Délmagyarország, 1929. május (5. évfolyam, 98-120. szám)

1929-05-17 / 110. szám

1929 mdjus 17, DfJWA r.V AftOBSZ IG ••••BnmHiamnH1 3» 'Prelogg Jósssef Egy öreg diáit emlékezése A Szeged városi kegyesrendi főgimnázium 1909-ben végzett növendékei az idén pünkösd­vasárnap 20 éves találkozót tartanak. Ennek az összejövetelnek fénye, központja, lelke, von­zóereje a mi szeretett, felejthetetlen, örökké bennünk élő volt osztályfőnökünk, az elhunyt Prelogg József. Elment. Nem láthatjuk szem­től-szembe mint 10 évvel azelőtt,' 10 éves ta­lálkozónk alkalmával, nem borulhatunk keb­lére, nem önthetjük ki szivünket előtte, nem panaszkodhatunk neki, nem örülhetünk, nem szomorkodhatunk vele, nem emlegethetjük a multat, a közös multat, amit bánatban, öröm­ben vele éltünk át és mégis ugy érezzük öreg diákok, hogy alig várjuk a napot, amikor is­mét összejövünk, amikor ismét közös egyedüli gondolatunk ő lesz, 0 a felejthetetlen, a nagy lelki művész, a nevelő mester, a mi jó atyánk. Bánatunk is elviselhetőbb lesz, mert érezni fogjuk, hogy mindnyájan egyformán fáj­laljuk elvesztél, mindnyájan csendben, kö­zős érzelemmel elmélkedünk a nagy pedagó­gus, a piaristák dísze, ezer meg ezer szülő és tanítvány példányképének élete, munkás­sága, szeretete és halála fölött. Még növendék korunkban a piarista intézet falai között és azonkivül a városban többször hallottuk, hogy nagyobb pedagógusa, nevelője az intézetnek nem volt, mint Prelogg József. Ez a sejlelemszerü, de nem egészen kiforrott akkori meggyőződésünk már akkor büszke­séggel töltött el bennünket, hisz ö a mienk volt, a mi osztályfőnökünk és ugy éreztük, hogy ebből a reá sugárzó dicsőségben mi is osztozunk, mert ha Ö nagy .nevelő, mi, mint a nagy nevelő tanítványai különb nevelésben részesülünk, mint a többiek, akik nem mond­hatják őt magukénak. Sejtelmünk nem volt hiu ábránd. Az Ő szavai, az ő tanítása, az ő intelmei, az ő bölcs oktatása most is ugy él lelkünkben, mintha tegnap hallottuk volna, az ő nevelése ugy átformálta tanítványait, hogy a Prelogg-tanitvány az iskolában rá­nyomott bélyeggel, mint eltörülhetetlen jeggyel járja a nagy nevelő állal kijelölt utat kitar­tással, szeretettel, munkakedvvel, kötelesség­tudással, Isten és hazaszeretettel és soha el nem muló ideálizmussal. Azt mondtam, soha el nem muló ideál izmussal. így van. Sokszor gondoltam, miért is plántált még békeévek­ben Prelogg József belénk annyi ideálizmust?! Jött a világháború, a nagy összeomlás és aztán az anyagiakban való elmerülés, az anya­giak után való futkosás és bevallhatom őszin­tén, ebben a küzdelemben, az anyagiak meg­szerzésének küzdelmében a Prelogg-tanitvány ahil maradt. Ideálizmussal vagyont szerezni nem lehet. Már-már kételkedni lehetett az ő, a nagy pedagógus ideálizmusának helyes­ségében. Elmúlt a nagy kilengés, elmúlt a rendkívüli állapot, elmúlt a konjunktura ideje, elmúlt az idegek lázas lüktetése és ]ött a nyu­godt, a reális, a való élet, amikor a nagy megpróbáltatások után a való élet gigászi szenvedésekkel teli küzdelmeiben újra csak ö hozzá fordulunk életbölcseségéért és érezzük, hogy az elmerüléstől csak ideáíizmusunk ment meg és igaza volt a nagy mesternek, mikor azt mondta, hogy életünk csak annyit ér, amennyi ideálizmust tudtunk megtartani. Gondolatait, eszméit észrevétlenül, csapongó fantáziája gazdag metaforaival, alakjaival, szemléltető leírásaival ültette át lelkünkbe. A legelvontabb, magyar fülnek szokatlan, ma­gyar értelemnek ismeretlen, magyar léleknek száraz és magyar szívnek idegen német irodal­mat oly élvezetessé tudta tenni, hogy a német órák nem voltak kevésbé élvezetesek, mint az általa tartott magyar órák. Felejthetetlen a legkedvesebb német költőről, Schillerről tar­tott eüőadása. A fiatal Schiller inlézetben, katonai intézetben nevelődött, hol a literatura a költővel együtt lenézett volt. A fiatal Schil­ler éjjel, amikor társai aludtak, egy szál gyer­tya világánál, a folyosó vé^én egy eldugott fülkében irja első darabját. A 'kész darabot elküldi a színházhoz, hol előadásra tűzik. A költő az előadásra az intézetből megszökik. felmegy a negyedik emeletre, a kakasülőre, a darab frenetikus hatást vált ki. .a közönség tapsol, a közönség tombol, cgv hang elkiáltja magát: lássuk a. szerzőt, a közönség mintha egy torokból kiáltana, hatalmas morajjal kí­vánja a szerzőt; a fiatal Schiller a nagy izgalomtól nevének hallatára önkívületi ideg­állapotban a kakasülőről elindul, egy nagy rohanással a szinpad felé tart, felcsigázott idegzettel elerőtlenedve nekiszalad egy nagy oszlopnak, azt átöleli és összeroskad saját nagyságának sulva alatt. A munkára nevelt; a munka kitartó köte lességteljesités volt nála a fokmérő. A munkás, szorgalmas tanítványt szerette. A henyét ül­dözte. Megtörtént, hogy az ötödik osztályban a történelemtanárnak egy tanítvány azt mondta, hogy nem készült. Az osztályfőnök felsőbb osztályokban tréfát nem ismert, ötödikes gim­nazista készületlenül nem mehet iskolába. A tanítványnak ott kellett hagyni az intézetet. Az ő szavai szerint a társadalomnak munkás, szorgalmas, kitartó, kötelességtudó emberekre van szüksége. A szorgalmat többre becsülte a ! tehetségnél, mert szerinte a zseni sokszor több bajt csinál, mint hasznot, ő is a munka példányképe volt. Fáradhatatlanul dolgozott. Amig iskolában voltunk, nem távozott mellő­lünk még órák közötti szünetek alatt sem. Ott állt ajtónk dlőtt és kezében tartotta a ki­lincset. Reggel 8 óra előtt egyenkint eresztett be bennünket az osztályba, ha más tanár­nak volt órája, ott állt mig jött, azt eresztette be, benézett az osztályba, nézésével kért ben­minket, hogy óra alatt jól viselkedjünk. Ezt mint hivatásból, pályája iránti és fő­kép növendékei iránti szeretetből tette. A nö­vendékek szorgalma, öröme volt az ő öröme is. Sokszor mondta, a tanárnak csak egy öröme van: a növendékei, más nem ambi­cionálja, mert a tanár mindig tanár marad, itt ezen a pályán nincsenek meg az emelkedés­nek nagy lehetőségei és a cimnek buzdító kilátását Szent nekünk az ő emléke, felejthetetlen az ő tanítása, lelkünkből kitörülhetetlen az ő szivjósága, meghalt, de közöttünk mindig él. Dr. Hammer Fidéi. A budapesti rendőrség Szegeden kerestet egy százezer pengőt sikkasztó pénztárost (Budapesti tudósítónk tel ef o n j el en­tése.) Az Agai, Vidor és Társai Nádor-ucca 28. számú házban lévő gabonakereskedő cég csütörtö­kön délben feljelentette Weisz Oszkár nevű pénz­tárosát, akit azzal vádol, hogy a cégtől százezer pengőt elsikkasztott. Weisz Oszkár csütörtökön két­százezer pengőt vett fel, százezer pengőt több cégnek kifizetett, százezer pengőt a Magyar—Olasz Banknál kellett volna befizetnie, ezt a befizetést 1 azonban elmulasztotta, a cég irodájában nem je­lentkezett, hanem egy dohánygyári munkásnővel eltűnt. Weisz Oszkár néhány nappal ezelőtt kö­zötte feleségével, hogy Szegedre kelt utaznia; ezért a budapesti főkapitányság megkeresést Intézett a szegedi kapitánysághoz, hogy Weisz Oszkár ós a társaságában lévő nő nem-e "tartózkodik Szegeden. Erre a megkérdezésre a késő éjjelt órákig nem érkezett Budapestre válasz a szegedi rendőrségtől. Bonyodalmak az eszéki horvát énekkar budapesti hangversenye körül (Budapesti tu3ósitónk telefon jelen­tése.) Szerdán este Budapestre érkezett az eszéki Ulhác horvát énekkar, amelyet a magyar dalos­szövetség hivott Budapestre, hogy itt hangver­senyt adjon. A hangverseny csütörtökön este fél­kilenc órára volt kitűzve a Zeneművészeti Fő­iskola nagytermében és az előadásra az összes jegyek elfogytak. Félórával a hangverseny meg­kezdése előtt a horvát énekkar vezetője közölte a rendezőséggel, hogy nincsen módjában meg­tartani a hangversenyt, amelynek elmaradása való­színűleg a budapesti jugoszláv követség beavatko­zásának a következménye, amennyiben a jugoszláv kormány a horvát énekkarnak nem adott enge­délyt a magyarországi dalosversenyre. Miután ezt közölték a közönséggel, az elhagyta a koncert­termet, amikor 9 óra után mégis csak megérke­zett a jugoszláv kormány engedélye, a horvát énekkar azonban most már a Stúdióban énekelte el programjának néhány részét., A szegedi tanyák között bujkit a zamárdi csendőrgyilkos ? Nagypál Anlaií Szenlmihályíelehem látták (A Délmagyarország munkatársától.) A Délmagyarország csütörtöki számában a za­márdi csendőrgyilkossággal kapcsolatban be­számolt arról, hogy a gyilkos Nagypál Antal a Duna—Tisza közére szökött át. Két nappal ezelőtt Kecskeméten látták, majd Félegyháza határában bukkant fel. Az országos nyomozást a belügyminisztérium vezeti, ahonnan szerdán reggel azt az értesítést kapta a szegedi rendőr­ség, hogy a csendőrgyilkos Szeged felé tart és a jelek szerint szerb megszállott területre akar átszökni. A belügyminiszter rendelkezé­sére a szegedi rendőrség azonnal mozgósította a tanyai rendőrkirendeltségeket és a lakosság is tudomást szerzett arról, hogy a gyilkos Nagypál Antal a szegedi tanyák között bujkál. Csütörtökön reggel történt azután, hogy a rendőrség központi ügyeletére olyan jelentés érkezett, hogy Nagypál Antalt Szenlmihály­BELVÁROSI MOZI M.'.jus 17., 18. 19-én Pernek, szombat, vasárnap Max és Mórilz az idegenlégióban. Víg áték 8 felvoníebin. Főszereplő Sammy Colién. Azonkívül TÖM MiX főszerep! ésévei Legény a nversgiseu. t> telvonasaan. Előadások kezdete 5, 7, 9, vasár- és Cnnepnao 3, 5, 7, 9 órakor telek határában — teh'át már közel a szerb határhoz — felismerték. A jelentés szerint egyik szentmihálytelki esküdt a lapokban kö­zölt fénykép alapján felismerte a gyilkost, aki lerongyolódva haladt a község határában. Az esküdt felriadózta a községet, de a ke­resett ekkorra már nyomtalanul eltűnt. A bünügyi osztály vezetőjének intézkedésére Szentmihálylelckre összpontosították a lovas­rendőrséget, detektívek is kiutaztak, de ed­dig még nincs hir arról, hogy a gyanúsítottat elfogták volna. készen és rendelésre is égy és asztalnemüek, paplanok, baby, női, férfi és gyermek fehérnemUek Pollák Testvéreknél <,» CseUonlcs u. és Fekelesas u. sarok.. KORZÓ MOZI Má|us 17., is., 19 én Péntek, szómba', vasárnap NapRelei gyöngye Dráma 7 telvonásban. Főszereplő: Barry Norton. Azonkívül: A vadon fia • Vadnyugati történet 6 felvonásban. Előadások kezdete 5, 7, 9. vasár- é3 ünnepnap 3, 5, 7, 9 órakor riiTíiil IIII III I W'IMIMIIIIIMiriiilfilTMIMWTlBMMMMIMi

Next

/
Thumbnails
Contents