Délmagyarország, 1929. március (5. évfolyam, 50-73. szám)

1929-03-06 / 54. szám

OFXMAftY AR«RS'/*(i 1929 március 6. s^szgyári koksz, SZélí ti)z?fa SCüiüfl"¡93nknsS Telefon Teless: Boldogasszony sncgásuf 40. Aktuális dolognak tartom néhány sort irni, hogy most egy papírgyár létesítéséről esik sző. Mit jelent az, hogy egy fejlődő város uj iparteleppel gazdagodik, felesleges magyarázgatni. Nincs foglalkozási ág, mely egy ipartelepből hasznot ne húzna. A munkás megkeresheti kenyerét, állástalan hivatalnokok elhelyezkedhetnek, iparosok keresethez juthatnak, iskolák, művészetek fellendülhetnek, orvosok, ügyvédek jövedelmet nyerhetnek, eltekintve az idővel fizetendő adóktól, melyek a város fejlesztését előmozdítják. A paptros minden népnél nz egész föld kerekségén nélkülözhetetlen mindennapi cikk. Nekünk erről a mindennapi dkkről, a papírról csak kevés fogalmunk van. A népek kultúrájában rohamosan törünk előre és tudjuk, hogy a nagyiparban visszamaradottak vagyunk. Szunynyadö erőinket fel kell keltenünk és az ipar iránti érzékünket, érdeklődésünket élesztenünk kell, mert csak ugy teremthetünk ipart, mely az országokat gazdagítja. Amerikában, Angliában, Németországban, Franciaországban az emberek fogékonyabbak azon tudományágak iránt, melyek az iparban fontosak. Nálunk e fogékonyságot fejleszteni kell. Sok bánaíuft és sok örömet okozott már uekünk egy-egy kis papiros, mely gyakran rongyból készül. Sok fájdalom, sok szórakozás okozója volt már egy kis papiros, egy kis levélke egészen boldoggá tehetett bennünket. És még sem tudunk többet a papirosról, mint azt, hogy papiros! Pedig születésünktől fogva éltünk végéig szerepel nálunk és velük a papiros. A földön élő népek óvenlo 5 milliárd kgr. papirt fogyasztanak. Látjuk tehát, hogy a papir nagy és kiható fontossággal bír. A világhirü német vegyész, Liebig, a népek kultúrájának fokmérőjét a szappanban találja, ö ugyanis azt mondja, hogy amely nemzet a legtöbb szappant fogyasztja, az egyszersmind a Icgkulturállsabb is. Azt merném állítani, hogy ameiy nemzet a legtöbb papírt fogyasztja, amely nemzet az frodalom, tudomány, művészet és ipar terén a legtöbb papirt szükségei!, az a Icgkulluráltsabb! Gondolataik közlésére az emberek már a legkezdetlegesebb korban, hogy egymást megértsék, Írásjeleiket kőbe, ércekbe, ólomba, viaszkba, vagy elefántcsontba vésték. Később állati bőröket, nagylevcifi növényeket (pálmaleveleket) is használtak; ezekre a nagy levelekre irtak és hogy irásuk kivehető legyen, a leveleket olajba mártották. Még nálunk máig is divik az a fégi időből származó szokás, hogy imádottunk nevét egy fa törzsébe (iskolapadokba) véssük. Ne tegyük tőnkre a fátl Erez, mint mi és idővel elhal velünk. Dr. Karabacsek és Wiesner bécsi professzorok Kutatásaik közben a papir eredetére és történetére vonatkozólag ujabb adatokat szolgálnak. A régi egyiptomiak kezdetben egy vizi növényre, az úgynevezett papircserjo levelére irtak. Ásatások alkalmával >ElfaIun<, a régi Arsinae egyiptomi város közelében 1877-ben, a romok között találtak egy ilyen papyrusnövényt felírással. Ezt a papyrnst annakidején Kajner főherceg vásárolta meg. Az arabok már Krisztus után 751-ben készítettek rongyokból papirost és a legrégibb Krisztus sz. utáni 793-ik évből származó papírok elemzésének eredménye, meggyőzte a tudósokat, hogy már ezidőtájt rongyok képezték a papírgyártás nyersanyagát. Ezidőben gyapotból, csalánynövényekből is készítettek már papirost, ma pedig fából, szalmából, kukcrfcaszárból, mely utóbbinak feldolgozása sem áll különös eltérő munkából. Ha a kukoricaszár egy felállítandó gyárhoz nera volna elegendő, a hiányzó mennyiséget más megfelelő növényből is ki lehetne hozni. A 10-ik századból fenmaradt kéziratok a papírgyártás tökéletességére engednek következtetni e korban. Az arab papirgyárosok tulajdonkép maguk is tudósok voltak, akik a papirt maguk gyártották. A 10-ik század vége felé Afrika északi partjain, Görögországban, mindenütt léteztek papírgyárak. Németországban már a 12-ik században ismerték a papir gyártási módját, a 13-ik század végén pedig Európa főbb államaiban léteztek már papírgyárak. A 12-ik és 13-ik századból eredő papírok Briquet genfi tanár vizsgálatai szériát már vászonból készültek. Érthető, hogy a könyvnyomdászat felfedezésével. Gutenberg világraszóló találmánya folytán, a papírfogyasztás óriási mérvben növekedett, úgyhogy nemcsak Németországban, de Franciaországban, Svédországban a gyárak száma mindinkább szaporodott. A közénkori háborúk megszűntével, a westfali békekötés idejében, 1648ban, csendes időkben, az irodalom fellendülésével, annak virágzási korában, a sajtószabadság kezdetével, a népek kulturális fejlesztésével, a papírfogyasztás is mindinkább nagyobb és nagyobb lett. Az értéktelennek látszó, útszélen heverő rongyhulladékból kereseti forrást teremtünk, pénzt, értékpapírt nyerhetünk. A föld kerekségén élő 1600 millió ember közül körülbelül 280 millió ember nem tud irni, 30 millió ember, mint például Afrika népeinél táthatjuk, vagy mint a Himalaya vidékén észlelték, pálmalevelckre, fakéregre ir. 620 millió ember, japán, kinai, papirt fogyaszt és 350 millió ember 18 millió métermázsa papirt fogyaszt évente. Németország 4,886.000 mm-t, Franciaország 2,691.000 mm-t, Anglia 3,364.000 mm-t, ÉszakAmerika 4,270.000 mm-t, Ausztria—Magyarország 1,845.000 mm-t fogyaszt évente és e számokból 18Ó megtudhatjuk, hogy Németország a legnagyobb termeifi és fogyasztó az egész világon. Mig nálunk egy emberre fejenkint és évenkint 4 kg. papir e»lkj addig Németország egy-egy lakójára 5 és fél kg. Jut, Angliában 6 Lu. Ausztriában 2 és fél kg. jut egy emberre. A lenvászonrongyok a legjobb nyersanyagot szolgáltatják, gyapotfonók hulladékai, papírhulladékok szintén megfelelőek. Hazánk összes papir\ gyárai 460.000 mm. papirt termelnek, ami az összfogyasztásnak körülbelül 55 százalékának felet meg. Békeidőkben behoztunk 17,563.344 K, kivitt tünk 3,326.348 K értékű papírárut Ezek a számok mutatják és igazolják, hogy mennyire tömjük a külföldet cs miért uehéz a saját megélhetésünk. Perl Mihály, műszaki vegyész, ny. állami felsőkereskedelmi iskolai tanár. A szeged! kellékes és a miskolci színigazgató kétezer pengős pöre (A Délmayyarorsz'ág munkatársától.') Farkas Mihály, a szegedi színház főkellékese a mult cv junius havában leszerződött Sebestyén Mihály miskolci színigazgatóhoz. A szóbeli meg. egyezés alapján Farkas arra kötelezte magát, hogy szerződésszegése esetén 2000 pengő kártérítést fizet Sebestyénnek. Farkas ezután bol. dogan jött visszn Miskolcról és várta a színigazgató irásos Ortesitését és a szerződést. Sí. bestyén igazgató azonban hallgatott. A kellékes többszöri felszólítására sem válaszolt, úgyhogy már attól félt, hogy szerződés nélkül marad és ezért az utolsó 'pillanatban, hogy egzisztenciáját biztosítsa, sietve leszerződött a szegedi színházhoz. Két hónap után Sebestyén Mihály szerződő levele mégis megérkezett Szegedre, de Farkas Mihály ekkor már a szegedi színház tagja volt. Sebestyén erre pört indított kellékese ellen és a szegedi járásbírósághoz benyújtott keresetében 2000 pengő kártérítés megfizetését követelte. A szeped! szabók egyelem! ratoszállifása »Egy szegedi szabó kisiparos<c névaláírással levelet kaptunk, amelyben a névtelen aláiró a szegedi szabóipari szakosztálynak azt veti a szemére, hogy az egyetemi ruhaszállitások kiosztását »puszipajtásomódra' intézték el. Ebben az ügyben kérdést intéztünk Gombos Istvánhoz, a szegedi ipartestület férfiszabó szakosztályának elnökéhez, aki a következőket mondta: — Érdemben nem kívánok a névtelen levélíróval ebben a kérdésben vitába szállni. Az egyetemi ruhaszállitások ügyét már többször megvitattuk a nyilvánosság előtt is, sőt a szakosztályi ülésen is hosszasan tárgyaltuk, ahol az illető iparosnak nagyon is módjában állott volna az egyetemi ruhaszállitások ügyét szóbahozni. — Ezeknek megállapítása után a névtelen levélíró adataira csak annyit válaszolhatok, hogy azok nem felelnek meg a valóságnak, miután minden egyetemi hallgató oda ment » A 6zegedi járábiróságon Űr. Szalag Zoltánt járásbiró tárgyalta a színigazgató és a kellékes pőrét. Farkas Mihály védekezése során azt állította, hogy a színigazgatónak a szóbeli szerződés megkötése után legkésőbb nyolc napon belül meg kellett volna küldeni a szerződő levelet. A színigazgatóval megkötött szerződése különben is egyoldalú volt. A kellékes kötbér megfizetésére kötelezte magát, ellenben a színigazgató szerződésszegése esetén semmi garanciát nem nyújtott A' járásbíróság a sorozatos tárgyalások során több szinésztauut is kihallgatott, akik igazolták, hogy a színigazgatónak a szóbeli szerződés után nyolc nap múlva meg kellett volna küldeni a szerződési levelet. A' tanuk kihallgatása után a járásbíróság Sebestyén Mihály színigazgatót keresetével elutasította és kimondotta, hogy Farkas kellékes nem követelt el szerződésszegést, amikor végszükségében a szegedi színházhoz szerződött. ruhát csináltatni, ahová akart. Amennyiben nem talált magának valaki szabót, akkor a diákjóléti intézmény vezetője, dr. Szandtner Pál egyetemi tanár ur maga jelölte meg azt a szabót, ahol megcsinálták a ruhát. — Végül pedig ami a »puszipajtáskodő« el* osztást illeti, éppen ezek az úgynevezett »puszipajtásoka kapták a legkevesebbet az eggelemi szállításokból. Kérem még a névtelen levélírót, hogy a legközelebbi szakosztályi ülésen álljon nyiltan elő vélt sérelmével. ® TOüáSss @IM egy szekeret: két áldozat {.Budapesti tudósítónk telefonjelentései) A! szentendrei helyiérdekű villamos kedden este a pesti vámháznál elütött egy szekeret, amelynek bakján ketten ültek. Mindkettő a villamos alá került, ahonnan Kovács István 26 éves födmüvest holtan, Palmer György földművest haldokolva húzták ki. WITTE-0 vHáyfoira amerikai Peíróíeom-tiacemare, 2 lőerőtől 30 lóerőig terjedő nagyságban, szivattyúk, körfűrészek, fatörzs-fűrészek stb. meghajtására *ze<7«?di raktárunkról azonnal szállíthatók! Olcsó és Mmegtolacíitatíó üzem! Magyerar8Mit;l vezérkcnvíselel: SÖ& Szeged, Feketesas ucca 22. szám. iu Telefon 14-28 és 20—31. 525