Délmagyarország, 1929. április (5. évfolyam, 74-97. szám)

1929-04-21 / 90. szám

• y 1939 gnrilis 1Í. DfttMAGY^RS/W O Mln^AN §>#!##« Ir L!#lA»StAf a Ma vasárnap délelőtt fél 11 órohor a Korzó 1*1 HUJ««.«! 1IIROE Mo'ibnn farija szeriTár.iós érdekességii előadását az írásból való megállapitá?okrél Szakáll, a tlöntgen-sxemU qrafologus, aki pár napi ilt tartózkodása óla, valósággal lázbn hozta Szegedet. Személyzete nem győzi a százával ¡Henlkezőket kel'őképen beosztani, hogy a mester elé kerülhessenek. Szakáll, aki méq néhány napig marad vórosunkbar, hétfőn délelőtt II—12-íq ismét ingyen fogadja a *zegénycket, hogy ezzel is rászolgáljon arra a címre, amit a te napi szegény látogatói adtak neki: A szegények lelki tanác&adófa. Ugyvédnyomor és az okiratkényszer Irta: dr. Párfos Ernö< Amióta a magyar ügyvédség sokáig visszafojtott panaszai a közvélemény felé is utat tőrlek maguknak és a segélyt kérő szavak az államhatalom ajtaján is bezörgettek, Zsitvay Tibor az első az igazságügyminiszterek között, aki az ügyvédek siralmas anyagi helyzetét, ugy látszik, nem csupán köteles udvariasságból, hanem valóban fontos közügynek ismerte el és aki a jelek szerint Bem fog a puszta Ígéreteknél megállni, hanem az ügyvédség helyzetének megjavítását a sürgős kormányfeladatok közé sorozta be s már rá is tért a gyakorlati megvalósítás tervének kidolgozására. A tervbe vett intézkedések közt szertepei az okirati kényszer kiterjesztése s ezzel kapcsolata ban az ügyvédeknek vagy azok egy részének okSratkiállitási joggal való felruházása, ami által az ügyvédség részére uj kereseti alkalom s ezzel uj jövedelmi forrás nyílnék meg. Hogy ez a jövedelem számottevő segítséget jelent-e az ügyvédi karra nézve, azt az okirati kényszer terjedelmének és részletes szabályozásának közelebbi ismerete nélkül ma njég nem lehet áttekinteni, de annyi bizonyos, hogy a gondolat szerencsés és az is valószinü, hogy megfelelő kiépítés esetén nagy lépéssel fogja az ügyvédnyomor enyhítésének kérdését előrevinni, még pedig — ext mindjárt hozzátehetjük — egy másik jogászosztály: a közjegyzők megrövidítése nélkül, mert az eddig nyilvánosságra jutott elgondolás szerint a bírói perenkivüli funkciók egy részének a közjegyzőkhöz való átutalásával s igy a közjegyzői ügykör nagymérvű kiszélesítésével a közjegyzők bő kárpótlást nveruek azért a jövedelemért, amelytől az ügyvédek részére biztosítandó okiratkiállitási tevékenység folytán a jövőben elesnek. Az okirati kényszer kiterjesztése tehát, egybekötve az ügyvédekre ruházandó okiratkiállitási joggal, az ügyvédi érdek szemszögéből nézve mindenesetre. kívánatosnak mutatkozik. Ha azonban * kérdést a speciális ügyvédi érdek hangsúlyozásával, vagyis olyan alakban viszik a nagyközönség elé, mintha az okirati kényszer, illetve annak továhbi kiépítése az ügyvédség részére uj jövedelmi forrás megnyitását célozná, ugy a terv i a közvéleményben kevés rokonszenvet fog kel- 1 leni. sőt az ügyvédkérdésben személyileg nem érdekelt, de a jogszabályalkotás terén súllyal biró tényezők ellenzésével is találkozhatik, mert a közfelfogás abból indul ki, hogy ami az ügyvédeknek uj jövedelmet hajt, az másokra nézve bizonyos fokú megterhelést jelent, már pedig egyik társadalmi osztály sem számithat arra, hogy a töbhi osztály szívesen lát olyan jogintézményt^, amely az egyik osztály helyzetét a többi osztály zsebének rovására kívánja akár csak a legkisebb mértékben is megjavítani. Ezért nem lesz felesleges minden egyes alkalommal nyomatékosan rámutatni arra, hogy habár az igazságűgyminiszter az okirati kényszer kiterjeszitését helyes érzékkel és felismeréssel bele tudta illeszteni az ügyvédség anyagi helyzetének megjavítását célzó koncepciójába, mindazonáltal az wkirati kényszer elsősorban nem különleges ügyvédi, hanem általános közgazdasági és főképen igazságügyi érdek. A gazdasági élet fejlődése megkívánja, hogy a magánvagyon minél intenzivebb részt vegyen a javak forgalmában. A magánvagyon erre annál nagyobb hajlandóságot fog mutatni, minél fejlettebbnek látja az intézményes jogbiztonságok, aminek viszont egyik legfőbb támasza a jogok és kötelezettségek pontos és világos Írásbeli szabályozása, szemben a homokra épitett szóbeli meg|állapodásokkal és uyilatkozatokkal. Mihelyt tehát a nagyközönség felismerte azt az előnyt^ amelyet az okirati szabályozás egy aránytalanul csekély költségtöbblet árán biztosit részére, azonnal otthonosabban és biztosabban fogja magát érezni a gazdasági élet forgalmában, ami végső kihatásaiban ugy az egyesre, mint a közre nézve gazdasági előnyt jeleut. Még nagyobb íz okirati kényszer igazságügyi jelentősége, ami ennek a jogintézménynek kellő kifejlesztése mellett a bíróságok munkaterhének lényeges csökkenésében, másfelül a jogszolgáltatás biztosabb megalapozottságában íog megnyilvánulni. A perek jórésze abból a bizonytalanságból születik, amely a szóbeli megállapodások, kije! ittések körül uralkodik s amely a felek részér? a legkülönbözőbb, egyszer helytelen felfogásra, másszor rosszhiszeműségre valló magyarázgatá&t, i:sürést-csavarást teszi lehetővé. Ezzel szemben az okirat világos rendet teremt a felek jogviszonyában, amely ekként magának az okiratnak előírásai szerint simán lebonyolítható anélkül, hogy a felek közt vita merülhetne fel. amelynek eldöntése végett a bírósághoz kellene fordulniok vagy hogy a rosszhiszemű fél alapot találhatna jogtalan perekkel való kísérletezéshez. Nyilvánvaló tehát, hogy az okiratban rejlő ezen önműködő szabályozó erő a bíróságot sok munkától kíméli meg. Ha pedig valamilyen okból mégis perre kerül a sor, ugy az okirati szabályozás mérhetlen igazságügyi jelentősége abban a nagy különbségben fog mutatkozni, amely az okirat és a tanúvallomás, mint bizonyítási eszköz között fennáll. Tudvalevő, hogy ahol valamely 'jogilag fontos tényt okirat hiányában tanukkal kell bizonyítani, a biró órákat kénytelen á. tanuk kihallgatásával s a kuszált vallomások kibogozásával eltölteni, sőt a tanuk nagyobb száma vagy egyik másiknak akadályoztatása esetén ujabb és ujabb tárgyalási határnapok kitűzése válik szükségessé, ami tegyfelül óriási munkaterhet jelent a biróságra nézve, másfelül hosszú hónapokra veti vissza a jogkereső közönség ügyének elintézését, míg ezzel szemben okirat létezése esetén ugyanaz a ténykérdés a legtöbb esetben nyomban a per megindítása ntán, pillanatok alatt tisztázható. De az ezzel járó lényeges munka és idő megtakarításnál is nagyobb sulival esik a latba az okirati bizonyításnak a tanubizonyitás fölötti értékbeli fölénye, összehasonlíthatatlanul nagyobb meggyőző ereje. Ma már nemcsak a' jogász tud ja, de a jogkereső Talnakaí Sports Co. •angol kennisziitői reklámáron dőlmagyarorsüági lerakatnál: Gliicksthal és Társa Csekonics ucca 3. Hnrozás „Tafmaöal" fturbóL. 295 közönség előtt is eléggé ismeretes, hogy a peres eljárási rendszer leggyakrabban használt, tehát úgyszólván legfőbb bizonyítási eszköze: a tanavallomás mennyi kívánnivalót hagy fenn megbízhatóság tekintetében. Nem is kell a megvásárolhatóságra gondolnunk, ami pedig egyes vidékeken, hol nyíltan, hol lappagva, szinte járványszerüen lép fel. A tanu. még ha jellembeli megbízhatóság vagy elfogulatlanság szempontjából nem is eshetik gyanú vagy kifogás alá, gyakran pusztán a tények téves felismerése, emlékeztének, ítélőképességének fogyatékossága vagy a hozzáintézett kérdések helytelen felfogása folytán tesz olyan vallomást, amely a valósággal homlokegyenest ellenkezik. , Az okiratra alapított tényállás megbízhatósága tehát toronymagasságban áll a tanúvallomásra épített ténymegállapítás felett s bízvást elmondható, hogy a jogszolgáltatás olyan mértékben fog az anyagi igazsághoz közelebb jutni, amily mértékben az okirati bizonyítás a tanubizonyitást mai ve-, zető helyéről leszorítja. Az okirati kényszer kiterjesztésének az" ugyvfflkérdés kapcsán történt felvetődése ekként az igazságszolgáltatás több súlyos problémájának megoldásához vezethet. A percek számának ettől várható csökkenése, a perek jó részében az elintézésnek idő és munkabeli egyszerűsítése, de főkép és mindenekelőtt az ingoványos talajon mozgó tanubizonyitás perjogi szerepének megnyirbálása a modern jogfejlődésnek olyan elsőrangú követelménye, amely elül akkor sem lehetne kitérni, ha az okirati kényszer az ügyvédek anyagi helyzetének kérdésével nem volna kapcsolatba hozható. Ui női ÉrtesHem a n. é. hdlqyközSnségel, hogy Budapesten foly-§ tatolt dtvatszalónomat, melyben legelőkelőbb és legkénye- j hebb ízlésű körön- QvnMAfSnn BáifO IIPHQ 0« Clóm alatt megnyitottam. Vállalok ruha . éGet szolga tam ki, OtCíjCÍlSlI, iSESiB tlbCd CÚ &£d!II dldll kosztüm- és kabótfarónokat elsőrangú francia és angal kivitelben, a legmodernebbül kiállítva méltányos árakért. tisztelettel közlöm azt is, hogy megrendelések felvételénél SZ- Ldnd6Sber{J BÖSKC urnő támogat. j « Dáma-Szalón h Te'efon 20—89. 219 nivafldjtoh. eredeti pdrlsí ralíMlc «s tervelt I a ^tfígiyttöaöaaég rendelkezésére állnak. E DÁDIC1 bevásárlási uiamról megérkeztem és az ottani modellIwB kiállításokon a legújabb és legdivatosabb árukat, valamint eredeti modellrajzokat beszereztem. A Budapesti №mu№i\ Vásár ideje alatt —lét 1! lilHiitfUI ilOIMflMBMMMIKte' május l-ilté renflWyfllS OlCSÓ Vásárt rendezeh Eladásra kerülnek a raktáramon levő selymek, csipkék, szalagok, bársonyok és szövetek jelen újságra hivatkozva a vásár tartama alatt a pénztárnál a vásárolt összegből 10 %>»ot visszafizetek. SZENDE M. 43 Budapest, IV., Petőfi Sándor ucca 12 Eredeti Watfenrád LahAIim^» csak nálam Síeyr, Fegyvergyári ft6l«IViP@l szerezhető be. Alkatrészek és oummik olcsón kaohetík. iüterikai Slopl irégép 111 255 nagy választékban. Ráífié k@!féi(Sk. KTdv«r0 flzetétl feltételeit-»!! Kelemen ^fá^rt«**"» K?!prnfn ucca 11, Főpo^la mellett.