Délmagyarország, 1929. május (5. évfolyam, 98-120. szám)

1929-05-26 / 117. szám

T)fTM*r.Ytnm?sZAG 1929 május 26. jaiban a csendnek muzsikája él. Veress Elemér akvarelljei hangulatos alkotások. Dcrich Sándort most ismerjük meg ezen a tárlaton. .Portréival figyelmet érdemel. Szöllösi ügyes csendélete, Mányi Csizmazia cigánymuzsikusa, LSdufli János, Klein Ernő, Sidlovits Kálmán, Bánszky Tamás egy-egy képe hozzájárult a tárlat gazdaságához. Az egyik kisteremben sokkal jobb helyet érdemlő szegedi festő, Hódy Géza képei ragadnak meg. Hódy kitűnő festő és elsőrendű képei közül is kiemelkedik a Fehérruhás nő és a Kozákfej. Itt Temesvárig József is állilott ki élénk mozgású impresszionista akvarelleket. A szegedi szobrászok közül fel kell említeni Löthe Évát, aki néhány igen figyelemreméltó alkotással szerepel. Joachim József mint szobrász is kitűnőnek bizonyul. Taiszer Já. nos találó piakeltjei, Andrejka József munkái, Mellisz, azonkívül Gajdácsné tehetséges szobrai és Vágó ismert portréi egészitik ki a sikerült tárlatot A Szegedi Képzőművészeti Társulat kiállítása alkalmából gróf dr. Klebelsberg Kunó kultuszminiszter a következő táviratot kül. dötte a társulat igazgatóságának: »A társulat harminc évi jubiláris kiállítása alkalmából legmelegebben köszöntöm azt a lelkes egyesülést, mely a nagy alföldi metropolisban három évtizeden keresztül oly sokat tett a ma. gyar vidék művészeti kultúrájának emelése, ért. Szivemből kivánom, hogy a társulat további működését is ily szép siker koszorúzza. Gróf Klebelsberg Kunó.z A Belvárosi és Korzó Mozik mai 9 órai előadásalt szép idő esetén a tartjuk. Rossz Idő e3elén a Beltárosi Mozi műsorát, zenekari kísérettel a Moziban tartjuk. Széchenyi Szcocd halála és feltámadása Írja; dr. Szabó László LVI. M „ideiglenes" Szeged Kossuthnak a rekonstrukcióra vonatkozó terve Szegeden korántsem keltett olyan lelkesedést, mint az ember gondolná. A Szegedi Napló egyenesen állást foglalt ellene a következő sorokban: Kossuth' levelében a jövő Szegedről elragadó képet vázol. Amilyennek ő szeretni telépiteni az uj Szeged^ az nem egyéb, mint egy ábránd. Kossuth szavai mélyen hatnak a nép szivére s oly illúziót kelthetnek, mely sohasem valósulhat. Ha csakugyan terveznek egy várost a szó európai értelmében, akkor no ringassák magukat illúzióban Szeged vagyoni képességére nézve, — mert általában Szegedet gazdagnak tartották és tartják ma ls, pedig korántsem volt az, most meg pláne szegény. Legyenek tehát előkészülve oly tetemes áldozatokra, melyek megtelelnek a (eladat nagyságának. Természetes, hogy amint a víz kezdett egy kissé visszavonulni, mindenki azon törte a fejét, hogy hogyan fog uj hajlékot építeni. A tervezgetéseket azonban egyszerre megállította a királyi biztosság, • mely mindaddig, míg a városrendezés terve el h<n készül, minden építkezést megtiltott Ez a tilalom nagyon bántotta Szeged népét s a közhangulatnak a különben szelidlelkü Kulinyi Zsigmond 5 kővetkező, .izgatásnak is minősíthető sorokban adott kifejezést a Napló julius 1-i számában: Nagy plakátok nágy betűkkel hirdetik' pár nap óta az utcasarkokon a szigorú tilalmat, hogy építkezni nem szabad. Saját telkeden, saját véres verltékes munkád' 'dal szerzett házhelyeden nem építhetsz magadnak hajlékot addig, mig azt a legfelsőbb hatalmak kegyelmesen meg nem engedik 1 I S mikor engedik meg? Az a terv, mely a jövő Szeged felépülésének sarokköveit alkotni teend hivatva, még csak virágjában, s ott is csak a csírázás legelső stádiumában van még. Ahhoz, hogy ez a terv megérlelődjék, idő, sok idő kell. Szaktudósok magyarázzák, hogy ez hónapokat igénylő munka. A város térképe ötven évvel ezelőtt készült. Nincs azon a csatornázati és gázvilágitásl vonalaknak még a nyoma sem. Jó volt az minekünk. Szegedieknek ugy is! »Szegednek a nyugateurópai városok szintonalára keli felemelkedni! Ki kelt küszöbölni minden kisvárosiast, minden falusiast, ml bénitólag hatott a volt Szeged fejlődésére!« De hogy hogyan, mint kell kiküszöbölni azokat a falusias, kisvárosias dolgokat, arról mélyen hallgat a krónika, Nagy lész és virágzí, Szeged! Minő Európa nyugati nagy városai! De addig, mig ezt a magaslatot eléred, olvasd szent áhítattal az utcasarkok nagy plakátjait, melyek betiltják az > építkezést és légy idegen saját otthonodban t Az a plakát, mely az építkezést egyelőre eltiltotta, sok szegedi polgárra nézve már későn jött. A Szegedi Hiradó junius végén megtámadta a kőmiveseket és ácsokat, hogy a kényszerhelyzettel visszaélvej nagyon drágán dolgoznak^ ez a vád nem hangozhatott volna el. ha nagyobb arányokban meg nem indult volna az építkezés a városban. A megtámadott iparosok a Szegedi Naph5-ban válaszoltak a vádra. Kijelentették, hogy ők szívesen látják a vidéki versenytársakat is, ha lesz elég munka. Az ellen, hogy ¡»társaságba álltak volna« (1879-ben így fejezték ki a kartellt), tiltakoztak; mindenki olyan árért vállal munkát, amelyért képes azt megcsinálni. A napszám egy forint hetven karjeár; nem igaz a Hiradó-aak az a vádja, hogy valaki két foriptot kért volna, mert az ácsok és kőmivesek közül az árviz óta senki sem kapott két forint napszámot. Hogy a szegedi munkásokat jobban fizetik, mint a vidékieket, azt mindenki tudja; de ez mindig igy volt, mert a szegediek értelmesebbek és ügyesebbe^ — »az ő munkájukat nem lehet holmi jött-ment, tapasztalatlan és tanulatlan, mezítlábas munkáséval összehasonlítani, vagy egy árban kívánni.« Efct a nyilatkozatot »a szegedi építőmunkás kar nevében« Nagy András, Balázs Mihály, Für Vince, Bódi János, Kis György, Doktor István, Légrádi J'ózsef ács, "Berecz Imre ács, Molnár Mihály ács, Bózsa Pál épitő, Farkas János, Zombori Mátyás és Börötz József irta alá. Ami a két forintos napszámot illeti, az nem sokáig váratott magára, — julius közepén a »Köpködőn« már két forint napszámot kértek a munkások — és kosztot! A királyi biztos igen nagy ur volt, de a szükség még nagyobb ur volt. Hiába volt minden tilalom: akinek telkéről loment a viz, igyekezett mihamarabb egy kis kunyhót öszszet^jkolni, hogy a családját elhelyezhesse benrití. A királyi biztosság nem pártolta a lakosság hazasietését, de a visszatérést mpgakadályozni nem lehetett. Azt gondolta a királyi bízlos, hogy ha Újszegeden felállíttat nyolc barakot, mindegyiket nyolcvan szekl mi Wellington Seltona önszinező- és S. C. P. gázfénypapírokai , ~ am^ieur íényUépező 855a minden amaiw» Kézikönyvek ismeri! díjtalanul! KspbalA: Eiebmann Kelemen u. 12 mélyre, akkor ezzel a hajléktalanok ügyét elintézte. A barakokba nem volt nehéz hatszáz, negyven ingyenlakót találn], de ezeken kivűl több ezerre rúgott még azoknak a száma, akiket valahogyan el kellett helyezni. A barakok ügye különben alkalmas volt arra, hogy a szegedieknek bemutassa Tisza Lajos politikáját. A Szegedi Napló ugyanis szóvátette, hogy nyolc nagy barak építése jelentékeny közmunka, melyet versenytárgyalás utján kellett volna a vállalkozóknak kiadni; helytelen tehát, hogy ezt a munkát a, budapesti Gregersen-cég kapta — suba alatt, anélt kül, hogy a helybeli épitőválllalkozók tudtak volna a dologról, pedig legalább huszonöt szegedi iparos pályázott volna erre a munkára. A királyi biztos erre a támadásra azzal felelt, hogy titkára, Stesser József még az nap közölte a sajtóval a következőket: — A szőregi ut mellett barakkórház épül negyven beteg számára, külön konyhával, fürdőszobával s az apácák számára házi kápolnával. A királyi biztos ur őexcellenciája az épitessel a Gregersen-céget kegyeskedett megbízni. Ebből megtanulták a szegediek, hogy nem történhetnek másként a dolgok, mint ahogyau Tisza Lajos akarja. Azonban az »ideiglenes« kunyhókkal szemben a királyi biztos is tehetetlen volf. Szomorú építmények voltak azok: némelyiknek a fala nádból készült, mely sárral volt belapasztva, a teteje deszka kátránypapirral borítva. Voltak, akik ócska gyékényből csinálták a falat és azt tapasztották be sárral. A' vályogból készült viskó már uri lak volt abban az időben. Minden elképzelhető anyagot felhasználtak ts. építkezéshez, — a rozsdás bádogkannákat lemezzé kalapálták és a tető kiegészítésére alkalmazták. Az ablakok a lehető legkisebbek voltak, — rendesen csak be volt ragasztva a fal-nyilásba egy uvegdarab. Az ajtók is primitívek voltak, — évszázadok óta nem látott Szeged annyi mad. zagra járó fakilincset, mint 1879—82-ben. 1879 őszén, mikor már hidegek voltak, a királyi biztosság »elismerte«, hogy az ideiglenes épületek »léteznek« és formálisan engedélyt adott a használatukra, — egy év tartamára. Az év lejártával szigorú rendelet jelent meg, plakátok alakjában, hogy »tűzbiztonsági szempontból« az ideiglenes épületeket le kell bontani.« Azonban a rendeletnek csak az engedelmeskedett, akit kényszeritettek rá, — akinek nem volt más hajléka, megmaradt az ideiglenes épületben. Voltak, akik a hatóságilag lebontott ideiglenes "épület helyére nyomban egy másik ideiglenes épületet készítettek; az egyévi »türelmi időt« azután évről-évre meghosszabbíttatták, egészen 1883 végéig, amikor már elég ház és elég lakás volt a városban. I

mmammmm HA rom okos szó: ••«••b^^* Szegszőrflii ftőrönfl W készen és rendelésre is ágy és asztalnemüek, paplopok, baby, női, férfi és gyermek íehémemUek Pollák Testvéreknél <>» Csekonics u. és Feltelesaí u. Sarolt. I Svájci érák, ékszerek részletfizetésre is Tóth órásnál, 783 Kölcsey ucca 7. Nagy óra- és ékszeriavitö miihely. 3