Délmagyarország, 1929. július (5. évfolyam, 146-171. szám)

1929-07-14 / 157. szám

14 I)ÉLM\G¥AR0WSZ4G 1029 julius 14 A DEIMAGYARORSZA6 REGÉNYE Oerlrnde Athénon; niKOR A Kfl ELOSZLIK Fordította JllhÜ$7 AlldOF 18 Gita grimaszt szerelett volna vágni, de aztán előre lépett és kezét nyújtotta, Millicenttől örökölt legkedvesebb modorában — Mrs. Pelliam? Carteret Gita vagyok és remélem nem haragszik látogatásom udvariatlan formájáért. — A legkevésbbé sem — válaszolta Mrs. Pelham mereven. — Nem kegyeskednék helyet foglalni? Nagyon kedves, hogy ilyen hamar átjött. Azt hi'tem. csak néhány hét múlva lesz szerencsém... Ez kétértelmű megjegyzés volt, de Gita nagyon kedvesen felelt: — Nagyon egyedül éreztem magími Két Órát sétáltam a Boardwalkon és hirtelen ugy éreztem, szükségem van rá, hogy nagyanyám régi barátaival találkozzam. Mrs. Pelham mintha kezdett volna kissé feloldódni De aztán gyanakodó pillantást vetett látogatójára. — No, barátságról nem ig n lehet közöttünk szó. Néha találkoztam Mrs. Carterettel, ha véletlenül ugyanahhoz a jótékony »board«-hoz voltunk beosztva és ő egyszer igazán nagyon kedves volt hozzám, amikor beteg voltam. De nem eléggé ismertem ahhoz, hogy a temetésre elmentem volna Természetesen a névjegyeket azért leadtam... — Ez hát az osztályöntudat? — gondolta Gita — Hát amerikaiak, akik valamit tartatanak magukra, elismerik a cimet és a rangot? — Jól járt, hogv nem jött el, — viszonozta kedvesen. — Egyszerűen rémes volt. Be kellene tiltani az összes nyilvános temetéseket és esküvőket. Egyformán tisztességtelen dolog mind a kettő. Nem gondolja? — Határozottan ellent kell, hogy mondjak önnek. Mindkeltő az élet legillendőbb dolgai közé tartozik. — Ugy nézett Gitára, mintha mindennel elégedetlen volna, ami rajta van, de Gita ismerte már ezt a tekintetet és ezért csak mosolygott, térdeit keresztbe rakta és féllábát olyan feltűnően magasra emelte, mint ahogy csak egy cipőáruház fiúosztályán szokták. Meg kellett törni a csöndet, amely már szinte közel járt a hisztériához. Gitának szerencsére eszébe jutottak Top per fecsegései, aki ismerte az összes családok jellemét és j szokásait Egg Harbortól Cap Mayig Hallom, nagymértékben foglalkozik jótékonysággal Ez rengeteg időt vehet igénybe. — Időm teljesen ki van töllve és azt hiszem, mindig megteszi m a kötelességémet. — A... Á... Igen... Különben hallom, hogy Atlantic. City egészen rendkívülien szerencsés helyzetben van, mert nőpolgárai mindent meglesznek a szent célok érdekében... — Hir te len ajtóstól rontott a házba: — Persze mindig ilt szándékozik maradni. — Mindig. Atlantic Cityben születtem, valamikor saját házunk volt itt, de leégelt. Itt is szándékozom meghalni. Rcmé em, meg fogja ujitani a bérszerződést, ha lejár. Bár hát természetesen Mr. Donald vezeli az üzleti ügyeit. Recsegő hangjában a félelemnek árnyalala leienl meg. — Nem mindéi... \<m akarná megvenni a házat? — Leghőbb vágyam vo na. de sajnos nem áll módomban — Kemény, szürke szemében komoly neheztelés voit. amint merően nézett Gitára. — Igazán kár, meri különben el kellene adnom. — Gita most már épp olv kevéssé bánta azt a kellemetlen tenyomíst, amelyet ebben az utá'atos nőszeinélyben éb; esztelt, mint azt, hogy húsvét vasárnap van. — Sajnos, nem hoz sem ni hasznot, pedig ' izony nagyobb jövede'cmre volna szükségt m — Nem tudok megválni ettől a háztói! — Ciiia majdmm fölugrott. Az asszony hangjáLan harcos szenvedély csengett. — Harminc éve élek benne. Itt születtek a gyermekeim. — Ó, nagyon sajnálom. — Gilát ezek a szavak egészen különös módon megzavarták, majdn m szánakozott is ezeken a szegényeken, hiszen CÍ ak nem t'ogja kilenni őket az uccára. — Talán... De nem is tudom, mit mondjak. Mr. Donald tanácsolta. — Hiszen legrosszabb esetben albérlőket vehetnénk a lakásba, van néhány fölösleges szobánk. Nem gondoltam, hogy ide fogok jutni,. de ebbe is belemegyek, hogy nagyobb bért fizethessek önnek. — Nem is annyira a jövedel mről van szó... — De ekkor hi-'ebn a megkönnyebbülés egy sóhajával emelkedett föl. Egy lány jött le a lépcsőn, valószínűleg Mrs. Pelham leánya, aki azonban a lehelő legkevésbbé sem hason, litott az anyjához. Mrs. Pelham is fölállt. — Leányom, Mrs. Brewster, Miss Carteret — mutatta be őket egymásnak száraz, merev modorában. — Bocsásson meg egy pillanatra! — szólt és sietve távozott a szobából. — Mrs! — mondta Gita é m'gint mosolygott, amint újra. helyei fogta':!. A szék épp oly kemény volt, mint a Carteret-major székei. — Meg voliam győződve róla, hogy lány még, akárcsak én. — Huszonhat éves vagyok csak és máris özvegy. Férjem pár hónapi házasélet utáif meghalt, de ez már régi história. Husz éves voliam akkor. Hallom most van először keleten. Remélem meg van elégedve bsnyomásaival. Közhelyek röpködtek jobbra-balrá, a Boardwalk és Atlantic City igen termékeny téma volt. Mrs. Brewster épp oly sovány volt, mint Gita, de nem olyan magas. Szintén kihúzta magát, de tartása mégsem volt olyan merev. Sötétkék ruhája a legjobb anyagból készült, j divatos szabású -.oM és amil f;ila egy piliarat alatt észrevett (jő szeme volt ruhákra, ritka eset olyanvalakinél, aki maga nem sokat törődik effélével), épp olyan jól állolt rajta, akárcsak Pollyn az övéi. Barna haja rövidre volt vágva és elfésülve divatját multán előkelő homlokáról, nagy, világos szem'i intelligensek és mulatságosak voltak egvszerre. Gita ugy találta, hogy még sohasem látott ilyen kifejező kis orrot és ilyen határozott állat. Ha valaha szenvedett is, most nyom i se látszott rajta, ugy festet, mintha tekintete mindig bizalommal és reménykedéssel fordulna a jövendő felé. Mihelyt a beszélgetés személyesebb jelleget öltött, Gita megtudta, hogy Mrs. Brewster egy Atlantic Avenuen levő üzlet bevásárlója. Ez a foglalkozás gyakran szólilotla Philadelphiába és New Yorkba. Gila kissé zavart volt. Ez volt első ismeretsége a dolgozók osztályával és ugy hitte, hogv ennek az osztálynak minden egyes tagja kemény és közönséges. Valamikor neki magának is volt mit rettegnie ettől a sorstól és bár eleget mondta magának, hogy keményebb m ír nem is lehet, titkon mindig arra gondolt, vájjon el tudná-e teljesen feledni anyja féltő és aggódó intelmeit. De mintha Millicent nevelte volna föl ezt a Brewster Elsiet! Gita nagyon szerette volna tudni magáról, hogy vajion snob-e és titokban nagyon megalázottnak érezte m gát. — De dolgozni csak nem szeret? — kérdezte végül, miután elhatározta, hogy gyökeréig fog hatolni ennek a dolognak. — Maga maga... olyan mintha diák is volna, meg amellett nmlatós is, egyszerre. Valamikor ugy volt, hogy nekem is dolgoznom kell és őszintén szólva, bennem még a gondolat is ellenszenvet ébresztett. Tnlvt. köv.S Felelős szerkesztő: PÁSZTOR JÓZSEF. Nyomatott a kiadótulajdonos Délmagyarország Hírlap, és Nyomdavállahil Rl. könyvnyomdájában. Külföldi képviseletek; AUSZTRIA: Biesi szerkesztősig: Wien, II., Taborstrass> 7. fWr. Auslandskorrespondent). Telefon: tO—3—22. Btest kiadóhivatal, olvasóterem is hirdet isi kip"iselet Ausztria risztre: Wien, /., Wildpretnwrkt 1. (Ostcrr. Anzeigen A. G.). Telefon: Serie 62-5-95. IUGOSZLÁ VIA: Interreklam d. d. Zagreb, 1.-78, Marovskaulica 28. Telefon: 21-65. NÉMETORSZÁG: Ala Anzeigen A.-G., Berlin NW6, Am Zirkus 9. Telefon: Norden 7607/12. Orell-Füssti Annoncen A G.. Zürich, Sonnew qun Íl Trjn'1 1TVI Ausiánder Testvérek £22! Szeged, Vár ucca 7. (Főposta mellett.) 3. M.W.Motosacoche, Coventuy Eagle és Puch motorkerékpárok kerületi képviselete. Autó-, motor- és kerékpár- . ... «._ 1 atr^zek Kerékpárlerakat. jaVItOtTHIVieiy. Ha olcsón akar Jó BÚTORT 47 -vásárolni, menjen Seifmann Mór és Fiai Klauzál tér 1. bútoráruházába, ahol rakttíriulxsufoltsdg miatt mélyen leszállított árban vásárolhat Mielőtt bárhol venne, kérjen tőlünk árajánlatot. Részletfizetési kedvezmény 1929 uf iypusu HERKUR kerékpárok leszállított árban, csekély részletfizetésre Pffafff varrógépek Rádiók és alkatrészek D E & Y g é p á r u h á z. Kis ucca, Keleti-palota. 8% VárloljuK a szegedi ipari és öasxnúlfunk HAPE (huspénztári) szappant. Mindenütt kapható! 207 HásziasssconyoK! Ügyeljetek a bélyegxöre! 99