Délmagyarország, 1929. március (5. évfolyam, 50-73. szám)
1929-03-15 / 62. szám
DÉLMAGYABOBSZAG 1921) március 15. zsáknt festenek, szájuk Körűi, szeműk aiatt, nomlokukon beszédes fekete vonalak. Járásuk ritmikus, libegő tánc. Fejükön vörös, szalmasárga vagy haragoszöld paróka. Tarka, furcsa a jelmezük, csupa friss ötlet, csupa kacagás. A díszletük pár lépcső, pár függöny, néhány színes kellék és egy tábla. Az van ráírva, hogy: Baptista szobája. Ha megfordítják, akkor meg ez: Ucca Pádovában. Mert Shakespearet is játszanak. Sőt sok Sliakespearet játszanak. Különösen vígjátékokat. A Tévedések játékát, a Makrancos h ígyet, az Ahogy tetsziket stb. Shakespeare után Wcdckind a legkedveltebb szerzőjük. Játszák Marlowe Doktor FausLusát és megelevenítik a Lübecki Haláltáncot. Vonzódnak a groteszkhez, a szatírához, a karikatúrához. Ez a tulajdonságuk is a fiatalság ismertetőjele. A föltörő fiatalságé, amelv támad, gúnyol, ostoroz. De azért, ha kell föl tuduak emelkedni a magasztosig, a fenségesig is. Sokat tudnak. Csak egyet nem. Megalkudni. Inkább játszanak a vidéki városokban és falvakban, korgó nyomorral, a magukkészitette díszletek közt és jelmezekben, de eredeti és egyéni elképzelésük szerint, a saját fölfogásukat és meggyőződésüket követve, mint valamelyik nagy, csupán kasszasikert hajhászó, fővárosi szinház kötelékében, jól megfizetve, de kiszolgáltatva a kalmárszellemü igazgatóság kényere-kedvére. Lehetséges ugyan, nogy csak azért gondolkoznak igy, mert még fiatalok. Ha tul lennének a negyvenen, ők, akik a húszat is alig haladták meg, valószínű, hogy többre becsülnék a kényelmes állást az elveknél, s az eszményeknél. Ámbár külföldön akad egy-két színházi ember, aki .a negyvenen, sőt a hatvanon tul is hü maradt fiatalkori eszményeihez. Nálunk Magyarországon ez a probléma a legritkább esetben vetődik föl. Itt ugyanis a legtöbb színházi ember — tisztelet a kevés kivételnek — nehogy öregkorára ellentétbe kerüljön a saját fiatalságával, már jókorán megszabadítja gondolkozását az eszményektől és egyáltalában semmiféle elvet nem vall. Ezért hiányzik majdnem teljesen a magyar színházi életből az eszmény, az elv, :i meggyőződés, ezért hiányzik olyan fájdalmasan a fiatalság és ezért maradt el színpadi kulturánk évekkel a külföld mögött. De hát hol vannak, mit csinálnak a meggyőződéses és tehetséges magyar fiatalok? Vagy talán nálunk sincs utánpótlás? Ilont Ferenc. Szeged halála és feltámadása írja: dr. Szabó László XXIV. Az utolsó nap A veszedelem őráib'an senkinek sem jutott eszébe, hogy az utókor számára följegyezze az eseményeket, de nem is volt senki oly helyzetben, hogy a küzdelem egész terét áttekinthette volna. Éppen ezért nem is volt mindenki tisztában a veszedelem nagyságával. Például Zombory Antal tanácsnokot olyan nelyre állitották, ahonnan nem láthatta a közelgő katasztrófát. A szillér—baktói töltést védte nagy energiával és nagy optimizmrssal. Látta, hogy a szilléri szőlők már viz alatt vannak, de bizott a töltésben. A katasztrófa előtti napon beüzent a vízvédelmi bizottsághoz, hogy küldjenek ki hozzá tiz-tizenöt tornászt. Ki is mentek a fiatal urak közül néhányan; vezetőjük, dr. Lázár György évek múlva följegyezte a következő benyomásait: »A mi derék szenátor barátunkat igen jó kedélyhangulatban találtuk; vidor lelkiállapola nem kis kontrasztot képezett az alföldi nyuh aton való védekezés vezetőinek komor hangulatával.« Zombory egyébként azért hivatta a tornászokat, mert attól tartott, hogy a sziléri szőlőkben valamelyik háznak a padlásán talán bennrekedtek az emberek? A mentéshez ladikok kellettek volna; volt is a közelben két ladik, de egyiket sem akarta átengedni a gazdája. A tornászok erre a gazdákat kidobták a ladikokból és kieveztek a Szilhírre, ahol az Antalffy-tanyán tényleg életveszedelemben forgott öt-hat ember a tanya tetején; ezeket aztán be is hozták a városba, de odavesztek volna, ha Zombory szenátornak nem jutott volna eszébe, hogy jő lenne, ha a tornászok körülnéznének az elöntött szőlőkben. Egyébként az utolsó nap, március lí-ike, nagyon biztatónak látszott: az áradás megszűnt! Arra a hirre, hogy a vízállás már nem emelkedik, mindenki reménykedni kezdett. A délelőtti órákban Iierricli Károly miniszteri tanácsos a következő táviratot küldte a kormánynak: Szeged város megmenthetönek tekinthető és csak valamely rendkívüli véletlen volna képes ezen állást meghiúsítani. A nép hangulata is megváltozott, ezrenkint tódulnak a r.irnMhoz. Délben Herrich miniszteri tanácsos a következő jelentést táviratozta: MuaJ.acrö nagy számmal. Remélem, ma minden veszélyen tul leszünk. Délután Herrich ismét megnyugtatta a kormányt a következő sürgönnyel: Munkaerő most már túlságos és igy Szeged megmentése holnap befejezett tí.vjuck lesz tekinthető. Ez az optimizmus, mely az ufolső napon reggeltől estig tartott, semmivel sem volt megokolható. E nap történetéről az ogykoru tudósítások igen hézagosak, egészen az esti órákig. A nappal eseményeiről a Szegedi Iliradó a következőket közölte: A víz reggel óta' nem áradt s a: töltések emelkedtek. Öriási munkaerő dolgozik mindénütt, helybeli és vidéki vegyest Az nj töltés már sok helyen 28 láb magas, do még egy lábbal emelni fogják s azután megerősítik, mert sok' helyen nagyon keskeny. A vasúti pályaudvar körű! -azonban nyugtalan volt a helyzet, a esatorna-ömlések miatt, bár roppant anyagot elhasználtak. Délután a tanács rendkívüli ülést tartott, >— sürgősen felkérte Lukács kormánybiztost, hogy a veszélyes helyen múlhatatlanul karika-töltés. * húzását rendelje cl. Remélhető, hogy a kérelmet teljesíteni fogja. A délelőtti tanácsülés táviratilag kérte a kormányt, hogy a vízvédelmi bizottságnak haladéktalanul százezer forintot utalványozzon, mert a pénztár kiürült s pénz nélkül védekezni nem lehet A délutáni ülésben elhatározták meg: »Minthogy a polgári munkaerő ily óriási védmü létesítésénél nem eléggé fegyelmezhető, méltóztassék a kormánybiztos urnák minél nagyobb katonai erőt ido rendelni, annál is inkább, minthogy az eddigi katonai munkások rendkívül kimerültek s ha a felváltásra nem lesz állandóan elégséges katonai erő. a töltés megvédhetésc kétes.« Ebben nincs egyéb biztató, mint hogy a viz nem emelkedett, a töltés pedig egy kissé emelkedett a viz színe fölött. De mit ért ez a töltés? Ez a töltés csak nyúlgát volt, mély Lázár György szavai szerint »egy a folytonosan tartó havazás által teljesen átnedvesedett földtömeg volt, amelyben az életet csak a viz felől alkalmazott karózás, rőzsézés és deszkázás tartotta. Ha felmentünk rá, a tetején lábaink bokáig sülyedtek a sárba s elöltünk állt a tenger...« Egy másik szemtanú, Pillich Kálmán Dorozsma felől csónakon érkezett a délutáni órákban a legnagyobb veszélyben forgó alföldi vasúti töltéshez s tapasztalatait igy adja elő. Mikor a nyúlgáthoz ladikom oda ütődött, attól féltem, hogy a ladik orra átüti az egész nyúlgátat Volt ott elegendő munkás, katonaság. Ugy * víros polgársága, mint a vidékről felhozott nagyszámú munkaerő, ugy ellepte az egész védelmi vonalat, hogy egymástól alig tudtak dolgozni. SZEMÜVEG kftlünleaesséqek 348 UEBM^H látsserósx szakUsletóbca Kelemen u. - Ha-Ha mel eií A nyulgát már erősen kiemelkedett a viz fölé, de én azt oly gyengének találtam, hogy egy keletkező északnyugati nagyobb vihar el fogja söpörni. Ott találtam Boros osztálytanácsost, ugy Nová. kot, kiknek véleményemet ki is fejeztem. Szomorúan, fejbólintással adták meg nekem az igenlő választ Érdekes Pillichnek az a föl jegyzése is, hogy arra az örömhírre, hogy már minden veszedelem elmúlt, Kovács Albert gyógyszerész lakásán az esti órákban nagy társaság gyűlt össze. Kovács patikája és lakása akitor a Tóth Julcsa-liázban volt, a Iíigyó-utca és a Feketesas-utca sarkán. A társaság vigan poharazott, mikor Pillich belépett; Fluck Ferenc gúnyolódva kérdezte tőle, hogy még mindig fél-e az árvíztől? Erre Pillich elmondta, hogy; a katasztrófa minden pillanatban bekövetkezhetik, — jó lesz, ha mindenki fut haza, hogy mentse, ami még menthető. Erre haza is szaladt mindenki. Pillich innen az Oroszlánkávéházba ment, ahol szintén elmondta, hogy közeleg a veszedelem — és erne »ki is tisztult rögtön az egész kávéház, mert mindenki sietett övéihez.«. A szegedi árvlr története most megjelenő szenzációs könyv terjesztésére néhány ügyes urat vagy hölgyei mogas jövedelemmel alkalmazunk. Megbeszélés Széchenyi fér 4, (Tisza) II. emelet 36, csakis délután 5 és 7 óra között. | Or. Grét-féie hnraxsts kölnivíz ugy illatánál, mint boraxtartalmánál fo^va kitiinö hatású. Csak zárt üvegekben kapható a 22 Szent Rókus gyógyszertárban. KIS Üveg 6r*» 1-20. no<iy tlveq ára 2.40. Állandó harisnyavásár Jelváló minőségű "Remberg selyemtiarisnyákbón az összes létező álvatszinekben z f [-a Bemherg selyem p rgíj finom szálú, eziistjesryü . . . " ™ »» i-a B@mberg selyem p 5'20 finom szálú, arany jegyű . . . B fa <4? 1-a Bemberg selyem p fi"— erős szálú, aranyjogyii ... 3 " Minden párért szavatolunk. G. F. S. női és térfi I-a flóröarisnyák j rendkívüli olcsó órákon 6621 Pillák Testvérinél : Csekonlcs ucca és Széchenyi tér, aj j G. F. B. gyártmányok gyári lerakata. J í