Délmagyarország, 1929. február (5. évfolyam, 27-49. szám)

1929-02-10 / 34. szám

A Jbélmagyarorsság regénye MEIRI HU: Nincs kés a kéznél; önkénytelenül a derekamhoz nyúlok: hol van a papirvágó késem? — gondolom magamban — üres a hely, ahol egykor a tört, a Hoel Dhatok örökségét hordtam. — Most hirtelen eszembe ju^ újra, hogy Erzsébet kísérteties fantomja vette ki kezemből azon az éjszakán, amelyen B artlett Green utasításai szerint megidéztem a mortlake-i parkban! S hogy utána, dacbői, egy pontos másolatát készítettem cl az ereklyének, melyet papirvágó késként azóta mindig magamnál hordtam. Most hát ez is elveszett... az eredeti után a másolat is! Mit bánom én! Egy rozsdás szög akad kezembe, amelynek segítségével meglazítom a zsineget s felbontom a csomagot — végeredményben éppenugy megteszi ezt a szolgálatot, mint a Hoel Dhatok tőre. A csomagból a szénkristály hull ki, amelyet Rudolf császár ime visszaküld nekem. Zavaros emlékek keriugenek körülöttem: a mortlake-castele-i földemből az utolsó holdat is dobra verték már a hitelezők. Price, akit mára vártam, nem jött el> helyette iszonyatos zivatar kerekedett- Kora délután van még csak, de a konyha már vaksötét, az ég fekete. Lobogó villámok. Sárga fényükben fantasztikus árnyakat vetnek a konyha bútorai. Hömpölygő mennydörgés s utána végetnemérő villámzászlók Mortlake fölött. — Jőttevő keserűséget érzek szivemben: üssön belém az ég haragja s üssön agyon! Mit kívánhatnék jobbat? Egy villámért imádkozom. Imádkozom., s hirtelen azon veszem magam észre, hogy »Il«-hez imádkozom, a Nyugati Ablak Zöld Angyalához! S villámnál hatalmasabb indulatos düh fog el. Eszembe jut, hogy Hajek orvos prágai pincéjében tartott legutolsó borzalmas ülés óta az Angyal nem mutatkozott meg nekem többé... semmiféle igéretét nem tartotta meg... csak csodával határos türelmem hitt benne hiába! Most, egy ujabb villám szikracsőjében ugy rémlik, mintha a tűzhely kormos éjszakájában megpillantanám mozdulatlan kőarcát. Felugrottam. Régi, már félig elfelejtett varázsformulák jutnak eszembe, amelyeket Bartlett Greentől tanultam, amikor Bonner érsek máglyájára indult. A legnagyobb veszély esetében szabad csak őket alkalmazni^ amikor ama másik világ segitségét kéri az ember ...számolva azzal, hogy esetleg belehal ebbe a segítségbe. Mit áldoztam en eletemből? Azt hiszem — sokat! Ajkamról gépiesen, mint kalapácsütések zuhognak a rég tanult, majdnem elfelejtett szavak. Lelkem most sem érti értelmüket, de »odaát<t láthatatlanul figyelő fülek fogják fel minden egyes figyelő szótagukat és világosan érzem, hogy amott engedelmeskednek a holt szavaknak, mert holttal győzhetni csak le a holtat. A kályha durva diszilései között halvány csillogással megjelenik Kelley arca, alakja. ... Vad diadalt érzek szivemben: hát legyőztelek öreg pajtás?! Félbe kellett most szakitanod — s az én kedvemért! — a kisértetek érzéketlenül nyugtalan árnyékálmát? ...Sajnálom, kedvesem, de szu..ségem vau most rád, hü barát!... összeszedem most minden erőmet s a felcserélt vér nevében parancsot adok Kelleynek. A kisértet —• most először — megmozdul, mintha hosszantartó, hideg remegés futna végig alakján. A felcserélt vér nevében megparancsolom neki, hogy idézze meg haladéktalanul a Zöld Angyalt. Hiába Kelley ijedt szabadkozása, hiába «ninden kísérlete, hogy kimeneküljön bűvkörömből, hiába minden ígérete, hogy máskor, megfelelőbb időben engedelmeskedni fog!... ...Ellenállhatatlan, vad energiával belekezdek Bartlett Green varázsszavainak elmondásába, mintegy kőtelekként vetve rá őket, ( egyre szorosabban Kelley kisértettesténe, hogy ; eláll a lélekzete. arca, iszonyatos kintól eltorzulva, lassan eltűnik, helyébe a nagy Zöld Angyal iszonyatos kőteste jelenik meg. Olyan ez, minüi:» az Ang* élve felzabálná a védtelen Kelleyt. Végül kettesben maradunk: én cs az Angyal. Újra meglátom a tekintetet, amely megfagyasztja a vért. De ezúttal, legnagyobb csodálkozásomra, alig érzem dermesztő hatását, az Angyalból kiáradó hidegség ugylátszik nem tud áthatolni aggastyántestem összeaszott bőrén. — Csak most látom,, hogy mennyire lehűltem már. Dallamos, jólismert hangot hallok, egy vidám, érzéketlen gyermek hangját: »Mit akarsz.?! »Azt akarom, hogy tartsd be Ígéretedet.« »Én mindig jőtakartam neked, fiam!< »Akkor add ide a kulcsot és a követ!« »Szent Dunstan könyve elveszett. Mit ér nélküle a kulcs?« »Igen, Kelley, a te szolgád, elvesztette! Ha a kulcs használhatatlanná is vált, akkor is tudod, hogy mire van nekem szükségem.« »Tudom, fiam! De hogy találtassik meg az, ami őrökre elveszett?« »Annak a keze által, aki tűd!« »Nincs rá hatalmam. Nekünk is engedelmeskednünk kell a sors parancsainak!« »És mit parancsol a sors?« »Azt nem tudom, a parancs pecsét alatt van!« »Törd fel a pecsétet cs a levelet!« »Szívesen, fiam! Hol van a papirvágó késed?« A megsemmisülés villámai, a megismerés mennydörgései csapnak le fejemre. Térdre borulok a tűzhely előtt, mintha oltár lenne. Eszeveszett rimánkodással fordulok a kőalak felé. Hasztalan, őrült fáradozás!... Vagy mégis?... Az Angyal ^mosolyog, szelid, jóságos mosoly lelkesíti halóványzöld arcát: »Hova tetted a Hoel Dhatok tőrét?« »Elveszett...« »És mégis szavamnál fogsz?...« Újra fellobog bennem az őrült lázadás lángja; csikorgó dühvel üvöltök: ... A MOST MEGJELENT, ,, Mö RECEPTET TARTALMAZÓ, . SZÍNES KÉPEKKELILLUSZTRAU m OETKER-FÉLE RECEPT KÖNYVET ÁRA 30 FILLÉR »Igen, szavadnál fogták!« »Milyen jogon?« »A megkínzott jogán, az áldozati bárány jogán!« »És mit kiváusz tőlem?« »Évtizedes Ígéreteid beváltását.« »A követ kívánod?« »A követ... kívánom!« »Három nap múlva tiéd lesz. Addig is: készülj uj indulásra, uj útra! Megpróbáltatásod ideje végétért. Elhivattál!« Egyedül vagyok a sötétségben. A fel-fellobogó villámok fényében, feketén, üresen ásit a kályhaluk. » (Folyt, köv.) Futószőnyeg! P 1.70 Flanel lakaró . . . . P 4.20 Vaiíás clotí paplan . P 18.SO Kész sezlonob, malracoli, szőnyegek. Calvtatérl S^őnyegámház Budapest, 3V.„ C,alvSn tér t. sz. I. 14 termelő as&vetteexeia ícJöen fntönyos árban sssofoaiestésí, mássolá&í, bmíorfényeczé&á, csmfesíésí és aranyozási, inett-WS"« " 22 9ö a kitűnően IbevéiM parafáSn paltoSás által Ííozmeüliai intézete Vár ucca 7. sz. SM®" Olcsó íserleírentíaicer I