Délmagyarország, 1929. április (5. évfolyam, 74-97. szám)

1929-04-04 / 75. szám

1 1929 április DÉTJVÍAGYATÍOHSZAC? XfAi/ aui XUÖ xm r^Mnjií»*» n : MMMMWWMgWWMWUWWyMMMMMMHMHMHHMMMMMWWM^VUMWUMUMMyMMMWWMMMMMMMMMMMMMMMHMUMMMMMMMMMyMyMMMMyMMWWWMMMMWMMMMMWW i" •"%ÉLMR6YRR0RSZRG uj és régi előfizetői | kombinált kedvezményes áron rendelhetik meg i: wj a legkülönbözőbb budapesti és külföldi folyóiratokat, i i 'WWWWWWWWWWWWWWlWWHHnWWWHWWBnWWnWWWWWWWWWWftWWWWWWlWinWWWn R _ m _ • • » •_ _ • mm m m m m m m V ánicv 1/álillin Befelezték a vizsgálatot a két fulyos automobllfzerenáétlenfég ügyében (A Délmagyarország munkatársátólZom­bory János vizsgálóbíró kedden kiutazóit Vá­sárhelyre, hogy az ismeretes halálosvcgü autó­elgázolás ügyében a helyszíni vizsgálatot meg­ejtse. A vizsgálat során most már kétségen­kivül tisztázódott, hogy a kerékpáron haladó Bán Ferenc főkertészt Kis Sándor soffőr autó­jával gondatlanságból gázolta el. A soffőr ugyanis a vele szembe kerülő kerékpáros elől jobbra igyekezett kitérni, holott az előírás szerint balra kellett volna kitérnie. Ebben az esetben az elgázolás elkerülhető lett volna. Az elgázolás ugy következett be, hogy Bán Ferenc az ut jobboldaláról ugyanakkor akart átvágni a baloldalra, amikor a gépkocsi ugyanabba az irányba fordult A gázoló soffőr ellen gondat­lanságból okozott emberölés cimén indult meg az eljárás. Befejeződött a vizsgálat a húsvéthétfői autó­felborulás ügyében is. Az algyői vámnál ugyanis Gera István törvényszéki jegyző ál­tal vezetett autó. amelyben még Klioinyi Fe­rencné és dr. Csöry József orvos ültek, fel­borult. Az autóban ülők kiestek az úttestre és súlyos sérülésekel szenvedtek. A szerencsét­lenül járt utasok állapota azonban már any­nyira javult, hogy a kórházban ki lehetett hallgatni őket. Gera törvényszéki jegyző val­lomása és a helyszíni szemle alapján a vizs­gálat során megállapították, hogy a balesetért a kocsi vezetője nem vonható felelősségre. A nagy sebesség,pel haladó autó ugyanis, ahogy a lejtős uton a töltésre felért, az alulról nem látható árvizemléknek futott neki. Az autó ve­zetője az oszlopot nem láthatta és amikor az autó felfutott a töltésre, az összeütközést már nem lehetett elkerülni. A rossz helyre elhelye­zett emlékoszlop egyébként már nem egy bal­esetnek volt az okozója. Egyetlen gőzturbina látja el villanyárammal Szegedet és hat községet Szerdán tartották meg a 3600 lóerős u; gőzturbina átvételi próbáját (A Délmagyarország munkatársától) A szegedi gázgyár hatalmas géptennében szer­dán délután hat órakor adták át hivatalosan is az özem uj, háromezerhatszáz lóerős gőzturbináját} amelyet a gyár a külvárosrészek világítására vo­natkozó közgyűlési határozat értelmében szerzett be és helyezett üzembe még a mult év decembe­rében. A közgyűlés határozata arra is kötelezte a légszeszgyár igazgatóságát, hogy az' uj turbina hivatalos átvétele alkalmából hivja meg a mérnöki hivatal illetékes tagjait és a műszaki bizottság tagjait, mert ezt a gépet a gyár átháramlásakor a városnak a még nem amortizált beszerzési ár ellenében át kell majd vennie. Az uj gép hivatalos próbája ünnepélyes kere­tek között történt meg. A gyár impozáns gép­termében megjelent dr. Somogyi Szilveszter pol­gármester, a tanács néhány tagja, begavárl Back Bernát felsőházi tag, dr. Tonelli Sándor kamarai főtitkár Buócz Károly műszaki tanácsos, Csányi Ferenc főmérnök és a műszaki bizottság tagjai szinte teljes számban. Meghívott szakértőként Ko­rányi Jenő, a közúti vaspálya igazgatója jelent meg. A meghívottak nagy érdeklődéssel tekintették meg az uj turbinát működés közben. Ez az egy gép látja el a jelenlegi legsúlyosabb terhelés ide­jén is árammal az egész városon kivül azokat a községeket és városokat is, amelyek a szegedi gyártól veszik az áramot. Az összes többi áram­fejlesztő gépek, a régi, hatalmas lenditőkerékkel dolgozó dinamók, a kisebb, ezerötszáz lóerős tur­bina mozdulatlanul pihennek a gépteremben, csak az uj gép dolgozik halkan, előkelően és bámu­latos biztonsággal. Az az erő azonban, amelyet fekete vas testében kifejt, megérzik az egész épü­leten, bár külön vasbeton alapon nyugszik, amely elszigetelten áll az épület többi részétől, finom rezgéseit azért átveszi az egész épület. Az átvételi próbának az volt a célja, hogy megállapítsák, vájjon a turbina gőzfogyasztása nem nagyobb-e a szerződésben megállapított maxi­mumnál. A próbán kiderült, hogy a gözfogyaszlás hat százalékkal kedvezőbb a garantáltnál. Pongrácz Albert, a gázgyár igazgatója előzéke­nyen kalauzolja végig vendégeit a gépház labirin­tusain. Megmutatta a hatalmas kazánokat, a ge­nerátorokat, majd a kapcsolóterem rejtelmesnek tetsző jelzőóráit magyarázta, amelyeken sokeztr voltos áram fut keresztül, hogy eljusson a város minden részébe, mozgassa a gépeket, világítsa az uccákat és átkelve a Tiszán, árammal, erővel, energiával lássál el a közeli községeket. így, el­magyarázva, egyszerűnek, kézenfekvőnek, termé­szetesnek látszik ez a komplikált, ördögi beren­dezkedés. Pongrácz igazgató itt, a márványtáblás, temp­lomi csöndességü kapcsolóteremben, ahol apró vö­rös és zöld lámpák mutatják az egész vezeték­hálózat pulzusverését, néhány szóval cáfol meg sok, népszerövé lett vádat. Bebizonyítja többek között, hogy a szegedi egyetem és az egyetem környékén lévő üzemek, a Máv. szivattyútelepe, a gyermekklinika, a vizmütelep lényegesen több áramot fogyasztanak, mint a hat község, Makó, Dorozsma, Kiszombor, Apátfalva, Szőreg és Ma­gyarcsanád együttvéve. Pedig az egyetemi város­részből egyelőre csak a gyermekklinika a fo­gyasztó. Az átvételi próba órájában az üzemben lévő uj gép terhelése 2000 kilowatt, körülbelül 2800 lóerő volt, ebből az egyetem és a környékén lévő üzemek 220 lóerőt vettek igénybe, a kör­nyékbeli községek pedig mindössze 180 lóerőt. Megmutatta Pongrácz igazgató a gyárnak egyik legérdekesebb műszerét, a villáulszámlálót is. Ez az ügyes készülék számlálólappal mutatja, hogy a környékbeli községekbe kifutó vezetékekbe hány­szor csap bele a villám. Az egyik számlálólap tizenegy, a másik hét villámcsapást mutat. A vendégek, akiket a gyár igazgatója ízletes uzsonnával vendégelt meg, mindvégig a legna­gyobb érdeklődéssel szemlélték meg a gyár gépeit és műszereit. C r PREMIER! fICIflIllfENF A cér gárdistája W^JUHilillL Regényes tőrténei a fehér cár birodalmából Lápisz helyeit kálilúg Debrecen, április 3. Ma tárgyalták a törvény­széken dr. Kerekes Lajos volt debreceni klinikai orvos ügyét, aki 1925-ben a klinikán Tathy Agos. tonné újszülött gyermekének szemébe lápisz he­lyett káíilugot cseppentett A gyermek megvakult, majd három nap múlva tüdőgyulladásban meg­halt. Dr. Kerekes azzal védekezett, hogy a hibát az ápolónő követte el és azt ő már később vette észre. A biróság a pörbeszédek után dr. Kerekest súlyos tesü sértésért 600 pengő pénzbüntetésre ítélte. NEM REPRÍZ! 12 felvonásban. Korzó Mozi Hatévi börtönre iiélték a milliós újvidéki postalopás tettesét Újvidék, április 3. Az újvidéki törvényszéken most tárgyalták azt az érdekes bünpört, amelynek vádlottal Taffe József volt postás, Bicsanlcs Antun és Lukman Mihály. Mint ismeretes, Taffe és két bűntársa követték el azt a nagyarányú postalopást, amely a mult év októberében történt az Uividék —Zombor közötti vonalon. Október 2-án este, amikor az újvidéki pálya-» udvarra érkezett a zombori személyvonat, a posta­kocsi kalauza izgalomtól remegő hangon jelentette az állomásfőnökségen, hogy útközben a posta­kocsiból eltűnt három pénzeszsák, közel egymillió dinár tartalommal. A rendőrség gyanúja Taffo József volt postásra terelődött, aki hasonló bűn­cselekményért már büntetve volt. Ez a gyanú alaposnak is bizonyult, Taffe, amikor többnapi nyomozás után elfogták, cinikusan beismerte tet­tét Elmondta, hogy Lukman Mihály fütőházi laka­tos készített számára álkulcsot és egy harmadik bűntársával, Bicsanics Antun vasúti munkással együttesen követte el a postarablást. Futaknál felkapaszkodott a vonat mozgópostájának lépcső­jére, kinyitotta álkulccsal az ajtaját és egy-két perc alatt kilopta a három postazsákot. Az erdő­ben Bicsanicsnak 12.000 dinárt adott, mig Lukman a zsákmányból 17.200 dinárt kapott. Taffe a tárgyaláson elmondotta, hogy Bicsanics ajánlotta a postakocsi kirablását Tudta, hogy a mozgópostán csak egy altiszt teljesit szolgála­tot. Gyalog ment Bicsanicscsal a vasúti pálya mentén Futakig, ott bevárták az esti vonatot, amelyre, mihelyt az megindult, felkapaszkodtak, Taffe kinyitotta az ajtót és az ajtónyilást a vonat dübörgése miatt nem hallotta az irodában dol­gozó altiszt. Bicsanicscsal együtt kiemelték a zsá­kokat és ugyanilyen módon visszatértek a mozgó­postakocsi lépcsőjére, majd az ütközőn át eljutot­tak az utána kapcsolt teherkocsira, ahol kiborí­tották a zsákokat. Veterniknél leszálltak. Hogy ne kelljen Bicsanicscsal osztozkodni, a pénzes­leveleket kettő kivételével a zsebébe gyűrte. Má­sodik tettestársának, Lukman Mihályuak adott va­lamennyi pénzt, de hogy mennyit, azt nem tudja. Az egyik csomagban tízezer dinár volt, a má­sikban százdin árosok. Kulundzsics Szima vonatvezető elmondta, hogy az ő feladata volt a vonatra felügyelni, de sem­mit nem vett észre. A védő arról beszélt, hogy Taffe József nem beszámítható. Nincs tudatában sem elkövetett cselekményének, sem tettei követ­kezményeinek. A biróság rövid tanácskozás után meghozta ítéletét, amely szerint Taffe Józsefet hatévi börtönre, Bicsanicsot és Lukmant egyenként másfélévi börtönre ítélte. A biróság Taffenél nem talált más enyhitő körülményt, csak a beismeré­sét, ezért alkalmazta a büntetés maximumát. Az Ítélet ellen ugy az ügyész, mint a vádlottak és védők felebbezést jelentettek be. Ma utoljára Elisabeth Bergner.,ei Elza kisasszony Belvárosiban

Next

/
Thumbnails
Contents