Délmagyarország, 1929. április (5. évfolyam, 74-97. szám)

1929-04-27 / 95. szám

6 DE? JW Aft VMM 5ÍSZÁG l'J2Lt április 2T." Rabolí a cigány, — hogy nyolcpengős btiníeíésél megfizesse Vakmerő lómadás Somogyi-íelepen (A Délmnrfrjarország munkatársától.) Csütörtökön este hét óra titán a Somogyi-telepen nem minden­napi érdekességií rablás történt. Az esti órák­ban Kerepesi István szegedi szobafestő Tápéról gyalog a város felé indult el. Útközben a tápéi uton megszomjazott, majd betért az egyik útszéli csárdába. Az útszéli kis kocsma tele volt ven­dégekkel. A munkából hazatérő tápéi munkások itt vitatták meg a nap eseményeit, a söntés mel­lett pedig cigány-kupccek üldögéllek. Kerepesi le sem ült az asztalhoz, hanem a söntés előtt állva hörpintette ki poharát. A fizetés alkalmával egy ótvenpengős bankjegyet vett elő. A tápéi cigány­kupecek szeme felvillant az ótvenpengős láttára, majd amikor Kerepesi távozott a vendéglőből, az egyik utána surrant Kerepesi a Somogyi-telepen keresztül akart be­jutni a városba. A telep főuccáján fütyürcszvc ballagott, amikor arra lelt figyelmes, hogy valaki követi. Kerepesi meggyorsította lépteit Az isme­retlen szinten sietni kezdett egy üres teleknél utolérte Kerepesit. — Pénzt, vagy étetett — kiáltotta. Kerepesi jól megnézte támadóját és akkor látta, hogy az a vendéglői cigányok egyike. A támadó­nak kés villant meg kezében,. amellyel Kerepesi irca előtt hadonászott. - Nekem csak nyolc pengő kelti —• szólt a j támadó —, de azonnal, mert különben a halálfia j leszel. '' Kerepesi annyira megijedt, hogy azonnal ál akarta adni a pénzt De nem volt aprópénze és támadója sem tudott husz pengősből visszaadni. — Talán váltsuk fel valahol a pénzt —, kockáz­tatta meg Kerepesi, remélve, hogy kínos hely­zetéből igy megmenekülhet. A támadó cigány el is fogadta Kerepesi ajánlatát, mire kettesben betértek Zsókai Lajosné trafik­jába. A trafikban csak asszonyok voltak. A ci­gány szeme pedig vészesen villogott úgyhogy Kerepesi kényszerűségében tanuk előtt lefizette a nyolc pengőt. Idegességében még 50 fillérrel többet is adott a cigánynak, aki a pénzt megszá­molta, majd az 50 fillért visszaadta, hogy a tra­fikban levők előtt ne tűnjön fel gyanúsnak a dolog* Az uccára kiérve a cigány futásnak eredt, majd az éjszaka sötétjében eltűnt. Kerepesi a rab­lásról azonnal jelentést tett a Somogyi-telepi rend­őrőrsnek. Pénteken délben a tápéi csendőrség Petrovics Mihály tápéi cigány személyében el is fogta Kero­pesi támadóját aki beismerte a rablás elkövetését Pelrovics kihallgatása alkalmával elmondotta, hogy a nyolc pengőre azért volt szüksége, mert kihár gásert megbüntetlek. Keresete nem volt és ezért gondolt a rablásra. A rabló cigányt pénteken délután Szegedre hoz­ták és az ügyészség fogházába kisérték.­0 világ legújabb szenzáciúia az OPELm££?*r WonderCSM,a motor csoda kerékpár. 16 és olcsó kerékpár, motor, rádió, varrógép, sportkocsi, gummi és alkatrészek csak gépáruházában Hld ucca 1. I WOLF Szened halála és feltámadása írja: dr. Szabó L6szI6 XXXVIII. fii iörienjéh varossal? Mikor a király a vasúti állomáson felszállott a szalon-kocsijába, indulásának percében igy szólt Tisza Kálmán miniszterelnökhöz, aki szintén fel akart szállni a vonatra: — ön maradjon itt Szegeden; tájékozódjék a körülményekről és mielőbb tegyen nekem jelentést 1 Délután három órakor már Temesvároft volt az odvari különvonat. A vasúti állomá­son Ormós főispán fogadta a királyt, aki a főispánnak arra a jelentéséne, hogy sok szegedi menekült van a városban, leszállt a vonatról. — Látni akarom a szegedieket, mondotta a király. A püspök kocsiján kihajtatott a király a gyárvárosba, — a szegedi menekültek ott vol­tak elhelyezve a Ferenc. József-kaszárnyában. A király a meneküllek közül mindenkit megjszólitott és mindenkit vigasztalt, a gyere­keknek megsimogatta a fejét és nagyon di­csérte Temesvár lakosságának jószívűségét A szegediek nevében Lévay Ferenc főreáliskolai tanár intézett néhány szót a királyhoz: — Felséged kegyelmétől várjuk városunk feltámadását... A király bizakodóan válaszolt: r- Szeged újra felemelkedik és Virágozni fog! Temesvárról Aradon és Budapesten át 'Bécsbe utazott a király, ahol már nagyban folytak az előkészületek ezüstmenyegzőjére. Tisza Kálmán, aki Szegeden .maradt, Her­rich Károlyt kérdezgette a délelőtt folyamán, hogy mit lehetne csinálni, majd visszavonult a Hungária-szállóban a szobájába és késő­estig dolgozott. Másnap, 18-án reggel már Két órakor intéz­kedett a miniszterelnök, hogy üljön össze a mentőbizottság. Ennek az alkalomszerűen ös­szeállított bizottságnak Kállay Ödón képviselő volt az elnöke. Az ülésen legelőször Tisza Kálmán szólalt fel, aki ekkor már át tudta tekinteni a hely­zetet. Nézeteit a következőkben foglalta össze: — Legelső feladat: a víz levezetése és a város belső területének kiszárítása. Ezzel egy­idejűleg helyre kell állítani a városi közigaz­gatást. — Ami a viz levezetését illeti, már szem­mel látható, hogy az átvágásokon igen sok viz folyt le: a város egyes utcáin már száraz szigetek képződtek. Eaeken a szigeteken nagy szivattyúkat fognak felállítani s a leknősebb helyekről, honnan a lefolyás lehetetlen, szi­vattyúzással fogják a vizet eltávolítani. — A károkat illetőleg optimista nézetet val­lott a miniszterelnök; annyi élelem, annyi ruhanemű és annyi készpénzadomány érke­zeti már eddig is, hogy a segélyezés terén az államra előreláthatóan semmi teher sem fog hárulni. — A város újra felépítése s az ipar és keres­kedelem «j életre keltése már az állam köz­reműködése nélkül aligha lehetséges. A mi­niszterelnök nem tett ugyan ebben az irány, ban határozott Ígéretet, de annyit mégis meg­mondott, hogy hosszúlejáratú, kamatmentes kölcsönökre gondol. — Gondolkozott a miniszterelnök a mora­tóriumról i6, de neki ebben a tekintetben aggodalmai voltak; bízott a szegedi pénzinté­zetek szolidságában és megígérte, hogy a kor­mány rajta lesz, hogy a hitelügyek rendes kerékvágásba jöjjenek, amihez a helybeli pénzintézeteknek aránylag nem nagy, állami; támogatásra lesz szükségük". , — A városról Tiszának az volt az állás­pontja, hogy a régi városnak egyelőre körül­belül háromnegyed részét kell újjáépíteni, még pedig egységes, rendszeres terv szerint. Arra a kérdésre, hogy Szeged az állam részéről milyen összegre számithat, a minisz­terelnök azt felelte, hogy ő ezt még nem tudja megmondani. Delhen a vasúti állomáson a közigazgatás ügyeben volt egy kis tanácskozás, amelyen a miniszterelnökön kivül Kállay Ödön, Dánr főispán és Pálfy polgármester s a hatóság képviselője vett részt. A miniszterelnök legelőször is az iránt tuda-j kozódott, hogy a szerencsétlenség bekövet-1 kezte óla voltak-e súlyosabb rendzavarások1 és hogy a mentők hogyan viselték magukat? Pálfy polgármester azt felelte, hogy neki semmi olyan konkrét panaszról, mely jogo­sult volna, nincsen tudomása; a mentők el­járásáról a város nevében a legnagyobb el­ismeréssel nyilatkozott a polgármester. A miniszterelnök arra hivatkozott, hogy a város megsegítésére beérkezett országgyűlési képviselők már nagyon ki vannak merülve; a képviselők tehát elutaznak, a közigazgatás­ban tovább nem segédkezhetnek s igy a vá­rosnak kell ellátni a közigazgatási szolgálatot A katonai parancsnokság képviselője kije­lentelte, hogy mihelyt a katonaság anyagot kap, hajlandó a sekélyebbvizü utcákon gyalog, járókat létesíteni. A főispán és a polgármester illendőnek tar­totta, hogy Lijkács György kormánybiztosról is megemlékezzék; kérték tehát a miniszter­elnököt, hogy a kormánybiztost hagyja to­vábbra is Szegeden. A miniszterelnök azon­ban, bár csak egy napig tartózkodott Szege­den, látta, hogy a kormánybiztos mennyire népszerűtlen. — Lukács György még három uapig marad itt, mondotta Tisza és azután jön haza Buda­pestre. í, ^ 1 Az ülés után »a szegedi polgárok Küldött­sége« tisztelgett a perronon a miniszterelnök előtt. A küldöttség szónoka, Polczner Jenő ügyvéd körülbelül a kővetkezőket mondta: — Külső dolgok", régi mulasztások idézték elő a katasztrófát, amelynek következtében a város lakói közül mintegy, negyvenezer em­ber mindenét elvesztette. Szeged polgárai meg vannak róla győződve^ hogy segítésükre a kormány és a törvényhozás mindent meg fog tenni. Nagy megütközéssel hallották, hogy a város egyik képviselője, Bakay Nándor a képviselőházban idő előlti és egyoldalú intéz­kedéseket javasolt a város megsegítésére. A szegediek kérik a miniszterelnököt, hogy; ne hozzanak elhamarkodott határozatokat és hangsúlyozzák azt az álláspontjukat, hogy csupán csak »kölcsönnel nem lehet Szegedet feltámasztani, hanem azoknak, akik minde­nüket elvesztették^ valami kártalanítást kel­lene adni. A miniszterelnök a küldöttségnek megnyug­tató választ adott elmondta, hogy ö maga sem képzelte volna, hogy a pusztulás mére­tei ilyen roppant nagy mértékűek. Mint a kormány feje, arra fog törekedni, hogy a képviselőház csak olyan indítványokat fogad­jon el, melyek Szeged érdekében állanak; az országgyűlés bölcsesége majd megtalálja a helyes utat arra, hogy Szeged városán hatha­tósan segíthessen. Ezután a miniszterelnök az egy órai vonat­tal elutazott Temesváron át Budapestre. Elsőrendű kerékpár, varrónőn sportkocsik, nvmmlk. varrugcil, alkatrészek. 985 Piroeedínyek, konyhaszerek clönyös részletre. Tnsstk meotyftfJVtel1 Szántó Lajosnál, G6if0rd6vel trember G. F. B. a tökéletes Bembergselyem harisnya lerakat Pollák Testvéreknél

Next

/
Thumbnails
Contents