Délmagyarország, 1929. április (5. évfolyam, 74-97. szám)

1929-04-28 / 96. szám

2 DCLM^wnntisZAG 1929 április 28. Véres üssieütközés Berlinben kommunisták és rendőrök között (Budapesti tudósitónk telefon jelenítése.) Berlinből jelentik: A kommunisták szombaton este a főváros különböző pontjain gyűléseket és felvonulásokat tartottak. A Ftelnrhoftz Plntzon hatszáz főnyi tömeg gyűlt össze, «kik össECfltkőzBudapcst, április 27. Szombaton délelőtt megrendítő szerencsétlenség történt a Horthy Miklósut 57. számú házban. Itt lakik Sámy Sándorné kereskedelmi minisztériumi tanácsos 48 éves felesége. Az úriasszony lakásának fürdőszobájában klasszé keztyüjét akaria kimosni, Közben a fürdőszoba autogajzerjének lángja f»lrob)ian(4>tt:i a benzin« üveget. A detonáció olyan erős volt, hogy » szoba összes nbfohai betörtek, az ajtók kivágód(A Délmagyarország munkatársától) A kereskedelmi minisztérium néhány hét előtt az érdekképviseleteknek tanulmányozás végett megküldött« az uj közszállítási szabályzat tervezetét. Ennek a tervezetnek a megvitatására szombaton délelőtt ankét volt a kereskedelmi minisztértnmban. Az ankéten Hermmnn Miksa kereskedelmi miniszter elnökölt, aki bevezető beszédében elmondotta, hogy a takarékossági bizottság azt tapasztalta, hogy az utolsó évek folyamán bizonyos lara«ág csúszott be a közszállltásokba és egyes hatóságok nem vették figyelembe a szabályzatnak a magyar fpar védelmére vonatkozó intézkedéseit. A kérdéshez elsőnek Hadik János gróf szóit hozzá, aki utalt arra, hogy az állami szállításoknál a vállalkozó csak elméletileg egyenjogú (él a megrendelő hatósággal és ezért felvetette azt a gondolatot, hogy vitás esetekben ne csak a tárcaközi bizottsághoz lehessen panasszal fordulni, hatek a rendőrökkel- Több rendőrt ütlegelni kezdtek, mire a rendőrök lövésekel adtak le. A város más részein is voltak kisebb összetűzések. A rendőrség sok kommunistát tartóztatott le. lak sarkaiból és a láng még a szomszédos szoba lulső falára is átterjedt. A robbanás következtében az úriasszony ruhája tüzet fogott, majd lángot fogott az ajtó és az ablakfa Is. Az úriasszony eszméletlenül terült el a fürdőszoba padlóján. A miniszteri tanácsos felesége arcán, nyakán és kezén szenvedett súlyos égési sebeket, a mentők eszméletlenül szállították a kórházba. nem egy pártatlan választott bíróság döntse el a hatóság és a vállalkozók között felmerülő vitás ügyeket. A mérnöki kamara és az építőipari érdekeltségek képviselői azt kifogásolták, hogy az építészeti kiírások igen sok esetben ugy történnek, hogy az a vállalkozó, akinek megvannak az összeköttetései, az adatok ismerete alapján könnyebben tnd ajánlatot tenni. Stromfeld Károly a vasmüvek és gépgyárak képviseletében azt kivánta, hogy a közszállitási szabályzat intézkedései terjesztessenek ki az olyan iparvállalatokra is, amelyek állami kedvezményben részesülnek, vagy állami szállításokban résztvesznek, A kereskedelmi és iparkamarák nevében a vitában Beiatiny Artúr, a budapesti kamara elnöke, dr. Radó Rezső, a debreceni és dr. Tonelli Sándor, a szegedi kamara főtitkára vettek részt. Tonelli a szegedi kamara nevében főleg azt hangsúlyozta, hogy nem elégséges ha a közszállitási ZEISS Szemüvegek Jggjjg^fofft leomeobizhatóbbah »¿«SS^fW sandbem iienrihnéí. szabályzat kimondja, hogy a járandóságokat pontosan kell fizetni, mert ez már a régi szabályzatban is benne volt és ennek intézkedéseit mégsem tartották be. Felszólalására a miniszter nyomban kijelentette, hogy hajlandó megfontolás tárgyává lenni azt a javaslatot, hogy késedelmes fizetés esetén az illető hatósági közeg anyagi felelősség alá kerüljön, a vállalkozó pedig az elmulasztott fizetéséért kamattérítést kapjon. A vidék érdekében megígérte a miniszter, hogy intézkedni fognak abban az irányban, hogy az úgynevezett központi beszerzések megszűnjenek. Budai 33—Sabária 1:0 (0:0) Budapest, április 27. A Sabária szombaton érdemtelenül vereséget szenvedett a Budai 33-tól a kiesésre sorsdöntő mérkőzésen. A budaiak egy vitatkozó ltnesből érték el góljukat a második félidőben. NÖI KALAP REICH FRICZI halapöruháza Budapest, Váraház körnt 10. siám M Szalmakalap újdonságok már O-SO pengőtől. Színházjegyek a Délmagyarország jegyirodájában elővételi díj nélkül válthatok Felrobbant a benzines üveg Súlyos szerencsétlenség Sámy miniszteri tanácsos lalcásán Pontosan kell fizetni a közszállitási járandóságokat Ankét a kereskedelmi minisztériumban A jó Isten madara Irta: Móra Ferenc. Mikor olvastam a héten, hogy a tanácsurak elhatározták a fogadalmi-templom gólyájának a kilakoltatását, eszembe jntott a szegény csókái gólya halála. Azon aztán el is érzékenyedtem egy kicsit, amire különben is hajlamos voltam, mert éppen a Tömörkény sírjától jöttem haza. (Olyankor szeretek hozzá kiszaladni, nyitás előtt, mikor gondolom, hogy nincsenek látogatói. Könnyebben tudunk ugy szót érteni egymással a magunk dolgairól.) Csókába különben Tömörkény is beletartozik, mint minden, ami szép volt a régi szegedi életemben. Ott tanultam én ki a régészet nyolc osztályát nyolc nagy ásatáson. A kremeuyáki őstelepnek lug.yan nyilván jobb lett volna, ha nem én tanulok rajta, mert az igazi tudóst is megérdemelt volna, nem olyan vakondok-inast, mint én voltam husz-huszonnégy esztendővel ezelőtt. De hát nekem meg igy volt jó. Ha sok mindent elügyetlenkedtem is, mégis csak hazahordtam egy szobányi olyad régiséget, aminek még akkor is csudájára járnak a németek, meg az angolok, mikor én ntánara már a varjú se károg. Aztán megismertem Farkas Szityit, a csókái papot, a legjobb embert, akivel valaha összehozott az élet s aki aztán nekem örök útitársam lett, pedig rég megágyaztak már neki a csókái temetőben. Soha többet olyan napfényes az én életem nem lesz, mint a csókái paplakban volt, amely nyolc éven keresztül minden tavaszon, vagy őszön vendégül látott hol egy hónapra, hol kettőre. Olykor a gazdámat is ki birtam csalni, Tömörkényt, akár az ősök tiszteielére, akár az ősök torára. Akkor is kint volt, mibor a gólya-eset történt, éppen most májusban lesz husz esztendeje. Szityi főtisztelendő három tyúkot is lelőtt a tiszteletére — mindig puskával vágott tyúkot, ezt is csupa jószívűségből, hogy ha már ki kell múlni szegény párának a világból, legalább gyors halála legyen és ne hajkurásszák meg előbb a hóhérok. Én végét se vártam a nagy ebédnek, siettem ki a Kremenyákra, hogy mire a társaság kisétál ejtődzni, akkorára tisztába tegyek egy-két ősembert. Hát ahogy ott hámozzuk a földet, egyszerre csak fölénk lebeg a Tisza felül egy gólya. A falu felül meg jön egy pradalmi kocsi. A gólyával nem sokat törődtek az embereim, nem "éppen újság nekik ilyent látni. Mint aféle uraságból élő zselléreket, jobbágyokat sokkal jobban érdekelte őket, hogy ki ül a kocsiban. Addig találgatták, még kitalálták^ kicsoda. Biz én a nevére már nem emlékszem, de tudom, hogy valami irnok, vagy gyakornok volt, szóval »ifiur«. Nagy kutya a faluban, mint prooonsul a provinciában. fin a jegyzeteimmel vesződtem s csak akkor néztem föl az írásból, mikor az embereim el kezdtek kiabálni. — Hé, mit akar? Hó^ tegye te azt a puskát! Az ifiurra héhóztak, aki célba vette a gólyát. Hallotta-e, nem-e a kurjongatást, nem tudódott ki, de 1« is lőtte a nagy madarat. S akkor az én csókái napszámosaim, magyarok és szerbek, valamennyien zöldhagymát, meg hideg hajába krumplit ebédelő földhöz ragadt szegény emberek, akik mukkanni se mertek még az urasági csősz előtt se, kiugráltak az árkokból és két marékra fogva emelték föl az ásót, lapátot. S ezek az urfélelemhez szelídített jobbágyivadékok, akiktől éi> éve. ken át egy káromkodó szót nem hallottam, ugy lepocskolták az iliurat máz fölmenő áfion is, ho£y az jónak látta közéjük vágatni a kocsissal a lovaknak s ugy elporzitani, hogy se utána vágott kőbalta, se utána hajitott átok ne találja. — Betyárt Gyilkost Akasztófára valói Majd n»egver az Isten, áruért a madarát lelőtted! — hadonásztak elkeseredetten az emberek s csak akkor csőndösedlek el, mikor az öreg Korponai fölemelte a halott gólyát. — No temessük el, embörők! Akkorra Tömörkényék is. odaértek. Szityinek az volt a*véleménye, hogy az ífiurnak nem lesz tanácsos egy pár hétig besötétedés után mászkálni az uccán. Tömörkény pedig kijelentette, hogy őmaga is belemártaná a bicskát. Ezt pedig szívből mondta, Tömörkény István soha nem pózolt. S a minden szegényemberhez barátságos, mindenkinek jó szót adó, senki dolgába nem avatkozó embert egyszer láttam magából kikeltnek. Akkor, mikor a szerkesztőség ablakából kikiabált valami kocsisra, aki a lovát ostornyelezte a Dugonitstéren. — Ne bántsd azt a szegény állatot te lelketlen bitang, mert ha lemegyek, kitaposom a béled! • Tudom, hogy az én barátaim ott a tanácsban nem vérszomjas emberek és barátságos uton akarják eltanácsolni az Isten madarát a toronyból. A maga házán bizonyosan egy se mondana föl neki. De az Isten háza mégis más. Különösen az uj templom nem kiadó madarak számára, akikről föl lehet tenni, hogy nem tartják elég tisztán a lakosztályukat. Hát ez lehet, hogy igy van, de azért a gólya kilakoltatása nekem még sincs szivem szerint Azt hiszem, a jó Istennek se. Krisztus urunk legkedvesebb példázataiban emlegeti az ég madarát s Isten madarainak ezen a ámen is iussa van az