Délmagyarország, 1929. május (5. évfolyam, 98-120. szám)

1929-05-04 / 100. szám

<5 ntf MVf A GV A BOOST AO 1929 május 4. Felmentetíék a járáshlrőt, akli visszaéléssel, csalással és sikkasztással vádoltak Badapcatt, május 3. A bűntetőtőrvényszék Sze­mrffc-tanácsa nagy érdeklődés mellett folytatta ma Katona János járásbiró bűnügyének a tárgya­lását A mai főtárgyalás megnyitása ntán Katona János élt az utolsó szó jogával. Azt fejtegette, hogy ellene alaptalanul indult meg az eljárás, pletykák alapján. Semmiféle terhelő bizonyíték nem volt az akták eltűnésével kapcsolatosan. A Detári-ügyben emberbaráti jóérzés vezette, ami­kor segíteni akart rajtuk. A Szenes-ügyben azt hozta fel. hogy Szenes kezet csókolt neki, ami­kor az ő segítségével le tudta tenni a birói és ügyvédi vizsgát. Félórás tanácskozás után hirdette ki a Sze­ftiák-tanács az ítéletet A büntetőtörvényszék Ka­tona Jánost a hivatali hatalommal való vissza­élés vétsége, háromrendbeli sikkasztás büntette, egyrendbeli csalás büntette és egyrendbeli csa­lás bűntettének kísérlete, valamint egyrendbeli csa­lás vétségének vádja alól felmentette. Az ítélet megokolása szerint a vádlott nem Ssmerte be bűnösségét. A vádlott védekezésével szemben nem merült fel pördöntő terhelő bizonyíték. Egyes esetekben, kü­lönösen az aktaeltüntetési ügyekben, nyomós gya­nuokok állnak fenn, de ezek alapján nem lehetett marasztaló ítéletet hozni. Thury Endre ügyészségi alelnök felebbezést je­lentett be. Sieged halála és feltámadása Írja: <tr. Szabó László XLII. tiöy élfllnh, ahoffü lehetett Minden megszvfnf a EafasztrúTa napján: a közigazgatás is, az igazságszolgáltatás is. Csak egy bíró volt, aki funkcionálhatott s az is csak Uj-Szegeden, mely akkor még Torontál­megyéhez tartozott: a statárium kihirdetésé­nek napján Salamon Zsigmond törvényszéki jegyző lett a statáriális vizsgálóbíró és helyi­ségül Uj-Szegeden azt a szobát jelölték ki neki, amelyben Tallián Béla törökkanizsai szolgabíró és a szeged város tör­vényhatóságát a menekültek között rep­rezentáló Nóvák József tiszti főügyész tanyá­zott. Szeged város és a tórökkanizsai járás közigazgatása a szegedi törvényszék marad­ványával együtt elfért egy szobában, mely egyszersmind az es»ősz hivatali személyzet hálószobája is volt A szegedi járásbíróság és a telekkönyvi hi­vatal márdus 28-ikán beköltözött a Kereszt­utcai Mayer-házba (a »fekete házba«), a ka­taszteri hivatal helyiségébe és már másnap meg is kezdte működését A kataszteri hí val­tait áthelyezték Szegedről Aradra. Nem ily könnyű dolog volt a törvényszék ügye. Már több nappal a katasztrófa előtt az elitélt rabokat elszállították Félegyházára, a vizsgálati foglyokat pedig Makóra. Áz árviz alkalmával a törvényszék egész személyzete Makóra menekült, de ott csak a legsürgősebb ügyekben intézkedett a tőrvényszék. Március végén Szegedre érkezett Berczelly Jenő mi­niszteri tanácsos és a kormány nevében sür­gette a tőrvényszék visszatelepitését. Pálfy Ferenc polgármester azonban megmagyarázta neki, hogy ez lehetetlenség; akkoriban ugyanis mintegy harminc család tartozott a törvény­székhez 'és a polgármester kijelentette, hogy ennyi embert még sokáig nem tud elhelyezni. A tőrvényszék tehát Makón kezdte meg ren­des funkcióját, mely m í ndenesetre n a gyon nehézkes volt, miután a törvényszék* egész levéltára Szegeden maradt a Zsóter-házban. Az ügyvédek mozgalmat indítottak, hogy legalább egy tanács, melyhez csak három biró kell fs egy jegyző, jöjjön vissza Szegedre s itt intézze el a sürgős polgári és büntető ügyeket; ez a mozgalom azonban eredmény­telen volt s az ügyvédeknek hónapokig Makóra kellett járni a tárgyalásokra. Pedig a bíróságnak lett volna elég clolga Szegeden is, mert mindig akadnak, akik a zavarosban halászni szeretnek, Szegeden pe­dig akkoriban nagyon zavarosai voltak az állapotok. A Szegedi Híradó nagyon panasz­kodott a »hollókrapersze meg is magya­rázta, hogy kiket ért »hollók* alatt: A mindenféle üzéreket értjük ez alatt, akik' csakugyan, mint a hollók a dögre, ugy özön­lenek a szerencsétlenség színhelyére, valamint mindazon helyekre, ahol menekültek nagyobb számban tartózkodnak. Az Istennek e nyomorait férgei nem az ntán néznek, hogy a szeren­csétlenek könnyek felszárítani segítsék, hanem hogy mentül jobban kizsákmányolhassák nyomo­rúságukat, potom áron horgászván el tőlük megmentett kis terményeiket s egyéb tárgyai­kat. Felhívjuk a helybeli rendőrséget s minden városok és községek hatóságait, hol nagyobb­számu menekültek vannak, hogy ereket a holló­kat elriasztani szíveskedjenek. De meg kell látnunk' az éremnek a másik oldalát is: voltak itten nemeslelkü »üzérek« is. Például Kiss Dávid óriási bérházának gon­dozóját utasította, hogy senkitől se kérje a házbért: aki tud és magától akar fizetni, attól a házbér tel kell fogadni, de kérni a házbért az lS79-ik szerencsétlen év folyamán nem szabad. Ez volt a« az idő, amikor T?ack' Ernőnek „PROFETA" étterem és sörcsarnok újonnan átalakítva ismét megnyilt! mm ^'¿v^r Kőbányai Polgári d6riOliV sörei, ]erney-iéle falborok kimérése. Esfélyek, bankettek, lakodalmak részéré külön terem. Elsőrendű cigányzene, figyelmes kiszolgálás. 462 Szíves támogatást kér LUGOSI vendéglős. I világ legújabb szenzációja az OPELmótorár ét ft Wonder csoda­kerékpár. ló és olcsó kerékpár, motor, rádió, varrógép, sportkocsi, 9uin mi és alkatrészek csak gépáruházában WOLF HM ucca t. <0 OpíUtGL-Foío Liebsnann J dísze résznél 447 Ha-Ha mellett. a háza felerészben apáca-kolostor volt A nép­konyhák kezelését Pestről jött »szűrbe nénék« vették át, akik, miután sehol másutt nem tudtak szállást kapni: hónapokon át a Back­család vendégszeretetét vették igénybe. Meg kell emlékeznünk Löwy Sámuel fa­kereskedőről is, aki őrök időkre példaképül szolgálhat utódainak, mert felebarátainak nem­csak jó zsidó szivét nyitotta meg, hanem az erészényét is. Még itt sem volt a városban a viz, mikor a tápéi menekülők elözönlötték Uj-Szcgedet és közülök mintegy négyszázan Löwy Sámuel fakareskedőnek a tutajait meg­szállották. Azok biztosabbak voltak akkor minden szárazföldnél. Löwy a menekülteket azonnal ellátta deszkával, hogy a lápokon kunyhókat csináljanak, összevásárolt annyi élelmiszert, amennyit csak kaphatott és ma­gára vállalta négyszáz embernek az eltar­tását Amikor azután Szeged is elúszott, a menekülők közül sokan a Löwy fürészgyárá­ban kerestek menedéket Löwy Sámuel csak azért, hogy minél több embert el tudjon he­lyezni, heteken át szüneteltette az üzemet s a tápéiakon kivül azokat a szegediebet is élelmezte, akik a fatelepre menekültek, pedig ezeknek a száma naponkint hét-nyolcszáz kö­zött váltakozott. 1879-ben bizonyára igen rossz volt a Löwy-cég mérlege, mert Löwy Sámuel hatalmas tüzifakészletéből mindenkinek adott, aki kért belőle, de pénzt nem fogadott el senkitőL Általában, a közigazgatásnak nagy segítsé­gére voltak azok, akik a segélyezés munkájá­ból kivették a részüket. így az állam által Szegedre küldött kisegítő szervek egyelőre fe­leslegesekké is váltak. Március 19-ikén el­utazott Szegedről Kalláy ödön és Kende Kanut kormánybiztos és három képviselő, aki segít­ségükre volt: Horváth Gyula, Verhovay Gyula és Kende Tibor. Kállay Temesváron át uta­zott Budapestre, a többiek a Csongrád gőzös két ladikján mentek Szatymazig és ott üllek vonatra. A két Kende »emléket« is vitt magá­val: egy-egy árva gyereket Az árviz utáni napon egy kétéves fiu került valahogyan a Csongrád gőzösre: senki sem tudta honnan? Sem apja, sem anyja nem jelentkezett A kis mezítlábas fiút Kende Kanut vitte magával és elnevezték Szegedi Gergely-nek. (Nyilván­való, hogy innen keletkezett a Szegedi Ger­gelyről szóló legenda, melyet már elbeszél­tünk.) A másik fiu. akit Kende Tibor vett magához, ötéves gyerek volt; az apja egy bevándorolt cipész, aki alig tudott magyarul, tüdővószes volt és rimánkodott, hogy valaki vegye gondjaiba a fiút Ezt a gyereket, aki­nek Gyuri volt a keresztneve, a Csongrád gőzösről Csongrádinak nevezték el. Pálfy polgármestertől igen sokan kértek árva gyermeket örökbe; a legtöbb árvát ilyen módon jó családokba juttatták; közülók sokan Debrecenbe kerültek. Lukács György kormánybiztos, akiről Tisza Kálmán búcsúzáskor azt mondotta, hogy há­rom nap múlva ő is elhagyja Szegedet, még hetekig ott maradt, nem nagy örömére a szegedieknek. Április 1-én nagyon kellemet­len meglepetést szerzett a városházán: meg­jelent a pénztárban és minden kifizetést meg­tiltott azzal, hogy "5 most pénztárvizsgálatot fog tartani. E miatt a hivatalnokok közül senki sem kaphatta meg a fizetését Miután Lukács György csak déltájban szokott fel­kelni, kissé lassan ment a pénztárvizsgálat; a Szegedi Napló április 3-án panaszkodott, hogy ilyen szuszi-muszi eljárással három hét alatt sem lesznek készen a pénztárvizsgálattal. Lehet különben az is, hogy a pénztárvizsgá­lat csak ürügy volt: nem volt elég pénz a kasszában és leplezni kellett a fizetésképtelen­séget addig, mig az államsegély meg nem érkezett. Lukács György csak április 12-én távozott el SzetsedrőL

Next

/
Thumbnails
Contents