Délmagyarország, 1929. február (5. évfolyam, 27-49. szám)

1929-02-05 / 29. szám

1020 fchruár 5. A liélmagyarország regénye PICYRINK: I NYUGATI - ANGYALA A következő pillanatban az onyxcsészére esett tekintetem, amelyben akkor elégedtem a port Jane háziasszonyi gondosságával bi­zonyára kitisztittatta azóta! — Dc nem, a csésze alján kéregszerüen még ragadt valami fekete maradék. Ettől a perctől kezdve, mintha titkos kényszer hatása alatt cseleked­nék: a spiritusz felé nyúltam, reszkeífi kéz­zel egy keveset a csészébe öntöttcmv meggyúj­tottam, a láng fellobogott... Futólag eszembe jutott: talán nem is olyan őrültség az, amit csinálok, talán még maradt valami kevés abból a porból, talán meg fog gyulladni!... A láng gyorsan elaludt. A hamu mögül vékony parázs izzóit elő. Finom füstfclhőcske bontakozott ki a csészéből. Gyorsan föléjehajtottam Tejemet s mélyen lélekzetet vettem. Csípős, fojtogató szag tó­dult tüdőmbe. Undorító! Alig bírom elviselni! Hogy jutok majd át egyedül, segítség nélkül a fulladási halál küszöbén? — Hívjam Janet? Hogy ő is, mint akkor Lipotin, fejemet vas­marokkal a csészébe hajlsa, kíméletlenül le­szorítsa, ha beledőglöm is' összeszorítom foga­mat, az undor fojtogat, minden erőmet össze­szedtem ... Amikor kábultan magamhoz tértem, súlyos fájdalmakkal agvamban, minden porcikám­ban megmérgezve, a biizlő csészében már csak kihűlt hamu maradt. Alig tudtam összeszedni eltévedt gondolataimat, első pillanatban azt sem tudtam, mitévő legyek, majd lassanként kitisztult fejem s megértettem, hogy mi volt szándékom: a széntükör után nyúltam s bele­mélyesztetfem tekintetemet. Megnyugodva éreztem: immár másodszor — s ezúttal saját erőmből — sikerült átlépnem a halál küszö­bén! A tükörben salját magamat pillantottam meg egy hátrafelé mozgó autóban ülve, karosszé­riája elől volt, motorja hátul, kísérteties se­bességgel suhantam el egy folyó mellett. Job­bomon Jane, balomon Chotokaiungin hercegnő ültek. Mindaketten előrenéztek, arcuk mozdu­dulatlan volt. mintha kőből lett volna faragva! Elhagyjuk Elshethstein romjait. »Az élet íór­DftOT »CV A1?íf»nS7AO Lack, antilop divafizinekben 413 rásai zugnak!'-- — mondom magamban. Finom fehér vízgőzből képzelt felhők állnak a kas­télv udvara fölött. Magasan fenn a torony tetején az öreg eszelős kertész áll, zsebkendő­jét lobogtatja. Szenvedélyes mozdulatokkal északnyugati irányba mutat, majd saját ma­gára, mintha azt akarná mondani: előbb oda... aztán vissza énhozzám! »Milyen kár!« — mondja bensőmben egy hang —, »hogy az öreg nem tudja, hogy visszataláltam igazi lényemhez, Sir John Dee­hez. Dc, ha ez igaz« — jutott hirtelen eszembe —, »akkor hogy iehet az, hogy Assja Chotoka­iungin hercegnő mellett ülök?!« Gyors pil. lantást vetettem rá: mellettem az Isaisimádók setétbronz istennője ült, mosolyogva felém­hajolva, lándzsával, tükörrel kezében... mez­telenül, észveszejtő kifejezéssel arcán... forró remegés fogta fi testemet. I- tpn nlrwrftfn^«« wonrvn-'v " Vimrn** t'idaffi.V heu™ ARVAY SANDORNE ssül SCukewefz Mária f. hó 3-án ¿leiének 77. házasságénak 58. »vében a szent keneget irrqerősilve, csendeden elhunyt­Temetését f hó 5-én délntén 3 órakor lertiuk a Nádor ucca 10. sz. gyászházból a belvárosi temetőbe n holdon feltáma,'és reményiben. Engesztelő s-ent mi«e áldozat f hó 6 án 9 órakor lesz a fogadalmi templomban. Szered 192J febrnár 3-én. Arvoy Sándor fírje 432 A'»a» RAlmán Arvnv Ibolya erern'i'lte W»v KflmAnné szül WHtek Anna m»nve 10- Oro«*y Sändor Orotzy Oésa Trlmyaln^ Oroozy Mörla unokái Trlznral Marin dédunokája Nyugodjék békében! gcmnHMNaHonMNnmM M.14 Résxtvett-e mér m báriumcsS pályázaton? Ha méo nem uoy ne mulsssza e! pályázatát február 15-ig benyújtaniI — P*51yé7fiH felt^t^pk minden rá^'óflz'ptben ksoha'ób. Gépkereskedelmi és Műszaki Vállalat Mandel és Jóé Szeged, Polgár ucca 3. A vIlAnhTrlS TmMai* moíorkirpknárok 'lélmagvarorszáqi vezérképviselete. Autó <és i¥>oíoraí:er«5lkp^r felszerelési rtvt-pk és alkatrészek. IBoscfai berendezések Pneumaiikok. MíiS^alO. cSltSceli:, golyósesapáqyek, acéllemez cs íaszijtárcsák, teveszőr és bőrszíjak. Kézi szivattyúk. S4aXs!l RTíotorolí mind?n f^omre, motoros szivattyúk és világító berendezések, Tral&íorolk:, cséplfíK. és mindenféle mezőgazdasági felszerelések. Autó- p-. fraktoroW, adómenfp ' ^nzin é* petróleum. Spéci ál is mótorfa vittó rtrafstiely. 4041 Cérnák árumintáinkat kira­katainkban megtekinteni S A feszésbőru, fiatalosan csillogó istennő le­írhatatlan pillantást vetett rám. Tekintetében az istennő megközelíthetetlensége s egyben az asszony buja kinálkozása... kéjessen kifeszíti melleit, tagjait nyújtóztatja, kifürkészhetetlen arckifejezésében feneketlen guny, ...szemében megsemmisüléssel fenyegető izzás... párduc­szag!... Autónk hajóvá változva, most zöW hullámok között sziszeg. Zöld vizben szágul­dunk, nem tudni honnét, nem tudni, hova... magasban, mélyben-e?.* Aztán azt éreztem, hogy felmerültem. r. Hogy merőlegesen felmerültem egy tárná­ból, amely fehér kőkerítéstől kirülvéve, fene­ketlen mélységbe nyúlik le. A kut széle fölött., mint egy lehelet a meztelen Isais fekete bronzképe suhan el. örült ijedtség hasit velőmbe. Szemben ve-, lem, a félhomályban: — Jane feleségem ül. Látom lobogó tekintetét. Angol szabású Erzsé­bet királyné korából való divat szerinti ruha van testén... s tudom, hogy ő John Dee fele­sége... John Dee-é, aki én vagyok'. Prágá­ban vagyunk, vendéglátó gazdám, Hajek orvos iszonyatos pincéjében ...s a feleségem le akarja vetni magát a mélységbe. A Zöld Angyal parancsának éjszakája ez s nekem Janet, egyetlen szerelmetes feleségemet, es­kümhöz hiven, megtört szívvel át kellett en­gednem Kelley EdwardnaK — ó micsoda maró guny! — Kelley ágyába kelleit engednem! Nem birja túlélni 1 De nincs idő gondolkodásra! Összecsukj ó térdekkel felugrók, vissza akarom tartani a kétségbeesett asszonyt, megcsúszom, felkiál­tok, látom néma, elszánt, őrült tekintetét... a szerelmes, meggyalázott asszony halálra­vált arcát ...és nem tudom megakadályozni az iszonyatos halált, Jane e világtól való bor­zalmas elválását. Soha semmi nem fogja többé kitörölni szivemből ezt a képet! »Hetvenkét részre vágták el szivemet!« jut­nak eszembe a rabbi szavai. Gondolataim tom­pák, mint egy őrültté. i Érzéketlenné vált térdeken csúszom fel a vashágcsón. Minden foka azt nyikorogja:.egye­dül... egyedül... egyedül! Valaki a pincenyilás­ból felém nyújtja arcát, egy eltorzult arcot, egy gonosztevő arcot. Kelley ez, a levágott1 fülű ember! Futólag eszembe jut: rám fogja magát vetni, le fog lökni, le fog dobni a tárnába ...oda, ahol Jane hever! Nem törődöm vele, nem is bánnám! (Folyt." Kör;))

Next

/
Thumbnails
Contents