Délmagyarország, 1929. március (5. évfolyam, 50-73. szám)

1929-03-24 / 69. szám

SZEGED: Síerheízlöség: Somogyi ucca 22. L cm Telelra: 13-33.^KladöhIvatal, köleJönkönyvlAr és Jegyiroda • Aradi ucca S. Telefon: 306. ^ Nyomda : töw Lipót ucca 19. Telefon 16—34. «»«»«» Vasárnap' 1929 március 24 0(3® ÍJ V. évfolyam ^O. S2ám MAKÖ : Szerkesztőség «» kladéhlvalal: Url ucca 6. Telefon: 131. szám.« »«<»«» HÓDMEZŐVÁSÁRHELY : Szerkeaztö»ég és kladóhivaial: Andrássy ucca 23. Telefon: 49 szám. « » « » « u « » t(n tlOliieféíl ára Ka-vonta 3-20 vidéken és a fővárosban 3-69, kUlliSldSn 6-40 pem>. Egyes szám Itt, vasár- es ünnepnap tlllér Fanyar március Hazudik talán a kalendárium is, amikor azt hirdeti, hogy március van. Jégpáncél alatt szunnyadnak a mozök és a lelkek. Két ásónyomuyira megfagyott a föld s megölt minden beléhull atott életet. De a lélek nemcsak két ásónyom mélységig fagyott «neg, — a lélek megfagyott egészen. Az élet jelenségeiben van valami irtózatos, dermesztő harmónia. Amikor megfagyott a föld, megfagyott a lélek is. Talán nem is a naptól, az emberi szivtől kaptuk eddig a •meleget s bele kell most nyugodnunk sorsunk beteljesedésébe: a kihűlt szivek fagyasztották meg a földet is. A francia forradalom a csirák hónapjának nevezte a márciust, a csirákról nevezte el azt a hónapot, melyben csudálatos útjára indulva zsendül életre fü, fa, virág, gondolat A rómaiak Marsról nevezték el, ez a hónap a tél halálát igérte nekik is a zsarnok pusztulását, a jégpáncél megtörését. De hol a tavalyi hó és hol a régi március? Mintha | március elvesztette volna fiatalságát, elvesz- i tette volna tetterejét, s fiatalságával és erejével együtt elvesztette volna jelentőségét, só't szimbólumát is. Mint egy fáradt, roskatag, elnyűtt tagjait a nyitott sir szájáig vonszoló Szilveszteréjszakát szimbolizáló aggastyán, ugy jár, kel, helyét nem találva s régi barátait. elvesztve a - márciusi gondolat. Március már csak egy hónap a tizenkettő között, olyan, mint a lucskos október, vagy a káuikulás július. Halott egysége lett az időszámításnak, aki valamikor maga volt a romboló erő és teremtő elszántság. Hideg és rideg, fanyar és Ízetlen lett még a márciusi emlékezés is. Befűtött kályhák csak a köszvénynek adnak enyhületet s nem a fiatal lelkesedés melegét ontják magukból, ízetlen lett a márciusi emlékezés is, mint s háborús kenyér volt s fanyar, mint a pincében ért gyümölcs. Hová lett a régi kedv, hová az izmok feszítő fogadkozása, hová lett a fiatalság, amelyik még tudott és mert is lelkesedni És hová lett a Bastillet-romboló elszántság? Talán bölcsebbek lettünk, talán óvatosabbak, talán csak öregebbek, — a mai gyermek is talán öregebb, mint a mí fiatalságunk patriarchái voltak, — vagy talán a világ fordult ki s »óh kárhozat, hogy mink születtünk helyretolni azt.« A márciusi szónokokból rosszálmu, ross;zemésztésü, cukorbajos kormányfőtanácsosok lettek, a márciusi elszántságból a fiatalságot korholó pareinézis, elégiákká szelídültek a szárnyaló ódák s álmokat nyugtalanító lidérccé a fiatal Március varázsa. Az ifjú szivekből március beköltözött az öreg muzeumokba. Ha megtehetnék, Európában mindenütt rendőri felügyelet alá helyeznék ezt a politikailag megbízhatatlan hónapot, ezt a nem kívánatos elemet, ezt a jogrendet veszélyeztető tavaszelőit, ezt a fiatal szivekben csavargó szimbólumot. Ezt nem tehetik meg, de internálhatják a muzeumokba furcsa anyagául a roszszalva fejet csóváló történelem számára. Ha megtehetnék, még a hónapok közül is kitörölnék. Inkább jöjjön két április egymás után, amit római számokkal ugy meg lehetne különböztetni, mint a futballistákat. Minek az öregeknek a fiatalság és szabadság hónapja? Minek pezsdülő vér az elmeszesedett erekbe? Minek lázadó gondolat a kiszikkadt agyvelőbe? »Lesz-e gyümölcs a fán, melynek nincs virága?« Milyen gyümölcsöt érlel az a fa, amit nyirkos pincékbe dugnak el március cirógató szellője s az életet elindító, dermedt zsibbadást felolvasztó márciusi nap elől? Milyen törzs nő ki abból a gyökérből, amelyet a márciusi harmatban meg nem fürdetett vériszapos föld táplál megkeseredett, megrohadt levével. A márciusi szimbólum, a szabadság gondolata űzött vad lett, gondolat állampolgárság nélkül, vándor útlevél nélkül, akit határokon át hajszolnak, dobálnak a szabadság férgeitől megtisztított rend nevében. A mai uralmak vegykonyhájában három-keresztes méregként őrzik a márciusi gondolatot »Ifjú szivekben« talán ott szunnyad még a márciusi gondolat s »ifjú karok kikötőjében* talán még ott vesztegel ez a »szent, örök hajó.« A »csirák hónapjában« talán egyszer mégis csírázni fog az örök március, amelyik nem emigrált elégiák nyugodt strófái közé, de az ódák egeket ostromló szárnyait követeli magának. Talán csak egy időre vonta be vitorláit s csavarta be lobogóját. Egyszer mégis vége lesz az uj jégkorszaknak is. Majd eljönnek az uj idők uj hajósai s az emberiség számára fel fogják újra fedezni a szabadság uj világát Akkor majd újra ránkköszönt az igazi március, a rendületlen hit, a lankadatlan erő, s a szárnyaszegetlen lelkesedés uj, örök tavasza. Byrd megmenekült a jég közül (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.) J pülőgépen szerencsésen visszaérkeztek a délNewyorkból jelentik: Byrd és társai re- ! sarki expedíció bázisára. Megs&iim a 'Buna, ármszvesszélye Budapestnél megkezdődött aas apadás (Budapesti tudósítónk tele fon jele ütése.") A Dunán ma délután megkezdődött az apadás. Az áradás délelőtt 482 centiméteres vízállásnál kulminált, este azonban már 471 volt a vízállás. A Duna most már mindenütt apad, a felső részeken is jégmentes. Azok a jégdarabok, amelyek Visegrádnál keletkeztek, a főváros határába érve apró darabokra töredeztek, úgyhogy veszélyt nem jelentenek. Szombaton este megkezdték Iparospárt közigazgatási ankétlát közgyűlés Lázár György halálával megsziin< alkoíóíeslüleí lenni" (A Délmagyarország munkatársától.) Az Iparospárt szombaton este a Raffay-étteremben vacsorával egybekötött várospolitikai ankétet rendezett. Az ankéten megjelentek a városatyák közül dr. Bodnár Géza, dr. Krausz József, Pásztor József, Fogl Ede, dr. Vadász János, dr. Fajka Lajos, Fenyő Mátyás, a kereskedelmi és iparkamarától dr. Landesberg Jenő titkár, a Munkaadó Szövetség részéről Pongrácz Albert Winter Géza, Gábor György, dr. Cserzy Mihály, a szociáldemokratákat Lájer Dezső és dr. Szepessy Imre képviselték, az Iparospárt elnökségé részéről Gombos István, Berg János, Kiss Géza voltak jelen, azonkívül számos kisiparos. Gombos István, az Iparospárt elnöke üdvözölte a megjelenteket és az ankét előadójának felkérte Pásztort. Ezután Pásztor József szólalt fel. — Körülbelül azzal kezdhetném — kezdte felszólalását —, amit Gombos István megpendített, hogy nincsen munkaalkalom, munkátlanságtól pan ganak az ipari műhelyek. Közigazgatási kérdésekről, a sajtótól eltekintve, kizárólag a közgyűlési teremben szokott szó esni- Ott azonban a városatyákat megköti a mai szellemen kivül a tárgysorozat és a szervezeti szabályzat, aminek következménye, hogy a felszólalások detail kérdésekké forgácsolódnak szét és még a költségvetési vitában sem nyilik alkalom, hogv az ügyekkel behatóan, kritikailag, ellenzéki szellemben foglalkozzanak. — A helyzet és a teendők megállapítása érdekében meg kell vizsgálni mindenekelőtt a hatóság! viszonyát a kormányhoz, a tanács viszonyát a közgyűléshez és az egész lakossághoz, továbbá azt, hogy az elmúlt tiz év alatt a hatóság mit végzett és mit kellett volna esetleg kielégítőbben alkotnia a lakosság áldozatkészségének hasonló igénybevétele mellett. — A legutóbbi közgyűlésen dr. Bodnár Géza indítványt terjesztett be, hogy írjon fel a város a kormányhoz a közigazgatási reform több intézkedése ellen. Erre az történt, hogy a tanácsi javaslat az indítvány minden pontját elvetendőnek, rossznak, a törvényjavaslat minden intézkedéséi a legideálisabban jónak mondotta. Ebben a tenorban csendült ki a polgármester ur felszólalása is és általában ez a férfiatlan szellem nyomja rá bélyegét a hatóságnak a kormányhoz való viszonyára. Pedig a tanácsnak sokkal többet lenne módjában elérni, tehát alkotni, ha gerinces lenue felfelé. Ilyen körülmények között mcgbocsájthataiiuiiui nagy iiiiu, amifcor a közgyűlési teremben az elnöki székből állandó elgúncsolás, ok nélküli támadás, sőt olykor lekicsinylés éri a köielssségü ket végző városatyákat. A város tanácsa nem alkot annak a társadalmi rétegnek, amelynek ma még nincsen képviselete a közgyűlésen, de produktívat keveset alkotott azok részére is, akiknek van képviseletük. Ez is mind a különben sok érdemet szerzett polgár» mesternek munkája. Sajnos, csak ez a polgármesteri akarat nyomja rá bélyegét Szeged életére és fejlődésére és hiába minden erőlködés a köz-, gyűlésen, itt a legigazságosabb ügyeket is elgánW csolják, ha a polgármesternek nem rokonszenvet.