Délmagyarország, 1929. március (5. évfolyam, 50-73. szám)

1929-03-15 / 62. szám

wwm SZEGED: SzerkeMtOiég: Somogyi ucco 22. L cm Telefon: 13—33. «• Kiadóhivatal, kOIctttnkOnyvtAr «s legylroda : Aradi ucca S. Telefon • 306. ^ Nyomda : LBw LIp61 ucca 19. Telefon 16—34. «»«»«» Péntek, 1929 március 15 <2® S JA V. évfolyam ©3. szám MAKO: Szerke»tO»Ég és kiadóhivatal: I rl ucca ö. Telefon: 151. Izám.« » « » « » HÓDMEZŐVÁSÁRHELY : Szcrkesztóséfl és Kiadóhivatal: Andrássy ucca 25. Telefon: 49- szóm. « » « » « » « » « » rioílzclésl ara havonta 3-2U vidéken és a fővárosiban 3-69, kUUOldHn 6-40 pengfi. Egyes szám 16, vosíir- és Ünnepnap 24 illlér Március tizenötödikét nem azzal ölték meg, líogy hivatalos ünneppé tették; hivatalos ünneppé — degradálása már csak ravatalra tétele volt a magyarság legnagyobb halottjának. Amikor március 15-e még élt, dalolt, zengett, seregeket gyűjtött s toborozta »a láz ifjú seregét«, akkor is megpróbálkoztak azzal, hogy hivatalos ünnepet szegezzenek ellene. Április 11-nek nemzeti ünneppé nyilvánítása semmi más nem volt, mint frontális támadás március 15-nek jelentősége ellen. Akkor még szükség volt erre a támadással védekezésre. Akkoi* még március 15-e tényezője volt a magyar nemzeti életnek, március 15-én meg meg lehetett mozdítani a magyarság tömegeit, a lelkesedést még fel lehetett gyújtani az el nem korhadt szivekben s elevenen harcolt, teremtett és gyújtott, tündökölt és világitott minden magyar igazsága a magyar márciusnak. De ml szükség van most arra, hogy a hivatalos ünnep páncéljába szorítsák a magyar szabadság márciusi rapszódiáját? Mi szükség van arra, hogy Bé-listára tegyék a hivatalos ünneppé avatással a márciusi ünnepet is. Bizonyara éppen olyan szükség volt erre is, mint a háLSzabályrevízióra és uj sajtótörvényre. A ma uralkodó közszellem úgyis megtagadja a magyar március tanúságait és tanulságait, nem is várja meg, hogy háromszor szólaljon meg a kakas. Először lehiggasztották, felvizezték, kihülötték és kivasalták, udvarképessé és konstruktívvá festették át a szó, gondolat ós cselekvés korhadt zsarnokságának azt a gyönyörű lerombolását, azt a teremtő destrukciót, ami örökizzó pirossággal lángol a magyarság kalendáriumában. Aztán már nemzeti ünneppé nyilváníthatta még ez a nemzedék is. t A lelkekből kiveszett, a telkekből is kigyomlálták a magyar március minden csírázó magvát. Már csak a törvényben él, a »végrehajtási utasítás «-ban, a »miniszteri körrendelet*-ben. Ez lett a »magyar tüz forradalma!« A hatóságok elvégzik az idén is rendeletben megszabott kötelességeiket, résztvesznek a márciusi ünnepélyeken s finom ösztönösséggel, hajlékony tanulékonysággal s puha alkalmazkodó képességgel vonják le a magyar márciusból azt a jelentőséget, — amit joggal tarthatnak passzibilisnek a törvénybe iktatott nemzeti ünnepen is. Majd április tizenegyedikét csinálnak a március 15-ből is, a forradalom dolmánya helyett felveszik a legitimizmus frakkját, a cilinderek és zsakettek nemzeti ünnepévé teszik ezt a hivatalos ünnepet, — végtére nem vehetik fel március 15-én a díszmagyart, mit tartogassanak arra az igazán ünnepélyes napra, amikor minisztert köszöntgetnek, — ám hol a sziv, mely felgyullad az emlékeken s hol az örökélő emlék, mely a napnál ragyogóbban tündököl a magyar ég firmamentumán? Hideg és rideg, fanyar és Ízetlen tett ez a hivatalos ünnep. De mi is lehetne más? Hog\an lehetne a sajtószabadság születésnapját i^e,ünnepelni a/o^nak, a!<ik Ángyán Bé'a sa tó novelláját tartják a legüdítőbb magyar irodaimi terméknek. Ki ünnepelheti ma »szabadon, boldogan«, ahogy az élet szerelmesei dalolják, a testvériséget, szabadságot és egyenlőséget? A magyar március emlékét nem az gyilkolta le, hogy hivatalos ünnep lett, hanem az, hogy lehetett hivatalos ünnep. Ehez a mai közszellem uralma idején az keltett, hogy elfelejtsék és elfelejtessék a magyar március történelmi jelentőségét. A magyar szabadság csodálatos improvizációja hivatalos ünneppé szürkül a hálátlan utókor kezén és lelkiismeretén. Hová lett a régi kedv, hová az izmokat feszítő fogadkozás, hová lett az a fiatalság is, melynek már hiába »hoz Tavaszt a napposta«. Március van s határtalan élet, — ujjongott közöttünk a »magyar Vates«. »Március van s határtalan a fásultság, — szégyenkezhetünk riadtan, fáradt kezünkben a bujdosó pohárral s tűnődhetünk fázó lélekkel a régi tüzek régi lelkesedésén. A hivatalos magyar aparátus gőzfecskendővel oltotta el minden tüzét a magyar márciusnak, minimaxezredek száguldották át véres tetemén s magyar politikai élet hivatásos és önkéntes tűzoltói hivatalos ünneppé lokalizálták a magyar március tüznyelveit. Leonardo da Vinci naplójegyzeteiben azt mondja egy helyütt, hogy seholsem olyan melegkék az ég, mint ha romok közül nézünk fel a mennyboltra. A magyar március elhamvadt zsarátnokai s elporladt romjai közül még mindig vigasztaló kékséggel mosolyog le rénW a szabadság, testvériség és egyenlőség égboltja. De talán csak azért ilyen tündöklő ennek az égnek kékje, mert vigasztalanul szürke az élet, amiből feltekintünk? Mi maradt meg nekünk a rombadőlt világból? A márciusi ég meleg foltja a romok kőzött. Lord Rothermere márciusi üzenete a magyar sajtónak London, március 14. Lord Rothermere a magyar sajtónak március 15-e alkalmából a kővetkező üzenetet küldi: — Annak a napnak az évfordulóján, amelyen Petőfi lelkesítő költeménye a magyar nemzetet e történelmi szabadság harcára ébresztette fel, minden magyar hazafi szivét a remény kell, hogy dobogtassa. Súlyos idők ezek Magyarországra, amelyet inség, igazságtalanság és csalódás sujt súlyos kézzel. A magyar nép azonban, amelyet ezeréves eseménydús történelmének kudarcai sohasem törtek meg. nem fogja reményét veszíteni az alig 10 év előtt elkövetett országcsonkitás hatása alatt sem. De azután ennek a 10 esztendőnek két utolsójában igen nagy volt a haladás a Trianonban elkövetett igazságtalanságok jóvátétele terén is. Minden uj hónappal jobban és jobban hatol be az elkövetett igazságtalanság tudata a müveit világ lelkiismeretébe. Szilárdan meg vagyok győződve, hogyha Magyarország határozottságu bölcseséget és türelmet tanusit, akkor rövidesen bekövetkezik az idő, amelyen a szabadság napjám ugy fog tekinteni, mint újjászületésének kezdetére. Liberty városát elpusztította a ciklon Tizenegy halott, rengeteg sebesült (Budapesti tudósítónk telefonjelenlése Newyorkból jelentik: Délkarolina állam felett szerdán borzalmas ciklon száguldott végig, amely teljesen elpusztította Liberty városát. Egész uccasorok dőltek össze és a romok alól eddig tizenegy holttestet és rengeteg sebesültet húztak ki. Elpusztullak a telefon- és távíróvonalak is, úgyhogy a ciklonról eddig közelebbi részletek hiányoznak. WindifChqrStz herceg akciót indit rehabilitációja érdekében (Budapesti tudósítónk tel ef on j elentése.) A képviselőház folyosójának csütörtökön két érdekes témája volt. Az egyik Berky Gyula visszalépése a kormánypártba, amely felett azonban a képviselők gyorsan napirendre tértek, a másik ügy azonban előreláthatólag hosszabb ideig foglalkoztatja majd nemcsak a politikusokat, hanem a közvéleményt is. Ez az ügy' a frankhamisítás miatt annakidején négy esztendőre ítélt Windischgratz herceg személye kfirül támadt, aki, mint ismeretes, büntetésének csak egy kis részét töltötte ki és előbb betegség cimén volt szabadlábon, később pedig amnesztiában részesült. Windisehgratz most társadalmi reputációjának helyreállítása és teljes rehabilitációja érdekében egy zsűrit szeretne Sszszehivni, amely előtt tisztázni akarja azl a kérdést, hogy inikrpeu és miért került 5 annakidején a világszenzációvá frankpOr középpontjába. ufitt A parlament folyosóin elterjedt hírek szerint a herceg máris rendelkezésére bocsájtotta a megalakítandó bizottság egyes tagjainak személyére vonatkozó bizonyos adatokat, amelyek nem jogi kérdésekre vonatkoznak és amelyek valószínűleg sok beszédre adiyik majd alkalmat annál is inkább, mert hir szerint WindíschgrStz elszánta magát arra, hogy minden eszközt felhasznál teljes rehabilitációja érdekében. Annak a bizottságnak, amely Windischgrátr. ügyének megvizsgálására lesz hivatott, állítólag a következők lesznek a tagjai: Bqrtha Lajos, a leg főbb honvédtőrvényszék elnöke, báró LukasIHi Géza nyugalmazott altábornagy; Schnetzer Ferenc