Délmagyarország, 1929. május (5. évfolyam, 98-120. szám)

1929-05-19 / 112. szám

SZEGED: Sxcrkcsztöííg: Somogyi ucca a2.1. em. Telefon: 13-33.^Kiadóhivatal, kí11c»önkíínyvlAr é» Jegyiroda : Aradi ucca S. Telefon: 306. Nyomda : löw tlpői ucca 19. Telefon : 16-34. «»«»««» Vasárnap, 1929 május 19 V. évfolyamJ&3C szám MAKÓ: Szerke>zlO»6g és kiadóhivatal: Irl ucca 6. Telefon: 151. szóm.« » « » « « HÓDMEZŐVÁSÁRHELY: SzerkeszMaég és kiadóhivatal: Andrátsy ucca 23. Telefoi»: 49. szám. « >» « » « » « Előfizetést Ara havonta 3-20 vidéken és a lövArosbon 3-60, kllllSIdUn 6-40 pengó. Egyes szám le, vaMr- és Ünnepnap 24 fillér Jövel, Szenllélek-urislen Hiába volt hát minden? Hiába vezetett az ot a betlehemi jászoltól a vesztőhelyen át az angyalok által elgörgetett fedelű sziklasirig? Hiába volt-e minden, ami karácsony éjsza­kája szimbólumától elvezet húsvét harang­zugásos vasárnapjáig? Hiába voltje a sok hal­hatatlan ragyogású szó, a sok lélekzetelállitó csoda, a sok vérfagyasztó szenvedés? Hiába tanítottak az apostolok, hiába irtak az evangé­listák, s hiába omlott a mártírok vallomástevő vére? Ha a pentekoste csodája meg nem ismét­lődik: igen. Ha a megvilágosító Szentlélek­isten aki a feltámadástól számított ötvenedik napon a maga tüzével töltötte meg az apos­tolok lelkét, újra meg nem ihleti erejével a ki­választottakat, hogy vezetni tudjanak, akkor az emberiség újra visszasülyed abba a kaoszba, ahonnan a kereszténység kiemelte. Az idők teljessége. így nevezi az írás az emberiségnek azt az állapotát, amelyben az általános rothadásból ki kell csírázni az uj életnek. Az idők teljességéből az általános roí­hadás már megvan. • _. ->— Pedig az apostolok elvégezték, amit az Isten Fia rájuk bizott. A palesztinai igék megtették a nagy utat a jeruzsálemi háztól a Városig. A városig, amelyei egyedül neveztek Urbs-nak, mert közej>e és tengelye volt a világnak. Gya­log, mezítláb jöttek az örökkévaló igék, alá­zatos zarándokok gyanánt, átlépték a Via Appia síremlékektől szegélyezett ösvényét, be­surranták a hires kapukon és eljutottak oda, ahol a fórum osztogatta a parancsokat a vi­lágnak, ahol a fényűző fürdőkben mocskolód­lak be a lelkek s ahol a gigantikus amfiteát­rumban mulatta magát Róma népe. Eljutot­tak oda és kinyíltak, mint tavasszal a vad jácintok a Circus Maximus hatalmas kövei közé tévedt maroknyi réteken. Néhány szál jácint és azon a kősziklán, amelyekből a Circus Maximus felépült... A circus porond­ján ontották a vért a gladiátorok, ott tépték szét oroszlánok és tigrisek az apostolokat, ott feszitették keresztre a vértanukat, fejjel le­felé... Mit tehetett az a néhány szál istenkéz. vezette virág a Circus Maximus sziklahegyei ellen? -«• - -.—, )• r> pr. --• ;—­Jézus?... Lehet, nem emlékszem, — mondja Pontius Pilátus, legalább Anatole Francé sze­rint, mikor már hazajött a zsidók földjéről és köszvényét gyógyította a hazai thermákban. Miért is emlékezett volna egy római prokonzul az Ember Fiára, aki saját hívei szerint is ron­gyos istállóban született. És minek törődtek volna Róma hatalmasai, konzulok és néptri­bunok, patríciusok és szenátorok, császárok és császárok miniszterei azokkal a különös keleti igékkel, amik a katakombák mélyén szivárogtak egyik szegényembertől a másik szegényemberig, egyik rabszolgától a másikig? Miért hallották volna meg a földalatti zsolozs­mákat és himnuszokat, mikor övék volt min­den nagy fürdő és minden nagy amfiteátrum, mikor övék volt minden templom és övék volt a fórum, amikről parancsokat adtak a világnak? Mért vetettek volna ügyet a csá­szárok a földalatti búvóhelyek szerény kis oltáraira, mikor a hatalmas márványtemplo­mok minden oltára előtt Imádták az istenné deklarált császárt? És mégis, mikor eljött az idők teljességie, összedűllek a márványtemplomok, az amfi­teátrumok és fürdők, a világbíró fórum osz­lopai s maguk alá temették a konzulokat és szenátorokat, a császárokat és az isteneket. S nagy Konstantin császár államvallássá tette Krisztus tanítását, mert a megvilágosító Isten sugallatából megértette, hogy másképp nem lehet újjáépíteni a római birodalmat. ...Jövel Széntlélek-isten, megvilágosító Crea­tor Spiritus! Mert nagyon régen nem állam­vallás már sehol a világon a jézasi szó, a jé­zust szellem, a jézusi hagyaték. Jöttek a po­gányok és győztek, jöttek a gyűlölet hadse­regei és letiporták a szeretet igéit. Mindenütt felbontották Jézus oltárait és bemocskolták Krisztus hét sebét. A Pilátusok nem emlékez­nek a betlehemi jászolra és az egész világ a hatalmasok cirkuszává lett, akik rosszabbak a régi pogányoknál, mert fórumaikról békét hirdetnek akkor, mikor amfiteátrumaikban százezreket és milliókat véreztetnek el lassú kínhalállal önmagukat bálvánnyá emelt, ér­dekeiért JőVel, megvilágító Isten és tüzesits át a magad lelkével egy uj Konstantint, aki győzelemre tudja vezetni a gyűlölet ellen a katakombákba menekült szeretetet. Mert itt az idők teljessége és nem sok kell már ahoz, hogy itt nem lesznek többé népek és országok. Csak romok lesznek mindenfelé: az oltárok és templomok körül az országol? és népek romjai. Ha nem jön el a Megvilágosított, aki újra államvallássá teszi a letiport és megcsúfolt igazi kereszténységet. Jézusnak és a kereszt­fának, a szenvedésnek, szeretetnek és világos­ságnak kereszténységét. A Dunába zuhant a Bécs—budapesti repülőgép A pilóta és a gép egyetlen utasa meghalt A szerencsétlenség oka: a pilóta hirtelen rosszulléte (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.) Szombaton este Budapest határában halálos repülőgépszerencsétlenség történt. A bécsi re­pülőgép a Dunába zuhant, a pilóta és a gép egyetlen utasa szörnyet halt. A repülőgép, a Magyar Légiforgalmi Rt. ABF jelzésű gépe, szombaton délután 5 óra­kor indult Bécsből. Pilótája Reiter osztrák pilóta, utasa pedig Hoffer Hubert linzi fog­tehnikus volt. A gép Budaörsig akadálytalanul tette meg az útját, Budaörs határában "i azonban az egyfedelű gép defektust kapott, de mégis el tudott jutni Pest határáig. Kelenföldön az összekötő vasúti hid tájékán a járókelők arra lettek figyelmesek, hogy a 600—700 méter magasságból a repülő­gép hirtelen lebukik, nagy sebességgel zuhan a Duna felé, majd egyik szárnya leválik, a gép pedig tovább esik a víz felé. Közvetlenül a víz felszínén a repülőgép motorja felrobbant, a gépből láng­nyelvek csaptak ki és néhány pillanattal ké­sőbb a gép teljesen elmerült. ­Amikor a repülőgép még 400—500 méter ma­gasságban többször megfordult tengelye kö­rül, csomagok estek ki belőle, amelyek mind a vizbe estiek. A gép 230 kiló rakományt szál­lított. Az összesereglett járókelők telefonáltak a mentőkért, a rendőrségért és a tűzoltókért, hogy az elsülyedt gép kimentését megkísérel­jék. A rendőrség egyik mentőcsónakja arra a helyre sietett, ahol az ABF gép roncsai . eltűnni látszottak a vizben. A többi mentő­csónak összeszedte a gépből kieseit tárgya­kat. Megtaláltak egv vízmentes vászonba cso­magolt nostazsákot. továbbá egy, a Schmidt Lorenz zürichi cég által egy budapesti cégnek feladott csomagot, számos iratot, továbbá egy csomagot, melyben 17 kalap volt, egy pilóta­keztyüt, egy levélbélyegekkel telt kisebb cso­magot, egy motordugattyut és két csomag új­ságot. Ezeket a csomagokat a főkapitányságra vitték. A Dunában elmerült repülőgép pilótájának és utasának kimentése érdekében minden le­hetőt megkíséreltek. Este 8 óráig azonban nem sikerült a repülőgépet megta­lálni a viz alatt. Bizonyos, hogy Reiter pilóta és Hoffer Hubert, a repülőgép utasa meghalt. A lezuhanás helyétől nem messze a víz fel­vetette a pilótaülést, amelyen véres húscafa­tok voltak. Pionireket rendeltek ki a hely­színére, hogy csáklyákkal kutassák az elme­rült gépet, eddig azonban csak egy szárny­részt tudtak megtalálni, amelyet a viz vetett fel. A repülőgép leesett szárnyrészc a Csepel­sziget partjára zuhant. A gép hat hét alatt tizenötödször tette meg a Bécs—budapesti utat minden baj nélkül. A társaság az utast 35 ezer pengőre bizto­si totta. Szakértők szerint a szerencsétlenség ugv kö­vetkezett be, hogy a pilóta elájult, vagy hirtelen meghalt. Az utas azért nem ludott kiugrani a zuhanó, robbanó gépből, mert ^zijakkal erősen oda volt erősítve. Hoffer egyébként véletlenül került a szerencsétlenül járt , ­gépbe. A rendes járatra öt utas jelentkezett Bécs­ben, mire Hoffer önmaga ajánlkozott, hogy átül a csomagszállító másik gépbe, hogy ké­nyelmesebben utazhasson. Az átszállás meg is történt — a halálba.

Next

/
Thumbnails
Contents