Délmagyarország, 1929. május (5. évfolyam, 98-120. szám)

1929-05-16 / 109. szám

IIFXiVIAGVARORSZAG május 18. Szegeden keresik a zamárdi csendőrgyllkosl (A Délmagtjarorszáff munkatársától.') A ¿amárdi csendőrgyilkosság egyik lettesét, Nagy Pál Antalt a négy nap óla tartó nyomozás során, valósággal az egész ország csendőrscgc és rendőrsége üldözi. Két nappal ezelőtt Tolnamegyében látták felbukkanni. Szerdán Kecskeméten, majd Kiskunfélegyházán látták. A nyomozás irányítását a belügyminisztérium Végzi és országszerte körözi a gyilkost. Nagy Pál Antal fényképét az összes nyomozó hatóságok megkapták és a belügyminisztérium a j nyomozás állásáról állandóan értesili az ille- I lékcs halóságokat. A belügyminisztérium szerdán reggel arról értesítette a szegedi rendőrséget, hogy a cséndőrgyilkos Kiskunfélegyházáról Szeged felé tart. A távirat értelmében a szegedi rendőrség minden intézkedést meglett a csendőrgyilkos elfogatására. Kaposvárról ezzel szemben azt jelentik, hogy a bonyhádi csendőrség ma letartóztatott egy Bmcxe József nevű csavargót, akit azzal gyanúsítanak, hogy ő gyilkolta meg Réti csendőrtiszthelyettest. Bcnczét bekísérték a kaposvári í\gyészség fogházába. Kihallgatásakor minden kérdésre megtagadta a választ. Szerdán délután szakértői szemlél larlollak az Ipartestületi székház épilésénél (A Délntagyarország munkatársától.) Az ipartestület vasárnapi rendkívüli közgyűlésén — mint ismeretes — Gombos István házbizottsági tag felszólalása során éles kritikát inontíott az ipartestület székházának építésével kapcsolatban Gombos azokról a hibákról beszélt, amelyeket az építkezés során a házbizottság tagjai tapasztaltak. Az elhangzottak után az ipartestület elnöksége ugy határozott, hogy a bizottságot szakértőkkel egészíti ki és szerda délután négy órakor bizottsági szemle keretében á llapitja meg, hogy Gombos kritikái mennyiben felelnek meg a valóságnak. A házbizottságba ez alkalomra meghívták Tardoss. Taussig Ármin főmérnököt, Rengd Béla asztalost és Dékájvj Szilveszter építészt. Meghívást kaptak ezenkívül a szakosztályok elnökei is. A szemle előtt a bizottság tagjai Melzger PéLcr vezetésével ülést tartottak, amelyen Ottó uay István műépítész, az uj székház tervezője ismertette Gombos István vádjait. Kifejtette, hogy az építkezésnél csak oly kisebb hibák tapasztaltattak, melyeket figyelmeztetés után reparálni lehetett. A bizottság tagjai ezután megszemlélték az építkezést. A bizottság tagjait Gombos kalauzolta, aki a padláson megmutatta a szerinte szabálytalanul beépített gerendákat, a padlás korhadt rekeszléceit, majd a tűzfalat, amely régebben el volt hajolva. Tardoss-Taussig indítványára a meghívott szakértők szakvéleményüket a péntek délután tartandó rendkívüli elöljárósági ülésen terjesztik elő. A legnagyszerűbb kacagtató műsor Max és Móric az idegenlégióban - fiTOMMlX lovasbravurlal péntektől a Belvárosiban. Szeged háláld és feltámadása Iria: dr. Szabó László U A szegedi his Királyság A hivatalos lap jutiius 4-iki száma közölte a királynak Schönbrunnban, május 30-án kelt kéziratát, mellyel Tisza Lajost Szeged szabad királyi város törvényhatóságába királyi biztossá kinevezte. Ez a kinevezés senkit sem lepett meg és bizonyára nagyon kevesen voltak, akik megütköztek raj la, hogy a miniszterelnök a saját testvérét neveztette ki királyi biztosnak. Ez utóbbiak között volt azonban Kossuth Lajos, aki a következőket irta róla: Megjött az újság, hogy Tisza Kálmán saját testvérét, Lajost neveztette ki királyi biztosul Szegedre. Hm! Nem ismerem tehetségei mértékét, de nagyon jeles embernek kell lennie, hogy Magyarország miniszterelnöke nem gondolt a nepotizmus oltárán égetni tömjént, ha Magyarország minden felhajhászható kapacitásai közül éppen saját édes öccsét szemeli ki a nehéz feladat megoldására. Lehet, hogy igaza van. Az igaz, Kogy én az ő helyén nem neveztem volna ki éppen saját édes öcsémet, ha széles Magyarországon csak egyetlenegy emberről is gyaníthattam volna, hogy ha nem többel, de legalább annyi tehetséggel bir, mint öcsém. S8t alkalmasint abban törtem volna fejemet, hogy oly tehetséges embert keressek ki az országban, aki minden pártJFIircfő triteóte cipők, övek, sapkák . 619 csoda olcsón Óriás! válaszlékban Pollák Testvéreknél Csekonlcs ucca éa Széchenyi lér. politikai köteléken kivül áll, — tehát egészen független; s a prekoncipiált eszmék pressziójának még gyanujától is ment. De hát talán jobban van így, amiként van. — Tisza Lajos ur érezni fogja, hogy neki nagy sikert keli felmutatni, miszerint igazolva legyen, hogy érdem állította gátra, nem nepotizmus. »Das Werk wjrd seinen Meíster lobén.« Ugy legyen! Kossuth óhajtása beteljesedett: >a mű csakugyan dicséri mesterét.« Tisza Kálmán helyesen cselekedett, amikor öccsét neveztette ki királyi biztossá. Ide nagyenergiájú és nagytekintélyű ember kellett. Éppen azért, mert a régi Szeged a világ legdemokratább városa volt, olyan emberre volt szükség, aki rangjára nézve magasan áll a többi felett. Tisza Lajos már miniszter is volt, valóságos belső titkos tanácsos volt, és nyilvánvaló volt, hogy a miniszterek nem fogják működésében akadályozni a miniszterelnök fivérét, mert hiszen minden miniszter csak addig miniszter, amig a miniszterelnök akarja. Tisza Lajos független volt a kormánytól és független volt a néptől, mellyel minél kevesebbet érjntkezett. Egy arisztokrata nem imponált volna a szegedi polgároknak, kik a születés által szerzett rangot az illendőség kötelező határain tul sohasem respektálták. Olyan ember kellett ide, aki a közpályán emelkedett magas rangba. És nem imponált volna a szegedieknek egy helybeli ember sem, mert a legkisebb szegedi polgár is egyenlőnek tartotta magát a legnagyobb szegedi polgárral. Dáni Ferencet, mint főispánt tisztelték-becsülték; ismerték nagy múltját, a hazáért elviselt szenvedéseit a börtönben; de azért utódának, a nem-szejícdi Ivállay Albertnek mégis sokkal nagyobb volt a tekintélye és hatalma. Tisza Lajos kineveztetését osztatlan tisztelettel fogadia a város egész népe, — de mindenkinek aggodalmai voltak az iránt, hogy azt az óriási halaimat, melyet a törvény a királyi biztosra ruházott, vájjon össze lehet-e egyeztetni a város autonóm jogaival? E tekintetben pesszimisták voltak Szeged polgárai és valóban a közhangulatot fejezte ki a Szegedi Napló, mikor junius 8-án »A szegedi kis királyság« cimmel a következőket irta: Az 1879. évi XX. törvénycikknél valami változatosabbat még képzelni sem lehet; tökéletes uj variációja ez a megboldogult Horn Ede teóriájának, mely szerint »ha egy ágyút akarunk. akkor vegyünk legelőször egy lukat t art ontsuk körül rézzel.« Tisza is egy olyan lukat kért az országgyűléstől s ert ő most körülöntötte abszolutizmusi bizarsággal s megvan a szegedi királyi biztosi intézmény, vagyis a szegcdi basasig. A szegedi basa pedig nagyon nagy ur !ew J a miniszteri utasítás szerint, mely most egész terjedelmében előttünk fekszik, — nagyobb ur lesz, mint akár a nagyváradi, akár a budai basák voltak valaha... Mi azt hittük, hogy a biztosi tanács szakavatott, jeles férfiakból fog megalakulni, kik nemes szándékkal, ügybuzgalommal s lelkes hazafisággal látnak feladatukhoz. Mi azt hittük, hogy a királyi biztos csak elnöke lesz a tizenkéttagu tanácsnak. S mindezek helyett kaptunk' a tanácsban egy befolyástalan, megkötöttkezü testületet s kaptuk a királyi biztosban a minden szegediek urát és parancsolóját. Pedig jó lett volna nem téveszteni szem elSI a kormánynak, hogy »több szem többet lát« s aztán a cárokból egy. Is elég ott, ahol van — Oroszországban. Nem úrra volt Szeged yárosáuak szüksége, hanem okos emberre. A miniszteri utasítás szerint a biztosnak korlátlan hatalma van, mely mindenkire kiterjed. Az autonóm tisztviselők egyszerű eszközeivé törpülnek, minden ember ngy mozog, ugy tesz, ahogy a biztos rendeli s a biztos esetleges hatalmaskodása ellen nincs orvoslás sehol, 6»mmiben. De mégis legszebb' az utasításban az, Hogy a királyi biztos a főispántól kezdve lefelé mindenkit felfüggeszthet hivatalától s ha bármily ártatlan is az illető felfüggesztett hivatalnok, még a miniszter sem hagyhatja meg tovább tdvaUiában. Helyes-e igy megalázni egy egész várost és annak legjelesebb fiait, akiket a közönség a Tisztviselői díszes székre ültetett bizalmával? A fővárosi ellenzéki sajtó nem annyira az autonóm jogok, mint inkább a költségek szempontjából nézte gyanakvó szemmel a királyi biztosság berendezkedését. Különösen támadta a nagy berendezkedést a Független Hírlap és a Pesti Napló; ez utóbbiból idézzük a következő sorokat: A szegedi kir. biztosság oly költséges apparátussal rendeztetik be, hogy szinte megdöbbentő. A kir. biztos fizetése tizenkétezer forint, a tizenkét tanácsosé egyenkint négyezer forint, ezenkívül a miniszteri tisztviselők, kik a biz* tossághoz beosztattak, megfelelő napidijakat kapnak; a műszaki tanácsos és személyzete az emiitett arányoknak megfelelőleg dijaztatik, a kir. biztosság számára Szegeden, ahol oly nagy a lakás szüksége, tizenhat szobát bútoroztak be, — szóval az évi százezer forintot tetemesen felülmúlja majd a kjr. biztosi intézmény dotációja. E pazarlás annál lelkiismeretlenebb, mert Szegeden van főispán, van városi tisztviselői kar, kiket mind fel lehetne használni egyes teendők ellátására. A kir. biztosság fénye a legkiáltóbb ellenmondásban van a tönkrement város szerencsétlen helyzetével! Akik sokalták a személyzetet és a költséget, nem lehettek tisztában az elvégzendő feladat nagyságával. Maga az 1879. évi XX. tc. Is ugy rendelkezett, hogy a királyi biztosság csak 1880 végéig tartson, — azt hitték, hogy addig meglesz a rekonstrukció. A lörvény érvényességét háromszor is meg kellett hosszabbítani. %ermekruhák 1—12 éves fiuk és leánykáknak a legjobb kiviíelben rendelésre Is PofiBák Testvéreknél ei9 Csekonicí u. és Feketesas u. sarok. "•RA^iiwiMiMHiii IM HIHIHI'IN—mi—mmmmmm