Délmagyarország, 1929. május (5. évfolyam, 98-120. szám)

1929-05-11 / 105. szám

9 I>ÉI ,M4<lVVRrtRS3tÁG 1929 május 11. Öntudatos munkások, magántisztviselők, kereskedelmi és háztartási alkalmazottak csak a 2. listára szavaznak. Szeged halála és feltámadása !r|a: dr. Szabó László XLVII. Törvenyeh Szeged feltámasztására Rendkívüli volt a pusztulás, melyet n árvíz okozott, tehát rendkívüli intézkedésekre is volt szükség a város feltámasztása érdekében. A fennálló törvények kereteiben nem lehetett volna ezeket a rendkívüli intézkedéseket meg*tenni. A kormány speciális törvények alko tására gondolts ezek közül azelső kettőt, mely egv királyi biztos kinevezéséről és a városrendezés erdekében szükséges kisajátításokról szól, május 12-én tárgyalta le a képviselőház. A királyi biztosság intézménye nem volt ismeretlen a magyar közjogban, bár nehezen volt összeegyeztethető a miniszteri felelősség elvével. A királyi biztos, mint az uralkodó személyének képviselője minden hatóság felett állott a részére kijelölt ügyben s a felelős minisztérium a királyi biztos intézkedéseiért éppenugy tartozott helytállni, mint a király tényeiért. Ha Szeged újjáépítése ügyében mink den fontos aktát Budapestre kellett volna kük derű és mindenre miniszteri jóváhagyást kellett volna kérni, sohasem épült volna fel Szeged városa. A királyi biztos kinevezéséről szóló törvényjavaslat szerint »a királyi biztost teendőiben egy 12 tagból álló biztosi tanács fogja támogatni, melynek tagjai közül kilenoet, telhetőleg nem államhivatalnokokból, a miniszV lerelnök nevez ki, hármat Szeged város közgyűlése választ.« A szükséges szakembereket és egyéb személyzetet a minisztériumok adV ják a királyi biztos mellé. Ezeken a királyi biztos mellé beoszlott tisztviselőkön kívül »a Szegeden levő összes, ugy állami, mint lör& vényhatósági közegek is, a királyi biztos ren» deleteit a hatáskörébe ulalt ügyekben feltétlenül teljesíteni tartoznak.« A királyi biztos hatáskörébe utalta a törvényjavaslat a követr kező ügyeket: 1. a város belső területének a víztől való megszabadítása; 2. a károsultak élelmezése, ruházása, ideig^ lenes elhelyezése, a munkaképeseknek munkába állítása; 3. a város újjáépítési tervének s az építési szabályrendeletnek megállapítása; 4. a kisajálilási ügyek közigazgatási részét nek elrendezése; 5. az épilési anyagoknak beszerzése és kellő időben Szegedre szállítása; 6. a város belső területén a város és lakói kárának felbecsülése; 7. a segélyezés kulcsának megállapítása és e célból a károsullak osztályozása; 8. részletes lerv készítése a segélyezés módijára nézve; 9. az elmenekült lakosság visszatelepítése és a segélyezések végrehajtása. A királyi biztos kiküldésének költségeit a törvényjavaslat szerint póthitel utján fedeztek. A törvényjavaslat indokolása rövid volt, de Szeged szempontjából fontos volt benne a miniszterelnöknek ez a nyilatkozata: »Azon meggyőződéstől vezetve ajánlom e törvényjavaslatot elfogadásra, hogy Szeged városnak, mint nagy magyar kereskedelmi cs ipari városnak mielőbbi újraépítése nemcsak helyi, de országos érd:k is és hogy erre egyik nélkülözhetetlen eszközt ez a törvény teremii meg!« A javaslat képviselőházi tárgyalásakor Tarav Endre volt az előadó, aki pár szóval elfogadásra ajánlolla a törvényjavaslatot »a gyors és sikeres rekonstrukció érdekében.« Lükő Géza azt fejtegette, hogy Szeged ujjátalkotásának sikere attól függ, hogy minő kefe zekbe kerül a királyi biztosság"? »Azon felek lősségnél fogva, mely a kormányt a kinevezés ténvénél terheli, a lehető megfontolással és szigorúsággal jároméi a kormány a tekintetben, hogy erélyes, képes és mindenek felelt részre*" hajlatlan bizlu> aeveztessék ki.« Tisza Kálmán miniszterelnök röviden vázolta, hogy eddig milyen intézkedések történlek TSzeged érdekében cs bejelentette, hogy a segélyadományok összege körülbelül két millió forint. Majd a királyi biztosság ügyére áttérve előadta, hogy a kormány nagyon érzi azt, hogy az ily tágkörü meghatalmazás mily nagy felelősséget ró rá, — -felelősségei oly teendőkért, melyek végzésénél nemcsak emberekkel, de néha minden emberi hatalmat kijátszó elemi eszközökkel is kell küzdeni.« Éppen azért, mert ezt érzi, valamint azt is, hgoy bármi történjék a királyi biztos által, a törvényhozással és az országgal szemben a legsúlyosabb felelősség mégis miudig a kormányra fog nehezedni, — ugy fogja megválasztani azt, akit kinevezni szándékozik, hogy ezt a felelősséget nyugodt lélekkel vállalhassa el. De minél nagvobb és nehezebb a feladat, annál nagyobbnak és önállóbbnak kell lenni a működési körnek és hatásnak és éppen ezért a királyi biztos mellé adott hivatalnokok voltaképen nem melléje adatnak, hanem kell, hogy határozottan alája rendeltessenek és magának a lehelőségig nem hivatalnokokból alakitott tanácsnak is hivatása nem lehet egyéb, mint hogy a királyi biztost elhatározásainak végrehajtásában támogassa és mindenekben uqij járjon el, amint azt a királyi biztos helyesnek, célszerűnek és jónak iteli. Ez nagyon természetes is, mert hiszen régi axióma az, hogy ahol uagyon sokan felelősek, ott senki sem felelős, de axióma az is, hogy felelősséggel méltán terhelni csak azt lehet, kinek minden eszközt a kezébe adunk ¡arra. hogy feladatának megfelelhessen.« A törvényjavaslatot ezután általánosságban elfogadták. A részletes tárgyalás során Gulner Gyula azt indítványozta, hogy a királyi biztosi tanácsba a kormány csak hét tagot nevezzen ki, a város pedig ne három, hanem öt tagot válasszon. Baross Gábor az eredeti szöveget pártolta, de elvárta a kormánytól, hogy a királyi biztosi tanácsba olyan embereket fog kinevezni, akik a helvi viszonyokat ismerik. Tisza Kálmán is előadtá álláspontját: ő az intézkedés gyorsasága és a felelősség teljessége szempontjából kívánja, hogy a királyi biztos működése »akadályozva ne legyen az állal, hogy minden egyes kérdés hosszadalmas tanácskozás tárgyává tétethessék.« Ha a törvény a felelősséget teljesen a biztosra ruházza, okvetlenül szükséges, hogy részére a kellő cselekvési szabadság biztosittassék. Érdekes, hogy a függetlenségipárti Helfy Ignác a kormány javaslatának változatlan elfogadása melleit foglalt állást, meri mint mondotta, van elég más tárgy, ahol a kormányt Opíiica-Foto Liebmann láiszerésxnél 447 Ha-Ha mellett. tettei miatt sikerrel megtámadhatja Szilágyi Dezső arra utalt, hogy Gulner indítványa egyáltalán nem akadályozná a királyi biztost működésében. Simonyi Ernő azt ajánlotta, hogy ne királyi biztost, hanem kormánybiztost küldjenek Szegedre. Irányi Dániel annak kimondását kérte, hogy a tisztviselők a királyi biztosnak csak törvénybe nem ütköző rendeleteit tartoznak teljesíteni. Tisza Kálmán erre megjegyezte, hogy törvénytelen rendeletet kiadni senkinek sem szabad; az indítvány csak akadékoskodásokra adhat alkalmat. Madarász József azt kívánta, hogy a1 a ros rekonstrukciójának tervét és az építési rendszabályokat Szeged városával is közöljék és engedjenek neki tiz napi határidőt, hogy észrevételeit megtehesse, végezetül pedig a rekonstrukció tervét és az építési szabályrendeletet terjesszék fel a kormányhoz jóváhagyás végett. Tisza Kálmán ezt is ellenezte, mert a törvényhatósági bizoittság nem minden tagjának van annyi technikai képessége, hogy, ily fontos dolgokat pár nap alatt megbírálhasson, — de különben is kár lenne hosszabbítani az eljárást. A képviselőház ezután minden lényeges módosítás nélkül részleteiben is megszavazta a királyi biztosságról szóló lór vény javaslatot A kisajátításról szóló törvényjavaslatot Emmer Kornél előadó ajánlotta elfogadásra: egyszerűen hivatkozott annak a szükségességére, hogy az újonnan megállapítandó szabályozási terv összhangba hozassék a régi telkek korábbi felosztásából származó tulajdonjogokkal. Madarász József az tkivánta, hogy az a telektulajdonos, aki nem benn a városban, hanem Algyőn, Tápén, vagy Dorozsmán lakik, és kénytelen a telkét becsáron átengedni, ne pénzt, hanem megfelelő becsértékü másik telket kapjon a kisajátított telkéért. Emmer Kornél megmagyarázta, hogy egv város újjáépítésénél »tabula rasa« szükséges és az eljáró hatóság elé nem lehet korlátokat tűzni. Azonban a javaslat szelleme az, hogy ingatlanért ingatlanban adiauak kárpótlást és ne pénzben. Péchy Tamás közmunka- és közlekedési miniszter az előadó nyilatkozatát ugy helyesbítette, hogy a lehetőségig« telket adnak kárpótlásul a kisajátított telekért; akik Sziegaden tulajdonosok voltak, azoknak a jövőre is lesz ott telkük, de ezt a javaslatban nem lehetett határozottan kimondani, mert ebből tömérdek súrlódás származott volna. »Minden ember a legjobb helyet követelné magának, talán a legrosszabb telekért is.« A törvényjavaslatban meg van adva minden lehető könnyítés: a kisajátítandó, valamint a kisaiáliloltakért cserébe adott irdatlanok után adásvevési illeték nem jár s a telekkönyvi álírások is bélyeg- és illetékmentesek. A törvény végrehajtásánál lehetőleg minden igényt figyelembe fognak venni. A képviselőház ezután megszavazta a kisajálitásról szóló törvényjavaslatot is. A főrendiház vita nélkül elfogadta mind a két javaslatot. A királyi biztosság a Törvényiárba mint az 1879. évi XX- tc., a kisajátítás pedig mini az 1879. évi XIX. tc. került bele. Bár a királyi biztosságot előbb szavazta meg az országgyűlés, az uj törvények számozásában a sorrendet meg kellett változtatni, móg pedig azért, mert a királyi biztosságról szóló tőrvényben hivatkozások vannak a kisajátítási törvény egyes szakaszaira. BriHiáSISnfc áffoglaiása megvárható F. Molnür Bélóné aranyműves, Kölcsey ucca 7. Szakszert! ékszerkésziié? és javítás. Tanoncot felveszek. G. F. B. a tökéletes Bembergselyem harisnya lerakat Pollák Testvéreknél