Délmagyarország, 1929. március (5. évfolyam, 50-73. szám)

1929-03-17 / 63. szám

o 1920 március. 17. totta, hogy a magyar ifjúság ma sem egységes, ma is pártokra tagozódik, pedig az országot csakis az egységes magyar ifjúság; a keresz­tény magyar ifjúság, a keresztény nemzeti ma­«var ifjúság mentheti meg. Vitéz Végh Kálmán Sajó Sándor »Bosszú* című költeményét adta elő. Szeged polgári tár­sadalma nevében ifjabb vitéz dr. Gárgyán Imre tartott beszédet, amelynek végén elhe­lyezte a város koszorúját Kossuth Lajos szob­rára. L r ; . A beszéd befejeztével ért el a Kossuth-szo­borhoz a csongrádi leventék stafétája. A sta. féta utolsó tagja. Bitó Sándor a magával hozott kis babérkoszorút átadta Pity István rsong­rádi főszolgabírónak, aki azt beszéd kísére­tében helyezte el a szobor talapzatára. A csongrádi leventék hetven kilométeres stafétá­val hozták el a koszorút Szegedre. Az ünnepélyt az egyesitett dalárdák a Szó­zattal fejezték be. Iskolai ünnepségek A szilléri népiskola tantestülete is- tegnap ünnepelte március io^ának 81-ik évfordulóját. A tanulók szerepeiket és verseiket átérezve adták elő. A nagyszámú érdeklődő között volt a tanfelügyelőség képviseletében Várkoiyi Fe­renc igazgató, az iskolaszék képvise"etében Franki Antal gyógyszerész. Az ünnepélyt fler­• telendy Jenő igazgató nyitotta meg. Az ünnepi szónok Fonyó András tantestületi tag volt. A belvárosi fiunépiskola sikerült iskolai ün­nepélyt rendezett. A megnyitó beszédet' Lantos Béla igazgató tartotta, az ünnepi heszedet Barabás Jenő mondotta. Érzéssel szavaltak: Ács Zoltán, Pává Ferenc,' Csenki.. István, Csiky István, Móró Gábor és Huller György tanulók. Az iskola énekkara hazafias dalokat énekelt, az énekkart Rózsa Imre tanító taní­totta be. A belvárosi leányiskola is nagy és diszes kö­zönség jelenlétében ünnepelte március idusát. Az ünnepélyt özv. Nagy Ferencné igazgatónő nyitotta meg. Az ünnepi beszédet Nyári Irén tanítónő tartotta. Az ünnepélyt kedvessé tet­ték a szépen elszavalt alkalmi versek és el­énekelt énekek. A zsidó templomban dr. Frankéi Jenő rabbi magasszárnyalásu beszédben méltatta március idusát, majd istentisztelet után a tanulóifjúság tartott hazafias ünnepélyt, amelyen Fuchs Vilmos igazgató-tanító mondta az ünnepi be­szédet. A szervezeti munkásság márciusi ünnepsége impozáns keretek között folyt le a Munkásotthonban. Olyan nagy szám­ban özönlött a munkásság az ünnepélyre, hogy a nagyterem szűknek bizonyult. Az ünnepély a munkászenekar nyitányával kezdődött, majd az Általános Munkás Dalkör elénekelte a munka dalát. Stern Dóri és Stern Dóriné szavalata után Farkas István' ország­gyűlési képviselő mondta cl ünnepi beszédét. Vázolta az 1818-as eseményeket, a forradalom kitörésének okát. Felolvasta Kossuth Lajos és Táncsics Mihály két levelét, amelyekben ngy Táncsics, mint Kossuth a 48-as eseményekről szociális megvilágításban írnak. Szólott asujtó­szabadságrói. a gyülekezési szabadságról az egyenlő teherviselésről. Az uralkodóosztály nem akar okulni az eseményeken, ma is el­nyomja a -sajtót és ma sem egyenlő a köz­teherviselés. óva inti a szociáldemokrata párt a kormányt az erupciótól, amelynek ellen­szere a demokratikus rendszerre való áttérés, amit Kossuth és Széchenyi is sürgettek.; A munkásság nagy lelkesedésiel hallgatta Farkas Istvánt, akit lendületes szónoklata után percekig tapsoltak. A dalárda éneke fejezte be az ünnepélyt. Az állami rendőrség szegedi, debreceni és székesfehérvári kerüle­tének altiszti tanfolyamot Szégeden hallgató le­génysége az ujszegedi rendörlaktanyában lel­kes ünnepélyt' rendezett március tizenötödi­kén. A műsor szereplői közül tetszést aratott Fehér Imre szegedi, Kepes József .miskolci, Vörös József kaposvári és tyéjjaeth Árpád sá­toraljaújhelyi rendőr, valamint a tanfolyam énekkara Á szép eredmény Havas Gusztáv őrszemélyzet! főfelügyelő, vitéz Papp József főfelügyelő és dr. Benczák Lajos felügyelő, oktatótisztek lelkiismeretes munkájának gyü­mölcse. A hallgatóság soraiban megjelent dr. Szalay József kerületi főkapitány is. Rókuson A Rókusi Mezőgazdák és a Rókusi Iparos Kör pénteken este a Módos-féle vendéglőben együttesen ünnepelte meg a szabadságharc ünnepét. A műsoros ünnepélyt Börcsök Antal és Balog Péter elnökök nyitották meg. Az ün­nepi beszédet dr. Kószö István és dr. Hu­nyadi Vass Gergely mondották. Néhány napot Bécsben töltöttem. Az utam célja tulajdonképen az volt, hogy a kereske­delmi és iparkamaránál és a többi érdekkép­viseleteknél egyes, bennünket is érdeklő dol­gokról megbeszélést folytassak. Mellékesen megtekintettem a bécsi árumintavásárt és a dolog természetéből folyólag beszélgettem sok mindenről régi bécsi ismerőseimmel. Cikkem­nek ez a beállítása legjobban mutatja, hogy egyáltalán nincs szándékomban Bécset felfe­dezni, hanem csak be akarok számolni egyes benyomásokról, amelyek akaratlanul is elém­be tolultak. . Első este az operában megnéztem a Maruf cimü daljátékot, amely az ezeregy éjszakából veszi a meséjét. A zenéje nem valami külö­nös, modern és nem fülbemászó, de a tárgy olyan, hogy a rendezőnek szinte korlátlanul van módjában tobzódni a díszletekben és szí­nekben. Negyedik vagy ötödik előadás volt, a vásár megnyitásának előestéjén szombaton, így nem volt csoda, ha tele volt az egész opera. A szinpad pazar pompájával meglepő ellentétben volt a nézőtér szürkeség?. A régi bécsi előkelőségnek semmi nyoma. Páholyok­ban. földszinten a férfiak szürke ruhában, az asszonyok közül pedig nagyon sokan kötött blúzban. Ugyanezt a tapasztalatot lehet tenni a többi bécsi színházakban is. Opera után egy barátommal ugy határoz­tunk, hogy elmegyünk az Annagasse egy kis olasz vendéglőjébe, amelyet még a háború ide­jén meglehetős gyakran látogattunk. Olyan »Kispípa«-féle vendéglő volt, amelynek pub­likuma az urakháza tagjaiból és fiakkeresek bői rekrutálódott. A terv azonban nem vált valóra, mert az ajtóra nagy betűkkel volt kiírva: »Geschlosscm. A másik kísérlet a Capua-ká­véháznak szólott, a Kártnerstrasse egyik mel­lékuccájában. Ez is pár esztendő előtt egyike volt Bécs legjobban látogatott kávéházainak. Ennek a bejáratán is ott volt a felírás: »Geschlossen«. Számtalan bécsi mulatóhelyt ért ugyanez a sors. Nem birják a negyven­százalékos városi fényűzési adót. Bezárt há­rom színház is, közöttük a Volksoper, amely . otthona volt a könnyebb operáknak és a ki­mondott bécsi zenének. Mindenki tudja, hogy a mulatóhelyeknek és a jobb éttermeknek és kávéházaknak ez az az erős megadóztatása Bécs város pénzügyi ta­nácsosának: Breitncrnck a müve, aki a teo­retikus szocialista álláspontból kiindulva, a fényűzésnek minden formáját hallatlanul nagy adókkal terheli. Az elmélet azonban ebben az esetben nem vált be. A fényűzés ugyanis nem­csak a tehetős körök szórakozását jelenti, ha­nem egyúttal nagyon sok embernek kenyeret is ad. Ha az adóztatás túllépi a lehetőségek határát, az adóalany szűnik meg és az, aki a fényűzésből él, elveszti a kenyerét. Bécsre általában a kopottság és a Icrongyo­lódás nyomja rá a bélyegét. A város renge­tegül sokat épített ugyan, ezrével létesített munkáslakásokat, de természetszerűleg a pe­rifériákon. Magónépitkezés az utolsó tiz év alatt nem történt és a Város belső részében a házak kopottak és elhanyagoltak. Megdöb­bentő egyenesen, hogy a köztisztaság milyen mértékben hanyatlott. A havat csak a vásár megnyitásának az előestédén takariutf/tták ei Március idusának emlékezetére a rókusi templomban pénteken délelőtt 10 órakor ünnepi istentisz­telet volt. Délután három órakor a Kálvin­téri templomban Illyés Endre lelkész imád­kozott. Az ünnepi beszédet Dudás Béla fő­gimnáziumi tanuló mondotta. A műsoron Pat­kós Jolán, Pető Ernő, Árokszállásy Jáuos kán­tor és Durkó Gábor lelkész szerepeltek. A szegedi Egyetemi Luther Szövetség már« cius 15-én délután öt órakor az evangélikus templomban megtartott hazafias emlékünne­pén Petró Elek lelkész, Darvas Andor. Kutas Kálmán lelkész, Muráti Lilike és -Vluátl György szerepeltek. félig-meddig a belső városrészekben. A kül­városokban ugy áll a hó, mint Szegeden * Móravárosban, vagy a Somogyi-telepen. A lát­vány azonban még gusztustalanabb, mert a nagyvárosban a havat rögtön belepi a füst, korom és piszok és fekete kupacok formájában barrikádozza el a közlekedés útjait. Nem tudom megállapítani, hogy ez az ab* normisan hosszú ideig tartó tél mennyiben járult hozzá a vásár csődjéhez. Vannak ugyan­is, akik az állítják, hogy ez a csőd máskülön­ben is bekövetkezett volna. A vásárnak csak nézői voltak, de vevők egyáltalán nem jelent keztek. Az optimisták azzal vigasztalódnak, hogy egyrészt a télies időjárás megcsappan­totta a látogatók számát, másrészt pedig tönk­retette a tavaszi és nyári üzletet. Bizonyos csak annyi, hogy az idei tavaszi vásár nagy fiaskóval végződött. Röviden szólva a vásár befagyott. Politikáról Bécsben senkivel sem beszél­tem, de itt is, ott is ráterelődött a beszéd po­litikai vonatkozású dolgokra. Az érdek® aü, hogy nagyon különböző állású és nagyon-kü­lönböző világfelfogásu emberek egyaránt azt mondották nekem, hogy Ausztriában az jd^n törésre kell kerülni a dolognak a szocialisták és jobboldaliak közölt. Ezt a véleményüket az­zal indokolják, hogy tartósan nem lehet pa­rallel tüntető felvonulásokat rendezni á le­csökkentett kis országnak majd egyik, majd pedig másik városában. Ezek a felvonulások eddig vértelenek és állítólag fegyvertelenek voltak. Ez a fegyvertelenség azonban csak bizonyos mértékig fogadható el, ha látja az ember, hogy az egyik fél rohamsisakot és ka­tonai ásót visel, a másik pedig kalapácsokkal vonul végig az uccákon. Azt is mondják, hogy az ellentét Bécs és a tartományok között már teljesen kiélesedett. A tiroli lapok olyan han­gon írnak a fővárosról, mintha ellenség volna és egyenesen azzal fenyegetőznek, hogy Hofcr András utódai felvonulnak Bécsbe, hogy ren­det csináljanak. Ezt mondják az aggodalmaskodók. A rossz nyelvek szerint azonban az egész tüntetés csak komédia és a vége az lesz, hogy a tarthatatlan állapotokra való hivatkozással Ausztria egy uj kölcsönért fogja megrcvolvc­rezni a nemzetek szövetségét Különlegesség kedvéért megemlítem még azt is, hogy Bécsben még idöjóslási ügyekbe is belecsöppentem. E régi katona-barátomat ke­restem fel a volt cs. és kir. katonai térképé­szeti intézetben, amely most Bundesvermes­sungsamt cimet visel. Ebben a hivatalban vau a térképészet, a mértékügy és a meteorológia egyesítve. Az egyik osztályvezető, akit nagy szaktekintélynek tartanak a meteorológia te­rén, előttem magyarázta, hogy az idei nyár, különösen a hegyes vidékeken hűvös lesz és esős. Ezt a jóslást azzal indokolta, hogy a magas hegyekben olyan nagy mennyiségű hó esett, hogy az a normális tavaszi hóolvadás idején nem tud elolvadni és a nyár folyamon állandó lesz a páraképződés és az eső. Nem lé­vén szakember, nem tudom megállapítani, hogy igazat lehet-e adni ennek a jóslásnak, de lehetetlennek egyáltalán nem tekintem, hogy a befagyott téli Bécsre Európaszerte hi­deg nyár. következik, Dr. Tonelli Sándor. ———B—g «W^^»^™1 A befagyott Bécs

Next

/
Thumbnails
Contents