Délmagyarország, 1929. május (5. évfolyam, 98-120. szám)

1929-05-19 / 112. szám

1020 mái 10. Dfl^TAGY^nniPST II kocsi és a személyvonat karambolja, amikor a kocsi utasai a mozdony tetejére repülnek Különös szerencsétlenség az fiigner-ielepi vasuii átjárónál ' (A Délmagyarország munkatársától.) Szombaton délután három órakor a Vásárhely felöl közeledő személyvonat az Aigner-telepi vasúti átjárónál elkapta Rosner Sándor füszerkereskedő kétlovas kocsiját. A kocsin Rosner Sándor és Frank Antal kocsis ültek. A kocsi a mozdony elé került, utasait a rohanó mozdony felkapta, úgyhogy amikor a személyvonat megállt, Rosnert és Frankot csupán kisebb-nagyobb sérüléssel szedték le a mozdony tetejéről. A szerencsés kimenetelű karambol után azonnal telefonáltak a mentőknek, majd a rendőrségre. A rendőrség részéről Loosz István rendőrfelügyelő szállt ki a helyszínre. Rosner Sándor csak kisebb sérüléseket szenvedett, úgyhogy a kórházban sérüléseit bekötözték, majd lakására szállították. Frank Antal kocsis sérülései azonban súlyosaknak bizonyultak. A kocsis jobblába tört el és fej-, karsérüléseket is szenvedett. ^ A karambol után megindult rendőri nyomozás során megállapították, hogy a kocsi lépésben baktatott fel a töltésre. A vasuii átjáró előtt rampa nincsen és igy a kocsi utasai a kanyarodóból előtörő vonatot nem vették észre. A kocsi már felért a töltés tetejére, amikor a vonat mát\a kocsi előtt dübörgött. A mozdony először a lovakat kapta cl, majd a kocsit is magával rántotta. A kocsi két utasa különös véletlen folytán felrepüli a mozdony Idejére. A karambol után a vonat ,50 lépésre megállolt és igy történt, hogy a mozdonyra került utasok megmenekültek a katasztrófától. A kocsi teljesen összetört, a lovak súlyos sérüléseket szenvedtek. A rendőri nyomozás most azt igyekszik megállapítani, hogy a karambolért kit tf.rhp.l a felelősség. < 1 Ateció Sszegeti-megyéért Ji Kormányzati faktorok egyelőre nehéznek tartják a terv megvalósítását Nincsen szó a szegedi államépitészeti t>ivatal megszüntetéséről (A Délmagyarország munkatársától.) Wimmer Fülöp, dr. Tonelli Sándor, Vértes Miksa, Körmendy Mátyás és dr. Kertész Béla a szegedi kereskedelmi és ipari érdekeltségek nevében küldöttségileg jelentek meg szombaton dr. Aigner Károly főispán előtt. Wimmer a küldöttség élén a szegedi érdekeltségek két igen fontos kérelmét terjesztette elő. Elmondotta, hogy Szegednek, amelynek kerületéből, hinterlandjából a trianoni szerződés következtében igen sok elveszett, fellétlenül szüksége van a Szeged-megye , megalkotására. mert veszteségeit, amelyet a város társadalmának minden rétege egyaránt súlyosan érez, csak igy pótolhatja bizonyos mértékben. A kamara tehát arra kéri a főispánt, hogy a saját hatáskörében is tegye meg a terv megvalósítása érdekében a szükséges lépéseket, mert most az uj közigazga-. tási törvény megalkotásával kapcsolatban könynyen meg lehetne oldani ezt a kérdést is. A szegedi kereskedelmi és ipari érdekeltségek második kérelme az volt, hogy a törvényhatóság j feje kövessen el mindnt. ^ rcw^rj- -az államépitészeti hivatal megtartása érdekében, mert egész komoly formában olyan hirek terjedtek el az utóbbi időben, hogy a kormány a szegedi államépitészeti hivatal áthelyezését és hatáskörének szűkítését tervezi. Szegedre ennek a hivatalnak az elvesztése igen érzékeny veszteséget jelentene. Dr. Aigner Károly főispán először erre a második kérelemre reflektált. Elmondotta, hogy már értesült ezekről a szállingózó hírekről. Amikor először hallott róluk, azonnal felterjesztést intézett Hermann Miksa kereskedelmi miniszterhez és Szeged város közönsége nevében tiltakozott az államépitészeti hivatal elhelyezése, illetve leépítése ellen. A kereskedelmi miniszter a felterjesztés kézhezvétele után telefonon felhívta a főispánt, akit felhatalmazott arra, hogy nevében a legnyomatékosabban cáfolja meg ezeket a híreket, amelyeknek semmi alapjuk nincsen. Mindössze arról van szó, hogy az államépitészeti hivatalok átszervezés alatt állanak, litják elő. fcogy leszakítják a tábláját és kitépnek belőlük egy-két levelet. — Hát aztán mit csináljak én most? — von felelősségre igen szigorúan. Nem jó az, ha ketten Haragszanak egyszerre, ennélfogva mosolyogva tanácslom neki, hogy legjobb lesz Svatics Ignácot Pestre vinni, mert ha ott négy év előtt is adtak volna érte százötven pengőt, most bizonyosan adnak kétszázat. Az ilyen dolog ahogy avul, agy javul. A könyv igen, de az urhölgy nem. Egy nap múlva megint itt van a romlásnak indult hajdan erős könyvvel. Csakhogy most már nem én hoz•ám hozza, hanem a könyvtáros úrhoz viszi, aki még ifjú ember és nem olyan kérges szivü, mint cn. Szeretetreméltóságban valóban nincs hiány a könyvtáros urnái, ellenben a könyvet még jobban lecsökkenti, mert az értékelését ugy szövegemeg, hogy kár volt ezt ilyen szép nagy újságpapírba csomagolni. Ennélfogva az úrhölgy abban meggyőződésben távozik, hogy itt .nem értenek a könyvekhez, a segéd csak olyan szamár, mint a principális s egyformán lelketlenül bánnak a szegény menekülttel. Aki Svatics Ignácot önzetlen lelkesedéssel ajánlja fel a haza oltárára két-háromszáz pengő forintért. A könyves férfiakkal még nehezebb boldogul, ni. Azok személyes sérlésf látnak benne, ha az em. l>er megmondja nekik, hogy az 1830-as kiadású Corpus Juris nem ér annyit, mint egy adómentességet élvező kétemeletes uj ház. A múltkor majdnem lovagias ügyünk lett belőle, mikor egy magasrangu állami tisztviselőnek megmondtam, hogy valami 162ü-ból való Cioeró-köteLe nem ér többet tíz pengőnél, annyit is csak azért, mert a Lobkowitz-heroegek egykorú exlibrisze van beleragasztva. . ^ * — Szóval ötven pengővel több'í 1 — Minél? — nézek értetlenül. — A háromszáz pengőnél. — Micsoda háromszáz pengőnél? — Amit a könyvem ér. tü20-ból való. Több mint háromszáz éves, de arra a kicsire nem nczek. Minden száz év száz pengő. Niem? Igen kellemetlenül Pote meg, hogy valóban »nem'. Próbáltam neki Megmagyarázni, hogy uii a régi és mi a ritka könyv s hogy az 1620-as Ciceró könyvtári szempontból se nem ritka, se nem régi. Nejn ért semmit. Ugy csóválta a fejét, mint aki tisztában van vele, hogy én meg akarom csalni. Éppen az asztalomon feküdt egy nagy pesti antikvárius katalógusa, a Kanschburg Gusztávé. Nézzük meg, hátha véletlenül benne van. Benne is volt. Mutatom a nagytekintetü urnák. — Tessék. Cicero: De officiis. Mediolanum. 1620. Az ára tiz pengő. A nagytekintetü rámeredt a katalógusra, megnézte a címlapját, aztán gúnyosan elmosolyodott — Hja, Banschburg! Most már értem. Az is zsidó. Hát igy lett volna a lovagias ügy, ha én sertödős ember volnék. De csak visszamosolyogtam a nagytekintetüre. — Tévedni tetszik, fin rosszabb vagyok a zsidónál is. írásban, sőt nyomtatásban is bizonyíthatom. Elhitte bizonyitás nélkül is, nyilván ő is hallotta, vagy olvasta már s igy elmaradt a lovagias ügy. . de a szegedi államépitészeti hivatal érintetlenül fennmarad továbbra is . »Szeged-megye« problémája a főispánt már nagyon régen foglalkoztatja. Elmondotta a küldöttség előtt, hogy ez a kérdés kezdettől fogva szerepel programjában és eddig is mjndent elkövetett a terv megvalósítása érdekében. Rakovszky Ivánban, a volt belügyminiszterben, akivel többször tárgyalt erről a kérdésről, meg is lett volna a hajlandóság Szeged-megye megvalósításához. Utódjául, Scitovszkg Bélával szintén tárgyalt többször már róla, azonban a mostani belügyminiszter kijelentette, " hogy a terv szerinte megvalósíthatatlan, ^ mert a szomszédos vármegyék nem já- • rulnának hozzá területük megcsonkitásár hoz. Elmondotta ezután a főispán, hogy Szeged-me^ gye tervezetét már régebben kidolgozta. A tervezet szerint Szeged-megye négy szolgabiróságból és egy föszolgabiróságból állana, hozzá tartozna Dorozsma és Kistelek, Pestmegye déli része egészen Féíegyházáig, maga Félegyháza is, a Tisza innenső oldaláról Mindszent, Szegvár, Algyő és Tápé közsegek, a Tiszántúlról pedig a Tisza—Maros háromszögének kilenc kőar sége. Igy Szeged-mfcgyének 25A.0AA lakosa lenne. (Csongrádmegyének, Szegedet is beleszámítva, három száztízezer lakosa van.) Csongrádmegyét a Szeged-megyéhez csatolandó területekért más vár. megyék területeiből kárpótolhatnák. ( Szeged-megye kérdéséről legutóbb Bethlen István miniszterelnökkel is tárgyalt a főispán, aminiszterelnök azonban kijelentette, hogy a tero megvalósítása igen nehéz, mivel a régi megyék ragaszkodnak területükhöz. A főispán véleménye szerint Szeged-megye tervének megvalósítását megyekőn megbeszélésekkel kell előkészíteni, mert remélhető, hogy az érdekelt megyéket meg lehet győzni vonakodásuk alaptalanságáról. Ha mégse sikerülne Szeged-megye, akkor a főispán szerint Klebelsberg kultuszminiszter Nagy-Szeged tervét kell megvalósítani, a környékbeli községek bekapcsolásával. Szeged elvesztett forgalmáért igy is kapna valamelyes kárpótlást. A város forgalmát azonban a főispán véleménye szerint nagyban emelné, ha Szeged, Hódmezővásárhely, Szentes, Csöngrád és Félegyháza közölt motoros körvasút , .indulna, T vagy épülne ki, amely Félegyházáról ismét Szegedre térne vissza. Ezeket a nagyobb* községeket" és városokat ez a körvasút szorosabban Szegedhez Kapcsolná. Csongrádot pedig, amely jelenleg teljesen távol van Szegedtől, ugy lehetne szorosabban a városhoz fűzni, illetve ugy lehelne belekapcsolni forgalmát a város forgalmába, ha ki-\ épülne a Sövényházai-ut, amely jelenleg burkolatlan és ez lehetetlenné tesz minden jelentősebb forgalmat. Az ut rendbehozása állami feladat lenne. A főispán végül megígérte, hogy ebben az ügyben is megteszi a szükséges lépéseket. A küldöttség köszönettel vette tudomásul a főispán válaszát. Diákverseny Szegeden (A Délmagyarország munkatársától) A szegedi diákvilágnak mozgalmas napja lesz pünkösd. Itt jönnek össze ugyanis a főigazgatóság tankerületébe tartozó középiskolák és a mai Délvidéken levő tanjtó- és tanjtóképzők tanulói, hogy »Délmagyarországi Magyar Közművelődési Egyesület« által rendezett tanulmányi versenyeken öszszemérjék erejüket. Kisebbfajta érettségi és képesítő ez a verseny. A képzők versenyein 8 intézet 1—1 kiküldöttje vesz részt, pünkösd másodnapján a katolikus tanítóképzőben megtartandó versenyen. A verseny tárgya poétikai, illetve esztétikai és a nyertesek jutalma az I-ső 30, a Il-ik 20, a III-ik 10 mngyarveretü aranykorona. A középiskolák tanulmányi versenyében 15 iskola képviselteti magát 50 tanulóval a városi kegyesrendi főgimnáziumban a pünkösdöt követő kedden tartandó versenyen. A verseny tárgyai: magyar 10, történelem 10, latin 9, német, természetrajz 5 és mennyiségtan 9 versenyzővel. A dij minden tárgyból 30—.% aranykoronából áll. Ezenkívül azonban a nyer- _ lesek díszoklevelet, valamennyi résztvevő tanuló 1 pedig 1—1 értékes könyvet kap emlékül. A ver- 1 senyekkel kapcsolatos összes költségeket (a dijakat, ; az utazást, ellátást, stb-it) a DMKE fedezi. Á ver-•) siftDy után a vidékj tanulók megtekintik a várost i