Délmagyarország, 1929. május (5. évfolyam, 98-120. szám)

1929-05-01 / 98. szám

SZEGED: szerkesztőség: Somogyi ucca 22. L env Telefon: 13-33.^Kiadóhivatal, kOlcsUnkOnyvtár és Jegyiroda: Aradi ucca 8. Telefon: 306. — Nyomda : L8w Lipót ucca 19. Telefon • 16-3-4. «»«»«» Szerda, 1929 május 1 V. évfolyam-99. sz&m MAKÓ: Szerkesztőség és kiadóhivatal: trl ucca O. Telefon: 131. szám.« » « » « » HÓDMEZŐVÁSÁRHELY: Szerkesztőség és kiadóhivatal: Andrássy ucca 23. Telefon: 49. szóm. « » « » « » « » v « Elóflzetésl óra havonta 3-20 vidéken és a fóvórosban 3 00, kUIfOldUn 6-40 peng«. Egyes sz&m 16, vasór- és Ünnepnap 24 fillér A vizdijfizeíés problémái Irta: Delire János Máról holnapra rendkívül érdekes s hozzátehetjük: nehezen megoldható kérdéssé vált a vizdijfizetés problémája. A legújabb lakásrendelet erre vonatkozólag két kérdést vet fel. Milyen mértékben szedheti a város május első napjától kezdve a vízdíjat s a szabad rendelkezések alá esd lakások után ki tartozik a vízdíjat fizetni. Ehez a két kérdéshez kapcsolódik a harmadik: milyen módon tudja a város a vizdij kezelés adminisztrácionális nehézségeit megoldani? A szegedi lapok mai számában jelenik meg a városi tanács 15.246/929. sz. határozata, mely több igen helyes intézkedés között arra az álláspontra helyezkedik, hogy a város az uj lakásrendelet értelmében május hó első napjától kezdve a lakbérnek négy százalékát jogosult szedni vizdij cimén a lakásbérlőktől. Ezt az álláspontot tévesnek kell tartani. Az uj lakásrendelet szerint azokban a városokban, melyekben 1917. évi november hó első napján jóváhagyott szabályrendelet alap. ján a bérlők a vizdijat közvetlenül fizették s ennek következtében ez a dij az 1917. évi november hó első napján érvényesen kikötött bérben nem szerepelt, a szabályrendeletben megállapított korábbi jogi állapot lép ismét hatályba. Miután pedig Szegeden 1917. évi november hó első napján jóváhagyott szabályrendelet alapján a vizdijat a bérlők fizették, a vizdijra vonatkozóan Szegeden e szabályrendelet alapján megállapított jogi állapot lép ismét hatályba. A vizdijfizetés tekintetében tehát Szegeden az 1917 november hó első napján hatályban volt szabályrendelet állapítja meg a fizetésre kötelezetteknek és a város közötti jogviszony tartalmát. E szabályrendelet szerint pedig a lakásbérlők lakrészük arányában voltak kötelesek vizdijat fizetni még pedig az első és második kerületben lakrészenkint öt koronát, a harmadik és negyedik kerületben lakrészenkint négy koronát s a város többi részén lakrészenkint három koronát fizettek. Miután pedig az 1917-es jogállapot áll helyre, nyilvánvaló, hogy az 1917-es jogállapot szerint hatályos mértékben s e jogállapot szerint érvényes alapon szedheti csak a város a lakások bérlőitől a vizdijat. A' város közönsége a vízvezetéki szabályrendeletnek a vízdíjak fizetésére vonatkozó részét 1924-ben módosította s a módosított szabályrendelet szerint a lakbérek négy százaléka fizetendő vízdíjban. Ezt a szabályrendeleíj. módosítást a belügyminisztérium bizonyos változtatások kikötésével hagyta csak jóvá. Igaz ugyan, hogy a törvényhatóság ezeket a változtatásokat elhatározta s az erről szóló közgyűlési határozatot jóváhagyás véeett fel is terjesztette, de az még a mai napig sincs kormányhatóságilag megerősítve. De ha ki is zárjuk megfontolásunkból a kormányhatósági jóváhagyás hiányát, nyilvánvaló, hogy az 1917-es jogállapotra való viszszalérés nem jelentheti az 1924ben alkotott (s kormányhalósáoi jóváhagyással el sem látott) szabályrendeletmódositás életbeléptetését. A lakásrendelet nem a korábbi, hanem az 1917-es jogállapot hatályba visszaállítását rendelte el. E kérdés megvitatásánál eddig igen fontos körülményt hagytak figyelmen kivül. Az uj lakásrendelet nem szállítja le a közüzemi költségeket, csak arról rendelkezik, hogy a bérlők kötelesek az 1917.es jogállapot szerint viselni a közüzemi költséget. Ebből pedig az következik, hogy ha a város magasabb mértékben jogosult a közüzemi költségeket szedni, mint amilyen mértékben a lakásbérlők azt fizetni tartoznak, akkor ez! a különbözetet a háztulajdonosok tartoznak megtéríteni. A uáros vizdij cimén olyan összeget jogosult szedni, mint amilyen összeget eddig szedett, mer*. — mint emiitettük, — az uj lakásrendelet nem szállította le a közüzemi költségek mértékét, csupán a lakókra hárította a közüzemi költségeknek azt a részét, amit már 1917-ben is ők fizettek. Mivel pedig az uj lakásrendelet 3. §-a nem helyezte hatályon kivül, csali kiegészítette a régi lakásrendelet 10. §-át, mely a közüzemi költségeket a lakbérbe bentfoglatnak tekintette, önként következik, hogy a háztulajdonosok kötelesek a közüzemi költségeknek azt a részét továbbra is fizetni, amft az uj lakásrendelet nem háritott át a lakókra. Vagyis ha egy lakás után lakrészenkint számítva 40 pengő lenne a vizdij, a házbér négy százaléka pedig 60 pengőt lesz ki, akkor a város ezután is jogosult az 1924-es szabályrendelet alapján hatvan pengő vizdijat követelni, de ebből a hatvan pengőből az uj lakásrendelet 3. §-a alapján negyven pengőt behajthatnak a lakókon, mig a különbözetként jelentkező husz pengő továbbra is a háztulajdonosok terhe marad. A kifejtetlek szerint behát a lakók Szegeden nem kötelesek többet fizetni vízdíjban, mint amennyit 1917-ben fizettek a lakrészek után. Itt még egy nehéz kérdés vár megoldásra. Az 1917. novemberének első napján a korona körülbelül negyvenöt aranyfillért ért Eldöntendő most már az a kérdés, hogy az 1917-es jogállapothoz való kényszerű viszszatérés mellett lehet-e száz aranyfilléres koronát alapul venni a negyvenötfilléres korona helyett s ott, ahol lakrészenkint öt, négy, illetve három 1917. évi november hó elsejei értékű korona a kötelezettség mai mértékének alapja, lehet-e az 1917-es jogállapotra való kötelező visszatérés melletl öt, négy, illelve három teljes értékű, tehát aranykoronát venni az átszámítás alapjául? A másik eldöntendő kérdés, amit a városi tanács mai határozata nem is érint, az, hogy a szabad rendelkezés alá tartozó lakások után ki köteles vizdijat fizetni: a háztulajdonos-q vagy a lakásbérlő? A korábbi lakásrendelet hatályosságának ideje alatt a város a szabad rendelkezés alá eső lakások után is a háztulajdonostól szedte be a vizdijat. A legtöbhi háztulajdonos a lakbérbe kalkulálta be ezt a közüzemi költséget, előfordult azonban az is, hogy a háztulajdonos a lakójával kötött meg-' állapodás alapján az általa fizetett vizdiiaÉ a lakójára áthárította. Mindenek előtt meg kell állapítani, hogy a városnak az az eljárása, amivel a szabad forgalmú lakások után a háztulajdonostól szedte be a vízdíjat, nem volt jogszerű s a háztulajdonosok nem lettek volna köteleseü a szabad rendelkezés alá eső lakások után a vizdijat befizetni. A régi lakásrendelet 10. §-án nyugodott a városnak ez az eljárása^ ez a szakasz moa« dotta ugyanis ki, hogy »a lakók érdekében fcel-J jesitett szolgáltatásokból (vízszolgáltatás, csatornázás, szemétfuvarozás, kéményseprés, pöcegödörtisztitás stb.) felmerülő költségeket a tulajdonos köteles viselni«. Ez a rendelkezés azonban csak a kötött forgalmú lakásokra vtn matkozott, mert a régi lakásrendelet 2. §-a szerint a szabad rendelkezés alá es5 lakán sokra r>e rendelet hatálya nem terjed kí<t< Kétségtelen tehát, hogy a szabad rendelkezés alá eső lakások után a háztu ajdonos nem volt kötelezhető a közüzemi költségek viselésére s igy joggal tagadhatta volna meg a vizdij ak fizetését is s joggal tiltakozhatott volna az ellen, hogy a bérlő a közüzemi költségeket, melyeket a szabályrendelet szerint a bérlő volt köteles viselni, a lakbérrel kifizetettnek^ a lakbérbe bentíoglaltnak tekintse. Ámde , a most kibocsátott lakásrendelet hatálya alá Is csak a szabad rendelkezés alá nem eső lakások esnek s igy az uj lakásrendeletnek az a rendelV kezése, mely az 1917jes jogállapotnak megfelelően rendezi a közüzemi költségek viselésének kérdését, a szabad rendelkezés alá rső lakásokra nem vonatkozik. Ezek tekintetében kizárólag a helyi vonatkozású iogszabályoK hatályosak. Minthogy azonban a régi szabályrendelet)nek egy, bár téves, értelmezése alapján Sze^ geden az a tényleges gyakorlat alakult ki, hogy a közüzemi költségeket a háztulajdonosok fizették a szabad rendelkezés alá eső lakások • után is s mivel a háztulajdonosoknak ezekben az állandó cselekvésekben megnyilatkozó magatartásából joggal lehet arra következtetni3 hogy kifejezett szerződéses megállapodás nélkül is magukra vállalták s az általuk követeli bérbe beszámították a közüzemi költséget, o szabad rendelkezés alá eső lakások bérlőig akiktől az 192i-es szabályrendelet alapján i a módosított szabályrendeletben megszabott mértékben joggal szedheti be a város a vi& dijat, jogszerűen követelhetik a háztulajdot nostól az általuk fizetendő vízdíjak megtéri' tését, hacsak a Háztulajdonossal szemben <