Délmagyarország, 1929. július (5. évfolyam, 146-171. szám)

1929-07-14 / 157. szám

DÍJ, 1 \r. 1D2D július 14. i i mi»win» mi—w Polgármesteri magyarázat a polgármesteri cáfolathoz (A Délmagyarország munkatársától.) A szegedi kormánypárt lapja mai számában ismét foglalkozik azzal a névjegyzékhistóriával, amely élénk fényt vet a városházán uralkodó hírszolgálat pártosságára. A kormánypárti lap a polgármester nyilatkozatát közli, amely cáfolat akar lenni a Délmagyarországban megjelent polgármesteri nyilatkozatra. A Délmagyarországban megjelent nyilatkozat szerint ugyanis a polgármester azt a kijelentést telte., hogy a legtöbb adót fizetők névjegyzékét minden valószínűség szerint a főispán utasítására adhatta ki a kormánypárti lap szerkesztőjének dr. Tóth Béla főjegyző, aki először megtagadta ezt a szívességet. A kormánypárti lapban közölt polgármesteri cáfolat szerint ezt a kijelentést a polgármester r.em tette meg. A Délmagyarorszá7 munkatársa szombaton délelőtt löbb újságíró jelenlétében kérdést in. tézett erre vonatkozólag a polgármesterhez, hivatkozva arra, hogy a Délmagyarországban közölt nyilatkozat jegyzetei ma is meg vannak és azok a Délmagijarország közlésének helyességét icfazolják. A polgármester a következőket mondotta: — Amikor nyilatkoztam a Délmagyarországnak, akkor csak ketten voltunk ebben a szobában. A Délmagijarország munkatársa azt kérdezte tőlem, hogy mi az eredménye az általam elrendelt vizsgálatnak, mire én elmondottam, hogy Barabás János irodaigazgató nem tud semmit sem arról, hogy a kormánypárti lap hogyan kapta meg a névsort, nekem azonban az a feltevésem, hogy azt csakis a főjegyző adhatta ki a szerkesztőnek. Erre a Délmagijarország munkatársa azt kérdezte tőlem, hogy lehetséges-e, hogy a főispán közbelépésére adta ki a főjegyző a névsort. Én azt válaszoltam, hogij ez lehetséges. Tehát ezt nem mondtam, csak egy feltett kérdésre válaszoltam. A polgármesteri nyilatkozat és a polgármesteri cáfolat között tehát még az ilyen polgármesteri értelmezés esetén sincs meg az az éles és perdöntő ellentét, amit a kormánypárti lap annyira hangsúlyozni kíván. Viszont a logika, amely a jelek szerint nem tartozik a kormánypárti újság szerkesztőségi felszereléséhez, azt bizonyítja, hogy a polgármesteri nyilatkozat áll közelebb a valósághoz, nem pedig a cáfolat. Mert mi is történt tulajdonképen? A fő! jegyző, akinek a kormánypárti szerkesztő »a Ha 195 PNEU a leggazdaságosabb. M 4 Körzeti képviselet SCHWERZ E. és FID, SZEGED. Telefon 12, 16-68. börönd$eil Lachemál Kárász ucca, Prófétával szemben. Telefon 21—19. nyakára ment« (ez a kitétel a polgármesteri nyilatkozat cáfolatlan részéből való idézet)' először megtagadta a névsor kiadását, de később mégis kiadta. Kézenfekvő tehát a feltevés, hogy utasításra változtatta meg eredeti álláspontját és nem a maga akaratát hajtotta végre ezzel. Fellner semmit sem akar tudni Schaeffner Kitty meggyilkolásáról „Tippeket" sker adni a rendőrségnek — Régi szélhámosságok derülnek ki (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.) A budapesti rendőrséghez érkezett ujabb jelentés szerint a gyilkossággal gyanúsított és az abbáziai rendőrség előzetes letartóztatásában lévő Fellner András Ilenrftí a legnagyobb nyugatommal viselkedik és álhatatosan tagad. Fcllncr az útleveleiben lévő feljegyzett adatokat és több tanút hoz fel ártatlanságának bizonyítására. Adatokkal bizonyltja, hogy a gyilkosság idején Olaszországban tartózkodott és azután sem tudott semmit sem felesége hollétéről. Amikor felmutatták előtte felesége holttestének fényképét, kétségbevonta, hogy az (eleségét ábrázolja. Fellner a voloscai rendőrségen van, ahol kijelentette, hogy a gyilkosság napján Gradöban volt és autót vásárolt. Ezen a napon tehát nem lehetett Bécsben. Ezután fölényesen arról beszélt, hogy érískes adatodat fog adni a rendőrségnek a gyilkos személyéről, mirt ismeri feleségének nexusait. Kijelentette, hogy csak letartóztatása után tudta meg, hogy felesége meghalt. Kassai jelentés szerint Fellner 1927-ben a csehszlovák fürdőket járta autón őt hétig. Az autószámla 11.5<I0 esshkoronát leit kl de nem tudta kifizetni. Farkas Imre autótulajdonos feljelentésére letartóztatták és csak ugy menekült meg, hogy Koch Gertrúd kifizetett 600 pengőt, az ősszeg többi részére pedig haladékot kért. Farkas azonban hiába járt Fellnernél Pesten és Triesztben, több pénzt nem kapott. A csehszlovákiai ut soffőrje arról tett vallomást, hogy Fellnerrel egy nő volt, akit Karlsbadban feleségének jelentett be. A nő elegáns volt, 25 év körüli, akinek ¡¿en sok ékszere volt. Bécsi jelentés szerint a rendőrségen jelentkezett Schaeftaer KHíy 41 éves mostohatestvére, aki vasesztergályos és elmondotta, hogy Kitty »talált gyermeke volt, aki anyját soha sem Ismerte. Egy másik tanú is jelentkezett, aki a gyilkosság után, 1928. őszén Bécsben egy fuibjUmecscsen találkozott Fellnerrel. A kiadatási eljárás megindult, Fellner addig az olasz hatóságok kezén marad. R szegediek találkozó helye Suaapest ¡egelsőrenaü, modern családi szállója a? 342 István Királv-száEioda VI., Podmeuulczky ucca 8. Mérsékelt árak, figyelmes kiszolgálás, modern berendezés, központi fütis, me'egvizszoledltatds. lift. A szállóban Uávéf>áx, cukrászda és fodrássícrcm. A nyugati pályaudvar közelében. Becsület, tisztesség, szeretet, békesség., . Irta: .Móra Ferenc. Valamikor, jó háromszáz esztendővel ezelőtt két vízimalom őrölte a becseiek búzáját a Tiszán. Egyik a felvégen, másik az alvégen. Csöndes, szelíd nyári éjszakában elhallatszott a szavuk a harmadik határig. A felvégi malom mindig ezt hajtogatta nagy mérgesen: — Vidd ördög, vidd ördög, törököt, törököt I Amire visszakatlogott csöndesen az alvégi: — Magyar Pál lisztlopó, Magyar Pál lisztlopó. Törökvilág volt akkoriban errefelé. Vegyest laktok a faluban a magyarok a kontyosokkal s megfértek egymással szépen. Amilyen embertelen volt a török hadban, olyan jó szomszéd vált belőle, ha tanyát vert vaiahol. Nem kötözködött, végezte a maga dolgát s a máséba nem avatkozott. (Van egy magyar közmondás, amely ugy szól, ihogy rossz szomszédság török átok. Ennek pedig az a története, hogy mikor a török clhurcolkodott a magyar földről, azzal búcsúzott tőlünk: adjon az isten nektek roszzabb szomszédot, mint mi voltunk. Hát ez ilok ugyan megfogott bennünket.) Beesén az alvégen fészkelték meg magukat a töíókök s a felvégi magyaroknak nem csináltak Semmi galibát. Volt nekik külön papjuk, külön boltosuk, külön mészárosuk, külön csizmadiájuk, még a kenyérnek valójukat is külön vízimolnár törölte, a maguk fajtájából. Tahir bégnek hivták az öreget, áldott jó emf>cr volt, a légynek se vétett. Koldusnak, vándorlónak mindig öntött a tarisznyájába egy kis fehér lisztecskét, akármilyen nemzetségbeli volt, ha- j nem ha a magyar molnári meglátta, miudig el- • jön tölte az epe. | — Minek is van ez a gyaur molnár a világon! Ha egymagam volnék a becsei molnár, azóta régen vékával mérhetném a piasztert. A magyar molnárt Pál gazdának hivták. Ez is olyan jó ember volt. hogy kenyérre lehetett volna kenni. Egész nap danolt, fütyült, s még az inasa fülét is taktusra rángatta meg. Hanem mikor átpillantott a Tahir bég malmára, akkor mindig ökölbe szorult ez a keze: — Hej, ha ez a kutyahitü molnár a világon nem volna! Akkor egymagam volnék a becsei molnár s lapáttal szelelhetném a tallért! Hát ezért feleseltek egymással a becsei malmok éjjel-nappal. Ha az egyik elhagyta, a másik mindjárt rákezdte. Néha még a harangszót se lehetett hallani a nagy lármájuktól. Hanem egyszer aztán ugyancsak elhallgatott mind a kettő, alvégi milom, felvági malom, törők molnár, magyar molnár. Jött valami ellenséges labancgyülevész, nagy robajjal, mint a jeges eső. A becsei jámbor polgárok, ami drágább portékájuk volt, eldugták, ki hova tudta, aztán mentek világgá. Az ellenség nem talált egyebet a puszta falunál, de ki is töltötte rajta a bosszúját, mert az egészet fölégette. Pál gazda zacskóba hányta, ami pénzecskéje volt s elindult a Tisza-parton, hogy elrejtse valahová. Olyan biztos helyre, ahol nem találja meg az ellenség, de rátalál ő, ha valamikor visszakerül. Ahogy kémlelődött ott a viz mentén, egyszer csak nekiment egy odvas, öreg fűzfának. Töve a vizben volt, derekáról ugy lebegett le a hosszú moha, mintha szakáll volna. A fehér szakáll közt tátongott a száj, a vénhedt fa fekete odva. Pál gazda nem sokat gondolkozott: beledugta az odúba a pénzeszacskót. — Ezt az Isten is arra teremtette, hogy megőrizze a pénzecskémet, míg visszakerülök erre a tájra. Azzal levágott a fáról egy ágat vándorbotnak és nekiindult a világnak. Kebelén kenyere, hátán háza, igy ment ez akkoriban Magyarországon. De bizony a törők molnár se várta a házához a hívatlan vendégeket. Belerakta a megtakarított pénzét egy vászontarisznyába s ő is a Tisza-parton keresett neki helyet. Nem talált jobbat az odvas fűzfánál, belecsusztatta a tarisznyát. Csörrent a pénz, ahogy a másik zacskóhoz ütődött. Tahir bég kíváncsi lett, mi lehet az odvas fában? Belenyúlt az odúba s kihúzta a magyar molnár pénzét. — Nini! — örvendezett a tőrök, hosszú fehér szakállát simogatva —, csakugyan nem tehetném jobb helyre a vagyonkámat! Más okos ember is ide tette az övét, nagyon alkalmas helynek kell ennek lennie. Azzal szépen visszaeresztette az odúba mind a két zacskót, betakargatta száraz falevéllel, összecsattantotta a papucsát s ugy megindult, hogy meg se állt Belgrádig. Ott laktak az atyiafiai, azoknál húzta kj a telet. Ahogy kitavaszodott, lassankint hazaszállingóztak a becseiek. Ámbátor nem igen volt haza a haza: mert a kormos, falakon kivül semmi se maradt a régi Becséből. Újra kellett építeni az egészet. Egy mosolygó hajnalon Pál gazda is hazakerült. Bizony ő se találta meg a malmát a felvégen. Elpusztította azt az ellenség az alvégivei együtt. Nem sokat törődött vele, csak a pénzét meglelje. Az öreg fűzfa megfrissült koronájával ott bólogatott a vizszélen, mintha mondaná; — Ne busulj, megőriztem a pénzed! Benyúlt a molnár az odúba s megőrült, mi