Délmagyarország, 1929. március (5. évfolyam, 50-73. szám)

1929-03-31 / 73. szám

1929 március 31. 0íXMAr,YAROB3ZÁG Pártok, alakulások, tervek a törvényhatósági választások előtt (A Délmagyarország munkatársától.') A közigazgatási reform parlamenti elintézése tudvalevőleg a részletes tárgyalás előtt áll és most már egészen bizonyos, hogy még egy-két hónap és a városi közgyűlések életének mértéke Igetelt Az idén megtartják a törvényhatósági bizottsági választásokat és igy érthető, ha fokozódó érdeklődés nyilvánul meg a közgyűlés még hátralévő munkája iránt és a választásokkal kapcsolatos mozgolódások észlelhetők minden fronton. A közgyűlés épp hosszura nyúlt életének legutolsó hónapjaiban kissé megembereli magát, például a csütörtöki egyetemi vita során is majd valamennyi fölszólaló hangjában volt elan, kritika és nyilt véleményhangoztatás. A városatyaválasztás szelleméről, a különböző csoportosulásról végleges vélemények nem alakultak még ki, annyival kevésbé lehet beszélni végleges elhatározásokról. Vannak, akii/ mindössze két pártba szeretnék tömöríteni a jelölteket és a szavazókat, még pedig egy olyan pártba, amelyik elefélől végiq helyesíi a hatóság mai várospolitikáját és egy olyan pártba, amelyik ennek a várospolitikának ellenzéke. Ennek a csoportosításnak a legkülönbözőbb frakciókban vannak hivei és különösen azzal érvelnek, hogy a városházáról a politikát teljesen távol kellene tartani. Ezzel szemben igen nagy azoknak a tábora, akik szerint a városatyaválasztásokon sem lehet elképzelni mást, mint politikai alapon való csoportosulást, tehát a városatyaváiasztásokaf a fennálló politikai szervezetek fogják lebonyolítani . es igy egészen bizonyos, hogy külön listája lesz az egységes pártnak, a polgári ellenzéknek és a szociáldemokrata pártnak. Még teljesen bizonytalan, hogy a fajvédőknek lesz-e külön listájuk. Az országgyűlési képviselőválasztáson tudvalevőleg a fajvédők támogatták az egységespárti listát, ami egyáltalán nem volt meglepő, hiszen az országos egységes pártnak van fajvédő szárnya és a keresztényszocialisták, akik Bécsből meg-meginditanak egy-egy offenzívát a kormány ellen, idehaza meg nem szűnnek kívülről támogatni a többséget. Annak azonban, hogy a szegedi fajvédők nem mentek önállóan bele a lajstromos szavazásba, személyi okai is voltak, amint bőségesen lesznek személyi okai aunak is, ha a városatyaválasztás fajvédő jelszavak nyilt hangoztatása nélkül fog lezajlani. A fajvédők egyik vezérének pozíciója az elmúlt hetekben tudvalevőleg nagyon meggyöngült. Személyi torzsalkodások egyre jobban szeparálják a szélsőséges elemeket és nem lehetetlen, hogy ezek talajt veszítenek. Válság, vagy gyökeres átalakulás előtt áll a fajvédők orgánuma, mert hiszen nem lehet véletlenek eredménye, hogy a fajvédő lap részvénytársaságának legutóbbi közgyűlésén beválasztották az igazgatóságba Várhelyi Józsefet, Szeged általánosan tisztelt kitűnő főpapját, aki hosszas távollét után újból igazgatósági elnök lesz, beválasztották továbbá dr. Berecz Jánost, a szegedi egyetem kiváló tanárát és beválasztották végül Balogh Istvánt, Várhelyi prelátus titkárát, aki már kezében tartja két hetilap irányítását és akinek a jelek szerint a legilletékesebb faktorok szánhattak döntő szerepet a szegedi katolikus sajtó irányításában. Igen könnyű dolog ennek a három urnák a kurzussajtó igazgatóságába való bevonulásából arra következtetni, hogy ez a változás a fajvédő lap vezetésében, irányításában, szellemében és hangjában is esetleg változást fog előidézni és hogy ez is kapcsolatos lesz a városatyaválasztásokat előkészítő és befolyásoló eseményekkel, az egészen bizonyos. Amennyiben politikai alapon történik meg a csoportosulás, igen valószínű, hogy a polgári ellenzék és a szociáldemokrata párt közöli paktum jön léire. A szavazás ugyanis most nem lajstromos, hanem egyszerűen csak titkos és emellett a rendszer mellett a két párt között esetleg létrejövő paktum az esélyeket egészen biztosan nagy mértékben növelné. Hallottunk már arról is kombinációkat, hogy hány taggal kerülnek majd be a közgyűlésbe az egyes pár1 tok. Ezek a kombinációk természetesen tulkoraiak, egv azonban már ÍJ bizonyos. A laosságnak életérdeke, a város helys irányú fejlődésének elmaradhatatlan feltétele, hogy az uj közgyűlés mindössze 60 választott tagja között minél többen legyenek olyanok, akik a kritika szavával, az alkotásban való részvétel fáradthatatlanságával és a helyes irányú városfejlesztés lankadatlan sürgetésével szerepelnek a közgyűlésen. Ez az elem pedig, hiába, ma sem az egységespártiak, hanem a liberálisok és demokraták közül kerül ki és a jövőben a jelek szerint még inkább az lesz a helyzet, hogy a városi lakosság minden irányú érdekének harcosai és szószólói a politikai ellenzék soraiból fognak kikerülni. Ha tehát a választást politikai pártok csoportosulásai szerint fogják megejteni; a választolt képviselők többsége minden bizonnyal a polgári ellenzék és a szociáldemokrata párt soraiból fog kikerülni és ezt az eredményt a két párt esetleges szövetsége feltétlenül fokozni fogja. Mégis sokaknak van még aggályuk a politikai pártokban való tömörülés miatt. Két igen érdekes szempontot hangoztatnak ezek. Az egyik szerint az egységes párt listáján is lesznek a városi kormányzás szempontjából olyan értékes elemek, amelyeknek az uj közgyűlésbe való bevitele a város érdekéből kij vánatos és amelyek ellen a liberális párt esetleg nem szívesen harcolna. Azt természetesen: senkisem hangoztatja, hogy ezek nem kerülhetnek be a két ellenzéki párt szövetkezése esetén a közgyűlésbe, hiszen az egységes pártnak is vannak bizonyos esélyei, annak ellenére, hogy a választás titkos lesz. Sokkal érdekesebb az az egészen újszerű ötlet, amely szerint politikai pártra és elvekre való tekintet nélkül, de a faivédők feltétlen kizárásával, tömöríteni kellene a kulturelemeket, mert az ilyen csoportosulás biztosítaná a nikinyitni és letagadni, vagy hozzáadni a hiányzó számhoz, ebből a játékból is nagyon gyakran nézeteltérések és verekedések keletkeznek. Eltér viszont a mora a kártyától abban, hogy állandó ordítással jár. Nemcsak a két játékos harsogja ugyanis a számokat, hanem velük ordit a nézők csoportja is. Ezt a játékot a magyarok sehogyse akarták megérteni. Valósággal lenézték az olaszokat, akik még a kártyára is sajnálják a pénzt és a markukkal játszanak. A magyarok körében igy mindig és mindenütt a kártya járta. Kártyáztak a fedélzeten, a hálótermekben, ahol az ágyra kuporodva, hétrét görnyedve ütötték a bankot, étkezés közötti időben az étterem asztalain és az asszonyok osztályán is, ahol jövendőt mondottak és fantasztikus kéneket rajzoltak meg maguknak Amerikáról. )£het, hogy soknak kártyavár lett a reménysége is, amellyel nekiindult Amerikának. Egyszer-kétszer én magam is leültem kártyázni. A kártya révén való barátkozás ugyanis nagyon előnyősnek bizonyult az én saját külön szempontomból. Aki kártyázott velem, az beszédbe is elegyedett és kiszedhette,m belőle, amit akartam. Igaz, hogy olyan piszkos kártya, aminő az Ultonián volt forgalomban, se azelőtt, se azután nem volt a kezemben. Egyik-másik társaság olyan piszkos szerszámokkal játszott, hogy a szineket is nehezen lehetett megkülönböztetni egymástól. Meg is kérdeztem az egyik magyartól: — Mondja, szomszéd, mit csinálnak ezzel a kártyával, ha olyan piszkos lesz, hogy nem látják a számokat? — Hogy mit csinálunk vele? Hazaküldjük fmlékbe Szemere Miklósnak. Mikor ilyen piszkos kártya volt a kezemben, valami furcsa gondolattársulás révén mindig Tápé jutott az eszembe, ahonnét Nyilassy Sándor szedi színekben gazdag paraszt képeinek témáit. Ott láttam egyszer néhány magyart kártyázni az őszi verőfényben a kisajtó előtt. A kártyájuk olyan piszkos volt, hogy mindig az orruk elé tartották, mielőtt lerakták volna, hogy megkülönböztessék a tök felsőt a makk disznótól. A kártya révén ismerkedtem meg Lakos Jánossal, aki bemondása szerint vendéglős volt az ohioi Gibsonban. ő avatott bele a pokerkártya titkaiba és csodálkozott, hogy milyen hamar megtanultam az amerikai kiadású ördög bibliáját. A tőle szerzett tudományomat hazautaztamban a Kaiserin Auguste Victoria első osztályán sokkal kellemesebb társaságban értékesítettem. Ott Mrs. Martin, a világhírű ausztráliai táncosnő, Saharet nővére, egy seattlei szőrme-milliomos leánya, aki Bécsbe jött, hogy Paderevskynél vegyen zongora-leckéket, egy svéd ügyvéd és egy Williams nevű rochesteri orvos voltak a partnereim. Ez a Williams nevű doktor annyira tartotta a barátságot, hogy még ma is küldözgeti nekem amerikai orvosi folyóiratokban megjelenő urologiai szakcikkeinek különlenyomatait Lakos János az olyan emberek közé tartozott, akik szeretnének, de nem tudnak bizalmat kelteni magtik iránt Igen édeskés, behízelgő beszédű ember volt, de a tekintetében volt valami egyáltalán nem rokonszenves vonás. Rozsnyóról vándorolt ki már 1894-ben Amerikába. Odahaza vizi malma volt, Amerikában szalonos lett belőle. Tizennégy esztendő alatt négyszer volt odahaza és minden alkalommal két leányt vátt magával a szalonjába — pincérlánynak. Állítólag negyven dollárt fizetett nekik egy hónapra és ugy bánt velük, mintha tulajdon édes apjuk lett volna. Az uton, mikor összeismerkedtem vele, háromezer dollár volt nála. Azt mondta, hogy a földjét adta el, onnét van ennyi pénze. Azt mesélte, hogy a tulajdon lánya már uri kisasszony Amerikában és magyar tolmács a törvényszéken. Mikor összebarátkoztunk, Lakos János kenetteljes hangon magyarázta: — Lássa, kérem, mind kimegy ez a sok szép nép Amerikáha... Kimennek, mert odahaza nem lehet megélni, igen... Olyan rosszul esik, mikor odahaza azt kell mondani, hogy Amerikában minden sokkal jobb, de hát mit tegyen az ember, mikor igaz... igen bizony ...Jobb Amerikában, kérem, mondom az embereknek... majd meglátja maga is. Odakint mindenki egyforma ... igen... Ilyenformán sajnálkozott Lakos János, hogy a sok szép nép kimegy Amerikába, de minden alkalommal két lányt vitt ki magával, hogy ugy gondoskodjék róluk, mintha tulajdon édes apjuk volna. ...Azt hiszem, az utunk második napján történt, hogy az egész népséget összegyűjtötték a fedélzeten és kioktatták a szerencsétlenségek esetén követendő eljárásról. Elmagyarázták, hogy milyen a mentőcsónak, milyen sorrendben kell rajta helyet foglalni, mire való a mentőöv és hogyan kell felkötni. Az övet egykét emberrel fel is próbáltatták. A közönség a fejét csóválta és bizalmatlankodó megjegyzések hallatszottak: — Nem ér az kérem, ekkora vizben semmit. — Megkapja a nagy hal az ember lábát, oszt lehuzi a viz fenekire... — Kend is tudhatja már, hogy fog kiúszni a tengerből...