Délmagyarország, 1929. május (5. évfolyam, 98-120. szám)

1929-05-12 / 106. szám

SZEGED: Szerkesztőség: Somogyi uccu 22.1. em. Telefon: 13-33.^Kiadóhivatal, kölcsonkönyvlAr és Jegyiroda : Aradi ucca 8. Telefon: 306, — Nyomda : LBw Lipót ucca 19. Telefon : 16—34. «»«»«» ím Vasárnap, 1929 máji&s 12 SSS s/f V. évfqlyamJOfTszám MAKÓ: Szerkesztőség és Kiadóhivatal llrl ucca ö. Telefon: 131. izóm.« te « » « » HÓDMEZŐVÁSÁRHELY: Szerkesztőség és kiadóhivatal: Andrássy ucca 23. Telefor»: 49- szám. « »> « » « » « » « » mmmmmmmmmm Klófizetési ara hovoato 3-2l> vldéttexi és a fővárosban 3-00, kUlf31d»i ö-4£> penrji. Egyes szám le. vasár- és Uanepnap 24 fillér Magyar Könyvhét Nem magyar találmány, de mink is hasznunkra fordíthatnánk. Mussolini adla rá a példát, de ezúttal üdvösséges dolog volna a diktátortól tanulni. Szemre meg is volt rá a hajlandóság az illetékes tényezőkben. Belügyminiszteri rendelet teszi kötelezővé a könyvhetet országszerte. Mussolini ugyan többet tett annál. Maga állt ki a fórumra és személyes szerepléssel csinálta a leghatásosabb propagandát az olasz könyv mellett. Nálunk ilyesmiről nincs szó, nem is kívánjuk. Foganatját se várhatnánk. A pénzügyminiszter például kiváló szónok, de azért hiába állna ki az Oktogonra könyvet árulni és propaganda-előadási tartani. Egyetlen közbeszólás elejét venné a sikernek: — Adjatok pénzt és veszünk könyvet! Mi nem kiáltjuk ezt közbe, m^rt ha ez a vélemény nincs is minden igazság nélkül, távolról se teljes igazság. Gazdasági leromlottságunk nem magyarázza meg a magyar könyv tragédiáját, ami tulajdonkép a magyar iró tragédiája. Mert azt nem lehetne mondani, hogy a magyar közönség nem vesz könyvet. Mi inkább azt mernénk állítani, hogy ina többet olvasnak Csonkamagyarországon, mint amennyit a háború előtt Nagy-Magyarországon olvaslak. A háború olyan tömegeket rászoktatott a könyvre, amelyek soha azelőtt az olvasás izét nem érezték s az néni olyan is, amiről könnyen leszokhatna, aki epyszer rákapott. S ahogy megnőtt az olvasók tábora, Megnövekedett a könyvprodukció is, sőt talán ful is növekedett s itt az alaphiba. A könyvkiadás rengeteget produkál s ami nagyobb haj annál: vadont produkál, amiben a kritika irtó fejszéje nem vág utal. Komoly magyar kritika, amely ítéletét az esztétika mérő vesszejéhez igazítja, ma egyáltalán nincs. Ma c^ak baráti, vagy kölcsönösségi magasztalás van. vagy világnézeti tömjénezés és agyonhallgatás, vagy fizetett reklám. A magyar közönséget nem igazítja útba senki s vagy vaktában, találomra vásárol, vagy megveszi azt, amit az ügynök a nyakába varr, részié tüzelésre és zenélődobozzal. A könyvek sorsának abszolút intézője és teljhatalmú diktátora a kiadó. Nem mondhatni, hogy a mi körülményeink közt és a mai gazdasági viszonyok mellett a könyvkiadás aranybánya, de azért .sokkal jobb üzlet, mint a kónyvirás. Legalább is sokkal kevesebbet hallani kiadói nyomorról, mi.qt írói nyomorról s az öngyilkosok statisztikája ezt a foglalkozási ágat nem ismeri. Szerencséjére a magyar irodalomnak, amelynek helyzete a kiadók nélkül meg tragikusabb volna. El kell ismerni, hogy a kiadóknak nagy érdeme van a magyar irodalmi élet föllendilésében, de amit az egyik kezökkel építenek, azt a másikkal lebontják. Az, hogy a magyar könyvpiac el van árasztva külföldi kacatok többékevésbé silány fordításaival, nem a magyar közönség, még kevésbbé a magyar irók büne. Xem hisszük, hogy akadl volna lélek a magyar glóbuszon, amely rászoritkozott volna a legvidékibb kaszinók könyvtárában is rég elsorvadt Ponson du Terrail és Paul Féral uj fordításaira. A magyar közönség átlagának kritikája nincs, kritikusa sincs a a reklám trombita szava szerint igazodik. S addig, mig a nem válogatós olvasó minden vasárnapon esv vaskos kötet regényt kap huszonnyolc fillérért, hiába minden könyvhét. Igaz, hogy anpak a huszonnyolc, filléres írónak nemcsak az olvasó, hanem a kiadó se hallotta soha azelőtt a nevét, de az nem tesz semmit, különösen a kiadónak nem. A világirodalom óceánjának hinárosaiból előhalászott ¡..meretlen előkelőségnek nem kell honoráriumot fizetni, vagy minden esetre kevesebbet kell, mint amenynyibe magyar iró kézirata kerülne. Az ismeretlen szerzők a legjobb fejős-tehenek, mert nem kell őket takarmánnyal tartani és épp azért mélyen leszállított ár mellett is jól fizetnek. Edgár Wallace remekeit kiadni például sokkal jobb üzlet, mint Babits Mihályt, nem is szólva a fial a magyar írókról, akiknek egy hajaszálában több iroda'om és művészet van, mint a kopasz angol pocak-ember összes munkáiban. Nagy baj az is, hogy a magyar könyvek aránytalanul drágák a külföldiekhez képest. Igaz, hogy nagyon megszépüli a magyar könyv s az is igaz, hogy a magyar kiadó, aki az összesugorodott oü-szág szük keretei számára dolgozik, kénytelen kevesebb haszon mellett is drágábban dolgozni, mint az öt világrésznek szállító német, angol, vagy francia. De azért nem szabad azt hinni, hogy az iró az, aki miatt a magyar könyv drágább, mint a vele egy nívójú külföldi kiadvány. Ami haszon van, abban a kiadó sok mindenkivel osztozik, de legkevesebb az írónak jut belőle, — aránylag sokkal kevesebb, mint (Budapesti tudósítónk telefon jelentése.) Bécsből jelentik: A fiatalkorúak bírósága szombaton délután hirdetett ítéletet a 17 éves Arlniann Ferdinánd iigvében. Mint ismeretes, az amennyi félszázaddal ezelőtt jutott. Írói nyo-mórról ugyan akkor is szokás volt panaszkodni, mindenki tudja, -ha máshonnan nem, Murgerból, de az közelről se volt olyan jól megszervezett és rendszeresített nyomor, mint t a mostani. Nem szabad kifelejteni a magvar könyvre nehezedő átkok közül a magyar közszellemet sem. Ha a háború sok embert^ rákapatott is az olvasásra, hazánk nem tartozik a könyvkedvelő országok közé, még pedig sajátságos tünet ez, éppen az iskolázott rétegeiben nem tartozik oda. A szépirodalom olvasóközönség két nembeli serdülő ifjúságból kerül ki, a férfi intelligencia legjobb esetben is passzivul viselkedik. Az egyik ember nem olvas, mert nem ér rá s ami ideje marad szórakozásra, azt nem könyvvel tölti. A másik ember nem tartja komoly dolognak az irodalmat, a harmadik őszintén megmondja, hogy, nem szeret olvasni, megunatták vele az iskolában. A bajnak csakugyan itt van a gyökere: a magyar iskola eddig nem tudta a magyar társadalmat ránevelni a könyvszeretetre. S épp ezért, bármennyire szívből kívánnánk is, nem igen merünk többet hinni a magyar könyvhét sikerében, mint amennyit az ipari magyar hét elért. De ha a propaganda-hét során az illetékesek ráeszmélnének azokra az igazságokra, amiket itt futólag érintettünk, az többet lendítene a magyar könyv sorsán, mint a legszebb propaganda-cikk és a leglendületesebb szónoklat. államügyészség Artmann Ferdinándot azzal vádolta, hogy apját és anyját orvul megölte. A bíróság Ítéletében megállapította, hogy a vádlott fiiu tényleg megölte szüleit A Gráf Zeppelin május 15-én elindul második amerikai utiára (Budapesti tudósítónk telefonjclcntése.) és több mint százezer levelet és levelezőlapot Berlinből jelentik: A Gráf Zeppelin második visz Amerikába. Május 22-én három napra amerikai útjára most már véglegesen május terveaett lakehursti tartózkodás után a léghajó 15-én indul el. A léghajó reggel 7 órakor star- visszaindul Európába, tol tizenhét utassal. Nagymennyiségű árut Isméi megkezdődöli a harc a mexikói katolikusok és a kormány közöli A kormány békekötési szeretne (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.') között a békét helyreállítani. Mexikóból jelentik: A kormány Portez Gill Egyelőre nagy erővel lángoltak fel újból az elnök kezdeményezésére mindent elkövet, hogy ország minden részében a Christores lázadáMexikó és a katolikus egyház közötti konflik- sok és a katolikus lakosság mindenütt ellene tusnak véget vessen. Monsignore Antonio Guy- szegül a hatóság intézkedéseinek. A polgárőr Ziuhaua püspöke Rómába utazott, hogy a háború befejeztével a mozgalom egyre napápának jelentést tegyen a mexikói katolikus gyobb arányokat ölt és ezzel magyarázható a lakosság helyzetéről és arról, hogy miképpen kormánv törekvése a béke helyreállítására, lehetne a kormány és a katolikus lakosság Gyilkosságban mondták ki bűnösnek a 17 éves Artmann Ferdinándot Héttői tiz évig terjedhető elzárásra Ítélték