Délmagyarország, 1929. február (5. évfolyam, 27-49. szám)

1929-02-13 / 36. szám

SZEGED; SterketzlOség: Somogyi ocro 22. Lem Telefon 13-33.'Kladóhlvnlsl, kölcsönkönyvífti é* legylrodo i Arad] ucca S. Telefon; 300 ^ Nyomda • Löw L'pól ucca 19. Telefon 16-34. «»«»«• mmmsgmssmxasBBmmmemmBssgBBBeBmB WMBBMB! Szerda, 1929 február 13 e®» i / V. évfolyam 35. szám WSIMIWIWWIIllllilllHlliy MAKÓ i Szericcfzioieg ei klodóhlvatal s l'ri ucca O. Teleion: 131. izAm.« »«»«,,» HÓDMEZŐVÁSÁRHELY » Szerkesztőség É» kiadóhivatal I AndrAuy ucca 23. Telelőn: 49- »zAm. «» « » „ » « » HM m ClOflzeie*! Ara bevonta 3-21* vldíi. rn Ét a IcvArotbao 3 6«, kUUHIdOn 0-40 pengő. Egye« izóm ÍO, vasAr- A* Ünnepnap 24 Idléf Társadalmi Jóíékonyság Hálával fogadunk minden tervet, minden gondolatot és minden segítséget, ami a város közegészségügyi állapotainak megjavításáért indul harcba. S különös hálával fogadjuk, ha egyetemi tanár, személyének és állásának tekintélyével ad jelentőséget azoknak a gondolatoknak, melyeknek valóra válása a leggyilkosabb népbetegség frontját szorítaná vissza. Tökéletesen meg vagyunk győződve arról, hogy elkerülhetetlen szükség van a tüdőbelegek részére szanatórium-kórháznak alapítására. Darányi professzor ur adatai és argumentumai újra bebizonyították a tüdőbetegkórház felállításának elkerülhetetlen szükségességét. Az a meggyőződésünk azonban, hogy eunek a gondolatnak megvalósulásához a társadalmi propaganda elégtelen s ha ez a kórház csak akkor nyílik meg, amikor a társadalmi jótékonyság összehozza az építési, berendezés! és fentartási költséget, akkor talán soha nem lesz Szegednek tüdőbetegkórháza s soha nem lesz a szegedi betegeknek tüdőbetegszanatóriumuk. A múltban volt rá eset, hogy ilyen irányú lársadalmi mozgalmak sikerrel jártak. De hány mozgalmat kellett elindítani, hány gyűjtési akciót «kellett megszervezni, amíg egy sikerre vezetett. Egyik kezünkön meg lehetne számolni azoknak a komoly egészségügyi intézményeknek számát, amit a társadalmi jólékonyság teremtelt meg s ami gyűjtési akció eredményének köszönheti létét. De külön statisztikai hivatalt kellene megszervezni, ha ősz. sze akarnánk állítani mindazokat a be nem töltött feladatokat és el nem ért célokat, amiknek jogcimén már Magyarországon gyűjtöttek, jótékonysági bélyegeket ragasztgattak, sorsjegyeket árultak s amiért a legelőkelőbb nevű diszelnökök és bálanyák vezényletéve) kívilágos kivirradtig ropták a táncot. A múltban még előfordult, hogy egy-két félra megmozdult a társadalmi jótékonyság s össze lehetett pumpolni olykor, — igen ritka esetben, — a szükséges pénzt. De hol van az a társadalom s hol van annak a társadalomnak anyagi ereje, amelyiktői joggal lehetne várni, hogy kórházat épit Szegeden s a szegedi betegek részére. Azokban a felette ritka esetekben, amikor a társadalmi jótékonyság révbe juttatott egy-egy nemes gondolatot, az egész, a csonkitatlan ország népét kellelt a jótékony cél érdekében megszervezni. De még a csonka ország számban megfogyott s vagyoni erőben leromlott népét sem lehetne megmozdítani, ha szegedi betegek részére szegedi kórház lesz a cél. Erre a célra csal: ebben a városban lehetne gyűjteni, de ami gyűjtési akció ebben a városban a közelmúltban folyt, mind szomorú figyelmeztetés arra, hogy ennek az emberséges, ennek a bölcs, ennek a szeretettel és jósággal telitett javaslatnak sorsát ne bizzuk tárgysorsjátékra és ne bízzuk bálanyákra. De a tüdővész elleni küzdelmet ne bizzuk egyedül a kórházakra sem. Mert nemcsak azt a társadalmi kötelességet kell felvállalni és teljesíteni, hogy a betegeknek visszaadjuk az egészséget, hanem azt a kötelességet is teljesítenünk kell, amelyik az egészség védelmét tűzi ki feladatul. Amig a lakásviszonyokat nem tudjuk megjavítani, addig nem tudunk komoly eredményt elérni a tüdővész elleni küzdelem hadszinterén sem. Addic majdnem hiába építünk kórházakat és szanatóriumokat is, mert a betegek egy töredékét talán meggyógyítjuk, de addig az egészségesek ezreit egész bizonyosan beteggé tesszük. Amig háromezerszáz emberi lakásra alkalmatlan odúban népes családok laknak Szegeden, addig csak arra vállalkozhatik a város, hogy beteganyaggal bőven el fogja látni a felépítendő kórházakat Vau egy elve a műalkotásnak, az egyenletes fejlesztés elve, amit nem lehet egyetlen tervszerű emberi alkotásnál sem figyelmen kivül hagyni. Ugy nem érhetjük el a célt, ha egyik ponton a legnagyobb áldozattal tökéletesre kiépítjük a védelmi állásokat a tüdővész ellen, a másik oldalon azonban hiányoznak a védőmüvek s az ellenséges baktériumok hadtestei besétálhatnak kényelmesen. Egészséges lakások nélkül nincs eredményes tüdővész elleni küzdelem. Beláfjuk, hogy nagy városi érdek az állami intézmények idehozása, de nagy városi, sőt nagy nemzeti érdek a népegészség védelme is. S ha választani lehetne n között, hogy a tüdővészes-halálra itélt családoknak, vagy az idehelyezett közintézmények alkalmazottainak kell-e elsősorban lakásokat épiteni, akkor a város érdekének helyes értelmezése s a nemzeti érdek félremagyarázha. tatlan parancsa habozás nélkül a senyvedők és betegek részére követeli az uj lakásokat. Természetesen épüljön, sőt épüljenek kórházak is, de ne várjuk meg, mig összepumpolják és ősszetáncolják a szükséges pénzt. Mert csak az egészségesek tudnak várni, a betegeknek nincs annyi hátra az életükből, hogy a társadalom jótékonyságából felépülő kórház megnyílását megvárják. Ha az államnak van pénze világnézleti katedrákra, talán lesz pénzo kórházi ágyakra is. S Szeged város már ahoz eleget áldozott állami célokra, hogy most nemzeti célra ő is követeljen áldozatot a kormányzattól. V9A sajtónovella: vlsszamenés a deres korszakába" NyHvánossSgra hozták a novella tervezetéi, amely végleg eltemeti a sajtószabadságot - Megdöbbentő részletek a saltéeSnésnBtási tervezetben CBudapesti tudósítónk telefonjelentése.) A sajtónovella előadói tervezetéről eddig is voltak hirek forgalomban, azonban maga a tervezet — amelyet ma hoztak nyilvánosságra — túlhalad minden eddigi rémhírt és a maga meztelenségében dermesztőleg hat Nemcsak a sajtó munkásai, nemcsak a sajtószabadságért küzdő ellenzéki politikusok, hanem a kormánypártnak mérsékeltebb képviselőtagjai Is megdöbbenéssel vették tudomásul a tervezet elképesztően sajlóellenes rendelkezéseit. Egészen kétségtelen, hogy mindazok a testületek, amelyeknek véleményét az igazságügyminiszter kéri, egyhangúlag a íervezeí ellen fognak nyilatkozni, annál is inkább, mert Zsitvay Tibor igazságügvminiszter maga is azt hangoztatja, hogy a tervezet nem jelenti a törvényjavaslat végleges formáját. A Magyar Újságírók Egyesülete J rendkívüli választmányi ülésen fogja tárgyalni " a novellatervezetet A Délmagyarország Budapesti munkatársa a tervezet publikálása után kérdést intézett BrAdy Ernőhöz, a sajtószabadság legrégibb harcosához, aki a következőket mondotta: — Erre a 6ajtónovellára semmi szűkség nincsen. Van sajtótörvényünk és a ma publikált tervezet nem egyéb, mint céltalan, felesleges és ok nélküli zaklatás. Ez a novella ő sajtószabadság eltemetője, a sajtó elnémitója, a sajtó házszábályrevizióji. — A reakció legsötétebb idejében, 1921 elején Tomcsányi nyújtott be hasonló javaslatot, azt akkor a felháborodott közvélemény elsöpörte. A mai sajtónovella végső és teljes eltávolodás a 4S-as sajtótörvénylől, visszamenés a deres korszakába, a legsötétebb némaságba. A tervezet A ma nyilvánosságra hozott tervezet többek között a követkézőket tartalmazza: 2. §. A politikai tartalmú időszaki lapok biztositéka tekintetében a St. 18, §-ában meghatározott összegek ngyanannyl szánra pengőben állapíttatnak meg, ahány száma korona volt nz eredetileg meghatározott fisszeg. (20.000 pengő!) 3. §. Oly bűntett, vétség, vagy kihágás miatt, amelynek tényálladékát akár időszaki lap, akár más sajtótermék foglalja magában, elsősorban a szerző felel; ha a sajtóterméknek büntetőtörvénybe ütköző tartalmát közzététel tudatában több egyén együtt, vagy közösen alkotta meg, ezek szerzőtársként felelnek. . A szerzővel együtt felel az is, aki a sajtóterméket büntetőtörvénybe ütközö tartalommal megrendelte. ueyszintén az is, aki a sajtótermék büntetőtörvénybe ütköző tartalmának megírására, vagy egyéb megalkotására a szerzőt reábirta. Azt, aki az előbbi két bekezdés valamelyik rendelkezése alá esik, nem mentesiti a felelősség alól az, hogy szerzőül más valakit Jelöltek mej!, vagy hogy a szerzőségei más valaki vállalta cl. 4. §.. Oly bűntett, vétség vagy kihágás miatt, amelynek tényálladékát nem Időszaki lap, hanem más sajtótermék foglalja magában, • szerző felelősség« a kiadóra hárul, \ é ha a szerző felelősségre nem vonható, vagy ha a sajtóterméket a büntetőtörvénybe ütköző tartalommal egyenesen a kiadó rendelte meg, vagy megalkotásra egyenesen a kiadó adott utasítást. 5. §. Oly bünteti, vétség vagy kihágás miatt, amelynek tényálladékát Időszaki lap közleménye foelalja magában, a szerzővel együtt a felelő« szerkesztő Is felel. A felelős szerkesztőt abban k minősésben nem lehet felelősségre vonni, ha »