Délmagyarország, 1929. március (5. évfolyam, 50-73. szám)

1929-03-24 / 69. szám

1929 március •24. 1" *•! DfiUWAOV-lKORSZAG 5 IMWWWm árait Lzm¿r¿¿ke[íükt f&AMOJ cíkiUjpapZAT is Mmr ClPÖ R.T. SzegecLKirász-iitca CL hmm fi Rosenberq-ékszertizie! után Kirabolták Wiesner Benő fösze?nagykereskedő Iskila-accai üzletét Is Eredménytelen nyomozás a betörök után (A Délmagyarország munkatársától.') Még el sem ültek a Rosenberg-ékszerüzlet kirablásának izgalmai, a vakmerő kasszafurást követő ijszaka ujabb kasszafurást követtek el a Belvárosban. A betörés ezúttal nem járt olyan nagy kárral, mint a rendőrség melletti munka. A legújabb betörést pénteken éjszaka hajtották végre az Iskola-uccai Wiesner Benőféle fűszer- és gyarmatáru nagykereskedésben. A betörők a ház kapuját álkulccsal nyitották ki, azután a folyosóról nyiló ajtón hatoltak az üzletbe. Az ajtón keresztvas volt, ezt lefeszítették, a lakatot összeverték. Az üzletben először pénz után kutattak és a kasszában talált 230 pengő ezüst- és nikkelpénzt magukhoz vették. Érdekes, hogy a kasszában levő mintegy 200 pengő értékű 1 és 2 fillérest nem vitték el. mmmsmm mert nem akartak "Bajlódni a mintegy 40 kilónyi sulyu rézpénzzcl. A pénzt bizonyára keveselték, mert a nyitott Wertheim-kasszát is átnézték, de abban az üzleti könyveken kivül semmit sem találtak. Minden fiókot átkutattak és a fiókokba meg gyertyával is bevilágítottak, mert minden teii van gyertyacsenpekkel. Azután a raktáron levő portékák megdezsmá« lásához fogtak. Mindenesetre választékos Ízlésükre vall, hogy csak a finomabb árukat szedték össze. ime a lajstrom: 40 doboz szardínia és pisztráng, 5 kg. Pick-szalámi. 6 kg. mecseki vai, 5 kg. banán, 4 kg. csokoládé, 6 karton drazsé, 2 bödön liptói luró, 700 doboz svédgyujtó és más sok mindenféle apróság. Minden öszszevetve, közel 1000 pengő a kára a Wiesnerüzletnek. A betörést reggel félhatkor egy korán hazaérkező lakó vette észre, aki azonnal fellármázta a házmestert. Értesítették a rendőrséget, ahonnan dr. Vastagh Zoltán rendőrkapitány vezetésével bizottság szállt ki a helyszínre. Egyelőre itt is csak feltevésekre támaszkodik a rendőrség. A jelek szerint csakis a füszerszakmában jártas egyének követhették el a betörést és igv a nyomozást ebbe az irányba is kiterjesztették. A tetteseknek ezidcig semmi nyoma. Feltűnő az a vakmerőség, amellyel az utolsó betöréseket végrehajtották. Az Iskola-uccai fosztogatók egészen biztonságban érezhették magukat, mert meg voltak győződve arró), hogy péntek éjszaka a rendőrség a Károlv iuccai betörés tetteseit hajszoljaA fca&sszaíuró ftelörőícuek semmi nyoma (A Délmagyarország munkatársától.) Bc^á- | kárt okoztak, mert molt a Délmagyarország arról a yakmerő betörésről, amely a rendőrség szomszédságában péntekre virradóra a Károlyi-uccai Bősemberg-ié\c ékszerüzletben történt. A tettesek a Bokor-üzletből hatoltak az ékszerboltba, még peclig ugy, hogy kibontották a falat, majd rendkívül ügyesen felfeszítették a Wcrtheimszekrény zárait, az utolsó darabig kirabolták, végül pedig a kirakatot fosztották ki. Rosenberg Béla ékszerésznek mintegy 12.000 pengő fiatal és szorgalmas kezdő kereskedő minden pénzét az elrabolt arany- és ékszerárukba fektette be. A' rendőri nyomozás nagy eréllyel indult meg és a. detektívek megfeszített erővel látlak hozzá a tettesek kézrekeritcsére. A fáradságos nyomozómunka eddig azonban hiábavalónak bizonyult, a detektívek semmiféle nyomra nem akadtak, amelyből eredményt remélhettek. A Rosenberg-üzlet tulajdonosa nem tudott IlUONIA £gU Kivándorló hajó törtenete Irta Tonelli Sándor. Másnap reggel, mikor szokásom szerint a fedélzeten cirkáltam, hogy sikerül-e elfognom valami érdekesebb beszélgetést, egy kis emberke csatlakozott hozzám. Szürkébe vegyülő fekete bajuszkát viselt, a haját minden negyedórában kis fésűvel igazgatta cs előkelő szabású, de kopottas sötétkék ruháját állandóan pucolta, mintha attól tartott volna, hogy por lepi be a tenger közepén. Különösön feltűnő volt meglepően formás, szép kis keze. Akármelyik társaságbeli asszonynak becsületére válhatott volna. Emberem sehogyse illet bele a fedélköz publikumába. Ugy látszik, ő is kiérezte belőlem a jobbfajta embert és azért csatlakozott hozzám. Legelőször is megkérdezte, hogy tudok-e franciául. Mikor franciául feleltem neki, választékos szavakban fejezte ki boldogságát, hogy valakire akadt, altivei lehet értelmesen beszélni. Azután bocsánatot kért, hogy félórai egészségügyi sétáját végezhesse a fedélzeten. Utána örömmel rendelkezésemre áll egy kis eszmecserére. A bemutatkozás során megtudtam, hogy l'Jeliannis Leonidásnak hívják és füszerkereskedö volt Volóban. Voló azonban rothadt fészek és már a fél város kivándorolt Amerikába. Most is mennek ki vagy tizen, de azok mind közönséges emberek, ő Bridgeportba késziS és vagy vendéglőt, vagy vegyeskereskedést szándékozik nyitni, mert ott sokan vannak honfitársai, akik kétségkívül támogatni fogják a vállalkozását. Deliannis Leonidás csak névszerint volt rokona a hős spártai -királynak, vitézségben azonben azonban nem nagyon mérkőzhetett vele. Akárhányszor valami püfölés, ütlegelés történt a hajón, ami bizony még tréfából is előfordult, óvatosan a fedélzet ellenkező oldalára került. Semmiféle zavaros eseménybe nem akart belekeveredni és rosszaló véleményét szokta kifejezni, hogy én intelligens ember lettemre nem tartom magam eléggé távol az efféle alantas elemektől. A hálóhelyem körüli társaságot is erősen kritizálta és felajánlotta, hogy költözzem le hozzá a hajófenékre, ahol két lira borravalóért egész külön sarkot biztosított magának. Noha ez a jó hely neki költségébe került, lemond a reám eső részről, mert igen nagyra becsüli a társaságomat Deliannis Leonidásnak igen különös nézetei í voltak a nemzetiségi kérdésről. Azt előre el- • várta, hogy őt honfitársai Amerikában támo- J gassák, mégis azt hangoztatta előttem, hogy ö már felülemelkedett mindenféle kicsinyes nemzeti előitéleten. — Mi, akik több nyelven beszélünk és intelligens emberek módjára tudunk érintkezni egymással, tuiajdonképen internacionalisták vagyunk. Remélem, ön is uey erzi, hogy közelebb áll hozzám, mint azokhoz, akiknek ilyen durvaságokban telik a kedvük. Néha még olyan hangon is megerősítette ezt a tételét, hogy Perikies sem mondhatta volna nagyobb lenézéssel: — Mert ezek barbárok... Barbárok, kérem... Hasonló rossz véleményen volt útitársainak többségéről Deutsch János is, aki a Kotányiféle paprika-cégnek volt az utazója. Sógorának biztatására ment ki Amerikába, hogy paprikaimport üzletet rendezzen be; először kicsinyben, azután nagyban. Kicsiny kövérkés ember volt és szörnyen büszkélkedett, hogy egész uton nem kapta meg a tengeri betegséget. Azt srokta mondani, hogy ő paprikával foglalkozik, de a természete olyan, mint a bors. Kicsi a bors, de erős. Az előkelőségek között volt még egy Keszthelyen végzett gazdász, aki a tengeren is bricseszt és lovaglócsizmát viselt, egy Janek nevű korcsmáros, egy cirkuszi mutatványos és egy érettségizett diák, akit azt hiszem, a családja küldött ki a tengerentúlra, hogy az élet iskolájában ember legyen belőle. Janek először a Ferencvárosban, azután a Podmaniczky-utcában, végül Újpesten mérte r>z italt. Lengyel eredetű volt, erősen szlávos akcentussal beszélt és magát ugy szokta jellemezni, hogy >én is csibisz vagyok a Ferencvárosául«. Annyiban különbözött a többiektől, hogy ő volt az egyetlen a hajón, aki tudatosan vetette fel a zsidókérdést. A zsidózás napirenden volt ugyan a többieknél is. de let:-