Délmagyarország, 1929. július (5. évfolyam, 146-171. szám)

1929-07-14 / 157. szám

UELMAGffAR&SSZáG iy2t) ' julius 14. R£)rIT Q T111 í T/5 ^fir^A!/ szobafestést, mázolást és bútor fényezési elsőrendű kivitelben és a legkedvez­IMlr alllfl, I UMV^ltÍK ményesebb árban készítenek. Sieged, Kág^ó mm 4., ax udvarban. felállitani az első osztály párhuzamos osztá­lyát, pedig eddig már nyolcvanról több a 'jelentkező. Az érdekelt szülők arra kérik a minisztei-t, hogy szoríttasson valahol helyet a párhozamos osztály számára. A miniszter kijelentette, hogy a jövő év őszén már visszakapja a gimnázium régi épü­letét, mert a Templom-téri egyetemi épülcták addig elkészülnek. Addig is intézkedni fog, hogy a most következő tanévben az uj polgári iskola egyik lanlermét megkapja a gimnázium la második ehő osz'.ály számára. A kultuszminiszter ezután magánosokat fo­gadott és átvette, vagy azonnal el is intézte (kérvényüket. Az egyetemi építési bizottság ülése félhét érakor kezdődött. A bizottság a püs­pöki palotával szemben a Templom téren iépülő B és C egyetemi épületek különböző munkálataira tartolt versenytárgy a'ás eredmé­nyét állapította meg. Az építési bizottság ülése nyolc ó.-áig tar­lőtt, amikor dr. Magyart/ Zoltán miniszteri tanácsos elmondotta, hogy a bizoitság kiknek Ítélte oda az egyes munkálatokat. A kémiai intézet Szobafestőmunkáit vitéz Csányi és Frank (Sze­ged), a vászonredőnyöket Sándor M. Ferenc (Budapest), a központi fűtést és vízvezetéket IBrundl János (Budapest), a villanyszerelést \Szniatona és Halász (Szeged) kapta meg. A plébániapalota mellé kerülő B és C épületek tőíaragómunkáit Túra Adolf (Budapest), a mükőmunkákat Mclokko Rt. (Budapest), az ácsmunkákat Kecskeméti és Korom (Szeged), a tetőfedőmunkát Rózsa István (Szeged), a bá. idogosmunkát Fogcl Ede (Szeged), a padló­íés faburkolómunkát Urbach és Taffler (Bu­dapest, a parkettmunkál Rainer Károly (Sze­ged) kapta meg. Az ülés végén felszólalt dr. Aigner Károly -tfiispán, aki a reálgimnázium épületének mi­előbbi kiürítését kérte a minisztertől. A kul­tuszminiszter kijelentene, hogy a gimnázium 1930 őszén visszakőltözhetik már régi hajlé­kába, mert addig elkészül az olt elhelyezett egyetemi intézetek uj hajléka. Az építési bizottság ülése után a miniszter szállására ment. Este a polgármester adott vacsorát tiszteletére. Vasárnap üélelőlt a miniszter ujabb szemlét tart az egye­temi építkezések színhelyén, majd kimegy 'Ahóbanyára, ahol résztvesz az aratóiinnepé­lyen, majd politikai beszédet tart. A gazda­Sági egyesület ezután leplezi le a kultuszmi­niszter arcképét. »Automoto«, »Lucifer«, »Sleyer«, «Amertc án« a vil,1pver«enyek evflz'esei minSsÍRben utóié'h-tetten Gyár! árak! Gummik, alkatrészek legolcsóbban. 998 gyermelclcocsilt eiszebh kivitelben reklám áranon - Artegyzék ingyen. Kardos István u'ódánát Cselconlcs u. 5. BRISTOLSZÁLLÓ BUDAPEST. Újonnan berendezeti szép éttermek. Kisebb-nagyobb termek. Modern berendezésű szállodai szobák. Hideg és melegvlzvezelék. Teleion és rádió minden szobában Bór. 242 Cigányzene. Az élet mozijából (Gyász) A frázisokat ne bántsák»*, mert mi lesz a világ­ból nélkülük? Az újságokat se kárpáljátok, nem azok a kitalálói, csak a közönség után mennek. Én magam hosszasan el szoktam tűnődni a pár­té-cédulákon. Hogyan halmozzák a fájdalmat — a mások tiszteletére! Mi köze kívülállónak az én gyászomhoz? Felmérheti, megértheti akárki a vesz­teségemet? Mennyivel érzőbb az állat, amikrr ha­lálos sebével az erdőbe vonul, magában akar ma­radni! Hogy pedig a frázisokhoz érjek a kommüni­kéket sem hagyhalom ki. Azt mondja a legtöbb­je: Gyászolja még a megboldogultat a Nagy, a Kiss, a Magyar, a Németh, a Tóth, az Oláh-csa­lád. Föltétlenül gyászolja, ha a megboldogult püs­pök volt, vagy miniszter s közbelépése a rokon­ság érdekében immár megszűnt. De amúgy? A családoknak sokszor kellemetlen a rokoni köte­lék emlegetése, hát jól van, jól, nem lehet elle­ne tenni, de dicsekedni se muszáj. Azonban még az is hozzá, hogy gyászolnak? — Jaj, csak még három napig élne a nagy­papám, mondta egyszer nekem egy meglehető­sen disztingvált kisasszony. Tönkre vagyok té­ve, hogyha holnap hal meg. mert nem mehetek el a kaszinó-balba. Nem is egy mondta, hanem sok. Aki érdekelve volt valamilyenképen. De mindig csak a maga szempontjából nézte s vigyázott arra a kis kül­színre, amiből az úgynevezett társadalom is egy­re többet áldoz fci. Végtére nem követheti mindenki az egyszeri szegedi polgár példáját. Ez a jó ember három hónapra az első felesége halála után megháza­sodott. Víg volt a lagzi, valaki odaszól hiy.zá: — Kát maga miért nem táncol? — Bocsánat, gyászban vagyok. — Ügyan. ne mondja. Kit gyászol? — Az első feleségemet. Tavaly találkoztam régi "pátriámban gyermek­korom egyik ismerős alakjával, ő volt a tejfeles asszony, bejáratos hozzánk. — elképzelhetetlen nagy fdők távlatából egymásra ismertünk. Em­lékezett mindenre, számon tartott sok apró­ságot. — Ha a temetőbe megyek, mondta, mindig meglátogatom az édesanyja sirját is. — Kit gyászol a néni? — kérdeztem én. Hosszú fekete fátyol lengett ala a könnyedén fe­jére csapolt olcsó kalapról. — Az uramat. — Istenem, az is meghalt? — Óh, már tiz éve. Lehajtottam a fejemet, hogy hát van ebben a mai világban is mélyebb érzés? Annyiszor olva­som, hogy közéletünk valameljík jelese »mélyen szántó« beszédet mondott. Milyen mélyen szánt? Miért nem fakad a sok mélyszántásból egy kis társadalmi, vagy közéleti több termelés? — Ez nagyon szép a nénitől, feleltem Tiz évi gyász! — ördögöt, riadozott egy kis indulattal. (Sváb­asszony volt, németül beszéltünk, azt mondta: eli. Tájfel. Az első pillanatban még azt hittem, hogy a régi foglalkozását idézi és tejfelt em­leget.) Következett aztán a hosszú történet a kalan­dokba bonyolódott férjről, aki azonban egyszer mégis csak megtért és hazament betegen ápo­lásra. — Rengeteg volt az adósságunk, betevő fala­tom nem maradt, mikor eltemettem, annyiba ke­rült a betegsége. Aztán vén fejjel kezdtem min­dent előlrül, csak dolgoztam és nem pihentem, mig mostanra megsegített a jó Isten. így tudtam megvenni ezt a ruhát, meg a kalapot, hogy meg gyászolhassam. Eddig nem engedték a körülmé­nyek. Mert igaz-e, a lelkes embernek meg kell gyászolnia a halottját. Azonnal, vagy később. — ahogyan tudja. Akármilyen mulatságosan is hangzik, én nem tudtam mosolyogni a dolgon és »mélyen szántó« érzéssel szorongattam meg az öreg Vávi néni ke­zét. (Elei elkészüli) Nem fogom elősorolni, hogy hányféle gyász van, hiszen abból könyvet lehetne kikerekíteni, csak elmondok egy esejet ugy. ahogy azt nekem elmesélték. Uri asszony mesélte: — Megjelenik a konyhánkban egy dagadlképü parasztlegény, ostor a kezében, a kalapját azon­ban a világért se venné le, meri hiszen az a mél­tósága rovására menne. — Etel, mondja a cselédemnek, meghalt az édesanyánk. Elgyüttem érted, lent vár a kocsi. Etel beszélt "már az anyja betegségéről, tud­ta, hogy körülbelül menthetetlen, most hát ter­mészetes érdeklődéssel tudakozódott az utolsó órák felől. — Mit mondott? Magánál volt? Mit evett? A bátyja referált neki rendesen, engem is meg­kért, hogy engedjen el a kishúgát a temetésre. — Csak menjen, majd lesz, aki ellátja a dol­gát, amíg visszajön. Etel nyomban intézkedett. — Délre legyél itt, akkor megyünk. Addig rend ­be kell hoznom a szobákat, beszerezni valóm is van. — Miattam ne tartóztasd magad, biztattam a lányt. De a rendes teremtés csak erősködött, hogy tud­ja ő jól, mi a tisztesség. Épp ugy ellátta a teendőit, mint más napon, amikor nem szólt bele az életébe ekkora esemény, aztán kivasalta a ruháját, elszaladt a boltba, vá­sárolt fekete holmit s egy művirág-koszorút, ame­lyik rikoltott a színeivel és merev volt, mint a pravoszláv liturgia szentjei. Nem is tudtam, mi van vele, merre jár, benn voltam a lakásban, amikor szokatlan kiáltozásra riadok fel. Szaladok a konyhába, hogy mi történt? Ott ül Etel talpig gyászban az egyik széken, még fekete szalag is van a karján és ordítozik. — Jajajaj, én Istenem, jaj nekem! — Mi bajod? — ugrom hozzá. Erre csak keservesebben folytatja. — Jajajaj. de szörnyen árva vagyok én, mert hogy meghalt az édesanyám. — Te szamár, hiszen azt tudtad már három órával előbb is, akkor pedig nem sírtál. Etel azonban nem hagyta magát kizökkenteni a svungból. Fuldokolt a sírástól, ugy köpte szagga­totttan a szót. — Tudtam, persze hogy tudtam, de az más. Ak­kor még dolgom volt és nem készültem el. Bob. Kerékpárokban a Styria és Trlumpl> vezejő márka. Egyedül kapna! "> Szánfié,Sánd®rKK Komp eladó et Éiszaugi Tíszahid építő vállalatánál. Hordképesség 200 mim. Bővebbet a helyszíni építési irodában, vagy Erdélyi és Va^da oki. mérnökök Budapest. Falk Miksa 12. 18 20. B.75 I Svájci órák, ékszerek részletfizetésre is Tóth órásnál, Kö'cseyucca 7. rns Nagy óra- és ékszeriavitft miihelv.

Next

/
Thumbnails
Contents