Délmagyarország, 1929. június (5. évfolyam, 121-145. szám)

1929-06-11 / 129. szám

1929 junius DfLMAT.V VROR<i7 KC 3 A félegyházai városháza árnyas és csinos kis téren áll, amely miatt nem kellene szégyenkeznie például Szegednek sem. A félegyházai városháza monumentális épület, amely hatalmas arányaival és arányainak kellemes harmóniájával emlékeztet a bajor főváros nagyszerű széképületére, amelynek körerkélyéről minden délelőtt' 11 órakor harangjáték szórakoztat. A félegyházai városháza első emeletén, a közgyűlési terem főbejáratának ajtaja előtt, szemben az elnöki emelvénnyel Petőfi Sándor reliefje domborolik és az egyik főfalnak Kossuth Lajos, a másiknak Holló Lajos életnagyságú olajfestménye ad diszt és karaktert. A félegyházai városháza közgyűlési termének főbejáratától jobbra is, balra is egyegy márványtábla hivja magára a figyelmet. A márványtáblákon aranybetükből két uj nemzeti imádságunk: »Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában» és »Csonka-Magyarország nem ország...« A félegyházai városháza közgyűlési termének azt a hangulatát, amely ebből az összhangzaios és jellegzetes berendezésből ellenállhatatlanul árad felénk, semmisem zavarja. Se még egy festmény. Se még egy tábla. Se még eg ellen sor, vagy diszités sehol. Ebben a teremben és ebben a környezetben íorró hangulatu diszpolgárrá-avatás folyt le vasárnap. Nem a közhatalom valamelyik birtokosának adtak át remek kivitelű díszpolgári oklevelet. A világért se akarunk itt most politizálni. Az iménti mondat nem irányul tehát a közhatalom se mostani, se régebbi kezelői ellen, hanem csak arra a nálunk — sajnos — általános közszellemre akart rámutatni, amely a lakosság hivatalos fórumainak elismerését c$ak a hivatalos hatalom valamelyik tényezője előtt engedi megnyilatkozni. Eddig elképzelhetetlen volt, hogy mást is megválasszanak díszpolgárnak mint minisztert, államtitkárt, főispánt, főszolgabírót, vagy legalább is politikust a legénységi vagy altiszti sorból. A félegyházai városháza puritán egyszerűségű közgyűlési termében, amelynek falait nem a Habsburg-család, hanem a nemzet nagyjainak olajfestménye díszíti, vasárnap Móra Ferencnek adtak át díszpolgári oklevelet, írói és újságírói érdemeiért. Nagyon ritkán lehet tapasztalni a lelkesedésnek, megbecsülésnek és szeretetnek olyan spontán megnyilatkozásait, mint aminőkkel Félegvháza közgvülése és egész lakossága körülrajongta Mórát. Itt nem diplomatízálnak, nem mércsikélnek, nem konvencióskodnak és főleg nem irigykednek az emberek. A félegyházai városháza közgyűlési termében a fenlartás nélküli lelkesedés izzó hevületében őszszevilloglak a szemek és érdekes volt megfigyelni, hogy a beszédek alatt mikor tört ki a lelkesedés a legelementárisabb erővel. Arról beszélt Móra, hogy mit kapott Félegyházától. Itt kaptam az életet, mondta, a képességet, amelyet túlbecsültök, itt kaptam a tanítót, aki megtanitolt a betűvetésre, a drága papot, aki elültette lelkembe az istenfélelmet. Félegyházától kaptam az élettársamat és itt tanított meg Holló Lajos Kossuth Lajos hagyományai szerint élni és dolgozni. Móra a félegyházai városháza közgyűlési termében egyik legszebb beszédét mondta el. Mély elérzékenyülés fogadta, amikor apjáról, anyjáról beszélt. Büszkén tomboltak szavaihoz, amikor elmondotta, hogy munkásságában első sorban mindig a becsület és a szeretet irányították. De a legnagyobb erővel, a legnagyobb lelkesedéssel akkor hullámzott szavai nyomán a taps és az éljen, amikor egyetlen keresetlen mondattal hitvallást tett a nemzeti demokrácia és liberalizmus mellett. A félegyházai városháza tömör tornya meszszire kimagaslik a buzakalászos, levegős sikság fölé. A fólegyházai városháza közgyűlési termében, ugv látszik, nagy és dus hagyományok fölött áll őrt a gerincesség, a polgári önérzet, a rajongás a kulturáért, a tisztelet a tehetséggel szemben, a becsület és az emberszeretet. A félegyházai városháza közgyűlési termének szellemére mintha még magasztos hivatás várna. Az ország csak abban a levegőben ujódhatik meg, amelytől a félegyházai városháza közgyűlési termében vasárnap valamennyien felfrissültünk. Móra ünneplése nekünk drága aktus volt. A félegyházai közszellem megismerése fölbecsülhetetlen értékű tanulság, erő és kincs. 99x JEz az én városom, amelyik megbecsülte az irót és újságírót Kossuth Lajos, Holló Lajos és Apponyi Albert után: Móra Ferenc Ünnepi vasárnap Félegyházán 4€ Félegyháza, vasárnap. (A Délmagyarország kiküldött munkatársától.) Félegyháza díszpolgárt avatott..? Egy magyar irót ajándékozott meg a polgári jogok remek diplomáciájával, egy szegedi irót az ucca és a márványtábla elmulhatatlanságával. Különös jelentőségű ünnep volt ez a félegyházai vasárnap: itt nem a hatalom, nem az erő és nem a pozició kapott megrendelésre opportunitás-diszoklevelet, hanem a díszek, érmei én rangok nélküli író, aki hozzá még messze is van a hatalom napfényétől, a politikai uralkodás kegyosztó husosfazekától Kossuth Lajos, Holló Lajos és Apponyi Albert után Móra Ferenc kapott oklevelet, uccát és emléktáblát Félegyházán. Különös jelentőségű ünnep voi. ez a vasárnap, — ezen az ünnepen Félegyházára nézett és mosolygott a még őrülni tudó ország. \ sE tul az ünnep jelentőségén és egyedülállóságán, biztató és reményes is volt ez a félegyházai napsütés: egy nyakas, büszke és becsületes kun nemzet tett hitet a gondolat, a szabadság és megnemalkuvás mellett, amely nem minisztereket, nem képviselőket és nem a hatalom trónusait választotta díszpolgárává, de az egyszerű és csöndesbátor szavú irót, aki foltosán és kopottan indult el 30 év előtt a Daru-uccából — Szeged és az ország kitárt karjai felé. Reményes, biztató és simogató volt ez a találkozás, a nem hajbókoló hátú nép találkozott össze nagyszerű Írójával. És megmutatta, hogy van még város Magyarországon, amely bátor, őszinte és független mer még lenni a hajbókolás, az opportunitás és fejbólintás gerinctelen éveiben. Példát mutatott Félegyháza és lelkesedést, adott a reménykedőknek. Van még város Magyarországon... • Móra Ferenc nevét verték magasra a félegyházai falak és uccák, — zászlók, kirakatok, képek, szónoklatok, sorfalak és bevonulások éljenezték a félegyházai születésű, Szegeden kiteljesült irót és a lelkes — egyedüli város falai közé érkezeit idegenek lelkesen és kitárva szivüket köszöntötték ezt' a várost: éljen Félegyháza! így mult el a félegyházi '"lapét*. — Éljen Móra Ferenci — Éljen Félegyházai • Az ujságiró most összeszedi jegyzeteit, amelyekkel e lelkesült hangulatban teleirta lapjait és igyekszik kivenni azokat a foszlányokat, amelyek a jól retusált fénykép helyett markáns rajzot adnnk erről az ünnepi vasárnapról. Mert annyi minden és annyi lelkesítő történt ezen az ünnepen, hogy teli lehetne velük irni az összes hasábokat. • Megmozdult ezért a vasárnapért a magyar irás minden rétege és a hivatalos körök egy-egy csapatja. Lejöttek az újságírás pesti munkásai: Márkus Miksa, Roóz Rezső, Szirmag István, Zsolt Béla, Bálint Imre, Pásztor Mihály, Fóthy János, Relle Pál, Halasi-Fischer Ödön, Várkonyi Titusz, Lukács István és még többen- Ott volt Félegyházán a szegedi újságírók tkstülele és megjelentek a 'szegedi város kiküldöttei is: dr. Oaál Endre. dr. Tóth Béla, dr.- Szalag József, dr Toneíli Sándor, dr. és a Terézköruti Színpad vendégjátéka junius 14 én Vonósnégyes ^ ti holdkóros + Hej színművész! ^ ipamumm Cégvezető emü nagysikerű viglátékokkal a Belvárosiban. Banner János. dr. Buday Árpád, Kiss Ferenc, Pongrácz Albert, Nyilassy Sándor. * Az állomáson kezdődött az ünnep és ott kezdődtek — a könnyek is. Ott állt a dalárda, az iparoszászló, a magisztrátus a tömegtől elboritott perronon, amikor beérkezett a szegedi vonat. A dalárda rázendített, aztán megszólalt Holló Béla polgármester, amikor pedig Móra Ferenc remegő, elfogódott szóval válaszolni kezdett, Móra Ferencné, Móra Panka és a többi hölgyek szeme előtt megjelentek a zsebkendők. Könnyezni kellett, amikor a város szivére ölelte az egykori foltozó szűcs fiát. Aztán megindult a végeláthatatlan kocsisor a városháza felé. Végig az uton ünneplő, mosolygó, lengető félegyházaiak, a házakon zászlók, — a trikolór és a éflegyházai kék-fehér. A kirakatokban öles Móra-képek, a házak kapuján pirosló betűk: éljen Móra Ferenci, — mintha legalább is képviselőválasztás lenne... vagy a miniszter jönne... (Félegyházán igy néz ki az ucca, amikqr egy irót ajándékoznak meg a kitüntetés diszes oklevelével.) És végig két oldalt élő sorfal, kiállított éljenező iskolásgyerekek. Az állomás felé még mezítlábas, poros proletárgyerekek és ahogy beljebb-beljebh ér a menet, a sorfal egyre előkelőbb, egyre jobb ruháju, míg a városházán fehérblúzos bakfisok virágozzák fel a lépcsőket. Félegyháza minden gyereke kivonult ide az accára, mezitlábosan, foltosán és fehérbluzban, hogy köszöntse és üdvözölje a legédesebb szavú mesemondót. A következő állomás a temető volt. A szegedi újságírók koszorút vittek ki az egykorú foltozó szűcs, Móra Márton siriára Ott álltak a sir körül a gyerekek, az ünneplők és az újságírók, hogy a temetői fűzfák csöndjében megköszönjék a- foltozószücsnek Móra Ferencet. Vibráló, dobbanó elérzékenyült szavak figyelték ezt a jelenetet, amikor egy egyszerű sir fölött mindenki összeér: szülőváros, család, fiuk, ünneplők, tanítványok és kollégák. Erdős Árpád tette le a szegedi újságírók koszorúját Móra Márton sirjára. — Ha most az ünneplés folytatódik, — mondotta, — ide a nyugalomnak ebbe a virágos kertjébe csak a »búzamezők dala« jut el és harsogó akkordjai arról zengenek, hogy »mindenütt vetést szentelnek, ahol magot vetettek és mindenütt uj kenyeret igér az Isten azoknak, akik tiszta magot vetettek«... Az érzékeny emlékezés után a szűcsmester Ha kivette családja kezéből a fogadtatáson kapott ünnepi fehér rózsacsokrot és elhomályosult szemmel odatette édesapja hantja föléVissza az alföldi porban a városháza termébe. Az egész város egy ünneplő tömeg, nincs sarok, ahol ne köszőntenék Mórát. A terem zsúfolt. A karzaton a mezitlábosok. És ennek a teremnek faláról hiányoznak a megszokott aranykeretes királyképek, itt csak két kép Vau: Kossuth Lajosé és Holló Lajosé. * Holló polgármester megrázza a csengőt, Bády főjegyző fölolvassa a bőrbekötött oklevelet és j amint kimondja a Móra nevet, az ünneplő te• rem feláll és öt percig zug a taps. Móra ott ül ' már a polgármesteri magaslaton és nem tudja 1 nierre-liova köszönjön a zugó ünneplésben.