Délmagyarország, 1929. június (5. évfolyam, 121-145. szám)

1929-06-06 / 125. szám

Dfl.M A^T PORCIG janius 6. ULTONIA Eüq kivándorló ható története Irta Tonelli Sándor. 26 Eltelt ez az utolsó nap is. Este utoljára feküdtem le megszokott hálóhelyemen, Bux Jakab és a kis kerek ablak között. Lefekvéskor ugy éreztem, hogy kitör rajtam huszonhárom napnak minden fáradtsága és kénvelem hiánya. A levegő is mintha fojtóbb, fullasztóbb lett volna, mint bármikor azelőtt. De minden fáradtság mellett is késő éjszakáig nem jött a szememre álom. A fejemben rendezgettem a gondolataimat és szemlét tartottam az emberek tarka változatossága fölött, amely kivándorló utamnak kereteit megadta. Képek, elbeszélések, epizódok, nevek kavarogtak az agyamban, éreztem a földszeretetet, amely társaim legtöbbjét kihajszolta az idegen világba és átéreztem a reménykedésüket, amely gyárakon, kohókon, bányákon keresztül visszavezérli őket Magyarországba. Nem voltak az én körömből valók, hiréből sem ismerték a kulturának azt a mé/tékét, melyet a magamfajta ember az élet nélkülözhetetlen kellőiének szokott tekinteni és mégis mondhatom, megszoktam, sőt talán meg is szerettem őket. Emberek voltak ők is, talán még azt is mondhatom, hogy egy-két kivételt leszámítva, megértőbben, egymás hibái, baja iránt elnézőbben viseltettek, mint viselkedett volna ugyanannyi úgynevezett intelligens ember hasonló szük helyen összeszorítva, hasonló viszonyok közepette. ...Éjszaka óceáni utunk véget ért Amerikai tengeri területre érkeztünk. XVI. Ellfts islantí December 19-én ködös, de nagyon hideg reggelre ébredtünk. Az Ultonia csak lassan mozgott a reggeli szürkületben. A távolban világító tornyok fénye villant meg és tünt el ismét Az árbocok körül ezer meg ezer madár kóválygott. A sötét ködgomolyagban néha kivált egy-egy halászbárka körvonala, azután megint eltűnt. Köröskörül szüntelen tülkölés hallatszott, mintha valahonnét a mélységből töttek volna a hangok. Közeledtünk Amerikához. A délelőtt folyamán ki kellett kötnünk Newyorkban. A fedélköz utasai lassan a fedélzetre gyülekeztek, persze inkább a férfinépség, mert az asszonyok a hideg elől szobáikba menekültek, meg különben is a kiszállásra készülődtek. Az ilyen készülődés az asszonyokat mindig erősebben foglalkoztatja, mint a férfiakat. A világosodással a hideg csak fokozódott. A helyben állás kezdett nagyon kellemetlen lí nni. A paraszt higiéné ezen a kellemetlen állapoton gyorsan segitett. Husz-harminc ember hirtelen katonás rendbe állt és egy jóhangu legény vezényelni kezdett: — Doppelreihen rechts um! Marsch! öt perc múlva csak ugy dobogott az egész fedélzet. Mindenfelé szakaszonként katonai gyakorlatokat végeztek. A jelenet tényleg érdekes volt. Amerikai tengeri területen, angol hajon, magyar fiuk katonai gyakorlata német kommandóra. A hajó alig haladt szinte állani látszott már. A vezényszavak pattogását egyszerre gőzsziréna sivitása szakította félbe. Az olajossárga, piszkos vizén szinte vágtatva nyargalt felénk egy kicsiny, hófehér hajó. Fent a kapitányi hid előtt aranyos sas, az árbocon az Egyesült Államok csillagos-sávos lobogója. A pilótát, a postát és a bevándorlási hivatal bizottságát hozta magárai. A kis hajó előtt az Ultonia megállt. Leeresztette kötélhágesőját és néhány ember feljött a fedélzetre. Az egyik rögtön a parancsnoki hidra ment, két egyenruhás orvos pedig bejárta a hajó összes helyiségeit Ha valami ragályt konstatálnak, vesztegzár alá kerülünk. Szerencsére nem volt semmi baj. Átestünk 8 szeravizsgálaton is, — eddig a negyedik volt, Ide még nem az utolsó, — a hajó pedig lassan ismét megindult. A kikötőbe érkejé§ előtí felvonták a lobogókat. Az első árbocon az amerikai zászló, a másodikon Cunard sárga oroszlánja vörös mezőben, hátul a hatalmas angol lobogó. Magyar 6zineknek, noha magyar postát vittünk magunkkal és a magyar zászló használata is benne volt a szerződésben, nem volt semmi nyoma. Kivilágosodott. A háttérből kiemelkedett a Szabadság-szobor hatalmas alakja. Az amerikások elmagyarázták, hogy ez a szabadság szobra, akinek fáklya van a kezében és éjszaka világit. Elmondták azt is, hogy mögötte van a keszegárda, ahol ketrecekben vizsgálják meg a bevándorlókat. Biztattak, hogy nemsokára meglátjuk a harminc emeletes newyorki házakat. Csakugyan rövid idő múlva, mint valami szürkén odavetett színpadi díszlet, rajzolódott le a horizont szélére Newyork felhőkarcolóinak és a brooklyni hídnak a körvonala. Az emberek elbámészkodtak. Ekkora házakat nem láttak se Beregben, se pedig Ugocsában. Egymást keresztező helyi Kajók, vontatók, óceánjáró gőzösök között vonultunk be a Cunard Line rakodójára. Vártunk. Először az előkelőségek szálltak partra, akik nem a fedélközön érkeztek. Azután kiraktak csomagot, árut vegyesen. A kivándorlókra csak ezután került sor. Addig volt idejük bámulni, csodálkozni és szórakozni. Megbámulták a hajóra feljött bajusz- és szakálltalan amerikaiakat, a kétemeletes propellereket, a nagy házakat és mindent, ami idegen volt nekik. Mulattek, nevetgéltek, de mulatságukba valami kesernyés árnyalat vegyült. Eddig a nagy hajó gondolkodott mindegyikük helyett, de holnap, holnap már a nagy ismeretlennel kelnek birokra. Előttük volt még a keszegárda is, ahol az amerikaiak vizsgálják meg őket. Arról pedig az amerikások rémtörténeteket tudtak mesélni. Sajátságos azonban, hogy egyik se tudta megmondani, hogy tulajdonképen mi történik Ellis Islandon. Mindi egyik csak a ketreceket meg a szemvizsgálatot emlegette és azzal ijesztgetett, hogy nagyon sok embert visszautasítanak. Egyszerre kezdték kifelé terelni az embereket. Az egyik hálóterem oldalát kiemelték és padlókat fektettek le, amelyek a Cunard Line rakodójára vezettek át. Néhány lépés és bent voltunk a hatalmas, vasból épült raktárhelyiségben. Pokoli lárma fogadott. A bevándorlási hivatal tisztviselői, rendőrök, a Cunardtársaság alkalmazottai rohantak keresztül-kasul, intézkedtek, parancsoltak; mentőkocsik robogItt a fotósseeszon Fényképezőgépek Lemezek, filmek Fapirok és vegyszerek SIMOBERG HENRIK s*M :erek a tér tt. I pütt valaki az emelvényről kiabálta magyarul tölcsérbe a tudnivalókat: — Mindenki a maga szám ja alá!... Mindenki nyissa fel a csomagját! A falakon hatalmas fehér számok; megfeleltek azoknak, amelyek a jegyünkre voltak nyomtatva. A 83 alá állottam én is. A számok alatt estünk át a vámvizsgálaton. A vizsgálat elég könnyen ment; elvámolni való nem nagyon akadt a kivándorlók szegényes csomagjaiban. Azután az egyik oldalajtón kieresztettek bennünket a rakodó nyitott részére. Ott vártak bennünket az apró hajók, amelyek Ellis IsIandba szállítottak át bennünket. Ez az átszállítás volt az egész amerikai útnak a legkellemetlenebb emléke. Marhákkal nem bánnak ugy, ahogy eaeket a kis ellis isiandi hajókoa kezelték a kivándorlókat. Két-három rablóképü suhanc rúgta, öklözte, taszította az embereket, hogy minél többen szoruljanak bele egy gőzösbe. A kivándorlók, mint megriasztott állatok, szó nélkül tűrtek mindent. A hivatal magyarul tudó megbízottja pedig még biztatta embereit, hogy csak keményen, még keményebben. Látszott, hogy megérkeztünk a szabad Amerikába. Bundát dLn'Stí szőrme árul, télikabátot sin. 453 ££ j molykár elleni megóvásra gyarsággal almát, süteményt, kolbászt; közé- | ÖZV. Hodács Jánosné, sz. Hattyasy Mária ugy a saját, mint gyermekei és hozzátartozói nai ében fájdalomtól megtört szívvel jelenti a legjobb férj, családját rajongásig szerető édesapa, nagyapa, jó testvér és rokon - • HODÁCS JÁNOS KOCSIGf ÁROS fáradhatatlan szorgalomban eltöltött áldott emlckű életének 64-ik, példásan boldog házasságának 38-ik évében f. hó 4-éű este fél 9 órakor történt gyászos elhunytát. Drága halottunknak hűlt tetemét f. hó 6-án d. u. 4 órakor fogjuk a Kistisza u. 4. sz. gyászházból a felsővárosi Dugonics-temetőbe örök nyugalomra helyezni. Az engesztelő szentmise áldozat folyó hó 6-án d. e. 8 órakor fog a felsővárosi minoriták templomában az Egek Urának bemutatni. Szeged, 1929 junius hó. Mindenünket elvesztettük benned! ' *•- ' ltj. Hodács Jánesné, Rnh Mária menye. - Ili. Hodács János Ruh VllRiosné, Hodács Mária Hpilács László Dr. Kölese* lászlóné. Ruh Vilmos Hodács Erzsébet Dr. Kölcsey László gyermekei. vejei. 923 Ruh Géza és nela Kasper Rozina, Hzv. Kölcsey Rudollné násza és nászasszonyai. Gyászolják még testvére, sógorai, sógornői és kiterjedt rokonsága. Emléked örökké élni fog közöttünk. Minden külön értesítés helyett Hodács Macuska Ruh Lacika Ruh Rúzslka Kölcsey Lacika unokái. L