Délmagyarország, 1929. március (5. évfolyam, 50-73. szám)

1929-03-24 / 69. szám

DÍLMAGYARORSZAG 1929 március Kérte minden fiiszerReresfcedésben a most megjelent 148 receptet tartalmazó, szines képekkel illusztrált dr. OEl KER'léle RECEPTKONYVET ára 30 fillér. Ha a fűszeresnél nincs tordulfon közvetlen hozzánk: dr. OETKER A. gyárhoz Budapest, VIII. Conil u. 25. A 127 receptet tartalmazó «Hogyan készül a jó sütemény V cimü könyvecskét kívánatra tovább is ingyen és bérmentve küldi. 125 Az orvos — a beteg — a honorárium Dr. Dcdö Imre orvos, a szegedi Rotary Klubban érdekes előadást tartott Ar orvos — a beteg — a honorárium ctmen. A Fotary Központ ugyanis azt kívánta, hogy a khib egyik orvostagja fejtse ki ki vájjon helyes-e. ha az orvos az egyik beteget többért, a másikat kevesebbért operálja? Dr. Bedő Imre előadásában többek kőzött a következőket mondta: A probléma érdekes. Nem vagyok ugyan sebész, 'de minden gyakorló orvos, mint tudjuk, szintén ugy van azzal, hogy egyik paciensnek többet, másiknak kevesebbet kénytelen számítani a munkájáért. Amerikában az orvosok között csak a sebész az, aki egyeseknek többet, másoknak kevesebbet Számit; s ez a kurdéi az amerikai szellemből fakad, amely nem érti meg. hogy ugyanazon serviceért egyesek többet, mások kevesebbet fizessenek. Beszéltein amerikai családokkal. Mind azt mondták: az én orvosom mindenkinek ugyanannyit számit; megvizsgálja a beteget megírja az orvosságot és elviszi a receptet, leadja az ő gyógyszerészénél, aki clkésziti az orvosságot és hazaküldi. A gyógyszerész az orvosnak percentet fizet. Ez nálunk olyan hatalmas, etikai vétség volna, ami miatt az orvost talán a szövetségből is .kitennék. Az orvos nom ugy van, mint a kereskedő, aki áruját mindenkinek egyforma áron adja. Ha azonban véletlenül tudomására jövök annak, hogy ugyanazt az árut, ugyanaz a kereskedő másnak olcsóbban adja, akkor méltán bosszankodhatom mert ez kereskedőnél nem fair eljárás. Viszont senkinek sem jut a kereskedőnél eszébe, hogy ezen a címen kérjen engedményt. A helyzet a gyakorló orvosnál egészen más. Hogy miért más, azt kellőképen csak akkor tudom megindokolni, ha még előbb pár szóval rámutatok arra a viszonyra, amely az orvost a nem orvoshoz füzi. Ez a viszony ilyenkor három tényezőből tevődik össze, úgymint: a betegség, a kezelés, s a honorárium. Nézzük egyenként e három tényezőt. A betegség pgy szükségtelen rossz, a beteg haragszik elsősorban, mert beteg, másodsorban, mert érzi, hogy rászorul más valakire s ez rossz érzés, harmadsorban, mert tudja, hogy valami olyanért kell firrtnie. amire semmi szüksége nem volt, s amiből semmi haszna sem lesz. Ezt ugy értem, hogy í) kezelés után legföljebb a régi egészségét nyeri vissza, sem fiatalabb, sem egészségesebb nem lesz, mint volt. A betegség tehát, mint mondtam, szükségtelen rossz, a második tényező, az orvos kénytelen-kelletlen szükséges jő, s a harmadik tényező, a honorárium, egy szüksfges rossz. Tudniillik az orvosnak szükséges, a betegnek rossz. Ezért van az, hogv amíg a betegség tart, addig az orvost alig várják, örülnek neki, szerelnék, ha ri'ész nap a beteg mellett ülne, — de mihelyt a beteg lábadozik, már előre félnek a számlától. A honorárium tulajdonképen két részből áll, a bálából és a pénzből. Egy jómódú atya, kinek a .gyermekét 14 napi eszméletlenséggel járó súlyos betegségből húztam ki, ugy, hogy naponta háromszor az orrán át mesterségesen tápláltam, mikor a számlát átadtam neki, a következőket mondta: »Doktor ur, az cn viszonyom önhöz két részre bomlik: ugy mint a hála és a számla. Hálám végtelen, de a számla sok.* Nagyon felháborított a dolog, mert vissza gondoltam azokra az álmatlan éjszakákra, melyeket a beteg ágya mellett töltöttem és ezt feleltem neki: »Ugy van, a mi viszonyunk tényleg két részre bomlik, a hálára, amelyre nem reflektálok, s a számlára, amelyből nem engedek. Mert ön akkor fejezi ki irántam legjobban a háláját, ha nem aláz meg alkudozással, hanem kifizeti a számláját minden frázis nélkül.* <5 ezt be is látta. Sarkalatos különbség tehát a kereskedő és az orvos kőzött az, hogy a kereskedővel előre alkusznak s ha az ár nem felel meg, akkor nem kell megvenni az árut, mig az orvos előbb elvégzi a kötelességét a legjobb tudása szerint, s akkor kezdenek vele alkudni. S még egy: ha egy betegség igen súlyos, s igen nehéz munkát rótt az orvosra, akkor miután hosszít ideig tartott, ezen íi címen is engedményt szoktak kérni. Nem furcsa ez? Éppen olyan, mintha egy munkástól azon a cimen, hogy hosszú ideig, vagy mondjuk állandóan dolgozik valahol, az órabéréből kérnének engedményt. Mi a magyarázata ennek a paradox állapotnak? Szerintem az téves felfogás, amely a maga álszemérmetességében még ma is fennáll, hogy t. i. az orvosnak tiszteletdíj jár. A köztudatba kellene már mennie annak, hogv- az orvosnak munkadij jár. Ez igy egy kissé veszedelmes megállapítás. Mert az orvos tulajdonképen nem munkás, hanem művész, tehát nem ugy jár neki a díj, mint a munkásnak, munkaadók és muukások által közösen megállapított formában, hanem mint a művésznek, aki a szobrának, a festményének árát, művészetének nívója szerint maga szokta megállapítani. Rendesen az az orvos jár legrosszabbul, aki ártalános px-axist folytat, mert ő kezeli a legszegényebb betegeket s az eleve alacsonyra szabott dijakból is engedni kénytelen. Az orvos tehát nem számit egynek többet, másnak kevesebbet, hanem mindenkinek egyformán: kénytelen azonban a szegényebb sorsuaknak engedni. Az orvosok kőzött legmagasabb fokú művészek a sebészek, ők abban is hasonlítanak a művészekhez, hogy munkájukhoz nagy testi ügyesség is kell. Éppen ezért náluk még fokozottabb mértékben áll az, ami a gyakorló orvosoknál, ök az orvosok között a sztárok, a jól fizetettek s a nagykereskedők. Ha valakinek szeretett hozzátartozója megbetegszik és operáció szükséges, akkor két eset lehetséges: vagy rögtön kell neki a sebész, vagy ráér bizonyos időn belül megoperáltatni. Az első esetben minden további nélkül befekszik a beteg a legközelebbi sebészeti osztályra, kórházba, klinikára, vagy szanatóriumba, — s megoperáltatja magát. A második esetben mindent meggondol és megfontol, kiválasztja azt a szanatóriumot s azt a sebészt, amelyik neki legjobban megfelel. Egyik esetben sem gondol azonban arra, hogy a kórház, a klinika, vagy a szanatórium azon a címen, hogy ő nem elég vagyonos, engedni fog az ápolási költségekből, de minden esetben számit a sebész jóságára, aki neki, mint nem vagyonos embernek, bizonyára engedni fog abból a magas műtéti dij.ból, amelyet különben számilani szokott Ezzel szemben a sebésznek a kollégái iránt van- 1 nak kötelességei. Minél nagyobb rangú, elismertebb, vagy hogy ugy mondjam, divatosabb sebész valaki, annál magasabb árnivót kell megállapítania a maga művészetének egy bizonyos műtétére, s annál kisebb az engedmény, amelyet tehet Kell olyan differenciának lenni egy egyetemi sebész tanár, vagy kórházi főorvos és egy gyakorló sebész között, hogy az előbbiek legalacsonyabb műtéti dija még mindig magasabb legyen, mint a gyakori ló sebész legmagasabb honoráriuma. Különben hova jutnánk? Ha pl. kimondanák azt, hogy egy vakbél műtétet mindenki 300 pengőért köteles elvégezni, akkor senki sem volna oly ügyefogyott, hogy magát ne a leghíresebb sebész-szel operáltassa; s mig egypár kiváló sebész meg-' szakadna a nagy munkatömeg alatt, az alatt a ke-* vésbé nevesek, de akik ezt az aránylag egyszerit műtétet még mindig kitűnően tudják elvégezni^) éhen halnának. > Hogy a közönség általános felfogása mennyir<i' az, hogy a sebész a szegényebb embertől keve-j sebbet kell, hogy kérjen, azt mutatják különbéig a birói ítéletek, amelyeket honorárium-perekben] hozni szoktak. J Eklatáns példa volt a múltkor egy kollega ügyei aki paciensével előre megállapodott egy aránylag magas összegben, bizonyos műtét kiviteléért. A paciens nehezen és részletekben megfizette a dij kétharmad részét, azután beszüntette a fizetést azzal, hogy véleménye szerint ő már eleget fizetett. J Pör. A biró a paciensnek adott igazat, mert hiszen amit fizetett már sokkal több volt, mint amennyit a belügyminiszteri díjszabás, mint mini«; mumot megállapít Mérlegelte a biró a beteg vagyoni állapotát és jövedelmét s ezek után is elég-, nek találta a már teljesítet? fizetést. A biró tehátj csak a beteg szempontjából Ítélte meg a dolgot^ hogy az orvos a betegnek munkaképességet adta vissza, az nem is jött számításba, bár elképzelhető^ hogy az orvos és képviselője ezt eléggé hangsuJ lyozták... Az éu véleményem szerint az ilyen szolgáltatást a paciensnek nem a jövedelméből, hanem a vagyonából kell megfizetnie. Azok az idők azonban, amikor a király leánya beteg volt, s a pásztoriba meggyógyította, — már elmultak. Vagyis; minél exaktabb lesz az orvostudomány, s minél jobban távolodik a kuruzslástól, annál inkább szabottá válik az egyes orvosi szolgáltatások ára. Szabottá és alacsonnyá, mert kuruzsló kevés volt,.' de orvos sok van. Hogy az előbbi ítélet még jogilag sem állhat meg, az világos, hiszen egy előzőleg megkötött megállapodásról volt szó; de az orvosra nézve teljesen méltánytalan is. Es veszélyes precedenst képezhet Az amerikai sebészek az extrém gazdagság ha- j zajában dúsgazdag pacienseiknek szintén többet számítanak a műtétekért, mint a szegényebbeknek.J Hogy egy hasonlattal éljek, ugy van ezzel az ember, mint az adóhivatal az adókivetésnél: a gazdag ember többet fizet, a szegény kevesebbet;' de az állam serviceje mindenkivel szemben ugyan-! az; csakhogy a gazdag ember a maga biztonságát, többre kell, hogy becsülje, mint a szegény, aki' nincs is annyira veszélyeztetve. Kerékpár csak elsőrendű gyártmány. Preslo, Puch, Moneí, Goyon verseny 50 P előleggel heti 5, vagy havi 20 P részletre szí Ilit Nagy József ES^Ti Szőlő* és földbirtokokra hosszúlejáratú, olcsókamatu, tőketörlesztési kötelezettség nélküli és 33 éves amortizációs kölcsönöket folyósittatunk ÉS I1. helyre. (Válaszbélyeg küldendő) Budapesti Házkezelő Rt. .Telzálog osztálya Budapest. VI.. Teréz körút 17. K-12 Ha | száljon Bécsbe meg jön, ! a Fürdő »« Ml»« Rádi® sfSi. HOTEL ban, II., ÜL. SFERLG. 5. Magyar családok faláikozó helye. Modern komfort. Folyó hidegmeleg viz minden szobásán. Egyágyas szoba 5 és féi schil.-tol.