Délmagyarország, 1929. június (5. évfolyam, 121-145. szám)

1929-06-11 / 129. szám

« <"V I TÓM»«"» ^ 1929 junius 11. Szeged halála és feltámadása írja: dr. Szabó László LXIV. A városi uraK A királyi biztosság korában Szegeden nem volt fölöslegesebb állás, mint a főispánság; Dáni Ferenc főispánnak, noha szegedi volt, a városban volt valami tekintélye, főként ama kétévi várfogság révén, melyet a nemzet ügyeért az abszolutizmus ideje alatt, elszenvedett, az a körülmény azonban, hogy az árviz alatt nem őt nevezték ki kormánybiztossá, már elárulta azt, hogy a kormány Dáni szolgálatait nem nagyon kívánja. A királyi biztosság megszervezésekor Dáninak semmi szerepet nem adtak s a hosszú és érdemes múlttal biró, de még jó erőben levő férfiút hamarosan nyugdíjazták Nem volt más hibája, mint hogy nagyon »körültekintő« ember volt: mindenkivel jó viszonyban akart lenni, még akkor is, amikor az ügyek természete ezt nem engedte. A város polgármestere, Pálfy Ferenc Szeged patriarkális korának egyik hősévé magasztosul Mikszáth Írásaiban. A város e főtisztviselője makulátlan hirnevü, jó igyekezéíü és nem is tehetségtelen ember volt, de a középszer mértékét semmiben sem multa felül. Mikszáth költötte róla azt a legendát, hogy Tisza Kálmán, amikor öccsét Szegedre küldte királyi biztosnak, igy szólt hozzá: — Ravasz, kemény emberek a cívisek! Ismerem őket Debrecenből. Azért hát vigyázz magadra. Egy embernek azonban föltétlenül hihetsz, mert az karakter. — És az az egy ember? —- Az Pálfy Ferenc, a polgármester. Ugyancsak Mikszáth rajzolta a következő képet is Pálfyról: »A kurtanyaku, rövidre nyírott hajú öreg ur prototípusa az ős városi polgároknak, aminőknek azokat képzeli szeretjük a fényes hajdankorból, midőn még karríosan jelentek meg a tanácsteremben nagy horderejű határozatokat hozni, hogy azokat aztán nyakasan végrehajtsák. Maga a színbecsületes és tisztességes. Egyszerű, igénytelen, szerény, de mégis bizonyos patrícius kevélységgel. Még a megalázkodásában is bizonyos büszkeség van. A teher, midőn nyakát meghajtja, a keserűség, mely hangjában van, mikor kérő szavakat kell kiejteni. Olyan halálos unalommal viszi hivatalát, mint egy király, de mégis oly méltósággal és annyi ' lelkiismeretességgel, mint egy kezdő alispán.« A történeti hűség kedvéért meg kell jegyezni, hogy ezeket a sorokat Mikszáth 1883-ban irta, három évvel azelőtt még csipős megjegyzésekkel illette a polgármestert; például: »Pálfynak ez a jelszava: Hagyjatok engem aludni!« Vagy: »Nem ő az oka, hogy a víz elöntötte Szegedet s hogy emiatt Szeged, polgármesterestől, mindenestől nevezetes lett.« Van egy kis fullánk Mikszáthnak ebben a megállapításában isr 'Az ember szeretné megcsókolni, ahelyett, hogy megválassza, — kivált közigazgatási főnöknek, hová szívósság és erély kell.« Még azt is terhére rótta Mikszáth, hogy a kártyában keresett szórakozást. Komjáthy Béla képviselő, aki gunyverseket írt a rekonstrukciót végző urakra, a »Szeged veszedelme« cimü versben igy szerepelteti Pálfy t: Nevem Pálfy Fercsi, polgármester vagyok, Érdemeim nagyon bokrosok és nagyok: Én honositám meg Szegeden a »csendeset, Meg tudom becsülni a béiát, kilencest. Izgatnak a skartok, a blattok és lézek Mély belátásom van, hogyha kútba ítézelc. De bármennyi lett volna Pálfvban az energia, semmit sem Wrt volna belőle érvényesíteni, mert a királyi biztosság idejében semmi hatásköre nem volt. De már puszta jelenlétével, higgadtságával és helyiismereteinek bőségével lényegesen elősegítette a rekonstrukció munkáját. A szegedi urak közül Szluha Igost választott tagja volt a királyi biztosi tanácsnak. Azelőtt Szeged egyik képviselője volt, de kibuklatta Bakay Nándor; de pénzügyi szempontból nem járt rosszul, mert mint képviselő, öt forint napidíjat kapott, míg mint biztosi tanácsosnak napi 10 forint járt neki. Ezt tudni kell, ha meg akarja érteni az ember Komjáthy Béla gunyversények reá vonatkozó szakaszát: Az én becsületes nevem Szluha Ágost, Méltósággal tudom adni a »nagyságosat Sanda a nézésem, felgyűrt a nadrágom, Nem szólok, ha előbb a szót meg nem rágom Almaim világát Bakay feltúrta, Képviselőségem miatta lett kurta No de sebaj, hisz most ötért kapok tízet, Eszemért az állam nagy uzsorát fizet Pártállásom kétes, többfelé huz szivem Mandátumért mindet elszolgálom hiven. Mikszáth sokkal rokonszenvesebben irt rőla: »Zárkozott és mégis nyilt, felgamaukus és mégis érzékeny, szerény, de tele ambícióval, leereszkedő és mégis gőgös, rátart ós. S e látszólagos ellentétekel mindaz magyarázza meg, hogy ő két ember. Az egyik az a Szluha Guszti, aki lusta beszélni is, aki per tu mindenkivel, aki ott szívja naponkint tajtékpipáját az Arany Oroszlányon és nem érdekli a világ folyásából egyéb, mint az, hogy amikor a városi irnok urak kártyáznak, melyiknek milyen a kártyájárása. ő maga azért játszik ritkán, mert osztania kellene. A másik az a Szluha Ágoston, aki az európai műveltség nívóján áll, akinek meleg szive van, hatalmas ítélőképessége és magvas gondolatai. Az egyik a másikkal gyakran összetéveszti magát. E két egyén mindig viaskodik benne, hol az egyik, hol a másik keveredik fölül egyegy pillanatra... Szluha Ágoston valódi szegedi ember — eszményítve. Pityke — aranybólt, A »benszülött vörös indiánusok« legcsíszoltabb példánya. Korán lett népszerű s korán adtak neki nagy szerepet, amit ő igen későn vett észre. Ez röviden az ő tragédiája.« A rekonstrukció folyamán a város rendőr-főkapitánya lett A város felépitésének egyik csendben dolgozó, szerény munkása volt Szabados János szenátor. Mint újságíró került Szegedre s a Szegedi Híradót szerkesztette. Nem sokkal az árvíz előtt választották meg városi tanácsnoknak. A színház építésének ügyével igén sokat vesződött és főként a kulturális ügyek érdekelték. <3 alapította meg a Dugonics-Társaságot is. A rekonstrukció körül szerzett érdemeiért a király »különös megelégedését« fejezte ki. Zomborv Antal városi tanácsnokról már több izben megemlékeztünk. Zombory gondozta a város pénzügyeit és az volt a jelszava, hogy »többet ér egy adóvégrehajtó, mint a legnagyobb szónok a világon. Sovány, vézna ember volt és Mikszáth azt a tréfát koholta róla, hogy mikor a király az árvíz után Szegedre érkezett, mihelyt Zombory Tónit meglátta, mindjárt sírva fakadt. Zombory már az árviz előtt is gyakran hajtogatta, hogy »Szegednek külön minisztérium kell«. Kinevették. Az árviz után azonban Szeged csakugyan megkapta a »külön minisztériumot« — a királyi biztosság alakjában. Amikor pedig a város már kezdett szépen újra épülni, Zomboryból újra kitört az optimizmus: — Megérjük mi még, mondogatta, hogy a király megunja Bécséi és idejön lakni a reáliskolába ! Hogy miért éppen a reáliskolába akarta Zombory szenátor bekvártélyozni a királyt, azt is megmagyarázta Mikszáth Kálmán: A reáliskola olyan szólásforma, amiről nehéz leszokni. Abból a korból való az még, mikor a szegediek szegények voltak. Ha kiállítás volt: hol tartsuk? A reáliskolában. Ha asszentáció volt: hol megy végbe? A reáliskolában. Ha egyetemről ábrándoztak: hol helyezik el? Hát természetesen a reáliskolában. Egy ezredet is kértek egyszer. Az is a reáliskolában lesz elszállásolva. Nem volt más nagyobb épületük, csak a reáliskola, de az aztán olyanná lett, mint a szegény ember plaidje: hol bunda, hol szőnyeg, hol ablakfüggöny, hol lábtakaró. Az egész világ belefért nekik a reáliskolába. Szeged nem érte meg, hogy a király oda költözött volna a reáliskolába, de azt megérte, amit Mikszáth csak ábrándnak jelzett: hogy az egyetem csakugyan beköltözött a reáliskolába Á törvényhatósági bizottság egyik legbuzgóbb és legértékesebb tagja, Pillich Kálmán ügyvéd Bakay helyett, aki lemondott, 18S0 május 10-én tagja lett a királyi biztosi tanácsnak, Komjáthy Béla igy énekelte meg: Mondják, jeles kertész, sok gyümölcsöt termel, Madártól, — mert ott van — félteni azt nem kell. Állva mit sem végez, — no, mert ur, nem paraszt. Ha szerit ejtheti, minden dolgot halaszt Jégverem, üvegház, együtt kombinálva Pozitjv, negatív, összeférnek nála. Mikszáth rokonszenvesen emlékezett meg róla: »Szeretetreméltó minden irányban. Erdemei pedig, melyeket leginkább a vízvédelem, körében szerzett, följogositják azon kiválóbb szerepre, amelyet játszik. Nagy talentumnak nem válik be, de sok bátorság, helyes itélőtehetséggel párosult rusztikus észjárás s amellett jókora adag prókátori furfang van benne. Ezzel imponál a gyengéknek; kedélyes egyéniségével s fesztelen ragaszkodásával pedig magához köti az erőseket.« A várost képviselte a biztosi tanácsban dr. Rosenfcerg Izidor ügyvéd. Komjáthy a »Szeged veszedelmében« ezeket mondatja vele Tisza Lajosnak: A város jogait bár százszor megsérted, A közgyűléseken lándsát török érted. Jutalmat nem várok, hisz tudom előre: Nem ok nélkül vagyon a kutyának bőre! Dr. Rosenberg, miután nevét Rősa Izsóra változtatta, meg is kapta a kutyabőrt: a magyar nemességet »várhelyi« előnévvel. Mikszáth szerint »valahányszor csillapító szert kellett beadni a felpezsdült vérű közgyűlés, nek, Tisza mindig készen találta őt a házi patikájában«. De azt is elismerte róla Mikszáth, hogy »a legszorgalmasabb ember és a legnagyobb munkaerő, egyike a legokosabb embereknek Szegeden... Higgadt, sima, mint az angolna s ildomos, mint a harmadnapos férj«. ' Aranymüvesmühely! Kölcsey ucca 7. sz. alatt. Ui ékszerek készítése, régi éksz'rck tavltása. 45') EzOstözés és aranyosáíi! szakszerű javítását Jutányos áritan vállalja ## Gahor ## Szőnyeg Üzem — Kárász ucca 9. Telefon 9-74. 911 Br. Szabó László könyve: Szeged halála és feltámadása. Megrendelhet« a Délmagy arcrszAg kladAblvatalAban. (Telelőn SOíi.) •HM I, iiipiiih« Részletfizetésre Is kopható.