Délmagyarország, 1929. július (5. évfolyam, 146-171. szám)

1929-07-14 / 157. szám

UELMAGffAR&SSZáG iy2t) ' julius 14. R£)rIT Q T111 í T/5 ^fir^A!/ szobafestést, mázolást és bútor fényezési elsőrendű kivitelben és a legkedvezIMlr alllfl, I UMV^ltÍK ményesebb árban készítenek. Sieged, Kág^ó mm 4., ax udvarban. felállitani az első osztály párhuzamos osztályát, pedig eddig már nyolcvanról több a 'jelentkező. Az érdekelt szülők arra kérik a minisztei-t, hogy szoríttasson valahol helyet a párhozamos osztály számára. A miniszter kijelentette, hogy a jövő év őszén már visszakapja a gimnázium régi épületét, mert a Templom-téri egyetemi épülcták addig elkészülnek. Addig is intézkedni fog, hogy a most következő tanévben az uj polgári iskola egyik lanlermét megkapja a gimnázium la második ehő osz'.ály számára. A kultuszminiszter ezután magánosokat fogadott és átvette, vagy azonnal el is intézte (kérvényüket. Az egyetemi építési bizottság ülése félhét érakor kezdődött. A bizottság a püspöki palotával szemben a Templom téren iépülő B és C egyetemi épületek különböző munkálataira tartolt versenytárgy a'ás eredményét állapította meg. Az építési bizottság ülése nyolc ó.-áig tarlőtt, amikor dr. Magyart/ Zoltán miniszteri tanácsos elmondotta, hogy a bizoitság kiknek Ítélte oda az egyes munkálatokat. A kémiai intézet Szobafestőmunkáit vitéz Csányi és Frank (Szeged), a vászonredőnyöket Sándor M. Ferenc (Budapest), a központi fűtést és vízvezetéket IBrundl János (Budapest), a villanyszerelést \Szniatona és Halász (Szeged) kapta meg. A plébániapalota mellé kerülő B és C épületek tőíaragómunkáit Túra Adolf (Budapest), a mükőmunkákat Mclokko Rt. (Budapest), az ácsmunkákat Kecskeméti és Korom (Szeged), a tetőfedőmunkát Rózsa István (Szeged), a bá. idogosmunkát Fogcl Ede (Szeged), a padlóíés faburkolómunkát Urbach és Taffler (Budapest, a parkettmunkál Rainer Károly (Szeged) kapta meg. Az ülés végén felszólalt dr. Aigner Károly -tfiispán, aki a reálgimnázium épületének mielőbbi kiürítését kérte a minisztertől. A kultuszminiszter kijelentene, hogy a gimnázium 1930 őszén visszakőltözhetik már régi hajlékába, mert addig elkészül az olt elhelyezett egyetemi intézetek uj hajléka. Az építési bizottság ülése után a miniszter szállására ment. Este a polgármester adott vacsorát tiszteletére. Vasárnap üélelőlt a miniszter ujabb szemlét tart az egyetemi építkezések színhelyén, majd kimegy 'Ahóbanyára, ahol résztvesz az aratóiinnepélyen, majd politikai beszédet tart. A gazdaSági egyesület ezután leplezi le a kultuszminiszter arcképét. »Automoto«, »Lucifer«, »Sleyer«, «Amertc án« a vil,1pver«enyek evflz'esei minSsÍRben utóié'h-tetten Gyár! árak! Gummik, alkatrészek legolcsóbban. 998 gyermelclcocsilt eiszebh kivitelben reklám áranon - Artegyzék ingyen. Kardos István u'ódánát Cselconlcs u. 5. BRISTOLSZÁLLÓ BUDAPEST. Újonnan berendezeti szép éttermek. Kisebb-nagyobb termek. Modern berendezésű szállodai szobák. Hideg és melegvlzvezelék. Teleion és rádió minden szobában Bór. 242 Cigányzene. Az élet mozijából (Gyász) A frázisokat ne bántsák»*, mert mi lesz a világból nélkülük? Az újságokat se kárpáljátok, nem azok a kitalálói, csak a közönség után mennek. Én magam hosszasan el szoktam tűnődni a párté-cédulákon. Hogyan halmozzák a fájdalmat — a mások tiszteletére! Mi köze kívülállónak az én gyászomhoz? Felmérheti, megértheti akárki a veszteségemet? Mennyivel érzőbb az állat, amikrr halálos sebével az erdőbe vonul, magában akar maradni! Hogy pedig a frázisokhoz érjek a kommünikéket sem hagyhalom ki. Azt mondja a legtöbbje: Gyászolja még a megboldogultat a Nagy, a Kiss, a Magyar, a Németh, a Tóth, az Oláh-család. Föltétlenül gyászolja, ha a megboldogult püspök volt, vagy miniszter s közbelépése a rokonság érdekében immár megszűnt. De amúgy? A családoknak sokszor kellemetlen a rokoni kötelék emlegetése, hát jól van, jól, nem lehet ellene tenni, de dicsekedni se muszáj. Azonban még az is hozzá, hogy gyászolnak? — Jaj, csak még három napig élne a nagypapám, mondta egyszer nekem egy meglehetősen disztingvált kisasszony. Tönkre vagyok téve, hogyha holnap hal meg. mert nem mehetek el a kaszinó-balba. Nem is egy mondta, hanem sok. Aki érdekelve volt valamilyenképen. De mindig csak a maga szempontjából nézte s vigyázott arra a kis külszínre, amiből az úgynevezett társadalom is egyre többet áldoz fci. Végtére nem követheti mindenki az egyszeri szegedi polgár példáját. Ez a jó ember három hónapra az első felesége halála után megházasodott. Víg volt a lagzi, valaki odaszól hiy.zá: — Kát maga miért nem táncol? — Bocsánat, gyászban vagyok. — Ügyan. ne mondja. Kit gyászol? — Az első feleségemet. Tavaly találkoztam régi "pátriámban gyermekkorom egyik ismerős alakjával, ő volt a tejfeles asszony, bejáratos hozzánk. — elképzelhetetlen nagy fdők távlatából egymásra ismertünk. Emlékezett mindenre, számon tartott sok apróságot. — Ha a temetőbe megyek, mondta, mindig meglátogatom az édesanyja sirját is. — Kit gyászol a néni? — kérdeztem én. Hosszú fekete fátyol lengett ala a könnyedén fejére csapolt olcsó kalapról. — Az uramat. — Istenem, az is meghalt? — Óh, már tiz éve. Lehajtottam a fejemet, hogy hát van ebben a mai világban is mélyebb érzés? Annyiszor olvasom, hogy közéletünk valameljík jelese »mélyen szántó« beszédet mondott. Milyen mélyen szánt? Miért nem fakad a sok mélyszántásból egy kis társadalmi, vagy közéleti több termelés? — Ez nagyon szép a nénitől, feleltem Tiz évi gyász! — ördögöt, riadozott egy kis indulattal. (Svábasszony volt, németül beszéltünk, azt mondta: eli. Tájfel. Az első pillanatban még azt hittem, hogy a régi foglalkozását idézi és tejfelt emleget.) Következett aztán a hosszú történet a kalandokba bonyolódott férjről, aki azonban egyszer mégis csak megtért és hazament betegen ápolásra. — Rengeteg volt az adósságunk, betevő falatom nem maradt, mikor eltemettem, annyiba került a betegsége. Aztán vén fejjel kezdtem mindent előlrül, csak dolgoztam és nem pihentem, mig mostanra megsegített a jó Isten. így tudtam megvenni ezt a ruhát, meg a kalapot, hogy meg gyászolhassam. Eddig nem engedték a körülmények. Mert igaz-e, a lelkes embernek meg kell gyászolnia a halottját. Azonnal, vagy később. — ahogyan tudja. Akármilyen mulatságosan is hangzik, én nem tudtam mosolyogni a dolgon és »mélyen szántó« érzéssel szorongattam meg az öreg Vávi néni kezét. (Elei elkészüli) Nem fogom elősorolni, hogy hányféle gyász van, hiszen abból könyvet lehetne kikerekíteni, csak elmondok egy esejet ugy. ahogy azt nekem elmesélték. Uri asszony mesélte: — Megjelenik a konyhánkban egy dagadlképü parasztlegény, ostor a kezében, a kalapját azonban a világért se venné le, meri hiszen az a méltósága rovására menne. — Etel, mondja a cselédemnek, meghalt az édesanyánk. Elgyüttem érted, lent vár a kocsi. Etel beszélt "már az anyja betegségéről, tudta, hogy körülbelül menthetetlen, most hát természetes érdeklődéssel tudakozódott az utolsó órák felől. — Mit mondott? Magánál volt? Mit evett? A bátyja referált neki rendesen, engem is megkért, hogy engedjen el a kishúgát a temetésre. — Csak menjen, majd lesz, aki ellátja a dolgát, amíg visszajön. Etel nyomban intézkedett. — Délre legyél itt, akkor megyünk. Addig rend be kell hoznom a szobákat, beszerezni valóm is van. — Miattam ne tartóztasd magad, biztattam a lányt. De a rendes teremtés csak erősködött, hogy tudja ő jól, mi a tisztesség. Épp ugy ellátta a teendőit, mint más napon, amikor nem szólt bele az életébe ekkora esemény, aztán kivasalta a ruháját, elszaladt a boltba, vásárolt fekete holmit s egy művirág-koszorút, amelyik rikoltott a színeivel és merev volt, mint a pravoszláv liturgia szentjei. Nem is tudtam, mi van vele, merre jár, benn voltam a lakásban, amikor szokatlan kiáltozásra riadok fel. Szaladok a konyhába, hogy mi történt? Ott ül Etel talpig gyászban az egyik széken, még fekete szalag is van a karján és ordítozik. — Jajajaj, én Istenem, jaj nekem! — Mi bajod? — ugrom hozzá. Erre csak keservesebben folytatja. — Jajajaj. de szörnyen árva vagyok én, mert hogy meghalt az édesanyám. — Te szamár, hiszen azt tudtad már három órával előbb is, akkor pedig nem sírtál. Etel azonban nem hagyta magát kizökkenteni a svungból. Fuldokolt a sírástól, ugy köpte szaggatotttan a szót. — Tudtam, persze hogy tudtam, de az más. Akkor még dolgom volt és nem készültem el. Bob. Kerékpárokban a Styria és Trlumpl> vezejő márka. Egyedül kapna! "> Szánfié,Sánd®rKK Komp eladó et Éiszaugi Tíszahid építő vállalatánál. Hordképesség 200 mim. Bővebbet a helyszíni építési irodában, vagy Erdélyi és Va^da oki. mérnökök Budapest. Falk Miksa 12. 18 20. B.75 I Svájci órák, ékszerek részletfizetésre is Tóth órásnál, Kö'cseyucca 7. rns Nagy óra- és ékszeriavitft miihelv.