Délmagyarország, 1929. május (5. évfolyam, 98-120. szám)

1929-05-03 / 99. szám

DfcLiM VGYAKOKSZAG 1929 május J. Szeded halála és feltámadása Irta: dr. Szabó László XLI. A víz nem ahorf mozdulni Nem könnyű' elképzelni, micsoda állapotok voltak a városban akkor, amikor a viz már itt volt és nem akart elmenni! Március 19-ről jelenti a Szegedi Napló: »Ma délután tartar tott az első tanácsülés. Közlekedési nehézzé, gek által akadályozva, nem értesülhettünk annak lefolyásáról.« Pedig a szerkesztőség csak kétszáz lépésre volt a Hungáriától, hol a tanácsülést tartották. A viz általában nagyon lassan apadt; talán csak egy napon érte el a vizszin csökkenése a hét centimétert; mikor a Legnagyobb erővel és a legtöbb géppel dolgoztak a viz levezetésén, napi négy oentiméter volt a legjobb eredmény. Ez nagyon szép lett volna és a városban hamarosan újra kezdődhetett volna az élet, ha ujabb árvizek nem jöttek volna. Az ujabb áradások pedig igen gyakran megjöttek ós a petresi szakadáson betörve még jó néhányszor végigsöpörték a várost. Ezt azonban már csak azok tudták, akik pontosan mérték a vízállást s feljegyezték, hogy »a tegnapi 5 centiméteres apadás után pan 17 oentimétert emelkedett a viz.« Szeged városával még sohasem történt akkora csoda, mint közvetlenül az árviz után. A közegészségtan összes szabályai szerint az itt maradt lakosságnak rohamosan ki kellett volna halnia: akit nem ölt meg az árviz, annak életét veszélyeztette az ivóviz. Más viz nem állott rendelkezésre, mint ami bejött a városba s az fertőzve volt e nagyterületű városnak minden szennyével. Bűzös és poshadt volt a viz. A belügyminisztérium közegészségügyi osztálya szakértőket küldött kí Szegedre; a szakértők megállapították, hogy a viznek ivásra, vagy főzésre való használata rendkívül veszedelmes. »Igyék a lakosság ásványvizet!« De amennyi ásványvíz csak található volt a Hungáriában, mind elfogyott már az első napon. A szegedieknek különben is hiába magyarázta volna akárki, hogy a Tisza vize nem jó víz. Azt az iszaptól szürke, sőt néha barna vizet idegen meg nem itta volna; a szegedi nép azonban nagyon szerette. Tiz évvel az árvíz után még mindig ragaszkodott a Felsőváros népe a Tisza vizéhez. A vízvezeték nyilvános közkutjai (a Fodor, utca és Kossuth-utca sarkán, a Sándor-utca « lején, stb.) nem voltak kedveltek, mert minidon köcsög vizért egy krajcárt kellett fizetni s az a viz is szüretien Tisza-viz volt. A Felső-Tisza parton Tombácz Mihály háza előtt cgv alacsony korláttal ellátott, egy négyszöged nagyságú tutaj volt a meritő; a vízhordó köcsög tiz literes volt, — rendesen a leányok hordták haza a vizet, a hátukon és a mellükön egy-egy köcsögöt cipeltek s a két köcsög füle kendővel volt összekötve. Tizennégy-tizenöt éves leányok két kilométernyire is elvitték a 2Í kilónyi terhet. A közegészségügyi szakközegek rendelkezése folytán két meritő helyet jelöltek ki a Felső-Tiszaparton és mindakét mi'ritőhöz egy-egy rendőrségi szakközeget rendeltek ki szolgálatra. A rendőrre ott a világon semmi szükség nem volt, de jelenlétük bizonyság volt arra, hogy »a lakosságnak egészséges ivóvízzel való ellátása érdekében a ható-, ság részéről a legerélvesebb intézkedések megléteitek.« Hiába hirdették ki azt is, hogy »a város belterületén, az állóvizekben fogott halakat megenni veszedelmes«, — a nép nem hitte el, hogy az élve kifogott hal veszedelmes és sok embernek volt tápláléka a Sándorutcában vagy a Hobiárt-u teában fogott halacska. A viz apadtával sok volt a rák, az árviz után egy-két évvel pedig a megmaradt pocsolyákban pedig sok volt a esik, melyet a szegediek csak egy alakban élveztek: savanyukáposztában, tejföllel; nem ismeretesek olyan esetek, hogy valaki meghalt volna tőle. Hogy hol nem lehet inni a vizet, azt magáitól is megtudta a nép, a viz színéről és szagáról. Például mindenki tudta, hogy a Szent-Háromság-utca táján veszedelmes a viz, mert ott összedőlt a patika épülete s az összes gyógyszerek a vízbe kerültek. Nagy darabon veres, lila, zöld vagy kék foltok voltak a vízen s azon a környéken minden háziállat elpusztult. Hulláik eltakarítása sok gondot okozott a városnak. Kiállhatatlan volt a reáliskola tájéka. Ebben az épületben két héten át állandóan ezernél több ember tanyázott s ezeknek minden szemetje, konyhahulladéka, stbije Ugy felgyülemlett, hogy szinte elviselhetetlenné tette a levegői. Ahol a házak megmaradtak, mert csak egykét lábnyi viz érte őket, a pincék természeftesen ott is megtellek vizzcl. A rothadás folyamata természetesen hamar megkezdődött s a pincék rettenetes bűzt árasztottak, A hatóság hiába fenyegette tiz forinttól ötven forintig terjedő büntetéssel a háztulajdonosokat; senki sem tudta a vizet annyira kimerni a pincéből, a rothadó anyagokat is mind el tudta vplna távolítani. Mindenütt baj volt azokkal az utcákkal is, melyekről lassankint lehúzódott a viz. Mert a viz helyén sár és iszap maradt, mely csak igen lassan száradt ki s e közben szintén bűzt árasztott. Az utcák szintje nem volt egyenletes és e miatt ¿*pró tócsák mindenütt; maradtak. Nyilvánvaló volt, hogy ezeket nemcsak a közlekedés, hanem a közegészség érdekében is minél sürgősebben be kell tömni. Erre a célra azonban csak szárazföldel lehetett használni. A friss főidet Uj-Szegedről szállították azoknak az utcáknak a befödésére, amelyről le ment a viz s e célra kétszázötven kocsit fogadtak napi ezer forint költséggel. Az ujszegedit kivéve az összes temetők viz alatt voltak, — a szegedi polgárnak tehát nemcsak otthona nem volt, hanem még sirgödröt sem találhatott. Uj-Szegeden nyitottak egy ideiglenes temetőt az árvízi idők halottjai számára. Ugyancsak Uj-Szegeden, a »százlábú hídnál« volt a hires •»halál-barákan. Azokat a hullákat, melyeket a vízből kifogtak vagy a romok alól kiszedtek, mind ide vitték! s negyvennyolc órára közszemlére kitették. A lakosságot felhívták, hogy legyen a hatóságnak segítségére a halottak kilétének megállapításában. Elfacsarodott a szív, írja' Lázár György, s g legerősebb idegzetű férfi szemeibe könnyek tólultak azon szívszaggató jelenetek láttára, melyek e kis hevenyészett bódé rozoga falain belül lefolytak. Itt találta meg fehér lepel alatt a kétségbeesett férj felesége s gyermeke hideg tetemét, kiket a viz rohanó árja benn »rontott, mielőtt 6 az Alföldi nyúlgátról hazaérhetett volna. IU találta meg, halva, eltorzult arccal, megkékült ajakkal a szerencsétlen feleség férjét, ki övéinek biztonságba helyezése után viszszafutott az akkor még szárazon levő otthonba, hogy ágyneműt hozzon, melyre földönfutó fejüket lehajthatják, didergő tagjaikat betakarják: ott érte az ír, s abban nyomorultan elveszett.. Abban a háromszögű parcellában, mely a szeged—szőregi vasút és a Torontáli Társulat töltésének keresztezésénél van, az árviz halottainak sirdombjai már besüppedtek; de egy emlékkövön talán még elolvasható a következő (különben elég gyenge) kis párvers: Vészben baltatok el: Szeged él s emlékteket őrzi,! Isteni áldásért hamvaitokra könyörög!' A zsidók azonban nem akartak ebbe a temetőbe temetkezni. Például Pollák vasúti kalauz, akinek tragédiáját már elmondottuk (S aki 1879 áprilisban az Írásokban már nem mint kalauz, hanem mint »vasúti raktárkezelő«: szerepel) semmiképpen sem akarta a közös temetőt igénybe venni, mikor a szerencsétlen ember a »halál-barákában« március 28-án,, pénteken a felesége holttestét felismerta Kijelentette, hogy ő vallásos ember és feleségét csak zsidó szertartás szerint, zsidó temetőbe engedi eltemetni. Szőregen nem laktak zsidók, a legközelebbi zsidó temető Gyálán volt. A' hulla szállításához azonban a közigazgatási hatóság engedélye volt szükséges. Ezt másnapra meg is szerezte Pollák — szombaton azonban a zsidók nem temetnek — várni kellett tehát vasárnapig a temetéssel. Április 12-én megkerült Pollák nyolc éves leánykáján nak a holtteste is; azt is Gyálán temették el; a tizenhét hónapos fiucskájának a holtteste azonban sohasem került elő. „PRÓFÉTA" étterem és sörcsarnok újonnan átalakitva ismét megnyilt! ""••-SttKőbányai Polgári tfCíTOZW Sörei, Jerney-téle tájborok kimérése. Esíélyek, bankettek, lakodalmak részére kIllőn terem. Elsőrendű cigányzene, figyelmes klszolgélés. 462 Szíves támogatást kér LUGOSI vendéglős. fl szegedi csónakház és Week-end telep a Római kara! alatt éniil évtizedes tapasztalatok alapján a modern kor minden követelményével felszerelt legmodernebb csónakház és week-end telep. Szolgáltatás! árai: Egy csónak garazsirozása egész éore (beleértve a téli hónapokat is, szakszerű, gondos kezelés mellett) P 80'— Egy kabin bérlete egy szezonra (méret i'30x2'25 m.) ........... 80'— Egy szekrény bérlete egy szezonra 16 — Tűzbiztosítás difa P800'— ellenértékben, egy csónak és egy személv utáni ruhanemű „ 6'— fix árakban a csónakok vlseretétele és onnan a csónakházba való beviteli dlfa is bennfoglaltattk, a kabinok világításával együtt. 441 A. bérleti dijak « ré*Kletben 1» fizethetők. jelentkezés: Dunavölgyi Csónakházak és Kishajóépitő Rt. Budapest, Személynek u. 25, vagy a részvénytársaság szegedi Irodájában: Kelemen u. 7, földszint főbb. O. F.B. a tökéletes Bembergseiyem harisnya lerakat Pollák Testvéreknél