogy a • város vezetői valláserkölcsi alapon szolgálják a város fejlesz­tésének ügyét. Zászlóbontás a választásokra Ezután dr. Aigner Károly főispán emelkedett ismét szólásra és a következő beszédet mondta: i.T —. iísgy átalakulások dubór^Q bacgjait hatlm 0 kultuszminiszter alsótanyai beszámolója — az egységes párt törvényhatósági zászlóbontásával B kormánypárt szegedi fiókintézete: a „Nagy-Szeged-párt" (A Délmagyarország munkatársától.) Az Alsó­központi Gazdasági Egyesület vasárnap rendezte meg fényes külsőségek keretében szokásos arató­ünnepélyét, amely azonban eltért az eddigi ünne­akkordok is vegyültek bele. Az alsótanyai gazda­pélyektől, amennyiben politikai, sőt pártpolitikai ünnepélyt használta fel az egységes párt arra, hogy kibontsa a közeledő törvényhatósági válasz­tásokra a hivatalos pártzászlót és proklamálja az egységes párt városi fiókintézetének, a »Nagy­Szeged-párt« megalakulását. Az ünnepély reggel tíz órakor kezdődött. A gaz­dasági egyesület székháza előtt a szegedi ut tor­kolatánál zöld gallyakból font diadalkapu. várta a városból érkező vendégeket. A diadalkapuhoz vonultak fel az autók közeledésének hirére a zászlótartók és a buzakalászból készített címere­ket hordó marokverő-lányok. A kultuszminiszter autója tíz óra után néhány perccel érkezett meg a diadal­kapu elé, ahol a gazdasági egyesület nevében dr. Gerle Imre üdvözölte Klebelsberg Kunót, akivel együtt érkezett meg dr. Somogyi Szilveszter pol­gármester és dr. Aigner Károly főispán. A kul­tuszminiszter kíséretével a templom mellett lévő plébániára ment és útközben szorgalmasan paro­lázott az elébe kerülő tanyaiakkal. Néhány - perccel később megérkezett dr. Glatt­felder Gyula megyéspüspök aulája is, aki a püs­pökön kivül kihozta Alsó tanyára Várhelyi József pápai prelátust, a püspök titkárát és Balogh Ist- j ván belvárosi segédlelkészt is. A miniszter a plébánián fogadta FelsőtanyB küldöttségét, amelyet dr. Xgáry György főigazgató vezetett A küldöttség uj s'azdasági iskolát kért Felsőtanya számára a mini . l 'itől, aki megígérte, hogy jó­indulattal intézi majd el a kérelmet. Közben egyre-másra érkeztek ki Alsóközpontra a városi urak, Klebelsberg Kunó állandó szegedi környezete, a templomkertben pedig lassan össze­gyülekezett körülbelül ötszáz főnyi nép, hogy meg­. hallgassa a megyéspüspök ünnepi prédikációját Az önnepl mise tizenegy órakor kezdődött a megyéspüspök ce­lebrálta fényes papi segédlettel. Költői szárnyalású ünnepi prédikációjában arról beszélt hogy a ma­gyar föld az, amelyben sohasem csalatkozott a magyarság, mert bőségesen visszafizeti a szorgal­mat, a munkát és megbünteti a renyheséget. A nagyhatású beszéd után a megyéspüspök megszen­telte azt a szekér kalászos gabonát, amelyet hat felvirágozott ökör vont be a templomudvarra. A szertartás után a mise közönségét hirtelen politikai népgyüléssé változtatták át. A fehér ol­tárteritőkkel letakart szószékről dr. Gerle Imre üdvözölte a kultuszminisztert és felkérte, hagy tájékoztassa választóit politikai céljairól és a kor­mány politikájáról. A szószék körű' a miniszter szegedi kísérete tö­mörült és mindeu alkalmat megragadott a minisz­ter ünneplésére. Feltűnő . volt azonban, hogy a tanyaiak táborából egyetlen éljen sem hangzott­éi a miniszter egész beszéde alatt. De annál töb­bet éljeneztek és tapsoltak a szegediek. Klebelsberg beszéde A kultuszminiszter meglehetősen rövidre fogta beszédét azzal kezdte, hogy a mai gazdasági nyo­morúságnak legfőbb oka a trianoni békediktátum, amely megbénította a gazdasági vérkeringést amely megfosztotta az országot területének több, mint kétharmadától. Addig, amíg a békerevizió el nem következik, a normális gazdasági élet helyre sem állhat. A kormánynak az a lörekvésej hogy a csonka ország határain belül is megtegyen minden megtehetőt a helyzet javítása, a nyomorúság eny­hítése érdekében. Ezt a célt szolgálja ő is, mint kultuszminiszter kultúrpolitikájával, iskolaépítései­vel. Mert a legfontosabb az, hogy az ország kultur­nivója emelkedjék. Egy kulturált nemzet létalapja sokkal biztosabb, mint egy kulturátlané. A2 Alföldet az elmúlt évtizedekben súlyos &»

Next

/
Thumbnails
Contents