Délmagyarország, 1929. június (5. évfolyam, 121-145. szám)

1929-06-04 / 123. szám

9ZCGED: Sxerkeízlflíég: Somogyi ucca 22. I. em. Teleion: 13—33.^Klndóhlvntol, hölcíönkönyvtár és Jegyiroda : Aradi UCCB 8. Telefon: 30Ö. ^ Nyomda : Löw Ip ót ucca 19. Telefon : 16—34. «»«»«>» Kedd, 1929 Junlus 4 <3®S J2, ] V. évfolyam 124. szám MAKÓ : Szerkesztőség és kiadóhivatal! Url ucca 6. Teleion: 131. >z6m.« » « » « » HÓDMEZŐVÁSÁRHELY: Szerkesztőség és kiadóhivatal: AndrAtsy ucca 23. Telefon: 49 szóm. « » « » « » « » t< » Előfizetési óra hnvonlo 3-2» vldétea és a fővárosban 3 6». icUlfHld'dn 6-40 pengd. Egyes szóm 16, vasár- és Ünnepnap 24 «111« Comlíaíus bellicosus Van abban valami megható, ahogy a csongrádmegyei karok és rendek fegyvert ragadnak az ősi vármegye területi épségének megvédésére — Szeged ellen. Ha a kimondott és kinyomatott szavak buzogányokká és gerelyekké változnának, akkor bizonnyal nemcsak puffognának, hanem törnének-zuznának is s azóta vérrel áradna a Tisza. Meg vagyunk róla győződve, hogy a jószándék meg van hozzá s ha vissza lehetne tolni a történelem óramutatóját néhány száz esztendőre, akkor azóta nagy sirás és fogak csikorgatása tudatná hadúrral, hogy meg van még friss, jó egészségben a magyar virtus. Azóta lófarkára kötötték volna a szegedi főispánt, mint fődestruktivot, pallos alá került volna a szegedi kereskedelmi és iparkamara elnöke s főtitkára holttestét darabokra vágva, szegezték volna ki Szentes várkapuira, oda állították volna melléje a legjobb torkú hajdút, hogy a hivatalos órák alatt könyörtelenül hirdesse a világnak: — így járnak azok a trianoni hazaárulók, akik orvul betörtek Attila apánk székhelyére, hogy elrabolják birodalma legszebb gyöngyeit, Tápét, Algyői, Kisteleket és Dorozsmát. Szerencsére erre még se kerül a sor, mert a tüntetően felvonult, megyei insurrekciót leszerelt a belügyminiszter nyilatkozata. A belügyminiszter nem Szegedmegyének barátja, amely nincs, hanem Csongrádmegyének, amely nemcsak van, hanem ugyancsak van s négy mandátumot szállít a hon üdvére. Ezt persze nem a belügyminiszter mondja, hanem mi. A belügyminiszter csak anynyit mond, hogy eszeágában sincs Szeged kívánságába beleegyesülni, sőt azt határozottan elitéli. A belügyminiszter nem mondja, hogy miért itéli el, de mivel olyan magas helyről jött nyilatkozat nem maradhat indokolás nélkül, mi voltunk bátrak a mandátumokra utalni, mivel egyéb indokokon hiába törjük a fejünket. Mert azt, hogy Csongrád vármegye ezeresztendős, s itsztelni kell az ősi határokat, még se igen lehetne komoly argumentumnak elfogadni. Más ezeresztendős vármegyék is voltak már, amelyeken különböző okokból olyan határkiigazitásokat végeztek, hogy némelyik ősi vármegyének csak a neve maradt. Most senkinek se jutott eszébe Csongrádmegye megszűntetéséről beszélni. Még az a sokáig kisértő gondolat se ujult ki, hogy nem a megyét kell bolygatni, hanem a megye székhelyét kell Szentesről áthelyezni Szegedre, ugyan olyan célszerűségi okokból, mint ahogy másfélszáz évvel Szegvárról Szentesre helyezték. Ma már ilyen célszerűségi okok nincsenek. A józan ész azt követeli, hogy a tiszántúli részek közigazgatási és kulturális centrumának maradjon tneg az a Szentes, amely hozzá nőtt a rangjához s arra mindenképen méltó. De ugyanez a józan ész követeli azt, hogy azok a Szegeddel határos tiszáninneni községek, amelyek földrajzilag és gazdaságilag úgyis mindig ide gravitálnak, közigazgatásilag is ide csatoltassanak, akár kárpótolják értük a régi megyét a másik oldalon, akár nem. Ez nemcsak Szegednek az érdeke, hanem maguknak az érdekelt községeknek is s nem olyan végzetes operáció, amelybe Csongrádmegye belehalna, s nem is egészen szokatlan. Ahogy a megye történetéből tudjuk, az túlesett már ennél súlyosabb határkiigazitásokon is anélkül, hogy trianoni betörőket emlegetett volna s eljátszotta volna Beszterce ostromát a szomszédos vármegyékkel szemben. Nem vetjük fel a kérdést, hogy vájjon a szentesi vülettel a tradíciók tiszteletét és az ő«' just akkarok és rendek hangoztatták-e olyan nemes hekor, mikor a megyeszékhelyt elvették Szegvártól és 1883-ban Szentesnek adták. Ellenben tisztelettel megkérdezzük, hogy mért nem kívánják visszaállítani a vármegye felett a garamszentbenedeki apátság, a budai és a csanádi káptalan impériumát, holott valamikor ezek az intézmények voltak itt az urak. Erre természetesen az a felelet, hogy bolond beszéd az ilyen, ez a divat már elmúlt, éppen ugy, mint a nyílpuska és a kacsaorru cipő. A mi álláspontunk is hajszálig azonos ezzel. A tradiciótiszteletnek takarodni kellett a célszerűség elől, Szegvárnak Szentes elől s ma se nyilpuskával nem lövöldözünk, se kacsaorru cipőben nem járunk, merő tiszteletből az ősök iránt, akiknek célszerűnek tetszett ezt a divatot találni jónak és szépnek. Nagyon régi célszerűség volt az, hogy a Szeged szájában levő Dorozsmának, Kisteleknek, Tápénak tul a Tiszán legyen a 1 központja s a ma célszerűsége egész más. Ez mingvárt kiderülne, mihelyst ezt a furcsa, egészen magyar izü trianoni pört népszavazás alá mernék bocsátani Csongrád vármegye tiszántúli karai és rended. De nem kívánunk népszavazást, sőt ugy látjuk, jó lesz a határkiígazitást se kívánni, hanem békekövetséget küldeni s utána hódoló felvonulást rendezni a szentesi vármegyeház udvarán, bilincsre verten kiszolgáltatva a győzőknek a szegedi főispánt, a szegedi kamarát és a többi destruktív trianoni betörőket. Akinek olyan hatalmas pártfogói vannak, mint a szentesi megyeházának, az előtt igazán le kell rakni az észszerüség meggondolatlanul előrántott fegyverét örüljünk neki, hogy élünk s maradjunk csöndben, mert fészkelődésünknek az lehet a vége, hogy Szegedet megfosztják szabadkirályi város jellegétől s beolvasztják az ezeréves Csongrád vármegye dorozsmai járásába. A Baldwin-kormány lemondott A minisztertanács döntése után Chamberlain nem utazott Madridba (Budapesti tudósítónk telefonietentése.) Londonból jelentik: A mai minisztertanács ugy határozott, hogy a kormány haladéktalanul benyuitia lemondását. Egyelőre még nem ismeretes, hogy mi lesz Bnldwin lemondása után, valószínű azonban, hogy MacDonald alakit kormányt. A minisztertanács délulán 3-kor fiit össze. A Dawning Streeten óriási tömeg gyölt össze és leste a híreket. Ba'dwin reggel érkezett vissza vidéki birtokáról. A miniszterelnöki palota kapufában nagy sereg u|ségiró gyűlt össze, akik az érkező miniszterektől akartak Informálódni, de csak a léghajózási miniszter nyilatkozott. — Azt hiszem, — mondotta —, mos» veszek utoljára részt a Baldwin-kormány miniszter* tanácsán. Négy óra után elterjedt a hlr, hogy a kor« mány a lemondás melleit döntött. A lemondást különösen Churchil sürgette, aki hangoztatta, hogy a kormány az alkotmány értelmében kötetes lemondani. Chamberlain külügyminiszter a miniszterfanács után hivatalába sietett és rövid tanácskozás után a külügyminisztérium hivatalos Jelentést adott ki, amely szerint Chamberlain, akinek ma kellett volna elutaznia, nem megy Madridba és nem vesz részt a népszövetségi tanácskozásokon. Londonban az a vélemény, hogy a király MacDonaldot bízza meg kormányalakifással. Szeged a vasúti tarifákban (A Délmagyarország munkatársától.) Az országos tarifabizottság kedd délelőtt kezdi meg Szegeden kétnapos konferenciáját. A tarifabizottság a kereskedelemügyi minisztériumnak tanácsadó szerve, melyben képviselve vannak az államvasút, a magánvasutak, a kamarák és az országos jellegű szabad érdekképviseletek. Feladata a bizottságnak, hogy a vasúti díjszabások általános irányelveit meg. állapítsa, az érdekeltség esetleges tarifális kívánalmait megfelelő szakszerű előkészítés után letárgyalja és általában tarifális kérdéseket illetőleg a miniszternek javaslatokat tegyen. Üléseit a bizottság rendszerint két-három havonkint a Máv. igazgatóságának üléstermében szokta tartani; ezúttal a szegedi kereskedelmi és iparkamara meghívására Szegeden tartja konferenciáját. Szegednek különösen megvan az oka, hogy súlyt helyezzen a tarifabizottság tárgyalásaira, mert nincs városa az országnak, amely a trianoni szerződés következtében általános gaz. dasági szempontból " de a vasúti fuvardíjak szempontjából is nehezebb helyzetbe kerüli volna, mint Szeged. Szeged városának egész gazdasági élete, kereskedelme és ipara a Bácskának és Bánságnak tőle délre eső területeire volt felépítve, onnan szivta az életnedveket, melyek prosperitását biztosították. A trianoni szerződés ezektől a területektől elvágta Szegedet. Másutt a város kárpótlást alig találhatott, mert a tőle északra eső vidékek már Budapest felé gravitálnak, a tanyavilágnak és a szomszédos községeknek kisvasuttal és autóbuszforgalom, mai a városba való bekapcsolása pedig nagyon sovány ellenérték az elszenvedett veszteségkért. De tarifális tekintetben is lehetetlen helyzetbe került Szeged. Azelőtt az ország közepén feküdt, leg'onlosabb átmenő állomása volt az alföld—fiumei vasútvonalnak, amely kijárója volt a tengerhez. Nyersanyagok beszerzése tekintetében iparának rendelkezésére állottak a petrozsényi szénbányák, a délmagyarországi vas- és acélmüvek és Erdélynek összes természeti kincsei. Az uj határmegállapilással egyszerre az országnak a végére került, leg'ávolabbra esett akár a fa, akár a vas, akár pedig a szén beszerzése tekinteté, ben az összes termelő helyektől. Mindazokban a cikkekben, amelyek nyugat felé gravitálnak, kétszeresen kell megfizetnie a szállilási dijté. teleket, egyszer az ideszállítás alkalmával és másodszor, mikor a készgyártmányok elszállításra kerülnek. Hogy ez mennyire komoly,