Délmagyarország, 1929. június (5. évfolyam, 121-145. szám)

1929-06-01 / 121. szám

« 1929 június 1 ULTONIA Eau Kivándorló hafó törtenete Irta TonelU Sándor. 22 A másik' probléma volt az apály meg a dagály, amelyet az emberek már Fiúméban, Palermóban meg Gibraltárban a kikötő mólóin tapasztalhattak. Mi okozhatja a viz emelkedését, meg sülyedését? Egy öreg csanádmegyei paraszt a kezével utánozta a viz mozgását ás ugy magyarázta: — Lássák, a viz igy mozog. Mikor FiuméDan fölmegy, akkor Amerikában lent van, mikor Amerikában fölmegy, Fiúméban kisebb lesz. Valaki hozzáfűzte a magyarázathoz; — Biztosan attól van, hogy a föld gömbölyű. Ha megfordul, a viz egyik oldalról átfolyik a másikra. Ez a fejtegetés csak részben talált helyeslésre. Különféle ellenvetések szegeződtek vele szembe. Voltak, akik azt mondták, hogy akkor az egész víznek át kellene folyni és elöntené a földeket és voltak, akik nem hitték, hogy a viz egy huszonnégy óra alatt kétszer be tudná futni azt a nagy utat Európától Amerikáig meg vissza. Volt olyan ember is, aki azért nem hitte, hogy a viz a földnek hol az egyik, hol a másik oldalára folyik, mert akkor magával sodorná a lepedős hajókat. Annyi ember mellett, mint ahányan az Ultonián utaztak, nem lehet csodálni, ha majdnem napról napra fordultak elő apróbb balesetek, megbetegedések és hol egyiket, hol pedig másikat be kellett szállítani a hajó kórházába. Ilyenkor a szomszédok a matrózoknál, ápolónőknél érdeklődtek az üresen maradt ágy gazdája után. Az érdeklődés azonban sohasem tartott sokáig; huszonnégy óra multával már senki sem beszélt róla. Legfeljebb mikor viszszakerült, kérdezősködtek, hogy mi baja volt, hogy bánt vele a doktor és milyen volt az ellátás a kórházban. Az általános vélemény az volt, hogy a kórház nagyon rossz találmány és nem való meglett embernek. Csupa híg löttyöt adnak, mint a pendeles gyereknek. A kórházból visszakerült egyik ember például nagy méltatlankodással magyarázta: — Mondtam a magyar doktornak, hogy sohase fogok erőre kapni, ha nem adnak valami jobbfajta betegkosztot. Kértem egy kis szalonnát, vagy kolbászt, de ugy tett, mintha süket volna. Egy szemet se hallgatott rám. Különös szórakozás volt, hogy mikor semmi dolguk se volt az embereknek, akkor — ugattak. Megugatták a bosnyákokat. A hajón ugyanis hetven-nyolcvan bosnyák is utazott velünk, felerészben tizenhat-tizennyolc esztendős gyerekek. Külön voltak elkvártélyozva a legalsó hálóhelyiségben, egészen a vízvonal alatt és senki sem érintkezett velük, részint mert nem értették a nyelvüket, részint mert féltek a tetvektöl. Népszerűtlenek is voltak, mert az amerikások azt mesélték, hogy minden munkát elvállalnak és ők rontják Amerikában a munkabéreket. Egyszer, mikor csapatostul vonultak fel a fedélzetre, valaki tréfából ugatni kezdett. A többiek elkapták a durva ötletet és ugattak, csaholtak, vonyítottak, ki vékonyan, ki vastagon. Ugatott az egész hajó. Ettől fogva mindennap kétszer-háromszor megugatták a bosnyákokat, akik bambán néztek maguk elé és nem tudták mire vélni a furcsa koncerteket. Este hét órakor volt a vacsora. Utána a legtöbben rögtön le is feküdtek, de akadtak egyesek, akik a kantinban megittak egy üveg állott, áporodott sört, vagy kiültek a korlát mellé és nézték a csillagokat. Egyik csendes este négyen-öten sokáig beszélgettek. Ekkor jegyeztem fel noteszembe a különös magyarázatot: — Most már mélyebben megy a hajó, mert a sok nép lement a fenekibe. oszt attól odalent nehezebb lett. A megnehezedett hajó pedig éjjel is szakadatlanul hasította a vizet és haladt a vágyak, reménykedések célpontja, Amerika felé. XIV. , fjszaha Sajátságos hangulata van az éjszakán aki Mikor az est fekete fátyol módjára leereszkedik s a homályban elmosódnak a dolgok körvonalai és beleolvadnak a sötétségbe, mintha megváltoznék a lényegük is. Megszűnik a nappal biztossága, imbolyognak az árnyak, szállnak a vágyak, sejtések, misztikus hangulatok ébrednek és úrrá válnak a lelkeken. Az emberek csak külsőleg ugyanazok, de énjük megváltozik, szinte beleolvad a sötétség lelkébe. Az eddigiekben sokat elmondtam az Ultonia nappali életéről. Megkisérlettem, hogy képet adjak egy kivándorló hajóról, amely közel ezerháromszáz embert vitt ki magával Ameri| kába. Kerestem' közöttük a típusokat, akiket általánosítani lehet és az egyéniségeket, akik kiemelkednek társaik tömegéből. Megpróbáltam, hogy összefoglaló keretet adjak a kivándorló Magyarországnak. Mindez a nappali életre vonatkozott. Egészen más volt az éjszaka. Az éjszaka visszaemlékezéseimben sokkal szűkebb területre, sokkal kevesebb emberre, majdnem kizárólag a saját hálótermemre s?oritko~ik. A hajó többi részéről éjjel nem volt áttekintésem. Lefekvés előtt majdnem naponta elég sokáig fent voltam ugyan a fedélzeten, de ezt az időt a nappalhoz számítom. A fedélzeten égtek a villanylámpák, láttuk egymás arcát, ugyanugy beszélgetwra UzletfeloszJ férfikalapols, sapMálc, nyakkendők és még ami raRtáron van minden elfogadható árban elcdök. § Krausz M. utóda Klauzál tér, &SSrum~' Ugyanott egy n>ertf>efin-j^ I világ legulabb szenzációja az OPELmoto?0' e* a Wonder csodakerékpár. Jő és olcsó kerékpár, motor, rádió, varrop, sportkocsi, semmi és alkatrészek csak Will C gépáruházában 11 U L r m occa 1 i «j*yomorreny&eség és emésztési xavaroli; Egyik közismert budapesti orvos a kővetkezőket mond/a tudományos munkájában: „az emésztést megkönnyíti és az általános közérzetre igen jó hatással van a tünk, dohányoztunk, mint napközben. Éjszakának azt az időt tekintem, mikor a hálóhelyiségekben lecsavarták a villanylámpák legnagyobb részét, megszűnt az élet nyüzsgő elevensége és az álom fátyola kezdett ráborulni az emberek szemére. Egészen különös, idegenszerű volt a hajó éjszakája. A nappali alakok, az amerikások, akiknek történeteit feljegyeztem, az uj kivándorlók, akik az otthoni életük körülményeit mesélték el nekem, a kalandorok, akikét nyughatatlan vérük hajtott az idegen világba és mindazok, akikekkel összeismerkedtem és összebarátkoztam, mintha egy csapásra eltűntek volna. Helyettük másokat ismertem meg, akiknek arcát nem láttam, akiknek egyéni történetét nem tudom s akiknek csak a hangjára emlékezem és a teremnek arra a helyére, ahonnét . a hang jött. Ezek nem a nappalnak, a világos meglátásnak, az egymás közötti érintkezésnek, hanem az éjszakának, a misztikumnak, a fantáziának voltak az emberei. Bizonyára vannak ilyenek minden társadalmi rétegben, minden foglalkozási ágban is, csak rendes körülmények között nem nyilik alkalmunk őket megismerni. Emlékezéseimben a sötétbe borult tengeren változatlan egykedvűséggel haladó hajó zakatolása összevegyül a mesemondók hangjával. Hárman vagy négyen voltak ilyenek a m! hálótermünkben, akik a korán leszálló decemberi éjszakában felváltva tartották szóval hallgatóságukat. Bizonyára ők voltak odahaza a falu mesemondói is, akik téli estéken, darvadozás közben hallott vagy kigondolt történeteiket mesélték a sötétben gubbasztó hallgatóiknak. Határozott tehetségek voltak, akik formálták meséik anyagát, a kifejezésnek meglepő készségével- rendelkeztek és le tudták kötni hallgatóik érdeklődését. Sokszor meg tudtam állapítani meséik eredetét; kicsillant belőlük a jó öreg Ezópus, akiről nem tudom, hogy milyen uton jutott el hozzájuk, néha megjelentették a ponyvának ismert hőseit, Ubrik Borbálától Rózsa Sándorig és szerepeltek náluk gyermekkorunk tündér- és sárkánymeséinek alakjai is, teljesen népies átformálásban. Hihetetlenül feszült figyelemmel hallgatták őket, még a légy zümmögését is meg lehetett volna hallani. Szinte megkönnyebbülés vett erőt az egész hálótermen, mikor a paraszlegényböl lett vitéz legyőzte a hétfejű sárkányt, vagy a szegénylegényből lett rablóvezér, aki csak a gazdagokat bántotta, kiszabadult a csendőrök üldözéséből. G. F. B. a tökéletes Bembergselyem harisnya lerakat Pollák Testvéreknél