Délmagyarország, 1929. május (5. évfolyam, 98-120. szám)

1929-05-29 / 119. szám

1923 május 29. 3 A szegedi kamara válasza a »Szeged-megyéi« támadó csongrádmegyei alispánnak „Aggódva gondol mindenki arra, hogy mi fog történni Szegeddel, ha az áliami munkálatok befejeződnek" (A Délmagyarország munkatársától.) Nem régiben — mint ismeretes — a szegedi ipari, kereskedelmi és mezőgazdasági érdekeltségek képviselői küldöttségileg jelentek meg dr. Aigner Károly főispán előtt a tervezett Szeged vármegye megalakitása ügyiben. A szegedi lapokban megjelent tudósítások alapján dr; Csergő Károly, Csongrád vármegye alispánja szükségesnek látta, hogy az akció ellen tiltakozzék és azt a kijelentést tette, hogy a vármegye vezetősége az ősi Csongrádmegye minden talpalattnyi földjét a végsőkig meg fogja védelmezni. Erre a nyilatkozatra a szegedi kereskedelmi és iparkamara az alábbi tájékoztató jellegű iratot intézte Csongrád vármegye alispánjához: »A szentesi lapokban olvastuk Méltóságodnak * Szeged vármegye alakítása ügyében tett nyilatkozatát, mely szerint Csongrád vármegye vezetősége az akciót irreálisnak tekinti és álláspontját abban foglalja össze, hogy Szeged törekvéseivel szemben résen áll és az ősi vármegye minden talpalattnyi rögét meg fogja védeni. A Méltóságod által kritika tárgyává tett mozgalom, miként a szegedi lapok is megírták, Szeged város ipari, kereskedelmi és mezőgazdasági köreiből indult ki s ezek felkérésére vállalta kamaránk «lnöke, hogy küldöttséget vezessen dr. Aigner Károly főispán ur elé. Erre való hivatkozással Méltóságod a »Szentesi Hírlap« munkatársának adott intervjuban elnökünket e minőségben aposztrofálja és helyteleníti azt, hogy kamarai elnök létére, aki hivatásánál fogva egy egész kerület gazdasági érdekeinek őre, részt vesz egy olyan mozgalomban, amely egy város egyoldalú érdekeinek alőmozditását szolgálja. Nehogy ez a legjobb meg; győződésünk szerint téves feltevésen alapuló felfogás kellő magyarázat nélkül maradjon, szükségesnek látjuk, hogy rámutassunk egyes olyan körülményekre, amelyek talán nem jutottak Méltóságod tudomására, de alkalmasak arra, hogy az egész mozgalmat némileg más szinben tüntessék fel. A mozgalom vezetőinek felfogása szerint Szegedmegye kérdését a jelen pillanatban az a körülmény tette aktuálissá, hogy a lapok hirei szerint a kormány a közigazgatási törvényjavaslattal kapcsolatban foglalkozik a megyék átszervezésének és bennünket érintőleg legelsösorban a tulnagy Pestmegye megosztásának ügyével. Ez vetette fel azt a gondolatot, hogy ma napirendre lehetne hozni Szeged-megye ügyét, de nem abban a formában, hogy Csongrádmegye ^szétrobbantassék, hárem, hogy az utóbbi Szeged-megye megalkotása esetén más oldalról megjelelő kárpótlásban részesittessék. Az egész elgondolásnak vezérlő eszméje volt az, hogy a megyék olymódon kerekíttessenek ki és oly vidékek kapcsoltassanak a megyeszékhelyekhez, amelyek fekvésüknél fogva alkalmasak arra, hogy egyrészt Szegednek, másrészt Szentesnek iparát, kereskedelmét és általában gazdasági életét gyarapítsák. Maguk a küldöttség tagjai ' kifejezésre juttatták a főispán ur előtt, hogy tuda| tában vannak annak, liogy akciójuk csak abban az esetben számithat sikerre, ha az a többi érdekeltek hozzájárulásával is találkozik, amire adott válaszában viszont a főispán ur is nyomatékosan kiemelte, hogy ő is a megyekérdés rendezését csak agy képzelheti, hogy az Csongrád vármegyével egyetértésben történtek és hogy a természetes gazdasági viszonyok figyelembe vételével kikerekítendő Csongrád vármegye lélekszám tekintetében mai színvonalán feltétlenül megmaradjon. Méltóságod előtt nem kell ismertetnünk Szeged viszonyait és nem kell utalnunk arra a megnyomoritásra, amelyet Szegedre nézve a trianoni határmegállapitás jelentett. Sopronnal együtt Szeged az országnak az a városa, amely a trianoni szerződés következtében a legtöbbet vesztett. Szegednek egész ipara és kereskedelme az elszakított vidékekről Szabadkáról, Horgosról, Zentárói, Magyarkanizsáról, Zsombolyáról, Nagykikindáról stb. táplálkozott. Az elszakítás óta Szegeden megmaradtak a keretek, amelyek egy nagykiterjedésű vidékkel fennálló gazdasági kapcsolatok számára voltak beállítva, de a tartalom belőlük kiesett. Ideig-óráig állami és városi építkezésekkel mesterségesen lehetett némi életet vinni a város mefffojtására itélt iparába és kereskedelmébe —, ezért vállalt elsősorban a város is az egyetemi építkezéseknél erejét meghaladó áldozatokat —, de aggódva gondol mindenki arra, hogy mi fog történni a várossal a jövőben, ha ezek a munkálatok befejezést nyernek. Ilyen viszonyok mellett nem lehet rossz néven venni a városuk jövőjéért aggódó szegedi polgároktól, ha nem mennek el szótlanul az olyan hírek mellett, melyek szerint majd Kecskemét, majd Félegyháza, majd pedig Kiskörös székhellyel akarnak egy uj vármegyét alkotni, hanem részt kérnek abból a mozgalomból, amely Csongrád vármegye séreme és károsodása nélkül városuk fenyegetett jövőjét van hivatva biztosítani.« Hosszú és érdekes közgyűlésre van kilátás a fogyasztási adók, a vizmüielep elektrifikálása, a szénpor, a szinészgázsik, a vizdifügy a napirenden (A Délmagyarország munkatársától.) A májusi közgyűlés, amelynek tárgysorozatát kedden szokatlanul hosszura nyúlt ülésen állította össze a tanács, igen változatosnak, élénknek ígérkezik. Napirendjén több nagyfontosságú kérdés szerepel és a /elekből következtetve, nagyon valószínű, hogy letárgyalása három-négy napig is eltart. Feltűnően sok indítvány és interpelláció szerepel a tárgysorozaton, mintha május termékenyítő hatása a város közigazgatási életében is megnyilatkozna. Az előkészítő tanácsülésen először Fodor Jenő polgármesterhelyettes adta elő közgyűlési darabjait. A polgármesterhelyettes referádája déli tizenkét óráig eltartott, csak a harangszó után került sor a többiekre és a tanácsülés félkettő felé ért csak véget. Fodor Jenő először a fogyasztási adó* dolgát ismertette. Elmondotta, hogy a belügyminiszter nem hagyta jóvá a fogyasztási adó szabályrendeletet és kötelezte a várost a törvénytelenül szedett illetékek további szedésének beszüntetésére. Ehelyett azonban azt ajánlotta, hogy vessen ki fogyasztási adót a város a vadakra, halakra és kivethet ilyen adót az ásványvizekre, a gyógyvizekre és a szikvizre is, de ennek nem lehet fogyasztási illeték a — neve. A tanács FojJ^j Javaslatára ugj;J«^Kí«ott, hogy egyelőre csak a belügyminiszter leiratát terjeszti ' a közgyűlés elé, az uj adónemek mértékének megt ál'apitását viszont a juniusi közgyűlés napirendjére tűzi, mert addig részletesen ki kell dolgozni a szabályrendeletet. A májusi közgyűlés napirendjére kerül a vizmiüelep eleUírifikálásánik kérdése is, amelynek előzményei ismeretesek. A műszaki bizottság • eredetileg azt javasolta, hogy a város ne fogadja el a gázgyár 8.7 filléres egységárajánlatát. Később azonban a gyár ujabb, módosított ajánlatot tett, amelynek értelmében a vizmütelep üzeméhez szükséges áram kilowattját 7 1/4 fillérért adja és évenkint ezenfelül 4400 pengő pausálösszeget kíván a várostól. így az egységár körülbelül nyolc fillérre emelkedik. A mérnöki hivatal ezzel kapcsolatban azt javasolta, hogy a vizmütelep elektrifikálása esetén a város szerezzen be egy tartalék nyersolajmotort, mert abban az esetben, ha a meglévő gőzgépeket használja tartaléknak, megtörténhetik, hogy az áramszolgáltatás körül előforduló zavar alkalrpával csak négy-hat óra múlva helyezhetik üzembe a gőzgépeket, mert azok felfütéséhez legalább ennyi idő kell. Négyhat órájg pedig nem maradhat vízszolgáltatás nél- ! kül a város, hiszen tűzvész is törhet ki, a klinikák ' pedig még egy óráig sem nélkülözhetik a vizet. A polgármester a gázgyár utóaján'atával kapcsolatban ¡¿mertette PiaL• Jenő levelét. Pick a^t kérte. hogy a tanács ne terjessze ezt az tfgyét a májusi közgyűlés elé, ennek tárgyalását halassza el egy hónappal, mert fentartja azt a régebbi indítványát, hogy a város váltsa meg most a gyárat, ehez a szerződés és a Kúria döntése értelmében joga van. Már pedig ha a város él a megváltás jogával, akkor ennek az uj fogyasztónak, a vízműtelepnek az áramkörbe való bekapcsolása növeli a gyár jövedelmét és igy megdrágítaná a megváltást is. Mivel a megváltás kérdésének egy hónapon belül el kell dőlnie, a város halassza el a döntést egy hónappal, i Ez a kérdés is hosszú vitát keltett, végül is ugy határozott a tanács, hogy nem javasolja a gyár | megváltását, mivel ez rendkívül hosszadalmas birói eljárást követelne és hat év múlva a gyár ingyen átháramlik úgyis a városra. Ellenben a vízműtelep elektrifikálásának kérdését a közgyűlés elé terjeszti már most és javasolja a gyár ajánlatának elfogadását, mert igy az elektromos üzem nem kerülne többe a gőzüzemnél. Pásztor József indítványát tárgyalta ezután a tanács. Pásztor, mint ismeretes, azt indítványozza, hogy a Montanus-pör alapján indítson a város eljárást a városi vizmütelep gépészei ellen annak megállapítása érdekében, hogy történt-e a próbafűtések alkalmával megvesztegetési kísérlet. Indítványozza, hogy a város a közszállitási szabályokat minden vonatkozásban a legszigorúbban tartsa be és csak azoknak a városatyáknak adjon speciális megbízást, akik értenek ahhoz és megbízatásukat lelkiismeretesen teljesitik. A tanács az indítvány első pontját elfogadásra ajánlja, a második pontot azonban feleslegesnek tartja, mivel a közgyűlés nemrégen hozott már hasonló határozatot és azt a tanács érvényesiti is. A harmadik pontot szintén mellőzendőnek tartja a tanács, mert — »a városatyák mindig teljesilik kötelességüket és amire meebízást kapnak, ahoz értenek is«. j A polgármester Pásztor indítványával kapcso' latban bejelentette, hogy a megvesztegetés ügyé1 ben valószinWeg feljelentést is tesz a rendörségen. Wimmer Fülöp azt indítványozza, hogy a polgármester vezetésével küldjön föl egy küldöttséget a közgyűlés,a kereskedelmi miniszterhez a postapalota építésének és az algyői híd építésének megsürgetése érdekében. Az indítványt a tanács elfogadásra ajánlja, de azzal a módosítással, hogy a küldöttség csak a hídépítést szorgalmazza, mert a postapalota építése elvesztette már aktuálitását, hiszen a postaigazgatóság megvásárolta erre a célra s Bohn-féle internátus épületét, amely feleslegessé teszi az építkezést. Dr. Bokor Pál részletesen megindokolt indítványában azt kéri, hogy a város hasítson ki Felsőtanyán ötezer holdat, abból háromezret adjon el, 1500 holdon létesítsen modern gyümölcsöst és ötszázat osszon fel illetményföld gyanánt a gyümölcsös alkalmazottjai között Számítása szerint igy a város évente több, mint egymillió pengő tis. ta haszonhoz jutna. A tanács azt javasolja, hogy az indítványt adja ki a közgyűlés a mezőgazdasági bizottságnak. Ugyanez a javaslata a tanácsnak vitéz Máriaföldy Márton hasonló tárgyú indítványával kapcsolatban is. Dr. Fajka Lajos a szénpörrel kapcsolatban nyújtott be indítványt, amelyben azt kéri, hogy a közgyűlés rendeljen el fegyelmit azok ellen, akik kiadták a szénpörben szereplő bizonyítványt. A tanács megállapította, hogy a kiadott bizonyítvány tartalma megfelelt a valóságnak, ezért az indítvány mellőzését kéri a közgyűléstől. — Ennél a kérdésnél a tanács tagjai érdekeltek — mondja a polgármester —, mert a bizonyítványt a főügyész javaslatára mi adtuk ki. Igy másnak kell elnökölni a közgyűlésen ennek az indítványnak a tárgyalása alkalmával. Fel kellene kérni a főispánt. Kiderült azonban, hogy van a tanácsnak néhány olyan tagja, aki akkor még nem volt tanácsnok és igy érdektelenül elnökölhet majd. Dr. Schultz Károly a szőregi ut rendbehozására tett indítványt, amelynek elvetését javasolja a tanács, mivel nincs péinz rá. Wimmer Fülöp interpellációt jegyzett be — gázg vár-ügyben. Aziránt érdeklődött, hogy az egységárak leszállítása és a gázgyár megváltása ügyében tett polgármesteri ígéretek miért nem eredményeztek eddig semmiféle intézkedést. A tanács válasza az lesz, hogy a közgyűlés határozata csak most, nét