Délmagyarország, 1929. március (5. évfolyam, 50-73. szám)

1929-03-23 / 68. szám

SZEGED: Szerkesztőség: Somogyi ucca 22. L em Telefon: 13-33.^Klodóhlvolal, kOlcsüDkOnyvtAr és (cgyiroda : Aradi ucca 8. Telefon: 306. — Nyomda : Löw Lipót ucca 19. Telefon : 16—34. «»«»«» Szombat, 1929 március 23 <&<&s jp y V. évfolyam 69. szám MAKÓ: Szerkesztőség és kiadóhivatal: L'rl ucca A. Telelőn: ISI. szóm.« »«»«» HÓDMEZŐVÁSÁRHELY: Szerkesztősé« és kiadóhivatal: Andróssy ucca 25. Telefon: 49. szóm. «» « »' « » « » « » Előfizetési óra havonta 3-20 vidéken és a fővárosban 3-6'», kUlfőIdcin Ö-40 pengő. Egyes szóm lő. vasór- és Ünnepnap 24 illlér Közigazgatást táborozás Az iparospárt ma esti közigazgatási mitingje megérdemel egy-két komoly bevezető szót Ennek a közigazgatási táborozásnak szimptomatikus jelentőségét nehcz lenne letagadni. A szegedi városi politika kivonult a városházáról s egyletek, pártok, társaságok, összejövetelek, asztaltársaságok beszédtémájává és vitaanyagává alakul. Egyre nagyobb érdeklődést keltenek a városházán kivüli várospolitikai események. Először az úgynevezett külvárosrészi bizottság sajátította ki a maga számára azt az érdeklődést, amit a városi problémák a város polgárságában még fel tudnak kelteni. Ez a kisajátítás a városi impérium kezelőinek legteljesebb támogatása mellett ment végbe. Főispáni, polgármesteri, sőt miniszteri részvételek adtak méltóságot a marhapaprikásos és turóscsuszás banketteknek. A közigazgatásnak kisajátítása akkor kulminált, amikor a kultuszminiszter valóságos hatósági jogok gyakorlását bizta rájuk, a halbicskás és tarhonyás közigazgatási argonautákra s a kultuszminiszter felhatalmazása alapján nekik kellett kijelölni a kultuszminisztérium számára az óvodák elhelyezésére alkalmas házakat. (Ez a házsorozás természetesen kedvezően befolyásolta a szegem ingatlanforgalmi irodák jövedelmezőségét) Te akartad, Danáin Ggörggl Amit a külvárosrészek nagybizottsága hatósági támogatás, hatósági ösztönzés s a város vezetőinek helyeslése mellett kezdhetett el, azt talán szabad lesz folytatni a szegedi iparosságnak is s a petrifikált útra talán szabad lesz rálépniök nekik is anélkül, hogy maguk ellen kivívnák a magosságos ég haragját. A város polgársága fel van mar mentve a kívülről kormányzók anatémája alól. Vagy csak dicsérni szabad kívülről? (Csudálatos teherbíró képessége van az emberi természetnek, nincs a dicséretnek olyan felmérhetetlen súlya, amit nem tud elviselni.) Ha azonban valaki összehasonlítja a szerdai és csütörtöki közgyűlés tárgysorozatát a szombat esti iparosösszejövetel programjával, akkor, ha jóhiszemű, meg kell állapítania: milyen jelentéktelen ügyeket tárgyal a közgyűlés s milyen jelentékeny ügyeket vitatnak meg az iparosok. A közgyűlésen milyen parázs vita kerekedik abban a kérdésben, hogy egyik, vagy másik nagykörúton kivüli házba be lehet-e vezetni a vízvezetéket, vagy, hogy a régi iratokat 1893 cv januárjáig, vagy márciusáig selejtezzék-e ki, esetleg a bikaistálló tetejét hornyolt cseréppel, avagy zsindellyel javitsák-e ki, de az átfogó, a fundamentális jelentőségű kérdések tárgyalását hiába keresnénk a közgyűlésen. S amig a közgyűlés a számvevők szavazógépévé válva s a tanácsi előterjesztések automata elfogadó-szerkezetévé jelentéktelenedve kivonul a nyilvánosság érdeklődéséből, addig másfelől egyre nagyobb jelentőséget harcol ki magának az a közigazgatási táborozás, amire a város dolgozó polgárai kényszeríttetnek rá, ha véleményüket és felfogásukat a legjelentékenyebb városi kérdésben nyilvánítani akarják. Végiére is: valahol beszélniök kell. Hát hol jutnak szóhoz? A városi közgyűlésen nem, mert tizenöt év óta nem volt választás, tizenöt év óta nem kérdezték meg a város polgárságát, hogy '<ikr*4 akarja bizni képviseletét. Ha a zöld asztal mellett nem jutnak szóhoz a város önérzetes s a cselekvéstől s szabad véleménynyilvánítástól el nem szoktatható polgárai, akkor szót kérnek maguknak a fehér asztal és a piros asztal mellett. Egyre növekvő, egyre hatalmasodó elégedet, lenség nyilatkozik meg ezekben az összejövetelekben. A város polgárságát egyre kinzóbban gyötri »éhe a szónak«. S mint a túlfűtött kazán gőze, nyílást és repedést keres ez a forrongó elégedetlenség is, hogy fájdalmának sikoltását bele üvöltse a néma pusztába s a néma lelkiismeretbe. A város polgársága ugy érzi, hogy vele nem törődik senki s ugy érzi, elérkezett a végső pillanata annak, hogy végre saját magával kezdjen törődni. A város parlamentjével szemben megalakulnak az ellenparlamentek azokból a súlyos szavú és súlyos cselekedetű polgárokból, akiket a közügyek intézésének mai rendszere a tétlenség sorvasztó emigrációjába kényszerit A város polgárságának érdeklődése regen elfordult már a közgyűlés szavazó gépének unt mehanizmusától. Az érdeklődés, ha nem lenne is, keresne magának tárgyat, amibe belekapaszkodik. Problémák forrnak, gondolatok alakulnak, ötletek izzanak a cselekvéstől leszorított polgárság lelkében. S néha egy vacsora is jó alkalom arra, hogy megmutassa: az elégedetlenségének milyen Holt-tengerei rengenek a lelkek mélyén s mennyi bátor, uj, fölszabadító gondolat keresi a megnyilatkozás útját Pessélyesen árad a Huna Arviz Visegrádon — árvízveszély Ufpesten, Óbudán és Kispesten (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.) Az egész nap folyamán a budai és a pesti Dunaparton óriási tömeg nézte az egyre erősebben áradó Duna sodrában gyorsan továbbsuhanó jégtáblákat. Az áradás következtében a Duna vízszintje a déli 405 centiméterről este 7 óráig 466 centiméterre emelkedett és a viz ellepte az alsórakpart egy részét, úgyhogy a MFTR és a Duna-Gőzhajózási Társaság rt.-nak a Duna partján álló állomásépületeit és raktárait kiürítették. A rendőrfőkapitányság központi ügyeletén permanens szolgálat van. Ide futnak be a jelentések az áradás mérvéről és innen történnek meg az intézkedések, hogy a veszélyeztetett helvekre a szükséges segítséget elküldjék. Újpesten és Óbudán a különösen veszélyeztetett helyeken a hatóságok állandó készenlétben állanak és a legjobban veszélyeztetett óbudai részekre kivonult a katonaság, amely fáklyafény mellett a Filatorigáttól lefelé a gátak cs töltések megerősítésén dolgozik. Minden eshetőségre gondolva Óbudán már kijelölték a szükséglakásokat arra az esetre, ha a Duna áradása következtében kilakoltat ásókra lenne szükség, Kispesten 3200 munkás dolgozik a gátak megerősítésén, közvetlen veszedelem nincsen. A kulminációt a hajnali órákban várják. Minden remény meg van arra, hogy a Duna jégzajlása nagyobb baj nélkül fog véget érni. Nagymaros és Visegrád Budapest, március 22. Nagymaros és Visegrád táján kiöntött a Duna. A községek lakossága önként jelentkezett a mentési munkálatok elvégzésére. Nógrádverőcére és Kismarosra katonaságot rendeltek ki, akik ekrazittal robbantják a jeget és remélik, hogy ily módon sikerül a további elöntéstől a lakosságot megmenteni. Vácnál szintén robbantással veszik elejét a veszedelemnek. A budapesti dandárparancsnokság és a honvédelmi minisztérium intézkedett, hogy a veszélyeztetett területekre műszaki és utászcsapatok menjenek ki és fogjanak hozzá az árvédelmi és a mentési munkálatokhoz. Sciíovssttey belügyininissier a nők válasszlóioaa ellen Húsvéti szünetre ment a tisztelt Ház Budapest, március 22. A képviselőház mai ülésén folytatták a közigazgatási reform tárgyalását Farkas István az első* szónok, aki azt mondja, hogy a javaslat csapnivaló rossz és komisz. A közigazgatási tisztviselők szoros kapcsolatot tartanak a részvénytársaságokkal. A választójog ilyen megszükitése esetében tehát a közigazgatásban úrrá lesz a korrupció. Gyömörey Sándor, Palacsy Dénes, Csik József | után Esztergályos János az utolsó szónok. Ron- . gyokban fetreng a kereskedelem, az ipar segít- I ségért kiált a kormányhoz, amely ahelyett, hogy gazdasági téren alkotna valamit a reakció konzerválására törekszik. Az ősi vármegye dohos kriptáját Hubigannal akarják szagtalanítani. Mi a jobbágyok utódai vagyunk... Hunyady Ferenc gróf: A kutyafáját! (Derültség.) F.sítprgályos János:. < . nekünk nincs okunk a dohos vármegyét sajnálni. Borsózik az urak háta, hogy a nép is szóhoz juthat. Ezért kötnék a választójogot hatéves helybenlakáshoz. Pilisvörösvárott rettenetes nyomorban élnek a munkások. GraefI Jenő: Ne lázítson! Esztergályos János: A tisztelt képviselő ur bizonyára még sohasem volt éhes és a gyermekei sem voltak ruha nélkül, különben nem kiáltaná, hogy ne lázítsak. Szepesi Géza: Szakszervezet. Esztergályos János: Ki az aa idegen ur ott? (Nagy derültség.) Miután csapnivalóan gonosz szellem nyilvánul meg a törvényiavaslatban, nem fogadom el. Az elnök rendreutasítja Esztergályos Jánost« Több szónok nincs és igy Seitovszkv Bcla belügyminiszter emelkedik szólásra: — Efiy szóval vezetném be felszólalásomat: