Délmagyarország, 1929. március (5. évfolyam, 50-73. szám)

1929-03-31 / 73. szám

192fl március 31. DÉLMAG Y AIIORSZ AG Juhász Gyulánál, a budai szanatórium szobájában Egy vers, amit elcsentek az orvosok Budapest, március vége. (A Délmagyarország munkatársától.') Buda dombjain a zsendülő virágok közt gyógyuló, pihenő befegek sétálgatnak enyhe mosolygással. A szauatóríumkertben már napfényes tavasz van, csak a* árkok rejtekeben bújik még mindig a megpiszkosodott kései hó. Felgyűrt kabátok a vézna testeken, sápadt arcok és botratámaszkodott séták. És néhány aggódó látogató, akik fölmásztak ide a házak és a déli vasút fölé, megnézni a sápadozó, lábadozó betegeket És néha egy bokor rejtekéből fölvillanó kacagás hallik: ott már valaki nevet, aki nemsokára kiköltözik innen a szanatóriumkertből. Mások sápadtan és szomorúan figyelik a bokrot és továbbvonszolják magukat a zsendülő virágok közt Ök még reménytelen sokáig itt lesznek a budai dombon és távol a kacagó vámostól. Szanatórinmkert. Betegek, virágok, orvosok. fde néz ki emeleti ablakából a költő. Elkíséri a sétálókat a dombok utjain és különös fénnyel csillognak szemei. Nem mozdul, néz át az üvegen, nézi a kertet Nem megy le sétálni, pedig az orvosok nógatják. Egyedül akar lenni az ablaknál és nem mozdul. Fénylenek a szemei, de nem integetlek. Várja, lesi a megjavulást, szeretne már a kaCagók között mosolyogni, de egyedül marad ömnagávaL És megtörüli a homlokát .Valami fáj még A költő nézi a kertet « Tgy találtam mozdulatlanul, amikor fölvezettek hozzá a lépcsők rejtekén. Nehéz bejutni hozzá, az orvosok nem akarják zavarni. Mélységes csillogással néznek rám a szemek, aztán csöndesen megszólalnak az ajkak; — Hogy vayytok Sz/\aeden~. Nem is vár választ: — Szeretnék már hazamenni.., 'Szegedre '*»issza... Otthon talán jobban gyógyulnék_ De azért nem mozdul a szanatóriumi szobából, ráparancsoltak az orvosok. Csak valami nosztalgiás vággyal szünet nélkül ós minidig Szegedre gondol. — Szeretnék hazamenni« És beszélni kell Szegedről, az emberekről, »z újságokról, az életről és a mozdulatlanmagról. — Csak meggyógyulnék már.- Olyan jő volna megint otthon lenni... Mondom neki, hogy az orvosok teli Tanti ak bizalommal, jó hirrel. Hogy mindössze két-három hét még, mig megpihennek a meghajszolt idegek. Hogy mennyit javult már, mióta itt van a budai dombokon a szanatóriumi csöndben. De ő bizalmatlan. Nem akarja hinni, hogy mindössze két-három hét még az egész. Nem akarja hinni, hogy múlnak a fájdalmak, hogy pihennek az idegek. Nem akar mozdulni az ablaktól, pedig az orvosok nógatják. Értékelő megtiszteléssel, gondos szeretettel becézik az orvosok, ő itt a legelőkelőbb, a legféltveőrzöttebb beteg a sok elpuhult előkelő kőzött Ö a legelőkelőbb: a költő, aki tiz évig p&átázott a párpengőnyi nyugdíjért Mondják az orvosok, hogy mikor bejött ide, Sem akart beszélni. Csak feküdt a díványon lés nézett. Most már tele van kérdéssel, érdeklődéssel, szóval, de még nem akarja hinni, hogy javuL Csak nézi a sétáló kertet és nem mozdul az ablaktól. És haza szeretne menni, az édes-egyetlen Szegedre. * Hogy vagy Gyulus? — kérdem* Fölemeli a szemét: s — Ma reggel azt mondtam az orvosnak, íogy éjszaka meglesték az ápolók és látták: száj volt mondanom valami jót, hogy őrüljenek az orvosok... Csak azért mondtam.., Mindig kitalálok nekik valamit... rKOLLERICH PÁL ÉS F ¿Jill Budapest, IV. Ferenc József rakpart 31. I Szabadalmazol! ! DILTA-DR^TFONAT Nem hiszi, hogy jobban van. De nem tudja, liogyé jszaka meglesték az ápolók és látták: egész éjjel aludt. Édesen, mélyen, álmodozva. És örült az egész szanatórium. Juhász Gyula jól aludt az éjszakai m A' szegedi orvosáról beszél, akit látni Szeretne. Beszélni vele. Mert benne bízik. Ha ő azt mondaná, hogy tényleg jobban van, akkor elhinné Akkor szivesebben maradna még a szanatóriumban és sokkal nyugodtabban. Talán le is menne a kertbe ezen a tavaszi délelőttön. — Tudom — mondja —, hogy otthon mindig a szanatóriumba kívánkoznék és innen mindig haza szeretnék menni.* Mindig változást kiván. mindig vágyik a másik állapotért. És az orvosok ebből azt olvassák, hogy jobban van. Akarata van, célja, energiája. Ügy jött föl ide, mint akinek mindegy minden. Sokat kell kipihennie. « ' Az ápoló tegnap megleste, Hogy vertet irt. Először, mióta itt van. Eldugta a kéziratát, de később elcsenték tőle és lemásolták. Beleírták a szanatóriumi könyvbe, megőrzik a verset amit itt irt a szanatóriumban. Én kicsentem a könyvből, íme a legújabb Juhász-vers: Mini a hajótörött Mint a hajótörött palackját, IIgy dobtam el e verset én, Fölírva életem kudarcát Reménytelenség szigetén. Vándor, ha eljut a kezedbe "" « 'E pár sor, gondolj szánva ránt, Kint elhagyott a jó szerencse 'És nem lelt fényt az éjszakáit. Csak tengek, lengek, mint a kór« Magánosan és hasztalan, Vak és siket nekem a sorsom Minden podgyászom oda van. Kitárom a világviharnak Vacogó, tépett lelkemet 1És várom az örök hatalmai. Amely kegyképen eltemet. B.38 Védïegy a legjobb keritésanyag! Árjegyzékkel «Ívesen szolgálunk Arról a kiabáló hirről kérdezem nevetve, amit szerteszórt a rádió. — Hallottam a hirt —, mondja mozdulatlan szemekkel. Az orvosok mesélték, hogy hallották a rádión, hogy eltűntem... Följöttek hozzám nevetve, hogy Pest azt hiszi, eltűntem... Nevettek. Nem volt igazuk. Én eltűntem az emberek közút... És megmondták neki azt is, hogy királyi cikkeket irtak róla, de nem nézte az újságokat. Nem akart olvasni, még azt sem, amit róla irtak. Nem kér könyvet, csak áll az ablaknál és nézi a kertet. Az ápolónő behozott az asztalára képes újságokat, amiket otthagytak az előkelő vendégek. Die Bühne, L' Illustration, Színházi Élet, Das Leben. Otthagyta őket az asztalon. Képeket sem akar nézni. ^ 1 Cigarettát hoztak. Nem gyújtott — Majd ha otthon leszek_ De egy óra mnlva mégis elmosolyodotti. Ernőd Tamásról és Dutka Ákosról beszélt, akik meglátogatták itt a betegek kőzött és akikkel visszaröpült a felejthetetlen Váradra, az édes mesébe-multba, akikkel Ady Endre mellett járt, amikor még béke volt, irodalom és élet. Mosolygott , És két könny szaladt le A Szeméről,. Sokáig tartott a bucsu. Csak nézett és nyújtotta a kezét Nem szólt semmit, nem mozdult: de üzent. Haza Szegedre Tiz perc is elmúlt Beszélt Aztán mégis véget ért a bucsu. Könnyezett — Majd haza megyek még, — mondta. És elfordult az ablak felé. Vér GyBrgy. Déimasvarország jegyirodája. Bartók Tplpfnn HARMÓNIA hangverseny rendező S ICIKIUII víDalal Szeged. - Igazgatósát' : 3-06. Zrínyi ucca 5. sz. Teleion: 12—38. Április 6, szombat, Tisza, S órakor. HARMONIA VIÍL Bérlet leguen a DtlmaggarorszAg legulrodálában. Teleion: 306. Ne lelefise el, motorkerékpár 600 cm*'fő! feljebb dupla vázzal, mágnes gyújtással, fogaskérék OMM! srtrtb motoráttételezéssel és lemezrugózással ven ellátva. B37 GépJceresíceífelmf és Műszaki Vállalat Ksraeiképwseieií Manüel és Joó Sscged, "Polgár u. 3.