Délmagyarország, 1929. március (5. évfolyam, 50-73. szám)

1929-03-27 / 70. szám

£029 március 27. lywiiMwuiw minium III DÉLM A G Y A r. 1P SZ AG Megint újságírót temettünk, megint ujságiróBors teljesedett be a szemünk előtt Ady Endre verssorát: »Éltem, mert néha éltem másnak« föllehetne irni minden újságíró keresztfájára. Egy életen keresztül hajszolni a közérdek fantomját, egy harcos és munkás életen keresztül verekedni a mások érdekéért, elsírni • mások panaszát, hangot adni a mások kívánságának; felháborodni a másokat ért igazialanságok miatt s idegeket, izmokat, egészséget, nyugodt álmot és békés öregséget odadobni a mások igazságáért és mások jogának kiharcolásáért: ez az újságíró sorsa, ez az ojságiró végzete, ez az újságíró élete. És mi * jutalom mindezért? Olykor egy kórházi ágy s olykor egy szemfedő, amivel a kegyelmes-kegyetlen végzet még életében betakarja »a régi harc fiát«. Frank Józsefet, a Szeged s a Délmagrjarortszág egykori felelős szerkesztőjét kísértük kedden utolsó útjára. Az újságírói munka tisztességének és kötelességtudásán'ak példaképe szállt vele sírba. Hosszú évtizedeket töltött a szerkesztőségi íróasztalok gályapadja mellett, de az első pillanattól kezdve az utolsóig, míg az irótoll ki nem hullott kezéből, egész tüdővel és egész erővel húzta az evezőt Fiatalságának minden álmát, férfikorának minden tervét az ólommezőkbe vetette be, áklott-átkozott mezők ezek, soha nem teremnek a magvetőnek. Frank József is szinte szerzetes életet élt, bezárkózva a munkának és kötelességeinek cellájában. Küzdött, harcolt, dolgozott és álmodozott s egyre nehezebb lett a munka, egyre keményebb a harc és egyre szürkébbek lettek az álmok. Amíg erejének teljében volt, egyik dísze volt a szegedi újságíró gárdának. Finomrezdülésü, friss tollal járt mindig az események nyomában. Nemcsak regisztrált, Ítélkezett is s páratlan érzéke s nemes műveltsége mindig megbízhatóan állottak mellette. Egyáltalában: a legmegbízhatóbb újságíró volt. Nem volt olyan válság s nem volt olyan vihar, amelyik őt el tudta volna mozditani Íróasztalának parancsnoki hídja mellől. Mi, szegedi újságírók sokat köszönhetünk finom tollának és finom gondolatainak. S haló porában is köszöntjük kedves, finom, halk és nemes lényének emlékét, ami sokszor vissza fog még járni közénk, emlékezve a kérlelhetetlenül muló fiatalságra. Meghatottan állottunk meg ravatala mellett a jó barátnak, az igaz embernek, a minden szeretetünkre méltó kollégának s elbúcsúzva tőle meghatottan zárjuk szivünkbe el nem muló emlékét * Frank József 1875-ben született Baján, ahol az elemi iskolát is végezte. Középiskolai tanulmányainak folytatására' Szegedre jött a piarista gimnáziumba és itt is érettségizett le jeles eredménnyel. A budapesti egyetemen az orvosi fakultásra iratkozott be, később pedig a bölcsészettudományokat is hallgatta. Mint bölcsész került ki Németországba, ahol Gögingenben a Groedel bárói család hívta meg az egyik fiatal báró nevelőjének. Már Németországban foglalkozott azzal a gondolattal, hogy ujságiró lesz és ezt a tervét valóra is váltotta, amikor visszatért Magyarországba. Szegedre jött és itt mindjárt belépett az akkori Szegedi Naplóhoz, ahol az úgynevezett Kakas mellékletnek volt a szerkesztője. A Szegedi Naplótól a Szegedi Híradóhoz ment át Frank József, majd később néhai Balassa Ármin hires lapjához, a Szeged és Vidékéhez. Ennek a lapnak hosszu ideig a felelős szerkesztője volt. Innen került 1923-ban a Szegedhez, azután a Délmagyarországhoz, amelyet egyidcig mint felelős szerkesztő jegyzett. Betegsége egyre jobban kinozta, meg kellett válnia az újságírástól és 1926-ban az igazgatóság és valamennyi munkatárs legmélyebb sajnálatára átadta a szerkesztést. Kedden délután 3 órakor temették el Frank Józsefet a Vitéz-uccai gyászházból. Az egyszerű fekete fakoporsót az elhunyt családtagjain kivül a szegedi ujságirótársadalom megrendült tagjai jóbarátok és ismerősök állták körül. A koporsóra a Magyar Újságírók Egyesülete szegedi osztálya és a Délmag.yarország koszorút helyeztek. Lamberg Mór főkántor vezetésével az egyházi énekkar gyászdalt énekelt, majd dr. Lővv Immánuel lépett a ravatal elé és elbúcsúztatta a Délmagyarország egykori szerkesztőjét, rámutatva arra a nehéz sorsra, amely az ujságirónafe osztályrésze. A mély gondolatokban gazdag bőszed után Pásztor József mondott meleg éi meghatott hangon utolsó istenhozzádot. A temcW cintermében Lamberg Mór gyászdalt énekelt, azután megindult a temetési menet. Az újságírók vitték a nyitott sirhoz Frank József földi m»j radványait, ahol Tölgyes Gyula búcsúzott el I a sokat szenvedett derék és érdemes kartárstál Nagyszerűen sikerült a DAC hatszáz kllóméteres első turautia Minden városban ünnepélyesen fogadiák a szegedi aulákat (A Délmagyarország munkatársától.) Hajnali szürkület. A reggel még csak kelet felé küzködik az éjszakával, de az uccákon a sötétség bujkál és az álmosan előkúszó autók reflektorai élesen villannak meg a házak ablakain. A Széchenyi-téren Shvoy Kálmán tábornok az első, a Délvidéki Automobil Club első tnrautjának a vezetője. Ott áll a platánok közé kifeszített start-zászló alatt Matolcsy Elemér századossal és Pisztray Géza századossal, a DAC két agilis titkárával. Az autók egymásután érkeznek és jelentkeznek az elnöknél, aki türelmetlenül lesi a városháza óráján a mutatók száguldását Már csak néhány perc hiányzik ax öt órából, a reggel egyre jobban hajszolja az éjszakát amely gyáván vonul vissza a házak mögé, a szűkebb, sötétebb uccákba, ahol még van valami fénye a lámpáknak. Most hirtelen megelevenedik a korzó. Az autók csoportokban érkeznek és amikor a toronyóra az elűzött éjszaka után kondítja az öt órát együtt van a tura minden résztvevője. A levegő csipős, a hölgyek fázósan bújnak az autók süppedő ülésébe, a férfiak felgyűrt gallérral vizsgálják a motorokat, a gumikat, hátha akad még rajtuk valami hiba, amely elkerülte a tegnapi vizsgálat alkalmával a figyelmet és amely veszélyeztetheti a kétnapos turaut sikerét A motorok halkan berregnek és felsorakoznak a startzászló mögött. Az első nagy, hatülésés Diattó kocsi, dr. Shvog Kálmán tábornok kocsija, a második a város 'csukott Diattója, dr. Aigner Károly főispán megy rajta, utána a Magyar Touring Club kocsija következett. Minden autó elején fehér vászonra festett fekete számok. A motorosok a számot mellükön és hátukon viselik. Öt óra néhány perccel együtt van az egész társaság. Husz autó és haí motorkerékpár. i Az álmosság eltűnik, mintha a hajnali szél fújta volna el. Shvoy Kálmán kocsija a starthoz áll és a kővetkező pillanatban már indul is. Tíz perc múlva indul a főispán kocsija és azután szabályos egymásutánban a többi. A ritka autósor rákanyarodik a Kossuth Lajos-sugárutra és néhány másodperc múlva már a dorozsmai országutou kúszik előre. A Délvidéki Automobil Club elindult első pro- i paganda turautjára. A reflektorok egyre halványabban világítják meg a sima utat a nap sápadtan bújik elő a keleti i határ alól és halvány fénye rózsaszínűre festi a dérlepte mezőket. Mert az éjjel nagyon lehűlt a levegő, megbőrösödtek a nehezen felolvadt vizek és a fagy dért vont a mezőkre. A levegő clesen, hidegen csipi az arcokat. A turaut Jelentősége csak az uton domborodott ki teljes mértékben. Szerdán és csütörtökön utolfára a Itt, Szegeden, ebben az álmos, közömbös városban, csak néhány motorbarát lelkesedett érte, de a tömegeket nem igen érdekelte, legfeljebb a nagy felvonulás keltette fel az uccánjárók érdeklődését. De amint elhagytuk Szeged határát kn derült, hogy a DAC túráját még a legkisebb falóban is lázas érdeklődéssel várták. Az országutak mentén, végig, mindenütt, feszes haptákban álló leventék szalutáltak az előttük elsuhanó autóknak; a legkisebb faluban is összegyűlt az autók fogadására a lakosság és egetverő éljenzés fogadott minden autót, minden résztvevőt Sok helyen levente-, vagy tüzoltózenekarok muzsikája várt a túrázókra, a házakat fellobogózták, az utakat fellocsolták, úgyhogy a tara útja valóságos diadalmenet volt. A kocsik megállás nélkül robogtak Dorozsmán, Majsán keresztül egész Halasig. Itt volt az első állomás. A kocsik a tollassapkáju leventék sorfala közölt és a lakosság üdvrivalgásától kisérve vonultak végig a városka főuccáján pontosan, menettervezet szerint félhétkor. A városháza kapujában dr. Thuróezy Dezső polgármester fogadta az érkezőket rövid üdvözlő beszéddel. A klub nevében Shvoy tábornok köszönte meg á barátságos fogadtatást és röviden elmondotta, hogy milyen nagy jelentősége van a motornak, az autónak az élet minden vonatkozásában. Az üdvözlések után a polgármester reggelire hívta meg a tura minden résztvevőjét közel száz embert. A reggeü porapás volt. Forró tea, szalámi, sonka, vájj tojás gyönyörű szervirozásban. Félnyolckor indultunk tovább. A nap már teljes fényében ragyogott és lassan fölmelegítette a levegőt Kecelen, Sükösdön, Érsekcsanádon keresztút vitt az ut Baja-Szent Istvánig, Baja elővárosáig, ahol a korábban érkező kocsik bevárták a többit Ezrekre menő tömeg vette körül az autókat, az ut szélén az önkéntes tűzoltók zenekara húzta a Rákóczi-indulót Amikor megérkezett az utolsó autó is, a sebesültszállító kocsi, Shvoy tábornok kiadta a parancsot az indulásra. Egymástól szabályos távolságra futottak be az autók Bafára, amelynek népe a főtéren, a Szent István-téren várakozott ránk. Rendőrtisztek tartották fenn a nagy tömegben a rendet. Az autók a téren sorakoztak fel, szemben a városházánál, amelynek kapujában Nagy Márton műszaki főtanácsos üdvözölte a túrázókat majd fölvezette őket Szabolyovits Dnsán alispánhoz, akit a túrázók nevében Shvoy tábornok üdvözölt. Megköszönte a barátságos fogadtatást és arra kérte, hogy a DAC-on keresztül ugyanilyen meleg szeretettel támogassa a város és a megye a magyar autósportot. Az alispán rövid beszédben válaszolt, majd villásreggelivel vendégelte meg a résztvevőket, akik egyórai tartózkodás után, háromnegyed tizencgv VIHAR Lewis Stone John Barrymoore és Camilla Horn fümremeke a Belvárosiban Két attrakció műsorban a Bukott zsarnok Laura la Planíe a Rivalda fantomja »zerdfin í§ cílHitrtükHn a Korzóban.