Délmagyarország, 1929. március (5. évfolyam, 50-73. szám)

1929-03-24 / 69. szám

1929 március •24. 1" *•! DfiUWAOV-lKORSZAG 5 IMWWWm árait Lzm¿r¿¿ke[íükt f&AMOJ cíkiUjpapZAT is Mmr ClPÖ R.T. SzegecLKirász-iitca CL hmm fi Rosenberq-ékszertizie! után Kirabolták Wiesner Benő fösze?nagykereskedő Iskila-accai üzletét Is Eredménytelen nyomozás a betörök után (A Délmagyarország munkatársától.') Még el sem ültek a Rosenberg-ékszerüzlet kirablá­sának izgalmai, a vakmerő kasszafurást követő ijszaka ujabb kasszafurást követtek el a Bel­városban. A betörés ezúttal nem járt olyan nagy kárral, mint a rendőrség melletti munka. A legújabb betörést pénteken éjszaka haj­tották végre az Iskola-uccai Wiesner Benő­féle fűszer- és gyarmatáru nagykereskedésben. A betörők a ház kapuját álkulccsal nyitották ki, azután a folyosóról nyiló ajtón hatoltak az üzletbe. Az ajtón keresztvas volt, ezt le­feszítették, a lakatot összeverték. Az üzletben először pénz után kutattak és a kasszában ta­lált 230 pengő ezüst- és nikkelpénzt maguk­hoz vették. Érdekes, hogy a kasszában levő mintegy 200 pengő értékű 1 és 2 fillérest nem vitték el. mmmsmm mert nem akartak "Bajlódni a mint­egy 40 kilónyi sulyu rézpénzzcl. A pénzt bizonyára keveselték, mert a nyi­tott Wertheim-kasszát is átnézték, de abban az üzleti könyveken kivül semmit sem találtak. Minden fiókot átkutattak és a fiókokba meg gyertyával is bevilágítottak, mert minden teii van gyertyacsenpekkel. Azután a raktáron levő portékák megdezsmá« lásához fogtak. Mindenesetre választékos Ízlésükre vall, hogy csak a finomabb árukat szedték össze. ime a lajstrom: 40 doboz szardínia és piszt­ráng, 5 kg. Pick-szalámi. 6 kg. mecseki vai, 5 kg. banán, 4 kg. csokoládé, 6 karton drazsé, 2 bödön liptói luró, 700 doboz svédgyujtó és más sok mindenféle apróság. Minden ösz­szevetve, közel 1000 pengő a kára a Wiesner­üzletnek. A betörést reggel félhatkor egy korán haza­érkező lakó vette észre, aki azonnal fellár­mázta a házmestert. Értesítették a rendőrsé­get, ahonnan dr. Vastagh Zoltán rendőrkapi­tány vezetésével bizottság szállt ki a hely­színre. Egyelőre itt is csak feltevésekre tá­maszkodik a rendőrség. A jelek szerint csakis a füszerszakmában jártas egyé­nek követhették el a betörést és igv a nyomozást ebbe az irányba is kiter­jesztették. A tetteseknek ezidcig semmi nyoma. Feltűnő az a vakmerőség, amellyel az utolsó betöréseket végrehajtották. Az Iskola-uccai fosztogatók egészen biztonságban érezhették magukat, mert meg voltak győződve arró), hogy péntek éjszaka a rendőrség a Károlv i­uccai betörés tetteseit hajszolja­A fca&sszaíuró ftelörőícuek semmi nyoma (A Délmagyarország munkatársától.) Bc^á- | kárt okoztak, mert molt a Délmagyarország arról a yakmerő be­törésről, amely a rendőrség szomszédságában péntekre virradóra a Károlyi-uccai Bősem­berg-ié\c ékszerüzletben történt. A tettesek a Bokor-üzletből hatoltak az ékszerboltba, még peclig ugy, hogy kibontották a falat, majd rendkívül ügyesen felfeszítették a Wcrtheim­szekrény zárait, az utolsó darabig kirabolták, végül pedig a kirakatot fosztották ki. Rosen­berg Béla ékszerésznek mintegy 12.000 pengő fiatal és szorgalmas kezdő kereskedő minden pénzét az elrabolt arany- és ékszerárukba fektette be. A' rendőri nyomozás nagy eréllyel indult meg és a. detektívek megfeszített erővel látlak hozzá a tettesek kézrekeritcsére. A fáradságos nyomozómunka eddig azonban hiábavalónak bizonyult, a detektívek semmiféle nyomra nem akadtak, amelyből eredményt remélhettek. A Rosenberg-üzlet tulajdonosa nem tudott IlUONIA £gU Kivándorló hajó törtenete Irta Tonelli Sándor. Másnap reggel, mikor szokásom szerint a fedélzeten cirkáltam, hogy sikerül-e elfognom valami érdekesebb beszélgetést, egy kis em­berke csatlakozott hozzám. Szürkébe vegyülő fekete bajuszkát viselt, a haját minden negyed­órában kis fésűvel igazgatta cs előkelő szabású, de kopottas sötétkék ruháját állandóan pucolta, mintha attól tartott volna, hogy por lepi be a tenger közepén. Különösön feltűnő volt meg­lepően formás, szép kis keze. Akármelyik tár­saságbeli asszonynak becsületére válhatott volna. Emberem sehogyse illet bele a fedélköz publikumába. Ugy látszik, ő is kiérezte belőlem a jobbfajta embert és azért csatlakozott hozzám. Legelőször is megkérdezte, hogy tudok-e fran­ciául. Mikor franciául feleltem neki, választé­kos szavakban fejezte ki boldogságát, hogy valakire akadt, altivei lehet értelmesen beszélni. Azután bocsánatot kért, hogy félórai egészség­ügyi sétáját végezhesse a fedélzeten. Utána örömmel rendelkezésemre áll egy kis eszme­cserére. A bemutatkozás során megtudtam, hogy l'Jeliannis Leonidásnak hívják és füszerkeres­kedö volt Volóban. Voló azonban rothadt fé­szek és már a fél város kivándorolt Ameri­kába. Most is mennek ki vagy tizen, de azok mind közönséges emberek, ő Bridgeportba ké­sziS és vagy vendéglőt, vagy vegyeskereske­dést szándékozik nyitni, mert ott sokan vannak honfitársai, akik kétségkívül támogatni fogják a vállalkozását. Deliannis Leonidás csak névszerint volt ro­kona a hős spártai -királynak, vitézségben azon­ben azonban nem nagyon mérkőzhetett vele. Akárhányszor valami püfölés, ütlegelés történt a hajón, ami bizony még tréfából is előfordult, óvatosan a fedélzet ellenkező oldalára került. Semmiféle zavaros eseménybe nem akart bele­keveredni és rosszaló véleményét szokta ki­fejezni, hogy én intelligens ember lettemre nem tartom magam eléggé távol az efféle alantas elemektől. A hálóhelyem körüli társaságot is erősen kritizálta és felajánlotta, hogy költözzem le hozzá a hajófenékre, ahol két lira borravaló­ért egész külön sarkot biztosított magának. Noha ez a jó hely neki költségébe került, le­mond a reám eső részről, mert igen nagyra becsüli a társaságomat Deliannis Leonidásnak igen különös nézetei í voltak a nemzetiségi kérdésről. Azt előre el- • várta, hogy őt honfitársai Amerikában támo- J gassák, mégis azt hangoztatta előttem, hogy ö már felülemelkedett mindenféle kicsinyes nemzeti előitéleten. — Mi, akik több nyelven beszélünk és intelli­gens emberek módjára tudunk érintkezni egy­mással, tuiajdonképen internacionalisták va­gyunk. Remélem, ön is uey erzi, hogy közelebb áll hozzám, mint azokhoz, akiknek ilyen dur­vaságokban telik a kedvük. Néha még olyan hangon is megerősítette ezt a tételét, hogy Perikies sem mondhatta volna nagyobb lenézéssel: — Mert ezek barbárok... Barbárok, kérem... Hasonló rossz véleményen volt útitársainak többségéről Deutsch János is, aki a Kotányi­féle paprika-cégnek volt az utazója. Sógorának biztatására ment ki Amerikába, hogy paprika­import üzletet rendezzen be; először kicsiny­ben, azután nagyban. Kicsiny kövérkés ember volt és szörnyen büszkélkedett, hogy egész uton nem kapta meg a tengeri betegséget. Azt srokta mondani, hogy ő paprikával foglalkozik, de a természete olyan, mint a bors. Kicsi a bors, de erős. Az előkelőségek között volt még egy Keszt­helyen végzett gazdász, aki a tengeren is bri­cseszt és lovaglócsizmát viselt, egy Janek nevű korcsmáros, egy cirkuszi mutatványos és egy érettségizett diák, akit azt hiszem, a családja küldött ki a tengerentúlra, hogy az élet iskolá­jában ember legyen belőle. Janek először a Ferencvárosban, azután a Podmaniczky-utcában, végül Újpesten mérte r>z italt. Lengyel eredetű volt, erősen szlávos ak­centussal beszélt és magát ugy szokta jelle­mezni, hogy >én is csibisz vagyok a Ferenc­városául«. Annyiban különbözött a többiektől, hogy ő volt az egyetlen a hajón, aki tudatosan vetette fel a zsidókérdést. A zsidózás napi­renden volt ugyan a többieknél is. de let:-

Next

/
Thumbnails
Contents