Délmagyarország, 1929. február (5. évfolyam, 27-49. szám)

1929-02-08 / 32. szám

JESS i;r:i..v «.'.•;.... .... >...tti 1929 február 8. £1E?" porosz saén béísl "•EWkoksl Telefon 66 és 2-62. Telep: Boldogasszony sugát ut 40. Az öreg koldus halálos zuhanása a jeges uccán (A Délmagyarország munkatársától.') A Délmagyarország beszámolt arról, hogy a szegedi ügyészség utasítására a vásárhelyi rendőrség nyomozást indított annak megállapítására, hogy mi okozta Takács József 64 éves koldus halálát Az öreg koldust ugyanis összetört koponyával találták meg az uccán. A boncolás alapján az a gyanú merült fel, hogy az öreg koldus halálát nem szerencsétlenség okozta. Az ügyészség rendelkezésére a gyanús haláleset ügyében uf boncolást rendeltek el. A boncolás dr. Jankouics László egyetemi tanár jelenlétében folyt le, amikor is minden kétséget kizáróan megállapították, hogy Takács Sándor halálát véletlen szerencsétlenség okozta. A gyanús koponyarepedés akkor történhetett amikor az öreg koldus — aki egyébként alkoholmérgezésben szenvedett —, elesett a jeges uccán. A boncolás adatai alapján a holttest eltemetésére ' a vizsgálóbíró a temetési engedélyt megadta és ezzel az ügy aktái lezáródtak. A szabadságharc nyolcvanadik évfordulója - Szeged es (A Délmagyarország munkatársától.) A Hadtőrneti Muzeum igazgatósága érdekes levelet intéictt Szeged hatóságához. A levél arról szól, hogy ebben az évben van nyolcvanadik évfordulója az 1849. szabadságharcnak, amelynek néhány nevezetes mozzanata Szegeden, vagy Szeged közvetlen közelében zajlott le. Juliusban költözködött Szegedre a felelős kormány és augusztusban vívták meg a visszavonuló honvédseregek véres ütközetüket Haynau hadaival Szőregcn. Ez a két esemény Szeged történelmének legkiemelkedőbb momentumai közé tartozik. A Hadtörténeti Muzeum aziránt érdeklődik, hogy a város ezeknek az eseményeknek nyolcvanadik évfordulóját miként «•zándékozik megünnepelni. A levelet vitéz dr. Szabó Géza kulturtanácsnok terjesztette csütörtökön a tanács elé és ő is feltette a kérdést hogyan ünnepli meg a város ezeket a nevezetes évfordulókat? — Hát az iskolákban majd szavalnak, mink meg elmeggünk és meghallgatjuk —, mondotta a polgármester. A tanács tagjai csodálkozva néztek rá. Elcsodálkozott talán Dáni Ferenc arcképe is a falon, azé a Dáni Ferencé, aki nyolcvan esztendővel ezelőtt lelkes, magyaros beszéddel fogadta a Szegedre érkező Kossuth Lajost és Szeged népét nek élén felajánlotta a város polgárságának életét. vagyonát a szabadságért, amely »Szegedről fog Európának kihirdettetni«, mint ahogyan a Kárász-ház erkélyéről Kossuth mondotta 1849 julius 12-én. Mindenki csodálkozott Szeged polgármesterén, aki megérezte, hogy kissé könnyelműen beszélhetett mert szavait komolyra fordította és ekepen toldta meg, illetve helyesbiLetle: — Az iskolák ifjúsága emlékünnepélyeket rendez majd és ezeken képviselteti magát a város tanácsa. Elmegyünk a templomi istentiszteletekre is. Azok közül, akik végighallgatták ezt a tanácskozást, valaki halkan megkérdezte: — Hál érdemes volt annak a Kossuth Lajosnak megszületnie és megvívnia a magyarság szabadJ ságharcát f Miért drága a villany bevezetése b külvárosi házakba Pongrácz igazgató nyilatkozata Ismeretes, hogy a közelmúlt napokban panaszok érkeztek a város tanácsához, amelyekben arról volt szó, hogy a szegedi légszeszgyár drágán számítja fel a fővezetékeknek a házakig való bevezetését és ezzel akadályozza, hogy a külvárosreszek lakói is részesüljenek a villanyvilágítás előnyeiben. A város a panaszok ügyében átírt a szegedi légszeszgyárhoz, magyarázatot, illetőleg enyhítést kérve a külvárosiak részére. Erre az átiratra most érkezett meg a légszeszgyár válasza, amely részletesen kiterjed az ügyre; védekezik a drágaság vádja ellen és magyarázza, hogy miért találják egyes esetekben drágának a fővezeték bevezetését. A légszeszgyár elöljáróban kijelenti, hogy a tereléshez használatos anyagok egységárát bejelentette a város tanácsának és ezekhez alkalmazkodik minden esetben. Itt tehát drágításról nem lehet szó. Ami a panaszokat illeti, — mondja a légszeszgyár válasza» — általánosságban ezekre reflektálni nem lehet, de ha a tanács az egyes eseteket közli, hajlandó minden esetet kivizsgálni és magyarázatot adni. Nincs azonban kizárva — mondja a légszeszgyár —, hogy visszaélés tőrtént a nevével. A gyakorlat ugyanis az, hogy a gyár \ minden esetben költségelőirányzatot készít > azok részére, akik be akarják vezettetni a J villanyt. A költségvetés mindig hozzávetőleges, mert az anyagot fillérnyi pontossággal előre megállapítani nem lehet. Ezért a költségvetés rendszerint magasabb, mint amennyibe a munka tényleg kerül. A számla 10, 15, sőt 20 százalékkal is kisebb lehet, mint a költségelőirányzat. Gyakran megtörténik azonban, hogy a háztulajdonos, vagy a lakó az egész külső és belső felszerelést magánszerelőre bízza. Ilyen esetben a szerelő fizeti a légszeszgyár száraiáját és pedig természetesen számla szerint ö azonban valószínűleg a költségelőirányzatban megállapított árat számlázza a félnek, ami természetes is, mert hiszen keresnie kell és akar is, különösen akkor, ha a munkát hitelbe, vagy részletfizetésre végzL Eliez a légszeszgyárnak semmi köze, de nem is vállal felelősséget az ilyen árakért. Konkrét esetben^ amikor a fél közvetlenül a gyárnál emelt panaszt a fővezetékek drágasága miatt, a gyár minden egyes esetben kivizsgálta a dolgot és megállapította, hogy a szerelő drágán számította a fővezetéket és miután ugy állította be a dolgot, hogy ezeket az árakat a légszeszgyár szabta meg, kötelezte a szerelőt a különbözet visszafizetésére. Ezzel a válasszal intézte el a gázgyár a külvárosi polgárság panaszát, amellyel azonban szerintünk az ügy még nincsen teljesen elintézve. A villany nem fényűzési cikk, hanem igazi közszükséglet. Ezért közelebbi magyarázatért fordultunk a légszeszgyárhoz. — A dolog ugy áll, ahogy beadványunkban kifejtettük, — mondotta Ponyrácz Albert, a gázgyár igazgatója. Talán senkire nézve nem olyan fontos a villanyvilágítás népszerűsítése és terjedése, mint éppen reánk nézve. Mi tehát bizonyosan nem állitunl: mesterséges gátakat a terjedés elé. A külvárosi vezetékeket nem város díszítésnek szántuk, hanem üzletnek és miránk nézve nem a szerelés az üzlet. hanem az áramszolgáltatás. Határozottan állítom, hogy minden haszon nélkül, tisztán az anyagot, munkabért és költséget felszámítva készítjük a fővezetékeket, de arról nem tehetünk, ha rajtunk kívül álló okok ezt megdrágítják. — A baj ott van, hogy nagy a pénztelenség és sajnos sokan, bármennyire szeretnék is bevezettetni a villanyt, az alacsony költségeket sem bírják el. Ezek azutan magánszerelőkre bízzák az egész munkát és részletre fizetik. Csak természetes, hogy a szerelő, aki magas bankkamattal dolgozik, nem készítheti el a fővezetéket azért az árért, amennyiért tőlünk kapja. A külöűbözetet, amely bizony, gyakran tekintélyes, meg kell fizetni. — Hogy milyen nagy súlyt helyezünk arra, hogy a külváros lakossága tömegesen vezess;: be a villanyt, arra nézve talán a legjobb bizonyíték az, hogy mi is elkészítjük — külön kívánságra — részletfizetésre a fővezetékeket;, hogy ezáltal is a lehetőséghez képest tehermenlesitsük a szegényebb néposztályt. Remélem, hogy most már crősebben nekilendül a külvárosi világítás, — fejezte be szavait a gázgyár igazgatója. változatlanul sislyos ''Budapesti tudósítónk telefonjelcntése.) Rákosi Jenő állapota az esti órákban is változatlanul súlyos, de az orvosok véleménye szerint katasztrófától nem kell tartani. B • 8 (A Délmagyarország munkatársától.) Jó néhány napja már, hogy teljesen befejeződött és a legkisebb részletekig, sőt nüanszokig egészen tiszta helyzetet állított a közönség elé az a vita, amely a szegedi mentők betegszállításáról a sajtóban leíolytalódott Ugy_ látszik azonban, hogy egyes urak nem tekintették elintézettnek ezt a* teljesen tisztázott kérdést, legalább is erre mutat, hogy dr. Pálfy József tanácsnok a csütörtöki tanácsülésen újból szóba hozta az ügyet, a hatóság pedig szükségesnek látta, hogy a sajtó részére kiadja a kővetkező kommünikét: A tanács egyik januári ülésén dr. Pálfy József tanácsnok jelentést tett arról, hogy a mentőállomáson vizsgálatot tartott és a vizsgálat alkalmával a legteljesebb rendet tapasztalta. Megemlítette azt is, hogy az egyetem, illetve dr. Vidákovics Knmill egyetemi tanár részéről az a panasz merült fel a mentők ellen, hogy nem szállítanak elég beteget a sebészeti klinikára, hanem inkább a közkórházat látják cl sebészeti beavatkozásra szoruló betegekkel. A vizsgálat során megállapította Pálfy tanácsnok, hogy a mentők a klinikákra is szállítanak sérülteket, sok esetben azonban a betegek kifejezett kívánságára kell a közkórházba vinni őket. Ezt a kijelentést dr. Vidákovics Kamill ugy értelmezte, mintha ez az ö személyére vonatkozott volna. Több napig tartó hírlapi polémia keletkezett ebből a félreértésből, amit Pálfv József Vidákovics Kamillhoz intézett levelével oszlatott el. A levelet dr. Pálfy József a csütörtöki tanácsülésen felolvasta, a tanács előtt is hangoztatva, hogy a város hatósága a legnagyobb elismeréssel és megb&csütéssel viseltetik az egyetem és Vidákovics Kamill személye iránt, tehát nem is lehetett szándékában, hogy a professzort megbántsa. A tanács tudomásul vette a levelet Ezzel ez az ügy általános megnyugvásra befejeizést nyert. A tanács tudomásul vette a levelet, a nagyközönség tudomásul veszi a kommünikét. Az általános megnyugváson, amely azonban nem uj keletű, egyik sem rontott.