Délmagyarország, 1929. április (5. évfolyam, 74-97. szám)

1929-04-01 / 74. szám

1929 április 3 í)fiJ M\r,YAnfr?SZÁ(t 5 Nilf Wahlin svéd pénzügyminiszter a röszkei szerb határon Svédország pénzügyminisztere a röszkei „hajózható" határárok partján győződött meg a trianoni szerződés tarthatatlanságáról (A Délmagyarország munkatársától.') Vasárnap néhány órára érdekes vendége volt Szegednek. Délelőtt, negyed tizenegy órakor Mezőhegyesről Szegedre érkezett dr. Nilf Wahlin, Svédország pénzügyminisztere, aki néhány nap óta tartózkodik már Magyarországon. A svéd pénzügyminiszter Mezőhegyesen az állami birtok kezelésének rendszerét tanulmányozta és Szegeden, a várostól néhány kilométerre elhúzódó trianoni határt szemlélte meg. Kívánságára fogadtatása a lehető legegyszerűbb volt. Az állomáson dr. Somogyi Szilveszter polgármester, begavári Back Bernát felsőházi tag, Wimmer Fülöp a kereskedelmi és iparkamara elnöke, dr. Tonelli Sándor kamarai főtitkár és dr. Buócz Béla rendőrfőtanácsos, a szegedi kapitányság vezetője várták. Nilf Wahlin a magyar pénzügyminiszter megbízottjának és a budapesti svéd konzulnak a társaságában érkezett meg. Az állomáson a polgármester néhány szóval üdvözölte, majd az egész társaság autóba szállt és az UJ gyermekklinikához ment. Dr. Hainiss Elemér professzor, a klinika igazgatója kalauzolta végig a svéd minisztert az intézet pompásan berendezett helyiségein. A klinika megtekintése egy félóráig tartott, innen a vendégeket a város autói kivitték a trianoni határra, amely alig néhány kilométernyire húzódik el a várostól és valósággal kettészeli Röszkét. Az autók a szabadkai országutat elzáró határsorompó előtt állottak meg efőször. A sorompón innen kis, nádfödeles kunyhó áll, előtte két magyar határőr. Ez a kunyhó a magyar határőrség őrháza. A sorompón tul, mintegy száz méternyire fehér vasbeton épület, szögletén forgatható páncéltoronynyal. A jugoszláv határőrség őrtanyája. A sorompó mögött szerb finánc posztol, aki csodálkozva tiszteleg Rátkay határőr-alezredesnek, a vendégek kalauzolójának. A nemzetiszínű határsorompó előtt megmutatják a svéd pénzügyminiszternek a térképet, amely sokatmondóan dokumentálja a trianoni határmegállapitás tarthatatlanságát Virágzó, színmagyar községek előtt fut el az uj határ, amely élesen ékelődik bele Röszke falu szivébe. A határ megállapilásának az a keskeny árok volt az alapja, amely a sorompó előtt húzódik végig. A szerbek propaganda-térképein ez a csalornaárok hajózható csatornakén! szerepelt. Étért húzták meg itt a határt, mert a trianoni íarképcsináló k ezt természetes határvonalnak tüntették föl. Nilf Wahlin, Svédország pénzügyminisztere fejrsóválva hallgatta a magyarázatokat és hitetlenkedve nézett át a határon. Nem messze karcsú templomtorony rajzolódott a horizontra, Horgos nagyközség templomának tornya. Horgoson a háború előtt több, mint tízezer magyar lakott és az egész faluban nyoma sem volt a szerbségnek. Mégis Jugoszláviához csatolták ezt a falut is és akik voltak mostanában Horgoson, elmondották hogy már nagyon sok szerb családot telepitettek a színmagyar lakosság közé. A határon keskeny gyalogösvény fut végig, ezt ?> szerb és a magyar határőrség közösen használhatja. Az ösvénnyel párhuzamosan széles kocsiút balad, amely beviszi a társaságot a közeli Röszke faluba. A trianoni országhatár tarthatatlansága itt válik csak igazán nyilvánvalóvá. A határ ilt éles szögletként ékelődik be a község területébe. Az árok innenső partján lévő házak Magyarországhoz tartoznak, a túlsó árokparton álló házak m:'tr Jugoszláviához. A szöglet sarkán szép, fehérre meszelt, nyárfákkal körülültetett, nagyobb ház áll. Bezárt ablaktábláival vakon néz át — Magyarországra. Az innenső soron a község néhány lakója seregtik a vendégek köré. Ünneplőruhás magyarok, legények, lányok, asszonyok, gyerekek. — Mikó möhetünk már át — bök a szemesarkáral szomorúan az árok tujsó partja felé egy őszbecsavarodott magyar. Kérdésére választ nem kap, de a kérdést toím.icsolják a svéd pénzügyminiszternek, aki inegértőleg bólint a fejével. — Rokonaim laknak abba a házba — magyarázta később egy jngujjra vetkőzött legény a sarkon szomorkodó ház felé intve —, mindennap látjuk őket, de nem mehetünk át, még csak nem is beszélhetünk. Tiz éve nézzük egymást. Eleinte beszélgettünk, át-át kiáltoztunk egymásnak. Egyszer a sógort letartóztatták a szerbek, mert azt mondták, hogy hadilitkokat kiáltozott át nekünk. Nagyon megverték. Azóta nein kiáltozunk, csak nézünk. Nézzük, hogy hogy temetik el az öregeket és ők is nézik, amikor mink temetünk. Ezt is lefordítják dr. Nilf Wahlinnek, aki sokáig, hitetlenkedve nézi azt a fehér követ, amely az árok túlsó partjának sarka előtt áll és egyik oldalán M. O. olvasható, a másikon S. H. S. Magyarország—Jugoszlávia. Nem akarja elhinni ezt a hihetetlenséget. Aztán megindul • a kis társaság lassan, gyalogszerrel a határ-uccán végig. A legközelebbi sarkon, tul a »határont, kis, fehér ház áll. Valamikor tanyaház lehetett, most szerb katona posztol előtte szuronyos puskával. A házat magas földsánccal vonták körül, a földsáncon lőrések. ház tetején szerb bádogzászló. Rátkay alezredes átkiált a szerb katonához. Tőle kérdi meg, hogy ^TZAU^ RUM * LIKŐR KONYAK hol a magyar őrség. A szerb tiszteleg és kezével jobbfelé mutat. Az ösvényen tényleg látható a két magyar határőr. A svéd pénzügyminiszternek ismét a térképet mutatják, majd a polgármester kérésére megkérik, hogy tegye cl a térképet emlékbe. Megköszöni és felöltője zsebébe csúsztatja. Egy teljes óráig tartott a határnézés, a társaság azután ismét autókba ül és indul vissza a város felé. Egy óra volt, amikor beértek az autók a városba. Itt megmutatták még a svéd pénzügyminiszternek a Szikra gyujtógyárat, amelynek helyiségein Keller Mihály igazgató kalauzolta végig a vendégeket Két órakor a város szükkörü egyszerű ebédet adott a miniszter tiszteletére. Az ebéden a házigazda polgármesteren kívül megjelent dr. Aigner Károly főispán és a város gazdasági életének néhány vezetője is. A svéd pénzügyminiszter délután négy órakor utazott el Szegedről Budapest felé. m. I. Szerdán kényszeregyességet kér a szegedi Sörvényszéktől a Hazai Textilipar rt. A nagy invesztálások felemésztették a vállalat forgótőkéjét — Ötven százalékos kvótát ajánlanak fel a hitelezőknek — A szegedi bankok követelései teljes őszszegben jelzálogilag biztosítva vannak (A Délmagyarország munkatársától.) A fizetésképtelenségek szegedi sorozatát betetőzi most a Hazai Textilipari rt. ügye, amely arányaiban és jelentőségében messze túlhaladja az eddig nyilvánosságra jutott szegedi fizetésképtelenségi eseteket. A Hazai Textilipari rt. 1920-ban alakult. A gyártelepet és az irodákat Szegeden építették fel, a vállalat főtelepét a budapesti cégiroda jegyezte be. A részvénytársaság annak idején kétmillió korona alaptőkével kezdte meg működését, amelyet az inflációs idők után ötszázezer pengőben állapították meg. Az igazga!óság tagjai dr. Siegescu József egyetemi tanár, elnök, Kármán Vilmos vezérigazgató, Kármán Oszkár műszaki igazgató és Kohn Jakab zsáknagykereskedő. Kétmillió pengőre tehető az az összeg, amit a vállalat az üzembe invesztált. A gyár üzeme hosszabb ideig szünetelt, majd a Pénzintézeti Központ utján hetvenötezer dolláros kölcsönt kapott, amelyből negyvennyolcezer dollár ma Is fennáll. 1927-ben újból megindul az üzem hathatós angol segítséggel. Egy nagy angol cég, a Douglas Fraser et Sohn, Arbroat, Scottland, szállítja a modern gépeket, egy másik angol cég pedig a gyártáshoz szükséges és Indiában termelt nyersanyagot Calcuttából szállítja Hamburgon keresztül Szegedre. A Hazai Textilipar óriási vevőkörrel rendelkezik. Komitensei közé sorozza a uagy magyarországi malomvállalatokat és a cukorkartell is a szegedi gyárból fedezte zsákszükségleteit. A gyár kapacitása évi 120 vagon, ami annyit jelent, hogy évenkint körülbelül kétmillió darab zsákot termel. Amíg csak a jutagyár egymagában működött, nagy nehézségeket kellett küzdeni, mert a nyersanyagnak külföldről való importálása horribilis megterhelést jelentett az üzemköltségre és ez volt az egyik körülmény, ami a meglevő és a meginduláskor sem nagyösszegu forgótőke felfes lemorzsolódására vezetett. A Ueiyzct csak akkor iavull, a útikor a fentebb emiitett Fraser-cég a legmodernebb" fonógépek Szegedre szállításával lehetővé tette, hogy a zsákgyártáshoz szükséges fonal itt készülhessen eL A legmodernebb fonógépeket küldte a Fraser-cég Szegedre és ezek beszerelése! után a Hazai Textilipar fonógyárát a szakértők Középeurópa legmodernebb ilynemű üzemei közé sorozták. Az igy megindult fonó- és szövőüzembe« 450 munkás nyert alkalmazási, 102 szövőgép, elő és kikcszitőgép két turnusban napi négyezer kilogram jutafonalat állit elő. A fonoda üzembehelyezése információnk szerint nagyot lendített a vállalat helyzetén, hiszen az eddig drága vasúti fuvarral ideszállitott fonal most már Szegeden készült. A gyár most üzemének teljes termelését azonnal elhelyezi és megrendelésekkel e pillanatban is bőven el van látva. Fejlődésével ujabb invesztációk váltak szükségessé, ami a még meglevő forgótőkét a nagybankoktól igénybevett kölcsönökön tul is felszívta. Ilyen körülmények között mind erősebben kezdtek jelentkezni azok a tünetek, amelyek az elmaradhatatlan fizetésképtelenséghez vezettek. A vállalat igazgatósága szerdán nyújtja be a törvényszékhez kényszeregyességi ajánlatát és értesülésünk szerint a hitelezőknek 30 százalékos kvótát ajánl fel azokra a tartozásokra, amelyeket külön kielégítési joggal nem biztosított. A gyár tartozásai közül legszámottevőbb öszszeget a Pénzintézeti Központ negyvennyolcezer dollárja tesz ki, de a követelés éppen ugy. mint a Magyar Általános Taknrékpénztár szegedi fiókjának, vagy pedig Ncu Ernő szegedi bankházának a követelése bekebelezésekkel és egyéb biztositékokkal teljes összegében fedezve van. A hitelezők között szerepel egy németországi cég is, a magyar cégek között a Magyar Általános Kőszénbánya. A tartozások összege 360.000 pengő, ezzel szemben az aktivák 1.700.000 pengőre rúgnak. A gyár vezérigazgatója. Kármán .Vilmos a következő nyilatkozatot tette: — A kényszsrejgycsséjSji ajánlatot az igaz-