Délmagyarország, 1929. március (5. évfolyam, 50-73. szám)

1929-03-10 / 58. szám

'1929 március in. ftfif.iVHCJV'' wimwniwn (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.) Parisból Jelentik: Az itteni mexikói követség jelenti, hogy Veraeruzban a rend teljesen helyreállott és a vasúti forgalom Veraeruz és a főváros között i^mét megindult Escobar tábornok, a felkelők vezére nyugat felé menekült és rengeteg fegyvert, gépfegyvert, muníciót és több százezer dollárt volt kénvtelen hátrahagyni. Pokolgépes merényletet kíséreltek meg a norvég trón­örökös ellen Budapesti tudósítónk telefonjelentése.') Osloból jflentik: Olaf herceg palotája ellen dinamitos me­rényletet kíséreltek meg. A palota bejárata előtt pokolgépet találtak, amely egy kg. dinamittal volt megtöltve és gyujtózsinórja égett. nyolcmillió frankot sikkasztott egy párisi bankár (Budapesti tudósítónk telefonjelentést.') Párisból jelentik: A rendőrség letartóztatta Charadeaux bankárt, aki nyolcmillió frankot sikkasztott. A bankár ugy látszik Hanau asz­szony üzleti fogásainak mintájára vezette bankját. n fővárosi árvaszéken m^mérgezte magát egy ügyvéd Budapest, március 9. Szombaton délben a fővárosi árvaszéken megmérgezte magát dr. Békés Pál ügyvéd. Békés és különváltan élő felesége tárgyaláson jelentek meg az árvaszék­nél T.ászló nevű hétéves gyermekük elhe­lyezése ügyében. A gyermek eddig az anyánál volt s most a törvényes idő eltelte után a férfi magának követelte a kisfiút. A tárgyalás nyugodtan folyt le. Amikor a jegyzőkönyvet lezárták, Békés hirtelen kirohant a folyosóra, zsebéből ismeretlen mérget veti elö és be­vette. Pillanatok múlva nagy görcsök közt összeesett és eszméletét vesztette. A mentők gyomormosást alkalmaztak. Az életunt ügyvé­det eszméletlenül, súlyos állapotban vitték a Jlókus-kórházba. Nem tudják, hogy miért akarta elkövetni az öngyilkosságot, mert a inai tárgyaláson még semmi döntő esemény j nem történt t Hétfőn iléfytán a kultuszminiszter elnökletével ülést tart az egyetemi építési bizottság (A Délmagyarország munkatársától.) Meg­irta a Délmagyarország, hogy a polgármester az árviz ötvenedik évfordulóján rendezendő ünnepségre meghívta a város három ország­gyűlési képviselőjét, Klebelsberg Kunó kul­tuszminisztert, Rassay Káro'.yt és Peldl Gyulát Értesülésünk szerint a meghívást mindhárom képviselő elfogadja. A kultuszminiszter már hétfőn, valószínűleg a kora délutáni órákban megérkezik Szegedre, Rassay Károly és Peidl Gyula pedig hétfőn az esti gyorsvonattal jön­nek. A kultuszminiszter azért jön korábban, mi­vel szegedi látogatását hivatalos célokra is fel kívánja használni. Hétfő délután ót órára, a városháza tanácstermébe összehivatta az egyetemi épitési bizottságot, amelynek ülé­sén maga a miniszter fog elnökölni. Az épi­tési bizottság ülésének igen fontos tárgya lesz. A bizottság most dönt az egyetem kémiai intézetének épitésére tartott versenytárgyalás i ügyében és a munkát azonnal ki is adja a versenytárgyaláson résztvett vállalkozók va­lamelyikének. A kémiai intézet a Templom-tér keleti ol­dalára kerül, arra az oldalára, amelyen a plé­bániapalota áll. A palota tervét Rerrich Béla, a Templom-tér kiképzésére tartott eszmei terv­csinosabb nőket oldalbalökés helyett megcsip­kedték, — fent voltunk az Ultonia fedélzetén, működésem szinterén, 1907 november 26-án délelőtt tizenegy órakor. Félóra múlva a pur­ser beírta nevemet a kivándorlók jegyzékébe és ebben a minőségben szerepeltem december 19-én déli két óráig, amikor a Battery Parknál Newyork talajára tettem a lábamat IL ElfliŰUScIS I unt voltunk a fedélzeten, azaz nyomban lehajtottak bennünket a hálóhelyiségekbe, hogy elfoglaljuk a helyünket. A bűzös, sötét háló­l íyiségek, melyek a komor novemberi napon még barátságtalanabbnak tűntek fel, nem va­lami biztató látványt nyújtottak. De egyelőre senki sem törődött vele, legalább a férfiak r.em. Mindenki elhelyezte cókmókját és sietett vissza a szabad levegőre. Csak az maradt lent, aki nagyon féltette holmiját, vagy attól tartott, 'rogy nem tud a helyére visszatalálni az ágyak • rengetegében. Az asszonyoknak nagyobbik része azonban lent maradt. Lekuporodtak az ágyakra és szótlanul bámultak maguk elé. A gyermekek ijedten húzódtak meg a nekik ide­gen környezetben, ahol a durva matrózok nekik idegen, érthetetlen nyelven kiabáltak. Fent a fedélzeten folyt a munka. Az emelő­daruk nyikorogva dolgoztak, hatalmas áruköte­geket emeltek a magasba, melyek egy pillanat alatt eltűntek a hajó feneketlennek látszó gyomrában. Az egész fedélzet piszkos volt a sok berakott árutól. Néhol mintha liszttel lett volna beszórva, másutt kiömlött az olaj és a víz, az egész pedig tele volt szórva narancs­és citromhéjjal. Olajos kócszag terjengett a levegőben, amely összekeveredve a tenger­víz, kátrány, narancs és kapadohány illatával, izgatóan hatott a szaglószervekre. A publikum állt a fedélzeten és bámult. A legtöbbjének minden idegenszerű volt és csodálatos. A szamosi, tiszai tutajok és dunai gőzösök arányait az Ultonia messze megha­ladta. Szokatlan volt a környezet, az idegen tisztek és matrózok, akik felsőbbségük tuda­tában, a kivándorlókra ügyet sem vetve, mozog­tak közöttük. Legfeljebb alaposan félretánto­ritották, aki utjokban állt és munkájukban za­varta őket A szegény kivándorló pedig, akit oldalba vágtak, megjuhászodott, szótlanul vo­nult félre és nem merte kinyitni a száját. Duhaj legények, akik a falujokban sokkal kisebb dolgokért ölre mentek volna, a hajón tűrtek és hallgattak. Közben pöfögött a gép és a kémény egyre erősebben füstölt Délutánra járt az idő és ké­szülődtünk az indulásra. A daruk beszüntették működésűket. Csikorogva vonták be és erősí­tették őket az árbocokhoz. A hajó végén zaka­tolt a kerék és csörgött a lánc. Felhúzták a vasmacskát Behúzták a pallókat, melyek a kikötő mólójáról a baió alsó helyiségeibe szol. gáltak. Az utolsó pillanatok. Egy elkésett utas — de nem fedélközre való, — kocsin érkezett és sietve rohant fel a hajóra. A kapitány meg­jelent a parancsnoki hídon. A parton álló tisz­tek lekezeltek a kikötői tisztekel és feljöttek a hajólépcsőn. Utolsónak a hajóorvos, aki a legutolsó pillanatig buzgőn magyarázott vala­mit egy civilruhás urnák. Utánuk felvonták a lejáró lépcsőt is. Garády bátyám fel-alá járt a rakparton és kémlelte a hajót Biztosan engem keresett, hogy megpillant-e valahol az utolsó pillanatban. Szántszándékkal elkevered­tém a tömeg közé. A hajó oldalán még egy darabig folyt a helyiérdekű kereskede.em. Egész sereg mozgó boltos tömegeit a rakparton. Madzagon kosa­rak lógtak le a hajó oldaláról, abban vontat­lak fel narancsot, pálinkát, kártyát és egyéb üdítő természetű dolgokat. Néha valamelyik kosár tartalma kifordult és belehullott a kikötő piszkos vizébe. A habok ide-oda ringatták a tök királyt, a narancsot meg almát. Vevő és i eladó ilyenkor lőtávolságból összevesztek, hogy j ki tartozik a baleset okozta kárt viselni, j Az üzletkötéseknek a szürkület vetett véget. Itt is, ott is kigyúltak a villamos lámpák. A hajón felcsillantak a különböző szinü jelző­világosságok. A világitó torony hosszú, elnyúló fénysávokat vetett a tengerre. A jelző tülök belebömbölt a sötétségbe. Utána néhány éles sivitás. Indulás. {Folyt, kőv.í

Next

/
Thumbnails
Contents