Délmagyarország, 1929. március (5. évfolyam, 50-73. szám)
1929-03-21 / 66. szám
bbw№M SZEGED: Satcrkcízlöség: Somogyi ucta 22. I. cm. Telefon: 13—33.-»Kiadóhivatal, kOIc*Onk«nyvtAr és Jegyiroda : Aradi ucca S. Telelőn: 306. * Nyomda : L8w Lipót ucca 1». Teleion - 16-34. «»«»«» Csütörtök, 1929 ipárclus 21 ©3» J if V. évfolyam 67. szám MAKÓ: Szerkesztőség é» kiadóhivatal r l'rl ucca 6. Telelőn: 131. szám.« »«»«» HÓDMEZŐVÁSÁRHELY: Szerkesztős«« és kiadóhivatal: Andr&ssy ucca 23. Teleion: 49. szóm. « » « » « » « » « >» Eldllzelésl óra havonta 3-20 vidéken és a lűvórosban 3-60, kUUdldUn 6-40 pengd. Egyes szóm 16, vasár« és Ünnepnap 24 llllér Erdély írói Irta: Dettre János Az Alíöfd magyarsága, Szeged népe forró ¡szeretettel köszönti Erdély magyar iróit. Erdély irói felkerekedtek, hogy meglátogassák a várost, amelyik a kiüldözött kolozsvári egyetemnek nemcsak hajlékot, de otthont is ad, eljöttek, hogy bemutassák azokat a kincseket, melyeket már a magyar sors politikai szétdaraboltsága idején teremtett meg a magyar szellemiség szétdarabolhatatlan ereje. A megsemmisülésnek, az elfeledésnek, a szrvnk (hol nemzet süly ed el) fenyegetésével szemben csak a magyar szellemiség értékei .szolgáltathatják az igazi fajvédelmet. Nekünk ar. élethez való jogunk parancsolja meg, hogy, mint urfelműtatáskor az oltári szentséget, időnkint felmutassuk a magyar szellem erejének alkotásait. Miut messzi posztokra kiállított távírászok, időnkint fényjeleket adunk egymásnak, hogy vagyunk, élünk, egymáshoz tartozunk. Amit a magyar faj teremtő ereje alkot, arra nem borulhat örökké se a magyar rög, se a magyar feledés. Sorsunk parancsa, az életünkhöz való rigaszkodás bus kényszere, a bcnnüuk, szándékainkban, akaratunkban és cselekedeteinkben jiarázsló vitalitás tiltakoznék az ellen az esztelen tékozlás ellen, ha mi fáradtan és tunya lemondással a feledés örvényébe hullatnánk bele a magyar kultura legnagyobb értékeit A magyar kisebbségi nemzet utján a faj életparancsa jelöli ki a célokat s válogatja meg az eszközöket. A fegyverek zaján, a gyűlölködés uszitó jelszavain s a kenyér és kultura éhezőinek — »éhe kenyérnek, éhe a szépnek« — sirámain is áthallatszik a történelem tanítása: elszakadt népnek, egyedüljáró nemzetnek a kultura volt a legigazibb, el nem lankadó, el nem gyávuló, örök harcos, örök diadalmas védője s a kulturképesség volt az élethez való jog legmegbízhatóbb és legmeggyőzőbb jogcime. Hiába garanciális szerződés, kisebbségi védelem és Népszövetség: nem a nemzetkőzi szerződések, nem a garanciális megállapodások, nem a kisebbségi ligák, egyezmények és paktumok, nem a választójog és nem a Népszövetség tartják életben az elszakadt, a kisebbségi utakra terelt nemzeteket, hanem, hanem teremtő embereik ós teremtő alkotásaik. A faj élni tudása és élniakarása legelőször a szellem alkotásaiban virágzik ki. Az elszakadt magyarság teremtő szelleme s a teremtő szellem termékeny alkotásai vállalják fel és töltik be életük uj történelmének legelső feladatait. Ök s az általuk felnevelt bátorság, a bennük felfrissülő s uj erőre kapó faji gőg törik fel újra a magyar iskolához vezető s már begyöpösödött utakat, ők harcolják ki a nyelv jussát, ők érlelik ki az összetartozandóság érzését, »a kaptár szellemét«, a sorsközösség összeterelő, bátorító öntudatát s az egymásrautaltság, az egymáshoztarlozás érzését ők tágítják ki a feladatok, célok és harcok tudatos egységévé. A kisebbségek számára minden politikum. Minden iskola, minden templom, minden szem nemesitett buza, minden előadás, minden gyárkémény, minden kiállítás, minden hangverseny, amit a kisebbségekhez tartozók rendeznek. szerveznek meg, építenek fel, vagy teremtenek meg, harci eszközzé, bizonyítékká, jogcímmé, törekvéseik igazolójává válik' fajtájuk küzdelmében. S ebben a harcban azok a legnagyobb jóltevőik, akik alapot teremtenek a rájuk való büszke hivatkozásra. A nemzeti kisebbségek többet köszönhetnek Íróiknak, festőiknek és muzsikusaiknak, mint a párisi garanciális szerződós rendelkezéseinek s a Népszövetségtől várható minden beavatkozásnak. Az elszakadt magyarság művészete nemcsak szépséget ad, de jogcimet is nagy igazságainkhoz s erőt a nagy igazságaink kiharcolásához. Ha »magyar és szláv bánat « is összetalálkozhatik >az eszmék barrikádjain«, mennyivel inkább találkozhatik össze a magyar és erdélyi bánat Ma még bánat, de holnap talán vjgassák. Addig trágyázni kell a magyar mezőket a Duna—Tisza közén éppúgy, mint a Hargitta alatt. Trágyázni kell a mezőket s remény harmatában megfürdetni a kiszakkadt lelkeket — határon innen s határon tul. Ma még csak magunkat vigasztaljuk azztÉ, hogy mit tudunk s mit tudnak teremteni játékos erőink, ha »négy-öt magyar összehajol*. Holnap talán már a »bámuló világ« elé állhatunk diadalmas lelkesültségünkkel. A magyar. Alföld népe találkozik ma Erdély magyar szellemének rohamcsapatával. Legyen ez a találkozás szimbólum, legyen ez a találkozás a fogadkozásoknak és munkavégzésnek programja s ez a kézszorítás pecsételjen meg egy vértelen szerződést. A magyar kultura vezéreinek is meg kell kötniök az etelközi szerződést: kettészakadt népnek nem lehet kettészakadt irodalma s nem lehet hét vezér ott, ahol egyedül a magyar sors s a magyar élet parancsol. Akik össze tudnak találkozni a magyar irodalom szeretetében, a magyar szó ünneplésében, a magyar élniakarás oltára körül, azoknak össze fog találkozni sorsuk is, életük is, történelmük is. Azokat véres kér véres határral hiába választotta el egymástól, sA létek él, találkozunk«. JL Focte tábornagy meg&alt Volncaré szerint Franciaország „legnagyobb polgárát'* tette el vesz* (Budapesti tudósilónk telefonjelentése.) Parisból jelentik: Foch tábornagy szerdán délután öt óra negyven perckor meghalt. Halála egész Franciaországban nagy részvétet keltett. A kamara szerdai ülésének befejezése előtt Poincaré miniszterelnök jelentette be a kamarának a tábornagy halálát. — Franciaország nemcsak legnagyobb katonáját — mondotta Poincaré —, hanem legnagyobb polgárát is elvesztette. A kamara tagjai állva hallgatták végig a miniszterelnök szavait Foch Ferdinánd 1851-ben szülelett. Amarneí csatában hadseregparancsnqk volt, 1916-ban a Somme-offenzivát vezette, 1917-ben vezérkari főnök, 1918 áprilisában a Franciaországban operáló ántánt-haderők főparancsnoka lett. Ő vezette a fegyverszüneti tárgyalásokat és az ő kívánsága volt, hogy a Rajna bálpartját az ántánt megszállja. Három hónap óta betegeskedett, szivgyöngeség ölte meg. Byrd megmentette expedíciójának eltűnt tagjait (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.) Newyorkból jelentik: Byrd kapitány délsarki expedíciójának három eltűnt tagja megkerült. Byrd kedden niból felszállott Virginia nevű gépével, hogy felkutassa az eltűnteket. Hosszas kutatások után sikerült Byrd kapitánynak a Rockefeller-hegységben három társát megtalálni. Byrd leszállt hozzájuk repülőgépével. A kapitányt barátai leírhatatlan őrömmel fogadták. Elmondták, hogy motorhiba miatt kellett leszállaniok, a repülőgép az óriási' viKartfaa elpusztult, nekik azonban semmi, bajuk, sem történt. Byrd kapitány Goöd professzorral a kényszerleszállás helyén maradt, Balchen pilóta és Jounet a Virginiával Little Amerikába tértek vissza. Byrd pilótája, Smith és rádiótelefonistája a repülőgépen maradtak. A Virginia csütörtökön ismét a Rockefeller-hegységbe népül, hogy Byrdet és Goodot is visszavigye. JZ revizzió és a Kellog-pakíum A magyar csatlakozó nyilatkozatra egy állam sem tiltakozott 'Bethlen miniszterelnök is beszédet mondott, többek között a következőket: — A Kellog-paktumhoz való csatlakozásunkat olyan nyilatkozatban jelentettük be, amelyben kifejeztük azt a meggyőződésünket, hogy azok az államok, amelyek a paktumot létrehozták, gondoskodni fognak a háborús okok kiküszöböléséről. Magunk részéről eliminálni akartuk azt a felfogást, hogy a békés revízió felvetése kázus bellii jelenthet. N^jlaíkoBudapest, március 20. A képviselőház külügyi bizottsága ma ülést tartott, amelyen a kisebbségi kérdés és a Kellog-paktum került szóba. Gróf Apponyi Albert kijelentette, hogy az idegen államokban élő kisebbségek még a kisebbségi szerződésben biztosított jogoktól is meg vannak fosztva, örömmel üdvözli a Kellog-paktumot, de nem hallgathatja el, hogy ez csak az eljárási szabály tökéletesítésében keresi az orvoslást. ,