Délmagyarország, 1929. június (5. évfolyam, 121-145. szám)

1929-06-09 / 128. szám

1929 Junius 9 Díl ' • ' pw" (Í; BOTS Megkezdik a liszaparll uj klinikák belső felszereléséi Az egyeíemi épilési bizottság ülése (A Délmagyarország munkatársától.) Az egyetemi építési bizottság szombat délben az egyetem rektori hivatalában dr. Magyary Zoltán h. államtitkár elnökletével ülést tartott, hogy letárgyalja azokat az ajánlatokat, amelyek a tiszaparti uj klinikák belső felszerelésére beérkeztek. Az építési bizottság ülése most is zárt volt, mint rendesen és igy a tárgyalás eredményéről a polgármestertől kértünk felvilágosítást. A polgármester érdeklődésünkre elmondotta, hogy a bizottság, amely tizenegy órakor ült össze és félkettőkor végzett az anyaggal, rendkívül iok ajánlatot tárgyalt le és vizsgált felül, mert minden felszerelési fajtára külön versenytárgyalást hirdetett a kultuszminisztérium, nevezetesen bútorokra, vaságyakra, porcellán- és üvegedényekre, asztalosmunkákra, szerszámokra, műszerekre, textilárukra. A bizottság döntése alapján a rendelésnek kilencven százaléknál nagyobb részét a szegedi iparosok és kereskedők kapják, csak azokat a budapesti ajánlatokat vette figyelembe a bizottság, amelyeknek nem volt számottevő szegedi versenytársuk. így például a vaságyakat egy pesti gyárban rendelték meg, mivel Szegedről erre csak egy iparos pályázott, akinek árai lényegcsen magasabbak voltak a gyári áraknál. A bizottság mégis í gy határozott, hogy a rendelés egyrészét a szegedi kisiparosnak juttatja. Az építési bizottság mai ülésének határozata alapján most már sürgősen megkezdik a Ti za partján épített uj klinikák belső felszerelését, úgyhogy azok még ebben az évben megkezdhetik működésűket. Széchenyi szelleméről és a nagyvárossá alakuló Szegedről beszéli Klebelsberg a kaszinó Jubiláris bankettjén „Szeged társadalmából alakuljon ki egy Széchenyi szellemében dolgozó intézmény" (A Délmagyarószág munkatársától.') Alapításának századik évfordulóját ünneplő Szegedi Kaszinó szombaton este rendezte meg száz teritékes Széchenyi-emlékvacsoráját a Kaszinó dísztermében. A vacsorán megjelent a város társadalmának veze- * tőin kivül Ktebelsberg Kunó kultuszminiszter, gróf Teleki Pál, Glattfelder Gyula püspök, Maggarg Zoltán miniszteri tanácsos, dr. Denhof Antal miniszteri osztálytanácsos. Az Ízletesen elkészített és szépen szervírozott vacsora után Kiss Ferenc miniszteri tanácsos üdvözölte a kaszinó vendégeit, majd felkérte gróf Klebelsberg Kunót a Széchenyiemlékbeszéd megtartására. Klebelsberg Kunó kultuszminiszter nagy csendben kezdeLte meg kezében a Széchenyiserléggel beszédét Alig, hogy összeomlott a kommunizmus — mondotta — éppen egy Szegedről kiindult nagy akció következtében Károlyi Árpád, a nagy magyar historikus aet közölte velem, mint a Történelmi Társulat elnökével, hogy a bécsi titkos levéltárnak zár alatt lévő részében megtalálták Széchenyi Istdig a nyelvemen a neve. Tőrrel öli megl Esküszöm a Notre Dame de la Gardera! A lyoni fogadóban beszélték... Igen, tudom már.,. Domi... még se az volt, mingyárt csak... A rendőrminiszternek megesett a szive a dadogó emberen, barátságosan elküldte haza, hogy irja meg otthon, amit mondani akar, hátha ugy jobban szolgál az emlékezőtehetsége. Bouret szót is fogadott, elindult a szállására, mire hazaért, eszébe is jutott neki a Damicus neve. Mingyárt neki is leselkedett a jelentésnek, irta reggelig s nagyon szép volt tőle, hogy akkorára már készen lett vele. Mert ő otthon csak krétával szokott irni, azzal is csak az ajtóra, oda is csak jeleket. Mindegy .az, majd elolvassa ő ezt maga a miniszternek Oda azonban nem ereszlették be többet. Az írást elvette tőle valami seriba, be is vitte a miniszternek, de az kiüzent hogy menjen a dolgára, ne ártsa magát a máséba, örüljön, még szépen van. Az se ért semmit, hogy félóra múlva megint ott volt és nekivörösödve kövelelte, hogy most már csakugyan vigyék a miniszter elé, mert neki nagyon nevezetes mondani valója van. Az tudniillik, hogy A három Íjászhoz címzett fogadóban, ahol ő lakik, most szállt meg egy papformáju ember, ő hallotta, hogy azt Damicus urnák szólították s bizonyosan tudja, hogy ez akarja a királyt megölni. Erre aztán nemcsak kivezették, hanem ki is dobták és megmondták neki, Ziogyha még egyszer odatolakszik, akkor ugy beeresztik, hogy ki se eresztik többet. Jean Bouret egyszerre kijózanodott, meg is haragudott meg is szégyelte magát. Mi köze neki a »UL Wellington Sel/ono önszinező- és §• C. P, gézfénypaplrokaí J amateur fényképező 855 minden amaieur Kézikönyvek ismeri! díjtalanul! ] írt;fó* Liebsnann Mtee'é»nél Kelemen u. 12 ván döblingi irodalmi hagyatékát. Köztudomásu volt az, hogy 1860-ban Széchenyinél a rendőrség házkutatást végzett és ennek a házkutatásnak a rendjén elszedték irományait és munkatársának, titkárának, Kecskemétinek az iratait is. A katasztrófa és a kiegyezés után Széchenyi István fiai különösen Béla, ismét kérte I. Ferenc Józseftől ezen írások kiadását és őfelsége akkor el is rendelte a kutatást a levéltárban, amely azonban nem vezetett eredményre. Végre annyi idő múlva Károlyi ! Árpádnak szerencsés keze megtalálta az iratcsomót és megtaláltuk Széchenyinek kiadatlan müvét, különösen a nagy Magyar Rapszódiát, ezt két kötetben közrebocsátotta a Történelmi Társulat és amikor láttuk azt az élető hatást, amelyet Széchenyi munkája a társadalomra gyakorolt akkor a Társulat elhatározta Széchenyi összes müveinek a közrebocsájtását. A naplókon kezdtük, amelyből két vaskos kötet jelent meg, a harmadik sajtó alatt van. — Ha ezeket a müveket lapozgatjuk, a nagy konstruktív magyar államférfiú munkáit, akkor megragad bennünket az a csodálatos tervszerűség, amellyel ő a maga koncepciójának a végrehajtásához hozzálát A kaszinói gondolat nem egy magában álló ötlet hanem egy kerék abban az órarendszerben, amelyet felállított.. Ezeknek a termás dolgához? Berryer ur vigyázzon a királyra, ahogy tud, ő bizony hazamegy Béarnba, még pedig gyalog, mert most már se Öszvér, se pénz, még az eleséget is ugy kell majd össze koldulni az uton. III. Még nem ért el másfélnapi járó főidre, mikor Róbert «Francois Damicus, a hánytvetett életű lakatos Versaillesben beleszúrta a kését a trianoni kastélyból kilépő francia királyba. — Hopp, itt nagy baj van, — sáppadt el Berryer ur, mikor a hirt megjelentették neki. Hiszen ha a béarni szatócs eldicsekszik vele fünek-fának, hogy megmondta ő ezt előre és ez fülébe jut a j királynak, akkor vége a miniszterségnek s ő mehet pókot szeliditeni a Bastillebe. Az első dolga az volt, hogy a szatócs írásos jelentését bedobta a kandallóba. A második az, hogy kiküldte a fogdmegeit, azok harmadnapra lefülelték Jean Bouret istenfélő és királytisztelő polgárt, vason cipelték vissza Párizsba s anélkül, hogy kihallgatták volna, bedugták a Bastillebe, a nagybünösök cellasorába s ott felejtették harminckét esztendeig. A nagy forradalom szabadította j ki 1789-ben, mint magával tehetetlen, vak és süket aggastyánt. IV. Males Herbes, aki memoárjaiban feljegyezte ezt . az esetet, azt mondja, Jean Bouret volt az egyetlen ember a világon, aki a Bastille pusztulását megsiratta és nyöszörögve kérdezte fütől-fától, hogy hol lakjon ő-ezutáu? . t veknek a megvalósításában egy lényeges momentum volt az, hogy ugy a fővárosban, mint országszerte létesültek körök, ahol a felmerülő eszméket és kezdeményezéseket megvitatják és a gondodolatokat pártpolitikától mentesen barátilag beszéljék meg. így helyezkedett el a kaszinói gondo- . lat az ő egész koncepciójában, mint annak egy szerves kiegészitőj®. — A kaszinói gondolat és intézmény sikerét kutatva, abban adhatunk választ, hogy kell kifejlődnie abban a kaszinói szellemnek. Ennek a szellemnek a ütkáról szeretnék a mai estén beszélni. — Attól az időtől kezdve, hogy az első ember bünbeesett a hivők ugy tartják, hogy valahogyan megromlott az ember alaptermészete. Nem lett egész rossz, de nem is maradt egész jó sem. Egy közbeeső lény az angyal és az ördög között Az átlagos ember erényekkel és hibákkal teljes, hiszen ha a nagy embereknek naplóit olvassuk látjuk apró hibáit amelyeket a megértő történelem nem vesz észre. Ha az embernek ilyen kettős alaptermészete van, akkor az következik, hogy van ember, aki a másiknak csak a hibáit keresi,, és aki igy nézi az embereket, az önmagának temérdek ellenséget szerez. Ezzel szemben az életfilozófus barátainak, honfitársainak a jó tulajdonságait keresi és látja és ekkor egy más világot kap. Ha én most már azt kutatom, hogy a kaszinó élete mikor lehet kellemes és hasznos a közre és a résztvevőknek, akkor csak azt a választ kaphatom, hogy akkor azt a módszert követjük, hogy társainknak jó tulajdonságait nézzük, mert csak ilyen szemlélet mellett fejlődhetik ki az az atmoszféra, amely a Széchenyi-féle kaszinói gondolatnak az igazi megtestesítője. — Az, hogy pártpolitikától mentesen beszéljük meg az eseményeket, hol lenne erre nagyobb szükség, mint itt Szegeden, amely egyik legnehezebb fázisát éli most Nemcsak arra gondolok, hogy. ez a város fejlődésének most egy kritikus pillanatában van, most megy át a középvárosból nagyvárossá. Ha az ember a kommunitás fejlődését nézi, megállapíthatja, hogy ké.t ilyen kritikus szak van, az egyik átmenet a faluból a városba, ez igen nehéz dolog, a másik átmenet á kisvárosból a középvárosba, ez észrevétlenül történik, de azután következik az átmenet a középvárosból a nagyvárosba, amely hihetetlenül nehéz feladatok él6 állit bennünket. A közmüvek terén a városiasságnak kulturális, szociális és közgazdasági követelményeknek megfelelni rendkívül nehéz. A kiegyezés korában ezt a fejlődést Budapest könnyen tehette meg. Azonban, hogy ha azt akarjuk, hogy. Szeged ezt a nagy és hatalmas fejlődést megtehesse, nélkülözhetetlen előfeltétele Széchenyi szelleme, az alkotások szeretete és a kaszinói gondolat olyan értelemben, hogy Szeged betéteiéből és Szeged társadalmi életének legnemesebb szervéből alakuljon ki egy intézmény, amely Széchenyi szellemében pártatlanul egyedül csak Szeged érdekében dolgozik. — Erre az atmoszférára kell nekünk törekedni. Mert ne gondoljuk azt hogy nagy királyunknak, I. Ferenc Józsefnek az a mondása, hogy »Szeged szebb lesz, mint amilyen volt« már be van váltva. Én meg vagyok győződve, hogy a sírjában nyugvó urunk nem gondolta, hogy a rekonstrukcióval a munka inár be is van fejezve, ö előtte mindenesetre egy nagy város kialakulása lebegett és neknük továbbra is dolgoznunk kell a ferenejózsefi gondolat beváltásáért, hogy Szegedet naggyá, széppé és Nagy-Szegeddé tegyük. Bízzunk erkölcsi és nemzeti erőinkben és ezen erők elé állítsuk oda a magyar tudást, amely meghatványozza az energiákat és ha keresztül tudjuk vinni, csak akkor teszünk eleget Széchenyi nagy szelleme által elénk rajzolt programmjának, akkor leszünk méltók ahhoz, hogy mint a mai estén, poharainkat ürítsük az ő nemes emlékére. A kultuszminiszter beszédét a bankett közönsire felállva tapsolta meg. A jubiláris összejövetel a késő éjszakai órákig tartott. «