Délmagyarország, 1929. május (5. évfolyam, 98-120. szám)

1929-05-23 / 114. szám

I ŰÉLMAGVAHOHSZAO W> ф «i«tofos hét 9ép kS*Ütt Щ$ Vagy az amerikai Villanyvilágítással, sebességmérővel, elektromos kürttel Raktáron a minden typusu 1929-es mertelek. * ! Központi olajzással, cserélhető kerekekkel, luxus felül500 cm3 2200 P, 750 cm3 2500 P j vezérelt gép .... 500 cm3 2150 P Kerületi képviselet: Vezérképviselet: Markovics mérnök Szeged Mafláíh M. Tisza Lajos körnt 44. sz. - Telefon: 20-20. Budapest, Gr. Zichy Jenő ucca. 243b Szeged halála is feltámadása írje: dr. Szabó László LIII. Jókai látogatása Szegeden Jókai Összes Müvei 97-ik keletében kilenc cikket látunk a szegedi árvízről: J. A romtemető. 2. Az Ilovai-malom. 3. A szádfal. 4. A magyar Znidersee. 5. Az öthatom. 6. Az otthon — ház nélkül. 7. A szivattyúk. 8. A Hét Választófejedelemnél. 9. A szegedi legenda. Jókai junius 13-án a déli vonattal érkezeit Budapestről Szegedre. A vasúti állomáson régi jó barátja, Keméndy Nándor rendőrbáztos és Mikszáth Kálmán várta. Legelőször is kicsónakáztak a rókusi vasúti állomás felé, oda, ahol betört a víz. Mikor Rókusra értek, Jókai nagyon meg volt hatva. — Ilyen nagy pusztulásról fogalmam sem volt; mondotta. — Szebben van már ez leírva, mondotta Mikszáth, Kárpáthy Zoltánban, Az Uj Földesúrban ! — Ellenkezőleg, válaszolt Jókai, — csúnyább psuztulás ez a leirottaknál s éppen ezért — sokkal szebb! »A szádfalon tul, irja Mikszáth, ölnyi hullámokat vert az ár. Jókai csodálkozva mondta, hogy a Balatonon még a legnagyobb viharban sincs ekkora hullámverés. A töltésnél meg volt elégedve, amit egy kormánypárti képviselőtől, ki Tisza személyes ió barátja, nem lehet rossz néven venni.« A «szádfalról« azután igy irt Jókai a Honban, mikor hazaérkezett Budapestre: Egy ötezer méter hosszúságú cölöpfal, minek az értékét akkor lehet csak felfogni, ha az ember a töltésen magán végtől-végig halad s aztán két oldalt ott látja a ketté választott vjzárl. A gáton belüli viz egy csendes, sima, kék tükör, amiben minden fűszál viszkt'pe meglátszik s amiből a nap égetőn ver vissza; a gáton kjvül pedig az ott egész az öthalomig és Dorozsmáig egy háborgó barna tenger, mely ugyanakkor oly hullámokat hány a nem is nagy szélben, hogy azokhoz képest a Balaton hullámzása dajk'aríngatás. Előttünk két földszálljtő hajó küzd az árral; utoljára is kénytelenek horgouyt vetni s egy közülök mégis clsülved; ugyanezen a vizén egy csónakkal játszanak a habok szemeink láttára, melynek evezői között van a budapesti" tornavilág egyik viadora s a szegedi csónakászok legkitűnőbbje s azokat is ugy kiveri a hullám, hogy kénytelenek egy fához kikötni. A vizcsapás, mely a szádfalon megtörik, keresztülcsap a fejeink fölött s a tuloldalon az őrházakat fecskendi össze. Mi lehetett ez a tenger egy olyan viharban, aminő az áprjl. 30-iki volt?... Ezt az erős cölöpfalat ugy látták ingadozni a rémséges elemostrom alatt, mint egy nádkeritést. Végre keresztültört rajta az ár s újra kellett kezdeni a munkát... A vihar jő leckét adott. Most már a három méternyi korónáju töltés ellenkező oldalán erős horgonycölöpöket vertek le, s azután a külső cölöpöket ezekhez erősítették meg puskacső vastagságú vasrudakkal. Most azután áll a fal, mint a Sión hegye. A hullámnak kétezer vasrudat kellene összetörni, hogy azt megingathassa. A két fal köze pedig ki van töltve földdel, amit az Öthatomból hordtak át. Csupa agyag, amit a viz közé raktak le: ha az keresztülszárad, keményebb lesz a sziklánál. Egy milliónál többe került az a fal. De remekmű az; minden külföldi épitész bámulva szól róla, s vakmerőnek ismeri el az eszmét és kivitelét, mi piedig nyugodtan mondhatjuk el, hogy e gátfallal őrökre meg van mentve Szeged felső területe az árviz rombolásaitól. A városba visszajövet az Ilovai-malmot Jókai három perc alatt lerajzolta az albumába. — Ha jó lesz, mondotta Mikszáthnak, hazaviszem Róza leányomnak; ha azonban nem sikerül, akkor jó lesz a képes lapomba, a »Népvilág«-ba. Mikszáth szerint nagyon sikerült a rajz: minden kis részlet hiven kidomborodott rajta. A délután folyamán Jókai künn járt a tölté1929 május 23 seken és estefelé Tisza Lajossal és Mikszáthtal megnézte a szivattyúk működését is. A' legerősebb gépek az államvasút raktár-udvara előtt voltak felálllitva; ezekről a következő plasztikus képet rajzolta meg Jókai: Egy félszer alatt tizenkilenc vaselefánt szívja fel orrmányába a vizet, ami azután két csatornába egyesülve zuhatagként omlik a Tiszába oly erővel," hogy száz lépésnyire meglátszik, amint visszafelé folyik az ár. Olyan az a gépcsoport, mint egy valóságos ostromtelep, a főid reng a dübörgése alatt. S az eredmény: négy centiméter apadás naponkint. De ez a négy centiméter egy-egy megszabadult utcát jelent Benn a városban mutatja a tovafutó ár, hogy az emberek harca nem eredménytelen. A v^z kezdi uralmát átengedni — a sárnak. Nagy érdeklődéssel nézte Jókai a vasúti töltésen levő barakokat is. — Ezek itt nagyon rossz helyre vannak épitve, mondotta Tisza Lajos. Jókai elgondolkozott és igy szólt Tiszához: — Szeged ma sokkal kevesebb a semminél., mert ha csak semmi volna,, legalább nyomban lehelne építkezni. Az épilkezés dolgában ezt mondta Tiszának: — Ne sokat törődj a házakkal; hadd legyenek a házak alacsonyak, szerények és kevéssé, diszesek; csak a töltések legyenek magasak és erősek! Este a Hét Választó egyik szobájában vacsorált Jókai a királyi biztosi tanács tagjainak társaságában. Komjáthy Béla felköszöntötte Jókait, aki azonban nem válaszolt a beszédre; de Mikszáth arra következtetett a megjegyzéseiből, hogy »a biztosi tanács tagjaival nincs megelégedve.« Másnap reggel a királyi biztos és tanácsosai kivitték Jókait öthalomra, ahol a Nemzeti Muzeum egyik tisztviselője, Varázséji gyűjtögette a kiásott földből előkerülő régiségeket. — Ez a hely nem olyan érdekes, mint gondoltam, mondotta Jókai. De talán csak gzért pem érdekes., mert egy tudós mutogatja... Tisza meghívta Jókait ebédre, de az iró nem fogadta el a meghívást. — Szivesebben ebédelek a fiukkal, mondotta. Az ebédnél »különösen a halpaprikás bájolta el«, irja Mikszáth, aki feljegyezte Jókainak ezt a mondását: — Mégis csak megérdemli ez a ¿Szeged, hogy nagy város legyen, ha még hétköznap is igy lehet itt enni! Két óra után Jókai kiment a vasútra, ahol Keméndy bácsi már várta a podgyásszal. »Körben álltunk Jókai körül, irja Mikszáth. A közönség özönlött, hogy bár csak távolról is láthassa Európa egyik legnagyobb és legszeretettebb emberének arcvonásait.« Mikszáth biztatta Jókait, hogy a vonat indulásáig menjen be az ebédlőbe és üljön lcr mert elfárad az álldogálásban. — Dehogy megyek, felelte Jókai; még azt hinné a közönség, hogy én önökkel rossz lábon állok! Jókai megváltotta az elsőosztályu jegyét és megkérte Keméndyt, hogy vegyen neki egy pár újságot. Az öreg a Lloydot vette meg és az Egyetértést. Az iró a Lloydot átvette, de az Egyetértés nem kellett neki. — Azt neked testálom, mondotta; én az ilyesmiért nem adok pénzt. Mert hát engem elegen szidnak ingyen is! (Ennek a tréfának az a magyarázata, hogy pár héttel előbb az egyetemi ifjúság egy része néhány estén át macskazenét rendezett Jókainak Stáció-utcai háza előtt, egy bécsi felolvasás miatt, melyet a függetlenségi lapok nem minden rosszhiszeműség nHkül félremagyaráztak.) Brilliánsok átfoglalása megvárható! F. Molnár Béláné aranyműves, Kölcsey ucca 7. Szakszerit ékszerkészités és favitás. Tanoncot (elveszek G. F. В. a tökéletes Bembergselyem harisnya lerakat Pollák Testvéreknél