Délmagyarország, 1929. május (5. évfolyam, 98-120. szám)

1929-05-12 / 106. szám

kO J5ÉLM AGY ARORSZ 4G 192« május 12 ÚJDONSÁGOK' földes izsó w m mm mm • » ^ ^ sport ruházati cikkek. Kárász útra 7. sz. MTONIA Eau Kivándorló hajó törtenete Irta Tonelli Sándor. 16 Hihetetlenül deprimáló hatása va*. & halálesetnek a hajón. A szárazon esatleg érzéketlenül haladunk el egy temetési menet mellett; <ie itt a végtelenséggel szemben mindenki testvérnek érzi magát, testvérnek, akit nem rokoni kötelék, hanem a közös emberi érzés kapcsof össze. Kalandos hirek kelnek szárnyra: — Azért mozog a hajó, mert halott van rajta. Valaki kételkedve megjegyzi: — Nem lehet az! — De bizony ugy van! Nekem a matróz mondta, az meg csak tudja. — Hát azt nem mondta, hogy mit csinálnak vele? — Ma délelőtt temetik. Beledobják a tengerbe. A matrózok ünneplő ruhába öltöznek. A piszkos, olajos, összerongyolódott holmi helyett tiszta bluz, tiszta sapka van rajtuk. Szótlanul jámak-kelnek, meg van tiltva nekik, hogy bárminemű felvilágosítást nyújtsanak. Ugy látszik, a fedélköz publikumát nem akarják még jobban megféleimliteni. Délelőtt kilenc óra tájban összegyülekeznek <? hátsó fedélzeten, a kórház feljárója előtt és kordont vonnak. A kevés ember, aki a fedélzeten van, köréjük gyülekezik, Lehetnek vagy nyolcvanan, százan. A hajó menése eleinte lassúbb, azután majdJiem egészen megáll. Mindjárt temetünk. A ¡parancsnoki hid alatt az egyik matróz lassú, tompa ütéseket mér a gongra. Ez a lélekharang, rBugása olyan siralmas, szívszaggató! A másik fedélzet lépcsőjén lassan jön lefelé a kapitány, utána az első tiszt, az orvosok és • a többi hajótisztek. Vaiami komor ünnepélyesség-van benne, amint lassú, de biztos lépésekkel haladnak végig az ingó fedélzeten. A kapitány kezében nagy, aranyszegélyes fekete könyv. A biblia. Az utasok szétválnaK, utat nyitnak és a tisztek helyet foglalnak a matrózok alkotta körben. A kórház ajtaja kinyilík és négy matróz hosszúkás, fehér vászonba varrott tárgyat emel ki rajta. A halott. Deszkán fekszik és a magyar zászlóval van betakarva. Ebben a pillanatban az angol zászló felrepül a hátsó árbocra. A gong erösebben bug és hangja mintha betöltené az egész mindenséget. Szegény, ember, megadjuk neki a végtisztességet. Két lobogó alatt temetjük, két lobogóval tiszteljük meg, mikor elmerül a legnagyobb temetőben, az óceán vizében. Kct matróz a halott előtt kiemeli a korlát egy darabját. A kapitány odaáll a hajó peremére. Szilárdan áll, mintha egy cseppet sem erezne a hajó ingását. Kezével int az áfbocinesternek. Kezdődik a szertartás. Az árbocmester leveszi saokáiát és harsány, hangon kiáltja: . — Caps nff! ' < - - Mindenki leveszi kalapját. A kapitány lassú, mormogó hangon kezdi olvasni a bibliát. Az olvasást fel-feltörö zokogás szakítja félbe. Soha ilyen keserves, megrázó, szivbemarkoló zokogást nem hallottam. Soha temetési gyülekezet olyan igazi fájdalmat nem érzett, mint ezek az egyszerű, szegény emberek, akiknek sápadt arcát egy-egy pillanatra bágyadtan világította meg a felhőfoszlányokon átszűrődő napfény. A kapitány bucsukia a bibliát és imádkozni fcozd. .< ; A miaíyánkot mondja angolul: — Our Father, who art ín heívenTTT1 És ekkor láttam, hogy milyen nagy költemény a miatyánk. Az emberek közül alig volt egy is, aki értette volna, de mind megérezte és mind elkezdte mondani a kapitány után a maga nyelvén magyarul, németül, szerbül, olaszul: — Miatyánk, ki vagy a mennyekben... Az ámen már belefúlt a sírásba, zokogásba. Az egyik matróz némán lehajlik és fölemeli a halottról a magyar lobogót. Előtűnik a zsák, amelybe bevarrták. Emberfiagyságnál jóval hosszabb, két végében vannak a sulyok bevarrva. A publikum véleménye, hogy ágyúgolyók. Azt beszélik, hogy a hajó a temetések számára mindig visz ágyúgolyót magával. Az imádság utolsó akkordjai még rezegnek a levegőben. Az árbocmester a halott fejéhez nyul és taszit rajta egyet. A hajó épen oldalára dől és a holttest lassan lecsúszik róla. Egy csobbanás, amelyet a hajó zakatolása mellett alig lehet hallani, néhány buborék, fehéres habrongyok, azután semmi. Ami por volt, megtért a végtelen vizbe, amely igazán nem adja vissza halottait. Egyik asszony valósággal rároskad a korlátra, kínosan keresztet vet magára és ugy mondja.: — Uram, irgalmazz szegény megboldogult lelkének! A korlátot ismét felrakják, a magyar zászlót összehajtogatják, az angol zászlót levonják. A kapitány keresztet vet magára, mindnyájan ismétlik. A hajó megindul és pár perc múlva messze vagyunk attól a ponttól, ahol a tenger elnyelte egyik útitársunkat. A sirját sohasem jelöli kő, sohasem látja meg az uj világot, ahová dolgozni ment és otthonhagyott családját, amelynek keresni akart. La Guardia, a hajó tolmácsa, akitől a neveket szoktam megkérdezni, megmutatja a noteszét: — Georgio Weisz, suddito ungherese, 45 anni... Weisz György magyar állampolgár, 45 éves. Ennyi az egész, amit megtudok róla. Utólag hallojii még, hogy Zimonyból jött és családja otthon maradt. Hiába várják vissza, a tenger eltemette öt örökre. A hangulat egész nap nyofnott. Akik lent maradtak a hálóhelyiségekben, kérdezősködnek a temetésről, akik látták, nem akarnak, vagy nem mernek beszélni róla. Mindenki magába zárkózik, az asszonyok közül sokan egész nap imádkoznak. Lidércnyomás ül az egész hajón. A hosszú, gördülő hullámok, mélyeknek játékát alig lehet látni, egyre erősödnek. Az Ultonia folyton erösebben mozog egyik oldalról a másikra és mindenki tudja, hogy ez a halottól van ... Az idő másnap sem változott jobbra, az ég szürke maradt, a viz is erősen mozgott; de mindenki elfelejtette, hogy miért. A tengeren a fájdalom pillanatnyilag erösebb, intenzivebb, de az emberek gyorsabban is felejtenek. Talán a végtelenség teszi ezt, hiszen azzal szemben oly -csekély az ember élete. Bundát dennemá szőrme árut, . télikabátot stb. 458 molykár ellent megóvásra előnyős árak mellett elfogadunk Méftes é* Privlnszlty szÚcsmestercH. Szeged, Ssécfienyt tér 6. Mám. ...Harmadnap már senkisem beszélt róla, hogy temettünk. A halott csak volt. Elfeledkeztek róla. | ' XI. Amerikdsoh Között' Béres Lajos megkérdi Zelenka Jánost: — Hát maga melyik bányában dolgozott? — Honnét tudja, hogy én bányában dolgoztam? — Látom a puskapor nyomát a képén. Biztosan a robbantásnál csapott az arcábaZelenka János elneveti magát: — Akkor maga tudja, hogy milyen a munka a bányában. Maga előtt nem tagadhatnám le, hogy bányában dolgoztam. Brownsvilleben voltam, Pencelvéniábaiu — Micsoda munkát végzett a bányában? — Elsőbb a kerrit toltam, azután hslfer lett belőlem. Utoljára a bigbósz beosztott ripérnek. Akkor megkerestem napi három tallér ötvenet. Három esztendő alatt négyezer koronát küldtem haza. Még háromezer koronára van szükségünk, hogy megvehessük a földet. — Hát maga haza akar menni az ókontribn? — Haza én. Amerikában lehet keresni, dc az élet jobb odahaza. Meg a feleségem se gyünne szívesen Amerikába. — A mi falunkból is sokan vannak odakint, — szól közbe egy öreges ember, — de leginkább csak hazagyünnek. Kimennek, hogy földre valót szerezzenek. Van olyan, akinek már van 25 köbös tehermentes földje. Idehaza, akinek 12—15 köbös földje van, a négyszáz forint adósságot nem tudja ledolgozni. Mindent eivisz az adó meg a gyerek. Azt mondják, neveljen az ember gyereket katonának, de nem mondják meg, hogyan. — Maga hová valósi? — kérdezi az egyik amerikás. „ _ _ — Bátyra valósi vagyok, Szabolcsmegyébe. Két fiam van kint Johnstoxvnban a vasgyárban, egy rokonom meg Bridgeportban. A fiaim küldtek haza pénzt, hogy meglátogassam őket. — Akkor maga vissza is gyün? — Vissza én, három hét múlva. Nem való már az ilyen magamfajta öreg embernek Amerika. De a többiek is mind vi';szagyünnek. Kimennek, oszt visszagyünnek. Leginkább olyan ez, mint a betegség. — Én ugyan nem gyüvök vissza, — mondja Botos György, aki öt dollárt is megkeres a newdalei szénbányában, Ohioban. — Amerikában jobb, mert ott mindenki tehet, amit akar, a törvény meg mindenkire törvény. — Azért tudja, Amerika se olyan már, mint volt azelőtt, — vélekedik egy ember, aki térdén felül érő gummicsizmát visel, amilyent a halászok szoktak hordani. — Megint prezent-választás lesz, olyankor meg nincs munka. Bánom is már, hogy a hajóra ültem. — Nem igaz, — válaszol egy amerikás. — Én is olvastam azt az újságot. Csak azért írták bele, hogy visszatartsák a népet a kivándorlástól. Én már voltam odakint és amikor hazajöttem, házat vettem. Most megint van négyszáz forint adósságom, azt megyek megkeresni. Magyarországon munkásember tiz év alatt se tehet félre négyszáz forintot. — Az már igaz, — mondja a gummicsizmás. — De Amerikában is jó plészre kell kerülni annak, aki keresni akar. — A hiba az, vélekedik egy ujabb közbeszóló, — hogy a bankok odahaza kitátották a szájukat és olcsón köptek a pénzt. Mindenki földet vett és a föld megdrágult. Most meg nincs pénz és a sok nép Amerikába megy, hogy pénzt gyűjtsön. Akinek jól megy, az ott is marad. Ha i száijon OfftVri iiriM WfÉüif LüiM IMIF&I Magyar családok találkozó helye. sr i r HuTEL NEW-TURlt-Dan, WIEN »•as.-.sr* Fürdö »« Hall >x< Rádió stb. stb. II., Hl. SPERL6. 5. Egyágyas szoba 5 és fél schil.-töl.